Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-04-21 / 32. szám

VACfi hírlap 3 Karay-Krakker Kálmán főispán nyilatkozik az elhagyott Vácról, az új polgármesterről és a jövő programról Váltson bérletet Jön l9 k: u£Tun Jud Süss, Kis Dorril, Hindu lándzsa, I.i- liozn. Moszkvai éf- szakíiJí,Gre/a Garbo uf íilmje Szombaton 7, 9, vasárnap, hétfőn 3, 5, 7, 9>kor Csak 20—80 fillér — Ez a film tgy szép leányálom, egy el- feleiiheteflen emlék, egy örökszép mese, egy boldog mo­soly, ragyogó napsugár, magyar színészek diadala, magyar munka dicsősége: 1GLÓIDIÁKOK Gerway Hffiária, akit a Metró-film e filmsikere után kivitetett Hollywoodba. Jávor Pá8, Gőzön Gyula, Kabos Gyula, Sifcüősey Éva, VenaJrey Ferenc, Kürfhy J. Kedden 3 érakor jó gyerekeknek és jó szülőknek külön előadás 10—40 f-es Kedden 5, 1 és 9, szerdán 7 és 9 órakor — 10—40 f-es Stan és Fan: Minek a mnka nékem (No, én se nagyon szeretem a munkát. K. J.) A húsvéti ünnepek alkalmából felkerestük Karay-Krakker Kál­mán dr főispánt, hogy nyilat­kozzon a Váci Hírlapnak íois- pánságáról, a polgármester-vá­lasztásról, programjáról. A re­mekbe készült vármegyeház íő- ispáni traktusán nagy átalakítá­sok folynak. Hivatalosan már nagyhét van, de az új főispán még ezen a héten is minden nap bent van hivatalában. Amint nagy elődjének, úgy neki is nyitva áll ajtaja a sajtó munkása előtt és szívélyesen fogadja sze_ retett városa közvéleményének munkását, a Váci Hírlap tudó­sítóját. Mintha egy kissé, egy gondor lattal fáradtabb lenne, ez az első impressziónk, de csakhamar meggyőződhetünk, hogy elpusz­títhatatlan munkaereje, az új és súlyos feladatokkal is megbirkó­zott. Talán csak a gesztusai let­tek halványabbak, talán csak a hangja egy fokkal csendesebb, amint válaszol a feltett kérdé­sekre. — Méltóságos uram, bocsássa meg nekem, hogy ebben a te­remben, ahol hosszú éveken át annyi intervjút csináltam Preszly Elemérrel, bizonyos meghatódottság'ot érzek. Kérem, nyilatkozzék, változott-e az a bensőséges viszony, ami eddig fennállott Vác polgármestere és városa között, most, új díszes pozíciójában'? — Én közéleti pályafutásomat befejezettnek tekintettem Vácon. Nem kerestem ezt a megtisztel­tetést és rajtam kívülálló okok­ból származik megbízatásom. Élj hivatalommal Vác város iránt érzett örök elkötelezettségem semmit sem változott. Továbbra is váci lakos leszek, városom ügyeit szivemen viselem és tudni akarok mindenről és segítő két kezemmel ott akarok lenni, ami­kor segítségre van szükség. Vác városa számára az út ki van jelölve. Ezen változtatni nem kell. Újabb beruházásokat csak a ma fennálló keretben, lehető­leg az inségmunka adta lehető­ségek kihasználásával kell elin­tézni. — Eta már itt tartunk, kérem méltóságodat, nyilatkozzon a vá­ciakat ma elsősorban érdeklő p ol gárines tervál asz l ás kérd ésé- ről, valamint arról, kit tart a fent vázolt program elvégzésére alkalmasnak? — Személyektől és egyéni ér­dekektől elvonatkoztatva, tisztán csak a város érdekét nézve, az az ideális elgondolás, hogy dr Meiszner János tisztifőügyész maradjon ott, ahol ma is köz- megelégedéssel dolgozik. Fontos munkásságát sok tudással, lelki­ismeretességgel és puritán tiszta kézzel végezte eddig is. Mivel Meiszner dr ebben a pozícióban ma nélkülözhetetlen, csupán egy jelölt lehetséges: Ruszlhy-RusZ- tek Lajos dr. Öt nemcsak nagy tudása, széles látóköre predeszti­H99B nálja a polgármesterségre, ha­nem más is. Ne felejtsük el: a polgármesterség nem csak hiva­tali munka, hanem társadalmi feladat is és ennek a feladatnak Ruszthy-Rusztek Lajos kiválóan eleget fog tudni tenni. Ha Meisz­ner János dr személyétől elte­kintünk, a számbajöhető jelöl­teknél ez az egyik legsúlyosabb hiány. De Ruszthy-Rusztek La­jos mellett szólnak azok a sze­mélyi kapcsolatok is, amelyek­nek a mai gazdasági helyzetben a város érdekében való felhasz­nálása kiszámíthatatlan előnyö­ket jelenthetnek Vác város jövő­jében.- Egy olyan puritán, tiszta- gondolkodású főügyész, mint Meiszner János dr, valamint egy agilis, magas színvonalú, érté­kes ember, mint Ruszthy-Rusz­tek Lajos, Vác városának az élén, a legnagyobb nyugalommal töltene el városom jövőjére vo­natkozólag. — Most még programjáról ké­rek egy-két szót, méltóságos uram. — Egyetlen programom van: követni azt az utat, amit nagy elődöm, Preszly Elemér állam­titkár 15 éves főispánsága alatt a vármegyének kijelölt. Ha én iparkodom Preszly Elemér nyomdokaiba lépni és megköze- liteni azokat a kvalitásokat, amitó az ő páratlan népszerűségének fundamentumai, a legjobb úton fogok haladni. Emberbecsül és, a vármegye közönségének szerele- te, munkakészség s rendíthetet­len kitartás a Nemzeti Egység gondolata mellett, a béke és a nyugalom szolgálata lehetetlen, hogy eredményre ne vezessen. Eddig a főispán nyilatkozata. Kint az előszobában már ismét összegyűlt egy tekintélyes társa­ság, referensek, érdeklődők. Re- szélgetésünk alatt is folyton szói a telefon. Megállás nincs ebben az idegőrlő foglalkozásban. Dr I). D. A látható és láthatatlan Szentföld Irta: Dr Előd Aíarcéi A Szentföldre nemcsak vonatok és hajók visznek. Erre az útra nemcsak testileg, hanem lelkileg is indul az em­ber. Aki csupán nagyszerű műemléke­ket, pazar műkincseket vár a Szentföld­től, az csalódni fog. Hiszen Jeruzsálem­ből. mint az Ur megjövendölte, kő kövön nem maradt; története folyamán vagy tizszer dúlták fel és vagy harminc­szor cserélt politikai gazdát. De aki a biblia távcsövével és a szív mikroszkóp­jával járja a Szentföldet és mindenek felett, aki Őbenne hisz, az meg nem csalatkozik szentföldi zarándokút]án sem. A Szentföldet megelőzőleg az ószövet­ség bibliai földjét, Egyiptomot jártam be, a legmonumentálisabb romok biro­dalmát, utána pedig Görögországot, a klasszikus Hellas földjét, a Jegharmoni- kusabb romok birodalmát. E letűnt vilá­gok romjain úgy éreztem, hogy a kul­túrák fénykora olyan, mint a tűz, mint Prometheus olympusi lángcsóvája, nem marad egy helyben és ahol eilobban, után£ pernye és hamuként maradnak a romok, csonka szobrok, érthetetlenné vált mythosok. Az athéni Akropolis már­ványba álmodott templom töredékei fe­lett a Parthenon szépséges, karcsú oszlo­pai mintha csak halotti gyertyák volná­nak, melyek az ellobbant, eltemetett antik kultúra felett virrasztanak ... Palesztinának is vannak itt-ott romjai, de a legmagasztosabbat, amit rommá akart lerontani az emberi gonoszság, az Ő testét, az Isten Fia lelkének szűzi templomát, Ő harmadnapra felépítette, hogy örök élménye és tápláléka legyen az Őt kereső telkeknek. A mai Szentföldön az Agnus Dei világát meglátni bizony sokszor nehéz, mert a külső körülmények, a környezet sokszor bántok. De a hivő lélek számára az Ő emléke ragyog be minden követ, göröngyöt, virágot, hegy ormot. S a lát­ható Szentföld mellett kibontakozik a biblikus emlékezések drágaköveiből a lát­hatatlan Szentföld csodás mozaikja, fe­lejthetetlen lelki élményvilága. Hogy csak egy példát mondjak, Palesztinában ma mindenütt a jelszó: »All for the child!« Mindent a gyermekért! A szom­széd Egyiptomban nap-nap után láthat az ember kóbor gyermekeket, kik az utca kövén hálnak, ujságpapirossal ta­karva be az éjszakai hidegtől s a malá­riától meggyötört kis testüket. Ilyesmi a Szentföldön elképzelhetetlen. Annak a Lelke lebeg itt, Aki azt mondotta: »En­gedjétek hozzám jönni a kisdedeket.« Mert a gyermek Isten áldása, a gyermek a jövő, a gyermek az élet örök virág­zása. De Ő azt is mondta és mondja ma is: »Venite ad me omnes!« Jöjjetek hozzám mindannyian! Mert Ő világ­vallást hirdetett a lelkek világbirodal­mában. i. Betlehem . . . Már az ószövetségnek is nevezetes helye volt, hiszen itt született Jézus nemzetségi őse, a kard és dal fél­ként királya, Dávid. A szent barlang felett még áll a gyönyörű oszlopsoros bazilika, melyet Nagy Konstantin emel­tetett a IV. század elején. Ez a világ legrégibb, még ma is használatban lévő katolikus temploma. Ott álltam a barlangban, melyet a sok olajmécses mint megannyi szent- jános-bogárka világit meg derengő, me­leg fénnyel, karácsonyfa- hangulattal. Előttem a földön nagy ezüst csillag, rajta a szivet remegtető felírás: »Hic de virgine Maria Jesus Christus natus est.« Itt született. S a láthatatlan Szentföld csillagözönlő, örökkétartó karácsonyéjt varázsol ide, hol egyre hangzik a »Glo­ria in excelsis«. (Sajnos, itt is, mint Jeruzsálemben, a szenthelyek túlnyomó részben a görögkeleti egyház kezén van­nak.) 2. Nazareth ... Az Ige itt lön testté. A neve az újszövetség örökifjúságát je­lenti; bimbózó virág. S ennek a bimbózó virágnak egy szomorú szirma, betűje került a Megváltó keresztfájára: Jesus Nazarenus . . . 3. A siralmak fala . . . Évezredek óta pihennek az óriási kőtömbök ebben az ősfalban, melyet a zsidók babyloniai fog­sága után, az úgynevezett második temp­lom támaszfalaként emeltek. Éjjel-nap­pal imádkoznak és sírnak tövében a hit­hű zsidók. Bánatos énekkel panaszkod­nak Jehova haragja miatt, templom tá­lán, várostalan, hazátlan szétszórtságuk miatt. Megható ez az önkinzó áhitat és hangossága mellett is komoly imádkozás. Arra gondoltam, hogy nekünk is van ilyen panaszfalunk, régi dicsőségünk si- ratására. A mi siralomfalunk lehetne Dévénytől Orsováig végig a Kárpátok bérckoszorúja . . . l\. Salamon, a pompa és bölcsesség királyának világhírű temploma helyén épült az Omar-mecset: terraszáról ke­letre látszik az Olajfák hegye. Ma nem olajat sajtolnak a Getsemani prések, ha­nem könnyeket, a passió megható emlé­keinek könnyeit... A tudósok szerint a kertben még vagy nyolc fa maradt a régiek közül, melyek kora több, mint kétezer éves. Ezek az ősfák tanúi voltak a Megváltó vérrel verejtékező, gyötrel- mes éjszakájának az utolsó vacsora után. Végigmentem a fájdalom útján, a Via Dolorosán, Pilátus házától kiin­dulva, ahol a római helytartó kimon­dotta azt a négyszavas parancsot, mely átformálta ezt a két évezredet. »I, lictor, expedi cruoem!« Menj, poroszló, hajtsd végre a megfeszítést! És megindult a legszomorúbb gyászmenet •— a világ- történelembe . . . Megható élmény járni az eredeti stá­ciókat. melyeket márvány táblákkal jelöl­tek meg, latin feliratokkal. Ami zava­róan hat, a sok profán idegen, akik a hely szentségével nem törődve, végzik mindennapi munkájukat, árulják szent Veronika kendőjének olcsó és művésziet- len reprodukcióit és ott, ahol cirenei Simon segített Jézusnak a keresztet vinni — mélyen elszomorító látvány! — tra­fik és rossz-szagú vegyeskereskedés van. Hát ennek nem volna szabad lennie! A katolikus kegyeletet mélyen sértő sziv- telenség ez mindazon illetékesek részé­ről, akiktől függ, hogy a Via Dolorosa ne legyen a kóbor ebek útja és szent- ségtelen kúfárok tereferélő üzlethelye! 5. A Via Dolorosa a Szentsir-temp- lomhoz vezet. Ez nem műemlék építé­szetileg, mert a századok folyamán többször átépítették, kiegészítették s így különböző stílusok konglomerátuma lett. Mégis ez a templom a mi számunkra a legszentebb helye a Szentföldnek és Szentvárosnak. ÉÓazásaim során sok nagyember sírját

Next

/
Thumbnails
Contents