Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-04-03 / 27. szám

E 49«?k é«#fö§¥£seri 27. szám Váí, S9S5 épriüs 3 Hgasaeerajar&tii^^*^ Polliikat és társadalmi foeílletp-, megfelenlk hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára.......................................................12 fillér —BBM—sawMWBBBaaWBBSt FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAjDONOS: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányl-úl sarkán. Telefon 17« Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. snBHBHBB Komis Gyula 4791 szótöbbséggel lett a váci választókerület országgyűlési képviselőié Ha való igaz, bogy megbün­tetik azt, ki nem szavaz: úgy a váci kir. járásbiróság az 1935. évi képviselőválasztás alkalmá­ból nem sok biintetőparancsot fog kibocsáibatrii. Gondos sta­tisztika szerint ugyanis a köz­ségek szavazóinak 95, a váci választóknak pedig 80—85 szá­zaléka élt legszebb alkotmányos jogával, megjelent a szavazat­szedő küldöttségek előtt és aka­ratát nyilváníthatta. A váci ke rüleíben még soha nem jelent meg ily impozáns számban sza­vazó. Ennek okát bizonyára nem keresi senki sem abban, hogy nagy volt a koríeskedés. Sóba csendesebben nem folyt az agi­táció, mint a mostani képviselő­választáson. Ama bizonyos hiva­talos nyomás, melyre oly jót- esően hivatkoznak a bukott kép­viselőjelölt urak, szintén hiány­zott, vagy alig volt érezhető. Választási kassza sem volt. Mi volt hát a kötelességteljesités- nek ösztökélője ? Közei jár az igazsághoz az a megállapítás, hogy a választó­közönség elégtételt akart szol­gáltatni Vác nagy fiának, az európai hírű tudósnak, a minisz­terelnök által fülünk hallatára magasztalt józanlátású kiváló politikusnak. Ne feledjük, hogy a pap és tudós nem siethet bírósághoz, nem vehet elégtételt a lovagiasság szabályai szerint. De a lelkek megadhatják a tüntető, hangosan beszélő elég­tételt. Meg is adták. — Álláshalmozó ! — hangzott feléje nyilt gyűlésen ellenfelei részéről a vád. Ellenségei is tudják, hogy egyedül egyetemi tanári fizetését veszi fel, de el­hallgatják, hogy páratlan mun­kabírással nyolc tudományos in­tézet és alakulás élén áll, ahol egyetlen egy fillér fizetést nem kap. Ki dolgozik ennyit önök közül, kedves ellenségek és áll­jon elő: ki önzetlenül? — Nem csinált Vácnak semmit! — mond­ják tovább a szemforgatók. Erre mandátumátvevő beszédében tért ki, mondván: — Mindent szülővárosomért! És ha keve­sebbet tehettem, annak oka, hogy akkor jutottam először mandátumhoz, mikor a rákövet­kező hónapban elkövetkezett az európai pénzösszeomlás, amely perctől az állam pénzszekrényei bezárultak és nem, hogy nem adtak, hanem még azoktól is, akik nem érdemelték meg a büntetést, az állami tisztviselők­től is elvettek, hogy a hiányo­kat, a deficitet pótolják. Hogyan? Egész naivan úgy képzelték, hogy amit nem tud megszerezni a miniszterek nagy­tekintélyű barátja, a vezérpoli­tikus, ha a derék Lenkey László bemegy az ország házába és csak egyet köhiní, rögtön lesz, teszem a kisváciaknak kultúr- házuk? A rágalmakra, a naiv ábrán­dozásokra megadta a választó- kerület óriási többsége a méltó választ. Maga fölé emelte tudós fiát, újra a parlamentbe kül­dötte az országért, szülőváro­sáért dolgozni Kornis Gyulát, az óriási munkabírású kultúr- munkást. A mandátumhoz fűzte i megnyilvánitott tiszteletét, mely­hez várja most, a választások uíáD, a kisebbség, a Lenkey-párt csatlakozását is. Fennen hirdet­jük: jó kezekben ismét a váci mandátum, Kornis Gyulát szülő­városa ismét az országos kér­dések intézéséhez vezérelte és képviselőnkhöz, minden óriási elfoglaltsága mellett, mindenki közeledhet, hogy jogos magán­érdekeit megvédeimezze. A siégy köxpoiít Az olvasó méltán kérdezheti: hol volt Vácon négy központ? Mindjárt felsorolom. Az első a városháza. Itt szé­keit Tragor Ignác dr választási elnök vezérkarával és a válasz­tási biztossal. A törvény roppant hatalmat ad az elnöknek. Paran­csol mindenkinek, főkép a kar­hatalomnak, katonaságnak, csendőrségoek és rendőrségnek. Ez a nagy hatalom azonban Tra gór Ignácon nem látszott meg. Mindenkihez volt jó szava, köz­vetlen érintkezése pedig nagy­ban enyhítette a rideg formákat. Ő benn székelt az elárvult pol­gármesteri szobákban, előtte Torn dry dr polgármesterhelyet­tes és Gurszky dr főjegyző vi­gyázott egész nap, hogy amint szokás-mondás: minden klappol­jon és semmiféle zavaró mo­mentum fel ne merüljön. A tele­fonnál Andor Károly ült. Hozzá minden órában befutottak a sza­vazókörök jelentései Vácról és vidékéről,:ő pedig minden máso­dik órában pontosan leadta je­lentését Budapestre a főispáni hivatalnak. Egyébként a város­házának ezen az ünnepen ért­hetően több látogatójavolt, mint sok más hétköznapon. A második központ a főszol­gabiróság. Itt már nem volt olyan forgalom, mint a városhá­zán, de viszont a telefon min­den percben megszólalt. Ilyen főszoigabirósága ezen a napon nem volt ennek a megyének, de az egész országnak sem. Érdekelve volt ugyanis a Gaíga- völgy községei révén az aszódi képvisel ő v ál as z tás b an. Minthogy néhány községét (Főt, stb.) a törvény képviselőválasztásra Gödöllőhöz csatolta, ezekkel is kellett törődnie. Dunakeszi-Alag pedig a pestkörnyéki szavazás­ban vesz részt, ezeken kívül el ne felejtsük, hogy hét községe Vácra, szavaz, volt tehát a duna- parti magyarstilű háznak elég dolga. Főintéző: Horváth János dr főszolgabíró. Előtte egy kis papírlap: erről ellenőrzi, hogy jó-e a horoszkópja? Előre is el készítette, hogyan fognak sza­vazni községei? Alig néhány százalék eltéréssel csodálatosan egyezik az o feiáiliiása. Egyéb­ként mindenki azon csodálkozik, hogy akkora munkában hogyan tud angol flegmát tartani? Pannónia. Erről szól a híres magyar ősi ének. Itt létezett mindig az egyik, a hatalmasabb párt. Sokat tudnának beszélni a í vén falak a régi, mondjuk, Máj- ! tényi, Gajáry-választásokról, de i a két Szabóky, a három Kornis- pártiroda is itt „létezett“ min­denkoron. Azt azonban meg kell hagyni, hogy mindenkor több munkája akadt, mint az 1935-ös választáson. Őseink, a régi vá­lasztások rendezői és kortesei megfordulnak sírjaikban, ha megtudják, hogy milyen potom pénzen lehet egy váci képviselő választást megnyerni. Vitéz Ke­resztes Béla pártelnök és párt­vezér titka. Viszont az ő vállára nehezedik épp emiatt a lázas ellenjelölt-keresés. Némelyek szerint a. kisváciak mondták, hogy egyből nem lehet válasz­tani, mások szerint 50—100 ezer pengő jói jönne váci keresetnek. Sajnos, tizedrészében sem sike­rült az álom megvalósítása. Negyedik központ a. Kossuth- tér máskor csendes kávéház- szobája. Itt székelt a Lenkey- párt. Miként a Pannónia előtt, úgy itt is álldogált vagy *,20—30 fiatal. Nem lehet tudni, nem lesz-e szükség megbízható, ügyes kortesekre? Nem volt szükség. Még az autók is ritkán mozog­tak. Egyáltalán nem sokan értik meg, hogy miért kellett forszí­rozni ezt a szavazást, aminek végét már az elején mindenki tudta, Csak a Lenkey-párt nem ? Három óra tájt itt kiragasztot ták a nagy ablakon: Lenkey László 2000 szavazattal vezet!!! A kik kiragasztották a plakátot és a kik olvassák, mind moso­lyogtak. Ép az ellenkezője volt az igaz. i'seiadesen kezdődött Ha komoly arcú urak reggel nyolckor nem sietnek az Alsó­város és Kisvác felé, ha fertály­mesterek nem szögeznek ki hi­vatalos hirdetményeket bejára­tokra a közönség érdeklődése közben; semmi sem mutatta vol­na, hogy ez az ünnepi vasár­nap abban különbözik a többi­től, hogy ma képviselőt válasz­tunk. Az egész város oly csen­des volt és mar jó előre elin­tézte, hogy ki lesz a képvise­lőnk, hogy a régi képviselővá­lasztások izguiásaiból és moz­galmas lótás-fuíásaibói 1935 már­cius 31-ére semmi sem maradt. A népek mentek piacra, templo­mokba és csak úgy fél szem­mel pillantottak a választói he­lyiség felé, ahol az volt a szo­katlan, hogy egy rendőr unat­kozott és néhány ember csen­desen beszélgetett. Mert amint a hét kerületben a szavazatsze­dő küldöttségek elnökei megnyi­tották a választás ajtaját, ebben a pillanatban nem szorongtak egymás hátán a választók. Sőt! A hirek szerint Lenkey-párt tak­tikája az lett volna, hogy sza­vazói elsőnek sietnek leszavaz­ni, hogy igy a vezetést a ke­zükbe ragadják. Ez azonban valószínűleg csak hiób hír volt, mert legkevésbbé Lenkey vá­lasztók jelentkeztek és mint az alábbi számok mutatják, a Kor- nis-párt szavazatai rögtön előre törtek, hogy egész nap meg ne tudja közelíteni az ellenpárt szavazóinak száma (kivéve Kis- vácot, ahol késő estére el is hagyta. Egyetlen hely, mondo­gatták az emberek, ahol Lenkey győzött!) A régi hangosságnak, koríeskedésnek mindenütt vége. A pártok a szavazatszedő kül­döttségek asztalának két végén kaptak helyet és a bizalmiak lázas buzgalommal jegyzik, hogy ki szavazott, kire nem kell már többé gondolni. Tudósítónk tizenegy óra tájon meglátogatta a hét szavazóhe­lyiséget és a következőket je­gyezte fel: Az első szavazókor a Rokkant- iskolában volt. Előzékeny, ifjú hadiárvák tisztelettudóan mutat­ják mindenkinek, merre kell menni szavazni. Itt Szép József volt az elnök, helyettese pedig Pálmay Géza. Deákvár és a hegyilakók szavaztak a Rokkant- iskolában és 11 órakor ez volt a szavazatok aránya: Kornis: 237 Lenkey: 55 Innen a második kerületbe megyünk, amely Kisvácon, a ref. iskolában van. A ref. papiak t n » A I

Next

/
Thumbnails
Contents