Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-10-06 / 77. szám

r Mffh Mai számunkhoz mellékeljük a Pestvidéki Nyomda kizked­Ura 12 fillér E veit téli menetrendjét. Éneikül ne fogadja el a Váci Hírlapot! 49-Ik évfolyam 77. száws Vác, 2935 október 6 Politikai <és társadalmi hetilap, mepfeleu.lk l^efeiíScéní jk^ísscer: szerdéo és vasémar ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára .................................................. 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCKÉKTI DEZSé SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-ufca és Csűnyi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. BMBBragaenawwm Vác ^yüniölcN­kiiltiiraja A Budapest Környéke cimű mellékleten olvasom az alábbi hirt: — (Záborszky Nándor budafoki polgármester) a műit héten meg­kezdte nyári szabadságát. Ez azon­ban annyit jelent, hogy a városházi hivatalból átült a barackértékesitő szövetkezet igazgatói székébe és az egész gyümöicsszeon alatt ezernél több termelő gyümölcsének értékesí­tését irányítja. A barackfermelők szö­vetkezetében érdekelve van Magyar- ország miniszterelnöke, Gömbös Gyula is, akinek nagytétényi birtoká­ról szállítanak be értékesítés végett őszibarackot a szövetkezeibe Habár a fagy kárt okozott ezen a vidéken is, mégis egész tekintélyes mennyi­ségű őszibarack kerül be a szövet­kezet raktáraiba és onnan vagonté­telben indítják útnak a budapesti piacon kívül Svájcba és Angliába is Ez a hir eszünkbe juttatja azokat a boldog időket, amikor Vácon is fejlett gyümölcs-kultú­ra volt elterjedve, amelynek ter­mékeit szívesen vásárolták Bu­dapesten. Sőt külön hajók is szállították pl. a hires váci cse­resznyét. »Simon bácsi« néven mindenki ismeri azt a váci la­kost, aki fiatalabb korában mau ga is hajótulajdonos volt és szál­lította a váci cseresznyét. Nem|- csak időbelileg esnek messze ezek a boldog napok, hanem a gazdasági adottságok lehetősé­geinek kihasználása szempontjá­ból is. Most midőn már nem volna szükség külön ha jó jára­tokra és a rendes hajó járatok nagyszerűen elvégezhetnék a gyümölcsszállitást, akár Buda­pestre, akár Bécsbe, az a helyí­zet, hogy tulajdonképpen nin­csen nagymennyiségűi szállítani való váci gyümölcs. A gyümölcs kultúra Vácon derékbatört. Bár történnek kísérletek a gyümölcsi- termelés fokozására, mégis még ott sem tartunk, hogy magát a váci piacot lássuk el olcsó gyü­mölccsel, messzebbre való szál­lításról nem is lehel szó. Ha elgondol juk, hogy más vi­dékek mily gazdasági jólétet tud­tak maguknak teremteni a gyü- mölcsszállitásból, a nagyhírű a Bécsbe és Berlinbe szállító Nagy kőrösről nem is szólva, gondol­junk csak Gyöngyösre, amely­nek gyümölcs-kullurája az utób­bi időben annyira fejlődött, hogy hires exporthely lett belőle és lakosságának a gyümölcsből évente több'millió pengő haszna van, akkor fáj a szivünk, hogy Vác még nem jár ezeknek a he­lyeknek a nyomában. Helyeseb­ben mondva, hogy Vác nem tért vissza a régi hagyományokhoz és nem újította fel a szőlőkkel elpusztult gyümölcskuhuráját. A város kétségtelenül sokat tesz a gyümölcstermelés fejlesz­tésére, különösen ősszel, tavasz- szal olcsó csemetéket bocsájt a termelőknek a rendelkezésére és a termelők nagyrésze már el is sajátította a gyümölcstermelés nem éppen könnyű módszereit. Gyümölcstermelésünk jelenté ke - nyebbé még sem tudott fejlődni, nincsenek márkás gyümölcseink és főképen termeljük a gyümöl­csöt oly mennyiségben, hogy azokat értékesítő szövetkezetek útján waggonlételekben lehetne szállítani a budapesti és a kül­földi piacokra. Szilárd meggyőződésem, hogy Vác lakossága jelentékeny réte­gének gazdasági boldogulása a nyaraló idegenforgalom meghoj- nositása mellett a gyümölcskul­túra fellendülésével volna elér­hető. Itt nagy elgondolásokra és nagy akarásokra van szükség, egy propagatórikus erőre, amely a lakosságot el tudja ragadni és a gyümölcstermelésre lelkesíteni. Tervgazdálkodásra van szükség, melynek során a termelők meg­hallgatásával az évi program meg volna határozandó és az minden évben kiterjesztendő, , hogy egy bizonyos számú évnek elteltével eljussunk a waggon- tételekhez a kitűnő márkás váci gyümölcsből. Természetesen a művelendő gyümölcsfajták is meg volnának állapitandók és szükség esetén külön szakférfiú volna alkalmazandó a tervek fel­állítására, végrehajtására és el­lenőrzésére. A hangsúly azon van, hogy a város vezetője ma­ga álljon a mozgalom élére, ráz­za fel a lakosságot a tespedésu ből és mutassa meg az igéret- földjét, amely jövedelmet és jó­létet fog hozni. Itt természetesen egy olyan akcióról van szó, amely lassú munkát, lassú ala­pozást igényel és az eredmény nem állapítható meg holnap, vagy holnapután. Épp úgy, mint ahogy Vác nem- alakult máról- holnapra azzá a kulturhellyé, ami ma és a földalatt kellett be­fektetéseket tenni és építeni, hogy egy oly tiszta és egészsé­ges várossá fejlődjék, a gyü­mölcs-kultúra meghonosítása is nagyvonalú, a végrehajtásban kitartást igénylő tervet és lassú és következetes munkát követel. A munka megfelelő jutalmát csak hosszú évek után találjuk meg. A várható eredmény meg­éri a türelmet és a kitartást. Az állam is segítségére siet a ter­melőknek hosszú lejáratú köl­csönök nyújtásával. Én valóban nem kívánom azt, hogy a város vezetője nagy el­foglaltsága mellett a szövetke­zeibe üljön az őszibarack ter­mésnek az értékesítése végett, er­re szükség nincsen, de a felvilá­gosító propaganda-munkát kel­lene elvégezni állásának súlyá­val, érveinek meggyőző erejével és rábeszélő képességével. Vác- nak fejlődési lehetőségei a je­len gazdasági helyzetben nem túl nagyok. Épp ezért meg kell ragadni azokat a gazdasági le­hetőségeket, amelyek közel fe- küsznek és amelyek eredménye­ket Ígérnek. Tekintetbe kell venL ni Vácnak nagy helyzeti elő­nyeit a vasúti, vizi és autó-szálü- tás nagyszerű lehetőségeit és mindezek csak meg fgnak erő­síteni bennünket abban az elha­tározásban, hogy fokozott mér­tékben fordítsuk figyelmünket Vác gyümölcs-kulturája felé. F. F. Gy.--—™raran®»;iE5H3í5»*=*“""---­Tiíateroi'aáífom staféta, a t5aeenlsáf*fi2(rsa wér'tasiú f IszKteSeiére Ma délelőtt futják a kegyeleti stafétát a Rádi váditól az új aszfalton át a Kőkapu megke­rülésével, 3200 méteres távolsá­gon az aradi tizenhárom vérta­nú emlékezetére. Tizenhárom staféta futja be a távolságot és a beérkezés sorrendjében fogja megkoszorúzni a hősi emléket, mely körülbelül 11 óra 15 perc­kor fog megtörténni. Polgár- mester beszédet fog intézni aiz; ifjúsághoz, befejezésül pedig a közönség el fogja énekelni a Himnuszt. tlersS Sancte és B*e'(ff82?iíi© mise Az Emerikána váci Corporá- cója ma, vasárnap délelőtt 10 órakor a tanév kezdete alkáliméi­ból Veni Sancte-t, utána pedig a szokásos revíziós misét mond­ja a piaristák templomában, melyre a hazafias közönséget lapunk útján is meghívja. Cházeér ürenepéSy, ianáregyesűteii közgyűlés Vácon A Váci Hírlap szerdai számá­ban részletesen hirt adott azok­ról az ünnepségekről, amelyek­nek október 5-én színhelye a si­ketnémák ősi intézete. A rende­zőbizottságtól szerzett értesülé- sünk szerint a kicsiny, de ösz- szetartó gyógypedagógiai tanári kar nagy érdeklődéssel, szép számmal vesz részt a Cházár András emlékünnepélyen s egye­sületi közgyűlésen, mert az ün­nepre jelentkezők száma meg­közelíti a százat, ami jelentős szám, hogyha tudjuk, hogy az egész státus alig haladja meg ezt a számot. Remél jük, hogy a ven­dégek jól fogják érezni magu­kat városban, amely szeretet­tel fogadja őket. A délutáni proi- gramon kedvező idő esetén sé­tahajózás és a vízművek megte­kintése szerepel. Helyei az ifjúságnál!? A Váci Hírlap október 2-án megjelent 76. számának vezető helyén olvasható a Váci sé­táim közben...« cimű eszmefut­tatás, melynek egyik alcíme• Még egy szó az ifjúságról. Ebben a szemlélő arról pa­naszkodik, hogy a templomban — nem diák miséken — a gyer­mekek pádban ülnek, elfoglal­ják az ülőhelyet az öregek elől, akik tehát rogyadozó térdekkel kénytelenek állni a mise végéig. A gyermekek észre sem veszik a tiszteletlenséget, nem tud ják mi lenne az illedelmes eljárás, mert nem tanitolták meg őket reá, vagvha igen, azt már elfelejtet­ték. Mi nevelő-oktatók hozzá va­gyunk szokva, hogy munkánt- kat boldog, boldogtalan, akár ért hozzá, akár nem, sárba tiporja, agyonkritizálja, sokszor szinte úgy fest a dolog, hogy mi értünk a mesterségünkhöz a legkevesebb bet. Nem mondom, hogy rossz: akaratot látok a cikkíró sorai­ban, de mégis különös a föltétel, hátha nem tanították meg őket, hátha nem tennék meg az isko­lák kötelességüket... Hitéleti szempontból igazán örvendetes volna, ha diákmisé­ken kívül — hány jön erre is kényszerhatás alatt!? — annyi gyermek látogatná az Istenházát, hogy férőhely ne akadna. De hiszen épen ezért vannak a kü­lön diákmisék, hogy a gyerme­kek ne menjenek a felnőttek mi^. séjérc. Annyi templom van Vá­con, annyi misével, hogy gyer­mekek nélkül úgy gondolom a felnőttek könnyen elférnek a templomokban. S ha mégis men­nek gyermekek a templomokba (egyedül?, szülőkkel?) és nem kelnek fel a rogyadozó öregek­nek helyei adni, azért talán még sem lehet a távollévő nevelőket felelősségre vonni, kötelesség, mulasztással vádolni __ nem ta­nitották meg őket reá! Kár, hogy közelebbi adatról nem számol be a cikkíró. Nem diákmisékről van szó, de ilyenek a gimnazisták miséi is, gyerme­kek az idejáró növendékek is. Hogy megnyugtassam a nemes cikkírót, kivonatosan közlöm a fegyelmi szabályok idevonatkozó szakaszait, melyeket évenkint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents