Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-12-23 / 100. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Amit tettem, minden híveim lelkiiidvéért történt... Szigorúan egyházi ünnepély volt az egyházmegye főpásztorának jubileuma Minden évben karácsony vi­gíliáján a Székeskáptalan tagjai megjelennek a megyéspüspök előtt, hogy őt a karácsonyi és újévi jókívánság kíséretében székfoglalásának (december 19) évfordulója, névünnepe (decem­ber 26) és születésnapja (decem­í ____„ í i__________í___ / i, x 1-----— a ^-------------­Vác helye az idegenforgalomban Irt ; Lőwinger József (Athen) A Váci Hírlap már több Ízben szóvátetle, hogy az Ibusz váro­sunkat kihagyta az idegenfor­galmi térképekből. Természete­sen élénken tiltakoznak az Ibusz méltánytalan viselkedése miatt, ahelyett, hogy megvizsgálnák: nem jogosan cselekedett-e az Ibusz, amidőn városunkról nem vett tudomást? Mindenféle lokálpatriotizmust félretéve gondolkozzunk egy ki­csit, hogy mit nyújt szeretett vá­rosunk az idegennek!? Többször cikkeztek már a »vi­rágos Vác«-ról. E szép gondolat követői azt kívánják, hogy vi­rágágyakkal legyen tele a város és minden ablakból virágok mo­solyogjanak az emberekre. Sze­rintem nem itt kellene kezdeni az idegenforgalomra való készü­lődést. Mert, hogy az idegen kel­lemesen gondoljon Vácra, ahhoz elsősorban kényelmet kell részé­re biztosítanunk! A váciak előszeretettel veszik versenytársnak Esztergom váro­sát. Eolyton azt hangoztatják, hogy miért van Esztergomnak és miért nincs Vácnak idegen- forgalma? Nem vesznek azon­ban tudomást arról, hogy Esz­tergom sem lett egyszerre, min­den áldozat nélkül ma már je­lentős idegenforgalmi város ! Esztergom először áldozatokkal jában az egyházmegye dignitá- riásainak serege. A lila palástos prelátusok, a vörös öves espe­resek élén Kolossváry Mihály állt s emelkedett hangú, tőle megszokott szépségű beszédben köszöntötte a megyéspüspököt. Vázolta a szörnyű pusztulásnak kezdte, aztán propagandával folytatta! Ezért keresik fel ma­napság oly szép számmal' Mit csinált Vác ezzel szem­ben? Be kell ismernünk, hogy alig valamit. Látnivalóit a »Váci Hírlap« propagálja! Nem bocsá­tott ki egyetlenegy idegenforgal­mi plakátot sem! Csupán egy vékonyka ismertetőt, amit úgy mérnek, mint a sáfrányt. Ennyi elég? Nem hozták az idegenek tudomására, hogy a Balkán-ní­vó jű főutcánk helyett már egy szép kér amit úttal dicsekedhe­tünk! Szerintem azonban főutcánk propagálása nem elegendő ah­hoz, hogy jogunk lenne részt kérnünk a szépen fejlődő ma­gyar idegenforgalomból! Fájda­lom azonban, hogy mást nem is volnánk képes mulatni a Vácot érdeklő idegennek! Sokan fogják állításomat cá­folni és azt mondják, hogy »hisz Vác egy csomó nevezetességgel dicsekedhet!« A Kőkapu, a mo­numentális Székesegyház, a Hét­kápolna, a múzeum, a hősi em­lékmű, a Duna slb., slb. Hát ez nem elég látnivaló? Elég lenne, ha ezeket meg is tudnók mutatni! Mert vegyük csak sorjába, hogy is állunk a nevezetességeinkkel ? A Kőkaput és a Székesegy­házat egyszerre tárgyalhatnék talán: Mindkettő olyan szörnyen elhanyagolt állapotban van, hogy ezek mutogatásával csak árthat­lyel az a főpásztorf mindig övezte és ezután is követui akarja. Súlyos gondjai között — mondta a prelátus püspöki helynök — nagy enyhülést nyújt papjainak ezen hűséges assis- tenciája és híveinek áldozat készsége, melynek nyomán az ország legnagyobb egyházme­gyéjének minden részében, az Alföld homoksivatagján éppúgy, mint Nógrád kopár hegyei kö­zött, miként Mózes csodatevő vesszejének érintésére a szik­lából üdítő forrásvíz fakadt, úgy a Főpásztor buzdító sza­nánk az ügynek! Mindkettőt el­sősorban renoválni kellene! Következik a Hétkápolna: Ez­zel kapcsolatban figyelmébe ajánlom a polgármester úrnak, hogy menjen el idén az augusz­tus 15-i esztergomi búcsúra. Nézze meg, hogy mit nyújt ilyenkor Esztergom az idegenek­nek, hogy kellemes emlékkel tá­vozzanak el a városból és ez a kellemes emlék arra indítsa őket, hogy minél gyakrabban elláto­gassanak oda! Az esti tűzijáték szépségében vetekedik a Szent Istvánkor rendezett Gellérthegyi tűzijátékkal! Már hónapokkal előbb hirdetik, hogy búcsú lesz Esztergomban! A múzeum: Erre büszke lehet a város, de elsősorban a mú­zeum fáradtságot nem ismerő tudós elnöke! Tragor dr úgy­szólván a semmiből hozatta ösz- sze, azonban heroikus munkájá­nak nincs meg a kellő sikere, mert nem tudja pénzhiány miatt folytatni a szép eredményekkel kecsegtető kosai, penci, rádi, po- gányvári stb. ásatásokat! Á vá­ros nem ad erre a célra pénzt, pedig ez lenne az egyetlen hely, amelyet büszkén mutathatnánk az idegeneknek és az idegenek is egészen biztos., hogy megelé­gedetten hagynák el a szép mú­zeumunkat! A hősi emlékmű: Ez sem ok az idegenforgalomra. Hiszen ak­kor minden falu követelhetné, hogy nézzék meg, mert ott is van hősi szobor! Mi legfeljebb vára és jótékonyságára templo­mok épülnek, iskolák emelked­nek, zárdák létesülnek, lelkész­ségek szerveztetnek, kultúrpa­loták hirdetik a Főpásztor apos­toli tevékenységét és a legfon­tosabb egyházi intézménye: a papnevelés ügye ragyogó meg­oldást nyer. A 15 év valóban az apostolkodásnak tündöklő kor­szaka volt, melyben nagy alko­tások létesültek, a hitélet emel­kedett, a katolikus öntudat el­mélyült s a lelkipásztorság in­tenzivebb lett. A jelenlevők sokszor megszakították tetszés­eldicsekedhetünk azzal, hogy az elsők között voltunk, akik fel­vetettük a kegyelet eme szép megnyilvánitásának szükséges­ségét és utolsók közölt voltunk, akik megvalósították! Hátra van a Dunai Úgy ta­nultuk, hogy a királyi folyam Vácnál kanyarodik délnek. Va­lóban gyönyörű látvány,mikor a Kompkötőnél megpillantjuk Vácot! Éppen ezért kétszeresen bűne Vácnak, hogy nem váltja fel nem is apró-, hanem nagy- pénzre ezt a csodás természeti látványt! Elfelejtik, hogy a ki­rándulóknak elsősorban strand­ra van szükségük! Ez pedig: egész Vácon nincs! Volt a Re­ménységnek (hála a zord télnek, amelynek következtében eltűnt a szép korzónkról) egy »korhadt vízi tákolmánya kb 20x7 méteres »medencével«. Ha egy idegen apa jött volna leányával Vácra, az uszodába »élvezni« a vasár­napi munkaszünetet, akkor egész nap nem is találkozhattak volna, mert külön volt a férfiaknak és a nőknek egy-egy nagyobbsza- bású fürdőkád! Ez a tákolmány reprezentálta »Vác fürdővárost«. Itt, a stranddal kapcsolatban látogassunk el képzeletben ismét egy percre Esztergomba. Men­jünk képzeletben a Szent Islván- strandot megnézni (aki meg nem látta és teheti, az ne csak képze­letben f űröd jön ottan). Megállja ez a strand nem egy 20.000, ha­nem egy 200.000 lakosú város­ban is a helyét! A medence, a Der züj aiKaimaüoi az egesz egy­házmegye nevében köszöntsék. Ennek a zártkörű köszöntésnek a keretei bővültek csütörtökön, december 20-án hatalmas ün­nepléssé a főpásztor 15 éves jubileuma alkalmából, amelyről elsőnek a V. H. legutóbbi száma emlékezett meg. Tőlünk vették át a jubileum hírét a fővárosi lapok is s igy az évforduló ün­nepsége kinőtte a helyi jelleget, országossá lett. Ez alkalommal a Székeskáp tálán tagjait már Kolossváry Mihály olvasó kanonok, általános püspöki helynök vezette. A tel­jes számban megjelent kápta­lani tagokon kívül csatlakoztak aküldöttséghezaz egyházmegye prelátusai: Lévay Mihály vál. püspök, hatvani prépost, dr Schwarcz Gusztáv rákospalotai plébános, valamint dr Sandula Imre szolnoki és Kovács Sándor kiskunsági főesperesek vezetése alatt az egyházmegye lelkipász­torkodó papságának képvisele­tében a 25 kerület esperese. Fél 12 órakor vonultak a meg­jelentek a jubiláns elé, aki ud­vari papjainak kíséretében fo­gadta őket. Festői szép kép volt a püspöki palota belső szalon­a Kepei, amely io evvel ezelőtt, 1919 ben a főpásztorí Vácra ér- keztekor egyházmegyeszerte fo­gadta. Az anyagi romlásnál sú­lyosabb volt a lelkek romlása, akikben a kommunizmus lángra lobbantotta a gyűlöletnek azt a lángját, amely azóta is izzik a lelkek mélyén. A kinevezett me­gyéspüspök elhozta céltudatos terveit és erős akaratát, és 15 év alatt a fel nem sorolható és meg nem becsülhető alkotások egész tömegével takarította el a romokat és létesített oly dol­gokat, melyeket sokkal jobb kö­rülmények sem voltak képesek létbe hívni. Hozott igazságot szeretettel és szeretetet igaz­sággal és elfojtotta a gyűlölet lángját, hogy helyette a nagy egyházmegye közel másfél mil­lió hívének szivében az Isten- szeretet tüzét éleszthesse. S mindezt úgy, hogy megvalósí­totta jelmondatát: „ministrare non ministrari“, szolgált és nem várta, hogy őt szolgálják ki má­sok, amivel papjainak, híveinek szivében a tisztelet, hála és szeretet érzését váltotta ki. Az egész papság nevében megújí­totta az engedelmességnek és tiszteletnek fogadalmát, amely­ÍCellemesen és olcsón töltheti az ünnepeltet a KVCTUnnAN December 22-én, szombaton 4, 6 és 8-kor December 23-án, vasárnap 2—4—6—8-kor B O L R Ó Tánc az életen, keringőn, tangón, foxon, bolerón keresztül a halálig George Raff, Carole Lombard — Csak a fejét - Világ­városi melódiák — Egyensúly művészei, Hiradó — 20 70 f-ig KARÁCSONYKOR, kedden 2-4-6—8—10, szerdán 2* 4- 6—8 órakor 20—80 fillérig Royal Apolloval egyidőben Paula Hyesssly, Willy Forst Ily izilill m szerelei CsUtörtököny pénteken 4, 6 és 8 órakor 10—40 filléres helyárakkal i előadás jó gyermekeknek és jó szüleiknek legszebb ajándé 4 órai Hajrá gyerekek főszerepben 1000 gyerek Hevess, örülj, szeress Látványos filmoperett tánccal, énekkel, vidámsággal, és Warnecz Baxster, Madge Evans Főszerepben egy kicsi leány Hiradó

Next

/
Thumbnails
Contents