Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-10-16 / 80. szám

E ára 12 Hllér 49»8fe évfoüfraw* __________ ____ 80, szám Vá«, S9B5 oklóSbeír* 116 Politikai és íórsadalml foelll&p, megjelenik heíenkéni kétszer: sjEerd&n és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára .................................................. 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNTI ©ElSESé SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17, Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Váci vásár a váci iparosoké és kereskedőké ! Hétfőn folyt le rendes őszi vásárunk és a figyelmes szemlé­lő megdöbbenve vette észre, mi­szerint a váci iparosok és keres­kedők már kevesebb számban veitek részt, mint más években, ellenben az idegenből jött ke­reskedő és iparos sátrával mind1, inkább nagyobb tért hódit és uralkodik a váci országos vá­sárokon. így felhívták a figyel­münket arra, hogy nemcsak a fővárosiak jönnek ki cikkeikkel, hanem újabban már élelmes esz­tergomiakat látunk árulni orszá­gos vásárainkon. Nem túlzás, hogy lassan kiszorítják a váci iparost és kereskedőt a váci vá­sárról. Mintán a váci iparos és kereskedő saját vásárján nem fog árulni hitvány árút, ők az idegenekkel szemben mindig hát­rányban lesznek. Az pedig nem közömbös már adófizetés szemL pontjából sem, vásárunkra néz­ve, hogy egyes iparágak elsor­vadnak, kereskedők becsuknak, mert az idegenek lekonkurálják őket. Budapestről indult ki az a mozgalom, hogy az országos vá­sárokat meg kell szüntetni. Hogy nincs szükség az országos kira­kóvásárokra, azt maga Kenéz Béla volt kereskedelmi minisz­ter éppúgy elismerte, mint utó­da Fabinyi Tihamér, aki jelen­leg pénzügymi niszter. Féltékeny kedések miatt az azonnali és országszerte egyszer­re keresztülvitt megszüntetése a vásároknak akadályokba ütkö­zik. Ezért egyfelől az a gondolat merült fel — és valósult is meg több helyen, — hogy az orszá­gos kirakóvásárok megtartási jogáról önként mondjanak le egyes városok és községek, mie­lőtt — országosan kénysze­rűik őket a lemondásra. Másfe­lől átmeneti első lépésként az is sokat jelent, ha a kirakóvásárok megtartását nem is szüntetik be teljesen, hanem csak azt mond­ják az egyes városok és közsé­gek, hogy azokon csakis hely­beli kereskedőket, iparosodat és vásárosokat engednek kirakod­ni. Nagykanizsán, Zalaegerszegen s más városokban is már régeb­ben megszavazta a képviselő­testület az új rendszert és most Keszthely is foglalkozott az új javaslattal. Most már itt is meg­van az eredmény: nem régen lartott képviselőtestületi közgyű­lés kimondotta, hogy csakis helybeli árúsok által látogatható vásárokat enged tartani. Remélhetőleg Vác város kép­viselőtestülete is m/előbb foglal­kozik ennek az egyedül helyes irányzatnak elfogadásával, ki fogja mondani, hogy a váci vá­sár a váci iparosoké és váci ke­reskedőké és ilyen irányú elő­terjesztést fog tenni a kereske­delmi miniszternek. fföeglhslt egy rcagy méhész Most állt az újságban, hogy a váci és vácvidéki méhészek szer­vezkednek. Mindjárt első útjuk­ban szomorúság éri a méhész- társadalmat. Meghalt Csőváron Pohánka Ödön nyugalmazott ev. tanító, aki egész országra szóló méhészsikereket ért el a csendes kis pestmegyei községből. Minta méhészete volt, amelynek beren­dezésére sok százan voltak min­dig kiváncsiak és évtizedek óta látogatták Pohánka Ödönt, ki szakcikkeivel is az ország első méhészei közé küzdötte fel ma­gát. A fáradhatatian tanító a nép­művelés és a magyarosítás terén igen szép sikereket mutatott fel, amiért számos kitüntetésben ré­szesült. A munkáséletű derék férfiú, kit Vácon jót ismertek, hosszú szenvedés után 71 éves korában halt meg és tegnap, kedden temették munkássága színterén, Csőváron az egész község1 nagy részvéte mellett. &fált©:e:a$os programja volt a második Orásíia estnek is Szenfgyörgyi Gusztáv igazga­tó mondotta el, hogy kiről ne­vezték el a Constantin teret. Megkéri a hallgatóságot, hogy verbuváljanak ők is, mindenki, analfabétákat a szervezendő esti írási és olvasási ingyenes tan­folyamok számára. Azután »sem­mi új sincs a nap alatt« jelszóval helyreigazított. A Váci Hírlapi ban szerdán azt indítványozta, hogy jelöljék meg azokat az ut­cákat emléktáblával, amelyeket régi váci érdemes férfiakról ne­veztek el. Kijelenti, hogy Tragor Ignác Vác város kiváló mono- gráf usa ezt a gondolatot már fel­vetette, 1918-ban könyvet adott ki »Vác utcái s terei« cim alatt, amelyben megígér te, hogy a Váci Muzeum Egyesület 25 évi jubi­leumát azzal fogja megünnepel­ni, hogy elhelyezi ezeket az emL léktáblákat. Ez a háború miatt elmaradt, Szentgyörlgyi akkor hadifogságban volt, most már az a fontos — mondotta Szentgyör- gy.i — hogy valósuljon meg mi­előbb. Elmondta végül az elő­adó, hogy tartozunk még aCon- stantin-szobor felállításával, ami remélhetőleg, nem fog elmarad­ni. Hajagos László dr főorvos fflEKívXS® A Sky Line Irta : Dr Polh Sándor Mikor már hatodik napja fu­tott velünk a Cunard White Star 5200 tonnás hatalmas hajója, a Berengária, midőn már ötödik napja nem láttunk sehol egy élő lényt, csak a végtelen tengert s a mégvégtelenebb eget, a távol messzeségben pár percre feltűnt egy nagy hajó, mely velünk egy cél felé tatott. Pár perc múlva köd lepte el a tengert, eltűnt a hajó. Kevéssel később kitisztult az ég s megláttuk az első pilóta­hajót, egymásután tünedeztekfel a hajólánc egyes szemei, őrha­jók, világitóhajók, végre más élő­lényeket is látunk a mi hajónk utasain kivid. Két japán hajó húz el a közelünkben, kis csónak közeleg, milyen kontraszt a ha­talmas víztömegen ez a kis ladik. A Berengária megáll, felszáll az Immigration Office tisztje. A na­gyon messze távolban partok kontúrjait látjuk halványan, majd egy gáztartály emelkedik ki a földből, közelében feltűnik valami roppant magas épület. Közeledünk, már szabad szem­mel is jól látható a nagy épület, az első felhőkarcoló Long Islan­don. Izgalom vesz erőt az utaso­kon, feltűnik a Szabadság-szo­bor fáklyás nőalakja, itt állunk az új világ kapujában... Meg­érkeztünk. Most fordul a hajó s elénktárui egy felejthetetlen, lenyűgöző kép. Ami Párisnak az Eiffel-torony, Londonnak a To­wer, Berlinnek a Brandenbur­ger Thor, az New-Yorknak a Sky Line, a felhőkarcolók vo­nala. Ez adja meg a karakterét. Felhőkarcolók ... New_York­ban nem ritka a 20—30 emele- letes ház, egész utcasorokat lát­tam ilyen magas épületekből, de ezek eltörpülnek a Sky Line mellett. A kikötőmögötti város­részen, az alsó városban 15—20 felhőkarcoló áll egymásmelleit, mint Amerika őrálló katonái. 50—60 emeletmagasságúak s ha az ember az emberi alkoláso/c monumentalitásán elámulva szemléli ezeket, érzi kicsiségét, valósággal összeroppantjákezek az amerikai arányok. Gyenge a toll ahhoz, hogy méltóképen megörökítse azokat a benyomá­sokat, melyeket a lélek s az agy kap ezekben a percekben. A Sky Line mögött van még egypár kiemelkedő épülelóriás. A csavaroskupolájú Crysler- palota, a Bádio City emeletes épület tömbje és valamennyit fe­lülmúlóan az Empire State Buil­ding 102 emeletes épülete. Igazi bábeli torony, alatta bábeli nyelvzavara egy nyolc milliós városnak. New-yorki tartózko­dásunk alatt felmentünk a ki­látójába. Az első lift egyszerre 80 emeletig röpíti fel az embert, úgy, hogy a ‘dobhártyája bele­fájdul. Azután kétszer kell át- szálini, mig a lifteken a tetőre jut az ember. 1250 láb magas­ságból, tehát 382 méterről te­kint le az ember. (Csak az ösz- szehasonlitás kedvéért említem, hogy a csepeli rádiótorony 311 méter). A rengeteg autó, mint apró fekete bogár futkároz a mélységben, az emberek apró pontoknak látszanak. Végiglátni egész New-Yorkot, mind az öt­részét, a Manhattan szigetet, Brooklin, Queens, Broux s Rich- mond városrészeket. Leírhatat­lan szépségű kép, előttünk a ten­ger, a Manhattant körülöleli a két folyó, a Hudson és az East, a három-négy köményes óceán- járó hajók picike játékszerek in­nen, jól láthatók New-York nyíl­egyenes utcái, egyedül a 30 km. hosszú Broadway emlékeztet Európa görbe utcáira, ennél nem működött a tervező mérnök léniája. Egyik este egy amerikai cser­készvezetőnél vacsoráztunk. La­kása a 17. emeleten van. Beszélge- lés alatt az ablaknál ültem. Elémí- tárult az esti New-York minden szépsége. Az Empire felső hat emelete kivilágítva uralkodott a város felett, mint égő korona, a Rádió City vörös fényreklám ja elérhetetlen magasságban cikká. zott. A Woolworth épület ver­sengett vele fényben és magas­ságban. A felhőkarcolók sötét szemei itt-ott kifényesedtek, csil­lagot nem is láttam, a lakások lámpái úgy látszottak a sötét­ben, mint égre akasztott csilla­gok s alattuk zúgott, zajlott az utca. Autók ezrei, emberek tíz­ezrei sürögtek, forogtak a nap­pali fényben úszó utcákon. De a figyelmemet nem az utca kö­tötte le, szemeim újra s újra fel­keresték a Sky Liliét, a felhő­karcolók villany és neonfényes, égretörő épületeit s élveztem az augusztusi nyári éjszakában a tündéri szépségei. Mellettem csendesen megszólalt egyik tár­sam: — New-York költészete!

Next

/
Thumbnails
Contents