Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-03-21 / 23. szám
E Vác, 1934 március 21 ára 12 fillér 48-ik évfolyam 23. szám Politikai és társadalmi hetilap, megfelenlk hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Egyes szám ára.....................................................ia fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉMI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, dijszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Idegenforgalom — »pokoli« ötletekkel — Lévé! a szerkesztőhöz — Vasárnap hosszabb cikket kaptunk végre az idegenforgalom fellendítése érdekében a Váci Hírlapban. Az első pillanatban megfogott a cikk, hiszen egy oly kérdés került Lenne szőnyegre, amelyről oly keveset hallunk s amelynek máraz eredményeiről kellene visszhangoznia a V. H.-nak. Később a cikk mind gyanusabb lett.Visz. szatértünk a címhez, kerestük a kormunkét jelentő csillagot, vájjon fizettek ezért a cikkért? Nem találtuk a csillagot, de a gyanú csak megmaradt! Gyorsan a végére! Ahá! Hiszen ezt a Pokol igazgató-vendéglőse irta! Ötletnek kitűnő! Nagyszerűen le van fektetve, kitünően be van adva, mint ■ csínnál jón a város, de maga a város! — idegenforgalmat a... Pokolnak. Elvégre érdeke is, nemdebár? Ha az idegenforgalom odaátul hiányzik, ha ebben a város nem segíti, úgy nem tud bért fizetni, s ez megint csak a város érdeke, hogy elő ne állhasson! Csakhogy ... az a bizonyos idegenforgalom hiányzik nemcsak a Pokolban, de a többi venA léggömb Valahogy igv történt... Igen. Áprilisban. Az égen boldogan sugárzott a jó, tavaszi napocska. A föld, mint izzadó, lomha, lusta állat adta ki magából a tél utolsó maradékát. Mindenütt viháncoló jókedv, a tavasz 11 jerejű kitörése. A liget össze-vissza vésett f apadjam gyermekcK, felnőtt, öreg emberek ültek szembe a sugárzó napL pal és szívták magukba a tavasz leheletét, uj erejét, a bimbó virág fakasztó drága uj erőt. Igen ••• így történt .. . Az emberek ujongtak tapsoltak az uj tavasznak és a gyermekek vidáman kergetőztek a r ü gyf akad ásos gesztenyefasor utjain. Istenem ... mindenki örvendezett ... a tavasz, a mosolygó, sugarait pazarul szerteszóró nap bevilágította a tél piszkos, nyomorgó nincstelenjeinek szivét és kiölte belőle az elkeseredést, a gyűlöletet a gazdagok iránt. Kiölte, kipréselte a szivükből a tél koldus emlékeit és elnyomta vele egy időre az éhes gyomor korgóhangú kövei elődzéseit. Igen! Egyidőre! De nem is mindenkinek!. . . Bállá Ignác teljes három napja víznél egyebei nem eresztett le éhségtől rángatódzó gyomrába. Egy érez. déglőkben is! Ezek közöli is akad olyan, aki a városnak béri fizet, a többi adót, jó magasat természetesen s igy minden félekép rá van szorulva, hogy a város megcsinálja azt a kis idegenforgalmat s az ne legyen csupán odaát forgalom, de idebennforgalom ás! Az ételmenü, mint új szó, érdekes, bár italmeníít nem hallottunk eddig. Lehet, hogy a nyáron ez is lesz. Anyagi áldozatkészség is szép, bár nem hiszem, hogy ezért a szép cikkért anyagilag áldozatot hozott volna a cikkíró, már pedig ez propaganda volt, sőt alapos, — és meg ő mondja: »anyagi áldozat nélkül nincs propaganda. íme: van, azaz volt, vasárnap a V. II.-ban. Szív, az valóban keil. Volt is szive: a szerkesztőnek. Még ahhoz is volt, hogy a cikk végén ügyesen elhelyezett hirdetést irigy en közzé t egye. Egyetértés is kell! Abban egyetértünk, hogy Vácnak sürgős szüksége van az idegenforgalomra. Az egész városnak egyenlő mértékben. A turistákkal azonban egy kis baj van. Feltétlenül elhiszem, hogy a cikkíró megkötötte a megállapodást a turistákkal, ha azonban tudom, hogy a turisták az te, hogy egy pokol tüze perzseli, égeti belül. Ö azok közül való volt, akiket még nem elégített ki egy-egy mosolygó arc, a gyermekek arcpirosító kacagása és nem vidámitott fel a tavasz enyhesége. a hatalmas tűzkorong testet izzasztó sugárzása... Éhes volt és fölötte elkeseredett. Nem találta az éleleL kívánatosnak. Egyszóval! el volt keseredve; meg akart halni! Meghalni! Igen! Tavasszal, mikor minden újra éled és a tavaszi szél elf ujj a az utolsó téli condrát is. Ball a István maga is furcsának találta azt, de már annyira beleélte magát a gondolatba, hogy szinte akaratlanul is ment... a liget felé ... meghalni! A nyomorúságtól, gondtól megkérgesedett agy ú ember óriási cinizmusával még a halálban is komikumot talált. Kereste az eszközt, mellyel hódúit tervé/ keresztül vigye és elvégezze a Pár- kák munkáját. Bolond terveket forgató agyában pattanásig feszült a. sok zsongó\kérd'éis:, miivel ? És hogyan? . . . Dunába ugorjon?... Mérget igyon? . . . . Vagy talán főbe lőj je magát?... Nem! Ez egyik sem jó! A Dunából azonmód kifogják, hiszen a mentőőrség is már kirukkolt érezve a tavaszi munka idíejét. (Mert tudva van, hogy a tavasz ő ma már igen nagy számú s majdnem mindenütt (a legszebb vidékeken) feltalálható menedékházaikban 50- 80 fillért fizetnek egy, osztályokba ugyan nem sorozott, de a túristának elsőrendű aggért, úgy az I. rendű ágyért az l.öü-ét s a II. rendűért az 1 pengőt soknak tartom. Hiszen Hévízen két ágyas szobáért 2.50-cl fizettem, de egész napra és aszóba az enyém volt, nem csupán az ágyak. Végül abban mindenekelőtt egyetértünk a cikkíróval, hogy idegenpropaganda sürgősen kell Vácra. És ha ez a vasárnapi cikk megindítaná (nem hiszem, nem és nem!), úgy a cikkíró feltétlenül érdemet szerzett magának, örök érdemet, amelyhez már gáncs sem férhet, mert az akció megindításának az érdeme megörökítendő, még akkor is, ha az indítás... pokoli ötletből született. Egy kipróbált túrista A Nemzeti Egység Pártja választmányi gyűlése A Nemzeti Egység Partjának váci városi szervezete e havi rendes választmányi gyűlését március 22-én, csütörtökön d.u. G órakor tartja meg a városháza közgyűlési termében. a szerelem ideje!) Mérget pedig .... igen, hát nincs egy fillér je sem, hogy vegyen, hiszen ha volna?!... de minek is arról beszélni, ami úgy sincs! Golyóval?... Az előbbi eset... se pisztoly, se golyó! (Minek is az egy embernek. Még valami ostobaságot találna elkövetni vele!) Marad még a kés, meg a kötél. Igen. Ez a kettő! Az utóbbi jó is lesz! Az utóbbi, mert a kés... szóval nem biz ott az öreg bugyiiban, A múltkor is cserben hagyta, pedig csak a ceruzáját akarta megfaragni vele. Mindég hátra csuklik. Nem való az már semmire! Igaz, hogy kötele sincsen! Nem ba j, jó a madzag is. Valahonnan egy spulni spárgát kerített.. Ezt lelte a zsebébe és ezzel indult ki a ligetbe. Ez volt a belépőjegye a másvilágra. Amolyan átszálló féle. Lassan bandukolt kifelé a halál elé. Egy nagy terebélyes fa alatt megáll olt és szépen »halálos« nyugalommál felkötötte az egyik ágra a zsineg végét. Pedáns ember volt mindig. S ez a pedantériája még a halál küszöbén is megnyilatkozott. Véletlenül csomót csinált a zsinegen. Nyugodt, biztos kezekkel kibogozta élőbb és csak azután kötötte rá a burkot. Tel szel gett Szentév befejezése a püspöki Székesegyházban A pápa elrendelte, hogy az Óllá rísz cuts ég megszerzésén ek 1900-ik évfordulójára hirdetett szent évet világszerte szentség- imádással fejezzék be. A papai rendel kezést Székesegyházunkban vasárnap este bajtolták végre. Fényárban úszott a templom és a fény középpontjában állott az Oltáriszéntség. Körülötte megyés főpásztor, a káptalan tagjai, a központi papság és sok ezernyi hivő áhitatos imába merült. Minden talpalatnyi hely el volt foglalva a templomban és az előcsarnokban is sokan várakoztak, hogy helyét kapjanak a távozóktól. A szentévzáró ünnep újból tanulságot lett Vác katolikus híveinek mély vallásosságáról. Vendéglős-gyűlés lesz A váci- ipartestület vendéglős szakosztálya lapunk utján érlesi ti az összes vendéglősöket és korcsmárosokat, hogy évi közgyűléséi március 29-én délután VTá-kor tartja meg az Ipartestületben. A közgyűlésen csak azok vehetnek részt, akik évi tagdijhátrálékban nincsenek. a burok előtt. Tágította, majd megint összehúzta. Jól szuperált az az ördög burok. Minden izgalom nélkül, mint aki a gallérját veszi, oda állt a fa alá és a nyakára illesztette a burkot. Már a lábait is maga alá akarta bűzni mikor... vidám gycrinekka- cagás, sivitozás csapott fel a háta mögött. Stoikus nyugalommal hátrafordult. Egy kis alig 5 éves úri fiúcska állt a háta mögött, kezében léggömb. Kissé félénken, de azért csacsogva meg_ • .szólalt: — Bácsi téjem! a femjein léggömböt vett nekem meg a Pistinek és nincsen hozzá spár- .gánk. Bácsi téjem adjon! Adjon bácsita téjem!.. .j'A nap, a természet, a mindenség mosolygott. Lassan hanyatlott alá a nap s húzta össze szétszórt sugarait, az éjszakai pihenőre, a begy mögé. A szürkülő levegőégben egy léggömb lebegett, játszott vele a szél. Nagyou-nagyon fenn .. • És lenn? Igen. így történt... Lenn pedig egy kis úri fiúcska és egy éhes szegény ember a tél koldusa fogták a spárgát és néztek a messzi végtelen ég felé, ahol a léggömb lebegett ... a sorsa ... az élete. Valahogy igy történt. lfj. Harmos Jenő
