Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-08-04 / 60. szám

E Vác, 1935 augusztus 4 Ara 12 fillér 49-lk évfolyam 60. szám Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vösérnftp ELŐFIZETÉSI ARA: SHIolyben egy negyedévre ........................ vidéken egy negyedévre ........................ ÜSfyes szám ára .......................................... MBHBB8agiaBMiMJMUMEMMHMPBffi^EaBgiAI,'<^8CS?gRPtaSggB5BgBgi 3 P — I 3 P 50 f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉm BEZSé SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányl-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Amikor elmúlt a háborút kö­vető konjunktúra, amikor pénz­intézetek, gyárak és hatalmas vállalatok omlottak össze, egyik napról a másikra tették ki a bizonytalanságba alkalmazottai­kat, amikor a munkanélküliek száma a legijesztőbben megV növekedett, akkor az ember ész­revette embertársát és először csendesen, majd mind hangor sabban azt kérdezte: Mibőt él? Beleláttak egymás tányérjába és irigyelni kezdték, hogyha egy tál étellel többet evett. Akiknek nem jutott semmi, azok minden jövedelmet sokaltak. A bizony'- talan holnap igen nagy kri­tikus. Normális időkben, mikor mindenkinek volt betevő falatja, senki sem vette észre a külön­böző jövedelmek szélsőségeit, ma kritika kiséri a könnyen szerzett keresetet. Papíros hegyek és tinta ten­gerek fogytak el azoknak a cik­keknek megírásánál, amelyek a munkanélküliség megoldását cé­lozzák. De amint nem sikerült ez sehol a világon, nem sikerül csonka Magyarországon sem. Enyhítem lehet, de megszüntet­ni soha. Egy állásra száz pályá­zó van, egy munkahelyre 500 jelentkező. Tessék csak meg­nézni, ahol kínálkozik mód egy kis keresetre, ott a küszöb és Ki­lincs elkopik, annyi a jelentke­ző. Tessék megnézni a polgár­mester előszobáját: Zsúfolt és minden második állást, kenye­ret kér. A társadalom azonban meg­szűrte kritikáját, mert jó meder­be vezették a nagy munkanélkü­liség ellen való küzdelmet. A fia­talság' elhelyezésé!, az idősebbek nyugdíjazását. a kettős állások megszüntetéséi kővel élik ma mindenfelé és e téren valóban történik is lépés, ha mérföldes csizmában nem is haladhatunk. Az azonban feltűnt, hogy még a vármegyén az állami szolgái latban jelentős változások kö­vetkeztek el, addig a mi városunk a legnagyobb csendben teljes konzervativizmust mutató-1 Nem változott semmi, nem változott senki, pedig aki nyitott szem­mel járt, láthatta és hallhatta, mennyire követelték az ifjúság alkalmazását, mennyi kritika tárgyát képezte az, bogy a nyugi- díjasok iparkodnak uj állások­ban elhelyezkedni. Régi időben, mikor mnidenkinek volt megél­hetése, ezt senki észre nem vette, ma ez hiba, sőt bűn a társadai- lom szemében. Emellett elha­ladni nem volt szabad, ezt előbb rendezni kell, a kedélyeket meg kell nyugtatni, mondotta az uj Alföldi magyar család asztalánál (Pilisről emlékezés 1925-ből.) Nagy a család . . . zajos fészek. Hat kis gyermek kér ebédet. Csicseg — tátog a sok kis száj, — láttad fecske fiainál ? — — mind éhes az, mind enni vágy: Kis kacsójuk összefonják, hittel — szívvel imádkozzék: jöjj el Urunk, légy Vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. A sok jóért im’ dicsérünk. Nézem — nézem ezt a képet, a hat éhes kis „cselédet.“ Vígan esznek, egy’ sem majszol, durcás kedvvel nem is hajszol jobb falatot, egy’ sem kapkod, Szelíd anyjuk édes — szépen uralkodik a kis népen : Matyin, Jancsin, Pál’-, Péteren, Erzsin, Márin. Én Mindenem: A családom 1 — szól csendesen. Apjuk fárdt — s nem görnyedez. Hat zsendülö kis életet simogat a piliantaia. Szive minden dobbanata értük lükiet . . . nincs jajszava. Csak énszivem fáj és sajog, pedig rátok büszke vagyok gondos apa, bátor anya, gyermek zsivaj, zajos tanya. Bár mindenütt zajongana! Mártír szívvel apák — anyák bár mindenütt azt mondanák : Tud a magyar lemondani, néma ajkkal példát adni, a Golgotán vonaglani ; „Csak a Gyermek, a mi drága magyar Jövőnk el ne vesszen !“ Kulcsár Ilona *A Szeretet Könyvei-ből. *Aki még nem ismeri A Szeretet Könyvei-t (I V), az vegyen egy-egy példányt a Hétkápolna orgonája javára. Munkában; VI VII sz. • • _ Üdvözlet a Monte Maggiore aljából Moschiéna 1935. júl. 29. A »Váci Hírlap« már másod­ízben tett meg felfedezőnek. Ta­valy és most is azt irta, hogy »magamfelfedezte« adriai für­dőben lulTrckolok családostul. A »felfedezés <-t szeretném néhány sorral helyreigazit an i. A feleségem tavaly Editke leá­nyunkkal előre uíazott Icába, a mely Abbázia és Laurámé kö­zölt fekszik a Quarnerói öböl­ben. Az orvos sós, tengeri leve­gőt ajánlott, azért jöttek ide. A lakás, de főleg a tengeri fürdő nem tetszett, ezért más nyaralóé hely után nézett. Kirándult egy- izben Fiúméból a fürdőhelyekr re is, és igy tetszett meg neki a kiránduló diajó végállomása: Moschiéna, mostani olasz neve a tengerparton lévő községnek: Draga Vat Santa Marina. Ez a hely vadregényes az 1400 m. magas Monte Maggiore lábánál, ahol nem csupán a víz, a fürdés pompás, hanem ahol a háttér, a hegyoldal is sűrűn erdős, nem oly kopár, mint a szemben lévő jugoszláv parton a Karszt. A hegyi, erdei lég, a tenger sós elpárolgásával együtt tisz­ta, egészséges, jó levegőt ad a fürdőzőknek, akik ezenkívül ol­csó és megfelelő, nem drága szállást és étkezést kapnak. Ez éppen elegendő ok arra, hogy felkeressék sokan. Ezidő szerint nincs üres, kiadó szoba, telve a penziók, a két szálloda is. Abbáziában, Lauránában a nagy szállodák, a luxushotelek bizony nem tehetik ki ezidén a megtelt táblát. Moschiéna azonban tele van. 'köbben vannak jóval, mint tavaly, főleg azért persze, mert olcsóbb. Azonban már hosszú évek óta járnak ide azok, akik egy évi szorgos munka után a csendet, nyugalmat keresik: ma­gyarok, osztrákok leginkább, de vannak ezidén nagyszámmal németek és csehek is. Az Abbáziában, Lauránában üdüiők szórakozhatnak is, ha kedvük tartja s ha van hozzá pénzük. Szórakozás itt, hogy itt is legyen annak, aki kívánja, az esti zenés hajó, amely minden este jő és egy óráig marad itt 1/211-tői 1/212 óráig, amikor az itteniek és az ide kirándulók az Armand áh an mulatnak, láncol­nak, vagy veszik a hűsitő italoi- kal a piactéri vendéglőben, ki­oszkban, a mólón tanyázó fagy- laltosnál. Tegnap egy bele a bú­csú volt nagy esemény. Össze­jött a környék lakossága, a Ce- zóról vitorlásokkal, népviselet­ben. Akkor már déltől ropták a táncot, ügy mint nálunk. Mór dern táncokat dzsesz-zenére. itt Santa Marinában általában a csend honol, a ímgerzúgáson, a hullámveréseken kívül alig más hang: hajólülök, a hidropiánok motoroshajók hangja, de nem valami sűrűn. Éppen csak any- nyira zavar, eszméltet, hogy az élet megyen azért másutt. Oly­kor a harang szólal meg a he­gyen lévő moschénai öreg, 1 (löd­ben épült igen szép templomból, amelyhez 741 lépcső vezet, ami igen jó sport is: le és felsétálni vasárnapi szent miséhez. A hegyen a templom körül polgármester és augusztus else­jén tettekkel igazolja, miszerint a társadalom követelését mar­góévá tette és azt iparkodik meg is valósítani. Ma mindenkinek be kell érni kisebb karaj kenyérrel, szól a polgármester és erősen hangsú­lyozza, hogy elevenekbe vágó intézkedései soha sem irányulí- nak személyek ellen és minden amit tesz a közérdekért, Vác polgárságáért történik. Polgár- mesterünk azon az állásponton van, hogy ezt a kérdést nyug vég­pontra kell vinni, a város kö­zönségének nézetét egy húrra kell hangolni és azután követ- kezhetik el közös erővel az a jóléti munka, amelyet régebben maga elé programul tűzött. • A nagy eltávozások sorát Népi Ferenc révpénztáros nyitotta meg, aki nyugdíjas MÁV tiszt­viselő. Helyét a polgármester már betöltötte Honig Béla szi­gorló mérnökkel. Újabb változások a városháza és városi üzemek tisztikarában van a régi horvát község Mq- scliéna, itt lent a móló közelé­ben a másik falu, amit röviden Drágának neveznek. Itt a piac, a szállodák, a községháza, az osteriák, a halászok tanyája, vagy 30—40 lakóház egy dombi- oldalban, jellegzetes olaszos építkezésben egyik a másiknak a hátán s az oldalában. A két települést autóbuszon is megj- lehet közelíteni. A Fiume-Póla között közlekedő curriéra« jár itt a szerpentinákon, merész for­dulókon, ügyes vezetéssel, hogy semmiféle balesetről, szeren­csétlenségről itt nem tudnak. Az autósoffőrt eg}^ szabályozza: ha gázol, súlyosan megbüntetik. Ez elég szabályozó éppen. Egyéb­ként a curriéra személyzetében van szív, előzékenység. Amikor megérkeztünk, Lauránálg autó­buszon jöttünk. Az autóból lát­tuk a hajót menni, amelyikkel Lauráimtól Santa Marináig utazni akartunk. Egy kicsit ide­geskedtünk. Az autóbuszon ezt észrevették. Letért az autóbuszt az útjáról, lejött egész a mólóig, hogy el ne késsük a hajót. Nemcsak magyarok jártak már itt, mások is. Megelőzött bennüket azonban a magyar vaj is. Dombóvári tea-vajat eszünk naponta, amely friss állandóan, s csodálatos, hogy nem is drá­gább, mint otthon. Mi a titka en­nek? Az, hogy ez a nyaralóhely is benne van még a fiumei sza­bad-zónában. Ezért olcsóbb itt sok minden s olcsóbb az életünk, mintha másutt nyaralnánk. Van itt dömping árú Japánból, a cse- héktől, de máshonnan is. A for­galom mégis kicsi, ahogy mond'­„Kisebb karéj kenyérrel kell most beérni . . .*• Személyi változások a városnál és üzemeinél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents