Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-08-18 / 64. szám

VÁCI HÍRLAP % Rengeteg kárt okozott a felhőszakadás Összeomlott a tűzoltók tornya Uj filmeket és ki- BT rg^HTT tűnőkéi nyáron a JTlk, iL/JL* M %J JrC-ban láthat Szombaton 5-7—9, vasárnap 3—5—7—9 órakor Nagy Kató, mint Makrancos királyleány, Willy Fritsch, a madarász TURANDOT Makrancos királyleány misztikus keleti mesében Hétfőn, kedden 5, 7 és 9 órakor 10—50 fillérig. Vigjáték-est. Jönnek a tengerészek James Cagney és Gloria Staart, vígjáték a javából. Elveszett a múmiám falrengető hülyeség. Szerdán délután, három óra után, olyan fülledt meleg nehe­zedett Vácra, amelynek légtelen- sége még a júniusi három leg­forróbb napéval is vetekedett. Mindenki érezte, ebből vihar lesz, de a hosszú kánikula után hinni már nem merték. Üt óra után a Vértes tetőn túl és Budapest felől már komoly felhők gyülekeztek. Élénkebblett a légáramlás, szél kerekedett, mely végigporozta a várost, há­romnegyed hatkor pedig min­denkit az utcára szólított a járó­kelők riadalma: szinte a házak között hömpölygőit be, a tető­ket súrolva a rengeteg nagyságú vészes kinézésű viharfelhőtö­meg. Mint egy hatalmas füg­göny, lepte el a várost, az égtől a földig terjedően. Borzadva nézte mindenki a nem minden­napi látványt. Kitör a vihar Hamar sötét lett s mindenki bezárkózott lakásába. Ekkor jött az újabb meglepetés. Nem égett a villany. Kialudt az egész vá­rosban! Érthető izgalmat keltett ez mindenfelé, mert most már az egész város sötétben volt kénytelen végigszenvedni azt a hatalmas, ijesztő tűzijátékot, ami nek kezdetét háromnegyed hat után egy óriási detonáció, vakí­tó fényű villámcsapás jelezte. Erre megindult az égiháború! A villám szünet nélkül csapkodott, irtózatos orkán szárnyán lova­goltak be az utcákba a felhők, a legtökéletesebb felhőszakadás indult meg. Mindenki azt remél­te, hogy nyári vihar csupán, mely percek múlva tovaszáguld. Elmúlt egy negyedóra, félóra, egy óra, de az orkán kitartott Vác fölött s villany nem égett sehol. Az eső pedig ömlött, nem csu­pán a tetőkre, udvarokra, ha­nem az óriási szél verte be az ablakokon, az ajtókon, verte a falakat az eresztől a járdákig s aki kinézett az utcára, úgy látta, mintha ezt a várost eg}r hatal­mas kádban alaposan megfür­dették volna. Rengeteg rémületet okozott mindenfelé a szűnni nem akaró villámlás és menydörgés, amely­nek borzalmát a villanytalan sö­tétség csak növelte. Háromnegyed nyolckor egy, a kezdetinél is hatalmasabb deto­náció és sustorgással párosult vakító fén3mzön hasított be a lakásokba. Mindenki azt hitte, a szomszédjánál csapott be. Most már tudjuk, hogy ez volt az utolsó villámcsapás, mely egyút­tal az Ítéletidő végét jelezte. Az isteni színjáték továbbvo­nult, csak az eső szakadt szűn­ni nemakaróan! Tiz óra táján bukkant ki először a foszladozó felhők közül a hold. Az emberek csak másnap reg­gel tudtak tájékozódni, mi tör­tént, mily károkat okozott a vi­har? A. határban nincs haj! A Váci Hírlap is elindult kőr­útjára, hogy beszámoljon a tör­téntekről. Legelsőnek is gazdák­kal beszéltünk, olyanokkal, akik a szőllőkben tartózkodtak a vi­har alatt. Egyöntetűen beszélték, hogy a határban nem okozott jelentősebb károkat a vihar. Az orkán hatalmas ereje ugyan ki­tépett fákat, de ezekben a kár nem tetemes. Hála Istennek, mondják mindenfelé, jég nem esett. ítt-ott a szőllőket megté­pázta kissé a szél, de ez sem járt nagyobb kárral! Ellenben az eső! Ezért mindenütt hálálkod­nak. Mert ekkora tömegű és ily hosszú esőre Váeon és a váci ha­tárban legalább ötven éve nem emlékeznek! Az országúton mindenfelé ha­talmas fákat csavart ki az or­kán, sok helyen gyökerestől. For galmi akadályt is okozott, de ezt hamar elhárították. A törökhegyi ösvényen majd­nem szerencsétlenség történt. Itt oly hatalmas áradatban ömlőit a viz, hogy kilépett az árokból és térdnyi magasságban elönlöt­té a kocsiutat. Egy öreg nénikét magával sodort a vizáradat és csak az utolsó pillanatban tud­ták kimenteni. Összeomlik a tűzoltótorony Rengeteg dolga akadt a tűzol­tóknak, akik a vihar kitörésé­nek pillanatától éjjel 12 óráig megállás nélkül rohanlak a vá­ros minden irányában, annyife­lé hívták őket. Mégegyszer any- nyi tűzoltónak is tudott volna munkát adni a bajbajutott la­kosság. A tűzoltóknak is különös mó­don adott hirt a vihar, megindu­lásáról. Az első hatalmas villám- csapás pillanatában (mellyel az égiháború Uilajdonképcn megin­dult) a tűzoltólaktanya udvará­ról óriási recsegés, ropogás hal­latszott be a laktanyába. Rohan­tak ki az udvarra: egy romhal­maz jelezte, hogy a tűzollóto- rony már csak a múlté! Dara­bokra törve, összehasogalva fek­szik az udvaron az éjjeli in- spekciós tűzoltó egyik éber sze­me! A tűzoltók szerint az első villám egyik ága zúzta össze a tornyot, szakértők szerint azon­ban ez nem valószínű, mert, amint a romok is mutatják, már régen össze kellett volna dőlnie, oly korhadt állapotban volt anyaga. így tehát a kitörő or­kán vad ereje volt, ami össze- döntötte. így is kell lenni, mert ha az ember a romokból felvesz egy deszkadarabot, máíik szét a keze között, mint a vízben elmá­HUEUB lőtt fadarab. Isten csodája, hogy nem dőlt előbb össze s nem olyankor, amikor gyakorlatoz­tak rajta! Már régen ki kellett volna vonni a forgalomból, illet­ve le kellett volna bontani! Derék tűzoltóinknak különö­sen az alábbi esetek adtak fá­radtságos munkát: A lakásokban áll a viz A Horthy Miklós-út és Eoktö- vi-utca sarkán álló Gubacsi-féle kovácsműhely előtt térdig érőn állt a víz, csalornadugulás kö­vetkeztében. A kovácsműhely mélyebben fekszik s ez derékig megtelt vízzel. Nehéz munkával szivattyúzták ki. Az Erzsébet-utcában kémény_ tűzhöz hívták a tűzoltókat. Per­cek alatt eloltották. A Pacsiría-utca két házának lakásaiba hatolt be a viz. A Föld­vári-tér 20. sz. házának ugyan­csak lakásaiba nyomult be. Itt több zsák lisztet is tönkretett. A Rákóczi-utca és környéke, valamint az Árpád-utca úszott a vízben. Ez a környék szenvedett legtöbbet a vihartól. A kát. gaz­dakör pincéjébe nyomult be a viz. Tóth János tűzoltó úszó­nadrágban rohant a lűzollókhoz segítségért. Lakása derékmagas­ságban meglelt vízzel. Amikor a tűzoltók ide megérkeztek, az ab­lakokon adogatták ki Tóth gyer­mekeit. Bútorai, fehérneműje ment tönkre a szegény család­nak. Az Eszterházy-utcában nyúj­totta a vihar a legszörnyűbb lát­ványt. Mint a Niagara-vizesés. ömlött ilt a viz a Konstantin-téri­ről lefelé, mindent elsöprő ma­gasságban. Fodor Ferenc üzle­tét is ellepte a viz, megállás nél­kül kellett segédjével dolgoznia a viz kitakarításán. A Pest vidéki Nyomda épüle­tének pincéjét is teljesen elön­tötte a vizár. Úgyszintén a szom­szédos Hliniczky-vendéglő pin­céjébe is behatolt. Mindkettőnél a tűzoltók dolgoztak, eredmé­nyesen. H > I , • . Az aluljáró isméi vizbeu ! A középvárosi vasúti aluljárót ismét betömte a zuliaiag. Az ál­lomás sétányáról levezető lép­csőnek csak hat foka állott ki a vizből, mely egész az Argay- házig felemelkedett s itt össze­folyt a Szent István-téren már ekkor felgyülemlett tengernyi vízzel. A Széchenyi-utca úttestét is végig ellepte az ár. Az alsóvá- rosi vámnái a keramiton állt a viz, ötven centiméter magasság­ban. Ha a Diadal-tér nem dom­bon áll, ott mindent elmos az áradat. A nagy gyűjtőcsatorna alig bírta nyelni a vizet, de a kera- mit gyűjtőlukai mind egymás­után felmondták a szolgálatot. Tút kicsire méretezték ezeket s bizonyos, hogy itt a jövőben is mindig baj lesz! A MÁV-telep vziben úszott. Kü lönösen az alacsonyabban fekvő házak szenvedték meg a lezú­duló esőtömeget. Preisz János házának falát kívülről mosta alá az eső s másfél méter magas­ságban behatolt a pincébe. A Dunakorzón is több ház pin céjébe behatolt a viz. A háztu­lajdonosok szerint itt a ciklop- fal építésénél meglazították a talajt, amelyen a vizár könnyen utat talált. A fákat sorra megté­pázta az orkán, de a leszagga­tott ágakat, gályákat a szegé­nyebb nép negyedóra alatt el­tüntette. A csatornaszemek itt is sorra eldugultak s a lemélyitett úton közel 40 centiméter ma­gasan állt a viz. Az új járda is viz alatt állt, elzárva a házak la­kóit a kijárattól, mert sem az! Eszterházy-utca torkolatánál, ahol majdnem 60 centivel ma­gasabb a kövezet, sem az alsó végén nem volt lefolyása. (Meg is jegyzi egyik olvasónk levele, mely erre vonatkozóan panasz­kodik: »... kár, hogy tervezője nem láthatta!«) A Sporlhorgászok kb. 80 kg halat tartottak bárkában. A vi­har annyira össze-vissza verte a bárkát, hogy egy bal sem ma­radt életben. Partos Ferencné szérűjét a forgószél teljesen szétszedte, a kazlak mind széjjel repültek. ETgyancsak Bartosék minta-baé rackosában 20 métermázsa ba­rackot levert a vihar. A villám becsapott a piarista templom tornyába. Akik látták, azt mondják, borzalmas látvány volt, még a keramiton is szikrá­zott. Este nyolckor az a borzalmas reccsenésű villám a fegyintézeti nagykémény villámhárító j ába vágott be. Kárt egyik villám sem okozott. Augusztus 20-án Mindenki ott legyen! VSE sporttelepén Nemzetközi mérkőzés délután fél 5 órakor Németország—vse főiskolai válogatott csapata (egyesitett VSE-VAC)

Next

/
Thumbnails
Contents