Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-09-15 / 71. szám
■■RH------------------ ----I " Ära 12 fillér 49-äk évfolyam Mai számunk 6 oldal 71. szám E Vác, 1935 szeptember 15 Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdánés vasórnföp ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára ..................................................-12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI »EJESŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-űt sarkán. Telefon 17, Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő, Ami az idegenforgalomból kimaradt Vácon az idegenforgalom — szerény véleményem szerint még gyermekcipőkben él. Ezek a gyermekcipők már jó nagy számnak ugyan, de még gyermekcipők. A nyár csak két hónap, mJeglepi tömegével az idegenforgalmi hivatalt s igy az egyszerre sok mindent szeretne, a kevésszámú létszáma (sőt, talán csak egy személy!) miatt azonban minden, talán egy Hajira eső, akciójánál nem lehet jelen s ez az oka, hogy munkájában bizonyos — érthető — kapkodás észlelhető. Ez azonban csupán a kezdet nehézsége, az eredmény biztató. Az bizonyos, hogy idegenforgalom van, nem magától van, hanem ez az érdekelt hivatal első eredménye. Kritizálják! Ezzel biztosan előre számolt. A közszereplés — sajnos —■ a kezdetnél váltja ki a legerősebb kritikát, amikor az eredmény még nem is vehető számadásba. Egy idegenforgalmi működés nagyobb eredménye csupán évek múltán mutat- kozhatik, még akkor is, ha az nagyobb apparátussal dolgozik. Minden új lassan lesz közismert. A rádió legalább 12 év múlva került el hozzánk s itt is csak tíz év alatt terjedt el valójában. Vácot a térképről mindenki ismeri. De hogy megismerjék, ahhoz az idegenforgalmi hivatal nagy munkája, a város, közönsége és egyesületeinek támogatása szükséges. Szerény szemlélődésem, rövid áttekintésem eredményeit szeretném most alább összefoglalni, hátjha elfogadnák azok, akik ezt az ügyet a szivükön viselik. A váci idegenforgalom fő- idénye körülbelül elmúltnak tekinthető ez évre nézve. Az ősz már a turisták idénye, itt tehát intenzivebb idegenforgalomra nem számíthatunk. Az idegen- forgalmi hivatal ugyan a kora tavasszal is szép eredménnyel dolgozott s ha ezt az ősszel is megismétli, úgy ebből a szempontból az őszi idegenforgalom biztosítva van. Részben! Mert a tavasszal az idegenforgalmat csupán az iskolások meghívása jelentette. Rt a gyerekeknek nagyobb vonzerőül szórakozást is kellene nyújtani, például: délelőtt megtekintik a várost, ebéd után valamelyik sporttelepen jálék-délulánt rendezhetnének részükre. A hasznos a kellemessel lenne összeházasítható. Ide már program sem kell, a gyerekek játszanak maguktól is. Ami pedig a fontos, a váci kirándulási emlegetni fogják s biztosan megismétlik. QÁúcyújárók ... Nagyvárosi utcán zug, rohan az élet, Kocsi kocsi mellett alighogy elférnek, A teret betölti nagy, zsivajgó lárma, Üzletajtók közt a templomé is tárva. Azokba ezrével tódulnak a népek, Ide ha pár lélek nagy ritkán betéved. — Kint az út közepén, szokatlan a szemnek, Megáll a forgalom: Búcsújárók mennek. Márványasztal mellett felmordul a bankár: A hanyag adósnak tönkremenni nem kár! Eső nincs, de fagy volt! Ez a régi nóta. Ezt mondja a gazda már ezer év óta. Akár kicsiny, akár nagy a termés ára, A kölcsönzött pénzért ne járjunk nyakára ! — Búcsúének hangzik ablakon áttörve: Küldj Uram áldásos esőt le a földre! — Fent a nagy teremben tudósok vitáznak, Kigyúl pirossága arcukon a Láznak: Nem lehet az ember ma vakhit bolondja, Hazudik, ki Istent végső oknak mondja. Élünk, mert születtünk s halál után semmi, Az örök életben ostoba hisz, nem mi! — Búcsúsok éneke túlzeng a vitákon: Megfeszített Krisztus győztél a halálon. — Kocsmaasztaloknál zord munkások ülnek, Éktelen zúgásuk szinte kín a fülnek. Van sok, kinek tényleg hiányzik a munka, De olyan is akad, aki csak megunta, kény eget ön nyújtják öklüket az égre: Lesz-e már szünetje a nyomornak végre ? — Mennyivel szebben szól kint a búcsúének: Légy Mária anyja Árpád nemzetének! — Tovább a főutcán fényes mulatóban Még fényes nappal is hangos dór idő van. Egyiktől, másiktól vagyont visz a kártya, Nem nézi ott senki, ki felebarátja. Azt tartják, gond nélkül töltvén éjszakájuk: A magukét költik, senki gondja rájuk! — Kint meg a búcsúsok hosszú sorba mennek S a szűkös kenyérért buzgón énekelnek. — Mennek a búcsúsok, áhitat a szemben. Katonaszázad jön éppen velük szemben. Már messziről hangzik érces harsonájuk, Kemény ütemes zajt csap tőle lábuk. S mig a járókelők még ügyet sem vetnek A búcsúra tartó egyszerű menetnek: — Vezényszó hallatszik! S tiszteleg a század A búcsúsok élén járó keresztfának! — ANDOR KÁROLY Amint már említettem, ez még nem idegenforgalom! Segíteni a fellendítésén feltétlenül lehetne a váci túristák bevonásával is! Az idegen, aki pártolja az idegenforgalmi akciókat, feltétlenül imádója a természetnek. Aki volt már túrista, vagy ma is az, tudja, hogy van benne egy érzés, mely a természetjárás mellett kiváncsi az ismeretlen városokra, helyégekre. A túristák bevonásával meg kellene hívni más városok turistáit. Az idegenforgalmi hivatal leadminisztrálná, a váci túristák pedig szívesen elintéznék a fogadás, kalauzolás kérdését. Minden vasárnapra, késő tavaszig, szép programot lehetne ebből összeállítani s ez valóban értékes idegenforgalmat jelentene, sőt ez jelentené a hamisítatlan idegenforgalmat, mert a nyáron lezajlott ily forgalomnak nyaralási, illetve vikkend- jellege volt inkább. Ezek közül sokan nem is látták a várost. Véleményem szerint a túristák városlátogató kirándulása eredményesen fellendítené forgalmunkat, de — megmozgatná a mi turistáink életét is! A mull évben az idegenforgalmi hivatal sűrűn hozott hajókat Vácra. Ez évben már itt visszaesés mutatkozik. A múlt évben favorizált Buki-sziget mellett pedig ez évben megkaptuk a Rabok szigetét. Nagy kár ugyan, hogy nem köthet otL ki a hajó, talán ezen segíteni lehet s a ritka szép és nagy terjedelmű sziget pompás vonzóereje lehet idegenforgalmunknak. Szerintem feltétlenül szükség van arra a kis hidra, amellyel a Rab ok-szigetét a Szent Endre-szigettel összekötnék s amelyet a nyár elején programba is vettek. A sziget látogatottsága nagy mértékben emelkednék. A Buki-sziget távol van kissé a várostól s nem szolgál ha l j a, magán lul aj dón lévén, nagy tömegek befogadását. A Rab ok-szigete legszebb helye lehelne városunknak, mely még tavasszal s ősszel is kellemes kiránduló helyünk lesz, mert hivatása nincs feltétlenül kapcsolva a fürdési lehetőséggel. Eszemí- bejut Esztergom, ahol a szigeten gyakran van zene, sőt katonazenekar is! Milyen hangulatot ébreszt a távolról hallgatóban! Önkéntelenül vágy ébred az emberben, átmenni a szigetre! Az Idegenforgalmi hivatal né elégedjen meg azzal, hogy más városokba hivó plakátokat lesz ki kirakatálja! Propagáljon a váciak között olcsó kirándiilóiso^ kát, Ha azt óhajtjuk, hogy más helységbeliek ne maradjanak otthon, mi is ránduljunk ki hozzájuk, mert ezzel propagáljuk is városunkat. A kirándulást mindig visszaadják! Hangsúlyozom1 X
