Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-09-29 / 75. szám

t kr a 12 fillér 49«lk évfolyam 75. szám Vác, IS35 szeptember1 29 Pollífkal és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ..........................................3P — f Vidéken egy negyedévre ..........................................3 P 50 f Egyes szám ára ............................................................ 12 fillér «3 H—lll II M11| !■ FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÖ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. !äaeBS3aaaHE5HS53*BiBÄ3HBeBW A szépészeti bizottság: A közönség szeme »Ne múljon el egy nap *em, hogy szeretett váro­sunk érdekében újabb lé­péseket ne tennénk« Kedden este a városháza el­csendesült polgármesteri szobá­jában alakította meg Ruszthif- Rusziek Lajos dr. a város szé­pészeti bizottságát, melyről az utóbbi esztendőben annyi szó esett és amelynek működése felé a város társadalma élénk érdek­lődéssel néz. Az alakuló gyűlésen a polgár- mester hívására megjelentek: Kovács Vince kanonok-plébá­nos, PanajoUFFejér Gyula dr. nyug. rendőrfőtanácsos, Intzédy Meiszner János dr. főügyész, a háztulajdonosok megbízottai: vi­téz Karay Béla elnök, Gergely Mihály dr. ügyvéd. Fazekas Im­re nyug. Máv. felügyelő és Ber­csényi Dezső szerkesztő. Tragor Ignác dr. betegségére való tekin­tettel magát kimentette. A meg­jelenteket a polgármester üdvö­zölte és kérte, hogy a kis társa­ság alakítsa meg a város szépé­szeti bizottságát, mely azonban eltérően a város többi bizottsá­gától, nem lesz hivatalos szerv, hanem tanácsadója a város pol­gármesterének, bizottságainak és a különféle rendeleteket vég­rehajtó hivataloknak. Úgy gon­dolja, hogy a bizottság szűk tár­saság legyen, mert legfontosabb, hogy tárgyalásairól egy tagja se hiányozzék és így min­denki résztvehet a közcélú köz- ügyek megvitatásában. Neki nag}T erőssége lesz a szépészeti bizottság elgondolásában, tervei­ben és ha ez a bizottság támo­gatja őt, könnyebben állhat sok­szor a magánérdekek hangozta­tásával szemben. Kéri, hogy a város haladását szolgáló min­den kérdésben hallassa szavát és annak az emelkedett gondolat­nak adott kifejezést: Ne múljék el nap, melyen városunk hala­dásán ne munkálkodnánk. A nagyon meleg előterjesztést a bizottság magáévá tette és Pa- Panajoth-Fejér Gyula elfoglalta a polgármester felkérésére az el­nöki széket és rögtön program­félét is adott. Kedves leleplezér se volt az, hogy elmondotta mi­szerint neki tanári diplomája is van és épen egyik szaktárgya a művészettörténelem, ezért most a polgármester kedves meghívá­sának eleget téve, vállalja az el­nökséget. Szerinte a bizottság­nak kötelessége lesz, hogy a nagyközönség elgondolása sze­rint gondolkodjék. Szeme lesz a közönségnek és meglátásai nem csak indokolásra várnak, hanem kell, hogy a városban ismertek­ké váljanak, megnyugtatóan hassanak, amit a város lakossá­ga helyesen megkövetel városa fejlesztésére, keresztül kell fut­nia Vác szépészeti bizottságán és a polgármesternek segítségére kell sietnünk, hogy nagy mun­káját megkönnyítsük, amidőn a város fejlesztéséről van szó. Nem kívánunk pénzügyi kérdé­sekkel foglalkozni és nem kíván­juk, hogy minden előterjeszté­sünket magáévá tegyen, de az a jóindulat, mely a polgármester bevezetőjéből kicsengett, bizlosi- ték arra, hogy nemcsak szere­tettel, de harmonikus megérLési- sel fognak dolgozni Vác város szép jövőjén. Az ő elgondolása, hogy tervezetet fog készíteni mindazokról, amik a közel­jövőben Vác város haladását szolgálhatják. Ez lenne az alap, amelyen elindulva, azt a bizott­sági tagok tapasztalataival kibő­vítve megvitatás után átnyújta­nák a polgármesternek, hogy annyit, amennyit a pénzügyi erők megengednek, valósítson meg a városa javára. Egyben a szépészeti bizottság hallatná sza­vát minden felmerült aktuálitás. ban és igy lenne segítségére vá­rosa fejlődésében. Ezekután élénk vita indult meg arról, hogy a szépészeti bi­zottság milyen területen hallassa szavát. Megállapítást nyert, hogy a bizottság városfejlesztési, szé­pészeti, közegészségi ügyekben l'og véleményt mondani. A bi­zottság közeli napokban tartja első érdemleges gyűlését, ami­dőn elnökének elaborátumát ve­szi tárgyalás alá. yác a Pázmány egyetem jubileumán Pázmány Péter egyelem ala­pításának három évszázados for­dulóján az egész világ tudós tár­sasága a magyar főváros felé fordult figyelmével. Ezernél löbb tudós érkezett hozzánk a világ minden tájáról ünnepelni, kiket a magyar tudomány nevében városunk fia, Komis Gyula egye­temi rektor magnificus fogadott. 0 áll az ünneplések élén, melyek egy bélig tartanak. Pénteken dél­ben folyt le az idegen tudósok jelenlétében a képviselőház ku­polacsarnokában az egyetem diszgyűl ése, melyre Kornis rek­tor szülővárosát, a váci múzeum egyesületet és Pest vármegyét is meghívta. Vác város közönsége nevében Ruszthy-Rnsztek Lajos dr polgármester jelent meg, a váci Múzeum egyesületet Tragor Ignác dr elnök, Pest vármegyét pedig Karag-Krakker Kálmán dr főispán és Erdélyi Loránddr alispán képviselték. Kegyeleti staféta fut október- hatodikén Szép és kegyeletes tervet való­sítanak meg a főváros példájára a váci ifjúság képviselői. Buda­pesten már régebben szokásban van, hogy október hatodikán a hősök temetőjéből kegyeleti sta­féták futnak az aréna-uti isme­retlen katona sírjához és azt a győztes befutó megkoszorúzza. Ilyen gondolatot valósítanak meg nálunk is október hatodi­kán. A kegyeleti staféta a KáL váriáról indul, a kosdi utón, a Honvéd-utcán, a Csányi-uton és a Széchenyi - utcán keresztül a Konstanlin-térre érkezik, ahol a legelső befutó az ifjúság babér­koszorúját fogja iehelyezni a hő­si emlék lábaihoz. A kegyeleti stafétában résztvesznek az ösz- szes sportegyletek, ifjúsági egy­letek. az iskolák stafétái és igy nem csak kegyeleti ténykedésre, de sportszerű mérkőzésre is ki­látás van, amelyet a város kö­zönségének általános érdeklődé­se fog kisérni. Úgy tudjuk, hogy. ennek a kegyeleti stafétának győztes stafétája jutalma igen szép vándordíj lesz, melynek költségéhez maga a város já­rult hozzá legnagyobb összeggel. A győztes csapat a jövő évi ok­tóber 6-áig birtokolja a vándor­díját és ha nem védi meg, a kö­vetkező lefutáskor a győztesnek azt átengedni tartozik. §zepe@sy László utcát kapott szülővárosában Ki emlékezik még Szepessy Lászlóra? Tanár volt és bohém a váci gimnáziumban. Gyönyörű költeményeket irt, ihletett szavá­ra már felfigyelt az egész or­szág. itt fejlődött ki igazi poétá­vá, itt adta ki köteteinek legna­gyobb részét, amelyből az utolsó Kalonadalok címmel jelentek meg. Akkor már Szepessy László a somogyi bakák hadnagya volt, megsebesülve jóit haza és még akkor is leglelkesebben irta a háborús költeményeit. Mikor fel­épült, visszament ezredéhez és hatodik napon megállóit a poé­ta szive, Szepessy Lászlóból is hősi halott lett. Özvegye is el­költözött Várról és emlékéről csak most 1 ebben tették fel a fá- Lyolt, mert a költő nem hal meg. Dombóvárról jelentik, hogy a város képviselőtestülete önmagát tisztelte meg, amidőn legutóbb tartott közgyűlésén a hősi halott költőről nevezte el azt az utcát, melynek egyik házában ötven év előtt napvilágot látott. 51 krédista volt a Manréza lakója Szombaton délután p^-koraz: állomáson 51 kiöltözött krédista férfi gyülekezett. Kis táska a ke­zekben, élénk derű a szemekben. Vájjon hová mennek ezek a jó­kedvű emberek, suttogták itt is, ott is? Pedig nem is volt nagy titok, hiszen hónapok óta ké­szültek rá. Oetter György dr a Krédó egyházi vezetője vitte hí­veit a Manrézába. Vácon a Man­réza nem ismeretlen. Több veze­tő állásban levő úr járt már ott csendben, feltűnés nélül, keres­ve és megtalálva azt, amit a vi­lág nem adhat: a lelki békét. Az 51 krédista feszült várako­zással szállt az egyik III. oszt. kocsiba, köztük a korát megcá­foló, agilis elnökkel, Menzyk1 Gyula ny. hajós főkapitánnyal. A kisérő asszonyok kedves évő- déssel — némelyek könnyek közt — kérdezték: mik mennek és mik jönnek majd vissza? ördö­gök, vagy angyalok? Mit csináltak ott, hogyan él­tek, milyen a Manréza, arról egy cikk keretében csak keveset Ír­hatunk le. Kétségtelen, hogy a lelkekben mélyen szántott az Evengelium és parancsok ekéje és az előadó P. Bévay Tibor S. J. a Manréza igazgatója, olykor derült hangulattal, majd ájlatos komolysággal fejtegette a kérdé­seket s bizony itt-otl alaposan felkavarta a szunnyadó s nem1 éppen iszapmentes lelkivilágot, nem kímélve a legtitkosabb re­dőkel sem. De a testet sem ha­nyagolják el a Manrézában. Sza­natórium az mindenképen. Kies fekvésű, tiszta, kellemes levegő­jű, bájos környezete, kedves pe­dáns tisztaságú szobái, bőséges és ízletes ellátása (még 2 dl. bor is járt olcsó árban) s ezeken fe­lül a meghitt, bizalomra gerjesz­tő családias szeretet könnyűvé, otthonossá, zavartalanná teszik a lelki magányt. Csak egy hiba volt. A lelkigyakorlatok alatt nem szabad beszélni. Három na­pig hallgatni, még a férfiaknak is nehéz. Meg is jegyezte a vé­gen az egyik ötletes krédista férj: nem lehetne a feleségeknek is egy ilyen jó, hallgatós lelkigya­kori atol tartani? Szeptember 25-én délelőtt i/29 órakor jöt­tek haza Oetter György vezeté­se alatt a krédisták s már az ál­lomáson felhangzott a krédó himnusz: Istent akarjuk! Az állomásról hódoló tisztel­gésre mentek a főpásztor elé, ki kedves szavakkal fogadta, kát. egységre és összetartásra buzdít­va, püspöki áldásával bocsátotta őket már várakozó szeretteik­hez. mtd. ButtaaaHauiitttfiftniBHiiiHiNiiCfifeä

Next

/
Thumbnails
Contents