Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-01-30 / 9. szám
E ára 12 fülér IPolflflcgsLt és tórsadalmS l^eítlö.p', mcícjfelcírfcSlc hetenkénl ítélszer: szerdán és va&érnap ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ...................................3 p _ { Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára....................................................... ..... fillér aMM—a aaaa—Ba—m— FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI REZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyl-utca és Csányl-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Nehéz a színésznek! — Fehérváron Vácon Székesfehérvárról írják nekünk az alábbi igen érdekes esetet: Nemrégiben mutatkozott be Székesfehérvárott Tolnay Andor színtársulata. Az első estén Kálmán Imre Ördöglovas című operettjét tűzték ki és a színház a bemutatkozó előadásra zsúfolásig megtelt. A második estére Shakespeare Makrancos höigy-ét hirdette a műsor „új betanulással, új rendezésben, burleszkszerű felfogásban“. A hangzatos reklám ellenére sem sikerült azonban a közönséget becsalni a klasszikus vígjátékhoz. Mindössze 35—40 ember üli a nézőtéren, de meg keli állapítani, hogy azok, akik elmentek, igazán kitűnően mulattak: A társulat igazgatóját mégis elkedvetlenítette, hogy csak ilyen kevésszámú közönség kiváncsi a shakespeari vígjátékra Másnap magához kérette a színház rendezőjét és kijelentette előtte : — Mégis csak hallatlan, hogy a közönség kizárólag az operetteket pártolja! Hát miért vagyunk mi itt, nem azért, hogy kultúrát terjesszünk ? Én majd megmutatom, hogy igenis terjeszteni fogjuk a kultúrát: a jövő hétfőre kitűzzük ismét a Makrancos hölgy-et, még pedig — ingyen. Tessék a plakátokra rányomatni, hogy erre az előadásra mindenkinek szabad a bemenet! Székesfehérvárott most nagy szenzációt keltett az igazgató elhatározása. Ez az igazgató tényleg — áldozatok árán terjeszti vidéken a kultúrát... A Székesfehérvári eset — nem merjük azt mondani, hogy követendő példa — méltán gon doikodóba ejtheti a magyar színházi kultúra barátait. A vidéki színészet nem minden jogcím nélkül hivatkozhatik, főképen elődei munkásságának alapján, hogy a Magyar Parlag egyik legnagyobb művelője, oktatója, a kultúra terjesztője. Ha azonban végig nézzük egy-egy vándorló színtársulat programját, melynek 90°/o-át tiszavirágéletű zenés operettek és a rossz hétköznapokon előadott könnyebb tartalmú prózai darabok teszik, el kell gondolkodni, nem tért-e helytelen utakra a vidéki szí nészet, midőn egyetlen és legfőbb céljául a közönség Ízlésének kiszolgálását tűzte ki feladatul és igy fokról fokra gyöngébb kvalitású daraboknak adott helyt, ahelyett, hogy a nagyközönség kul túrszin vonalát emelni igyekezve, valódi kultúr- misszióját betöltse ? Nem akarnak ezek a sorok vádat hangoztatni, jól tudjuk, hogy a színház nem altruista vállalkozás, ahol a szellemi színvonal eléréséért semmiféle ráfizetéstől nem szabad elriadni. Jól ismerjük a színháznak kétségbeejtő anyagi helyzetét, ismerjük a vidéki közönség beállítottságát minden „komoly“ darabbal szemben, mégis az ellentétek nagysága dacára olyan megoldást kellene keresni, amelyek melleit a kul- túrérdek, de a színigazgató anyagi érdeke is összhangba jönne. Ma a helyzet az, hogy Budapest prózai színházaiban szereplő, többnyire vígjátékok, valamennyi vidéki színtársulat repertoárjában fel vannak véve. De ezeknek előadására ha sor is kerül, rendszerint a színház legsötétebb napjai közé tartoznak anyagi bevétel szempontjából. Elismerem, vannak kirivó esetek (egy Molnár darab, vagy legutóbb a Helyet az ifjúságnak,) melyek több-kevesebb kasszasikert is jelentenek, de a nagy átlag, melyet nem fémjelez egy világhírű író neve, vagy egy rendkívüli feltűnést keltő budapesti siker, a legnagyobb érdektelenség mellett kerülnek színre, ha színre kerülnek. A közönség színvonalának emelése, a probléma tengelye. Ha sikerül közönségünket arra nevelni, hogy nem csak a limonádé ízű, happy-end es operett nyújt élvezetet, hanem a komoly dráma is, akkor az értékes prózai daraboknak nyert ügye van. Ne a színház menjen mindég a közönség ízlése után, meg kell próbálni a közönség Ízlését a színház értékei felé fordítani és megfelelő szintre emelni. Ez jó befektetés is, mert az igy nyert néző nem csak színházlátogató, aki egy unalmas estjét akarja elütni, de igazi műélvező is, kinek lelki szükség egy jó darab megtekintése. A megoldást félig meddig a székesfehérvári példa utánzásában látom. Ne tartson a szinház ingyen előadást, de tartson a hét egy napján feltűnően olcsó helyárakkal előadásokat, hozzon értékes prózai darabokat. Minden színháznak van olyan napja egy héten, mikor alig számíthat bevételre. Ezeket a napokat ha nem is kasszasikerré, de közönség sikerré a kultúra érdekében erkölcsi sikerré tenni — szerintünk az egész kérdés megoldása. Púder, rúzs, kártya Engedje meg az igen tisztelt Olvasó, hogy karonfogjam és visszavezessem — egy pár évtized előtti időbe és onnét nézzük, hogy mit is akar ennek a cikknek a cime? Egy pár évtized előtt csak a színészekre lehetett azt mondani, hogy festett világ (bár, aki éllel mondotta ezt, az nem tudta, hogy mit mond). Aki festette magát, vagy puderezte, azt megítélte, megszólta mindenki. Ez azt jelenti, hogy milyen óriási volt az előítélet régebben, amiből egy nagy mennyiséget magával hozott a régi időkből és ennek a megítélésnek ereje még ma is benne él... ha egyébként, vagy mindenképpen modern akarna, vagy tudna is lenni. Ma mindenki festi magái (aki nem, az kivétel) festi magát a művelt nyugat, festi magát a kelet, festi magát az észak és a dél is, szóval ki van pingálva az egész világ, kivévén a vadak világát ... de már ez is beszerzett egy pár pemzlit... szóval oda is elhatott ez a művészet. Megtörténhetik, hogy behatolunk a legsötétebb, de Kintenberger szerint a megváltozott Afrikába: megláthatjuk, hogy ott sem lehet minden sátorra kiírni: „Vigyázat, nincs mázolva“ ! Puder és rúzs. Rúzs és púder... aztán jön a nő. Rúzs nélkül nincs púder, puder nélkül nincs rúzs ... és a nő nincs rúzs és puder nélkül. És most kedves olvasó, azt kérdezed tőlem, hogy miért akarom én a divatból kiment divatot exhumálni? Azt felelem rá: nem akarom. A divat éppen olyan, mint a szivárvány. Színes és ha nem nézem, akkor nincs. A divatot látni kell, a divatot nézni kell és azt kell rá mondani, hogy a nők szokása: a nők erkölcse és a nők erkölcse: maga a divat. Nincs másképpen, az a nő, aki rosszul fest, a rossz, aki pedig jól fest... még a felől lehet szép is. Nem kell megalkudni azzal, hogy a nők... hát... — fessék magukat! Tudomásul kell venni .. . de én azt mondhatom, hogy ha férfi lennék, az első alkalommal lemosnám a feleségem arcáról a cinóbert. Játék azóta van, mióta áll a világ. Kockáztak már a pun háború előtt, kártyáztak Karthago ostoroma alatt, ott volt a kocka a Forum Románumon, vesztettek kártyán feleségeket, szeretőket, vesztettek játékban lovakat és lovagvárakat, vesztettek becsületet és nyertek . . ' nyertek .. . soha semmit ? Még Szemere sem nyert . . . holott Potocky báró (lengyel) egy éjszaka alatt elvesztett egymillió arany koronát. Hol van Szemerének a milliója? — sehol, annak legfeljebb maradványa lehet a pestszentíőrinczi lövölde. De az ördög bibliáját is befestette a divat. Még pedig ott festette be legélénkebb színre, ahol legtöbb voit a festék, ahol leg több volt a pénz festékre és az unalom űzésére: a californiai partokon. Az amerikai milliomos lányok, hogy ne unatkozzanak: pasianszoztak, abból színétéit meg a korcs gyermek, az u. n. rummy . .. magyarul romi, ü- pótmezei nyelven: kirakós játék. Még ma is játszák, különösen ott, ahol az emberek lusták voltak megtanulni a bridget.. . amely játék az előbbi gyereknek egy jobban sikerült, második házasságból született ro- konya. . . Jól van. Én meg akarok érteni mindent. Én elhiszem azt, hogy nagyszerű szói akozás lehet, én azt is elhiszem, hogy, ha én férjhez mentem, én rá érek reggel 4, sőt 5, meg 6 óráig is várni, míg a férjem kislem- mezi, kirobberezi magát... mert’ iszen ez a mi kettőnk dolga, de, hogy ennek már irodalma is legyen... az már mégis csak szörnyűség. Hihetetlen, hogy az irodalomba be tudott hatolni és ki tudott onnét szorítani sok minden szépet, jót és komolyat. Ma nem tudok olyan szépirodalmi lapot végiglapozni, azaz végigolvasni, hogy egy belletristikus után ne kerüljön szemem elé a herznek, meg a kárónak, meg — nem tudom én, a treffnek a rajza, borzalmas fejtörőkkel, rejtvényekkel és jutalmakkal. Amerikában nem régen nyert valaki egy bridge rejtvényt és mig él, mindig fog kapni egy aranyat és ha meghal a legidősebb gyermeke 1000 aranyat fog kapni. .. szóval napról napra komolyabb az emberiség ... ha igy megy sokáig, nem fognak bankot rabolni „ ezek“ a jó gyerekek, nem fognak jutalmakat juttaítatni a rendőrség tagjainak, hanem magukkal fognak törődni, megtanulnak bridgezni, pályázni fognak a rejtvényekre és a munka elmehet dolgozni, a dolog pedig elmehet penzióba .. . mikor a bridge előkelő szórakozás és út a milliókhoz, a munka nélküli élethez ... stb. A bridge kiváló hadvezérnek bizonyult. Legázolta a keletet, a nyugatot, a délt, legázolta az északot és meghódította a világot a kifestett, gyönyörű szép világot, a divatos szép világot, meghódította a púderes skaíulát és a ruzsos rudat. . . a kártya meghódította a divatot és magá is divattá lett. Ez nem rákfene. Ez igy van jól???!!! Le a> — /
