Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-11-07 / 87. szám

E. Ára 12 fillér 48-ik évfolyam ____________87. szám_________ ________ Vác’ 1334 november 7 VÁCI HÍRLÁP Polliikat és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: _ Helyben egy negyedévre ..................................3 P — f I ÉS LAPTULAJDONOS: I Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon “l7. Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f fi&wr’yStfk Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, Egyes szám ára ....................................................12 fillér ] a j díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő* 3 ----------------------------JH*WB!W£*3K*ÍK: ■iZSSr‘JL-eSBS>. a házasságszerző olasz állam Mit tett Mussolini az olasz anyákért Kovács Vince dr előadása a szülők iskolája megnyitóján Mint egy fanatikus építő­mester álmai várán, úgy áll Mussolini az épülő hatalmas clasz állam ormán és diktál és kommandiroz és intézkedik, moz­gat minden munkáskezet. És mint minden igazi építőnek fő­gondja, hogy legyen bővében nemes anyagnak. Tudja, hogy az olasz állam nem épülhet naggyá és erőssé népes, egész­séges, erkölcsös olasz családok nélkül. Ez a főgondja és alakja soha nem oly prófétai szerű, mint mikor ezért küzd. És ki is építette a családvédelmet, úgy, mint másutt sehol. Ha még sok tekintetben földi céi fűti is, de ez a földi cél már nem önző, s azért igazi apostoli munka. Első gondja : a nemzet sejt­jeinek szaporítása. Család nincs házasság nélkül, igazi házasság nincs esküvő nélkül. Nosza, az oiasz állam felcsap a szó leg­nemesebb értelmében vett há­zasságszerzőnek. Mig nálunk csak pletykáznak, viccelődnek időnkint az agglegényadóval, addig Mussolini egy szóval meg csinálta. Megcsinálta nem azért, hogy több legyen egy csomó adóhivatalnokkal, hanem hogy akik maguk nem járulnak a nemzet terheihez család neve­lésével, segítsék adójukkal a családokat és családfenntartó kát. A legjogosabb, legigazsá­gosabb adók egyike. Azt sem bánom, ha ránk is kiterjesztik, csak használják olyan becsüle­tesen, mint Olaszországban. Mussolini az olasz nemze násznagya, vőfélye. Hogy menyt nyíre becsüli a házasságot, mu­tatja, hogy például tavaly októ­ber 30 án azzal ünnepelték Ró mában a fassizmus 11 éves év­fordulóját, hogy az Angyalok Királynéja templomban 7ÜÜ há­zasulandó pár állott az oltár elé. Utána gyönyörű nászmenetben vonultak a Dopolavorénak neve­zett kultúrházba, ott Starace, a fassiszta elnök megkapó be­szédben méltatta a házasságot, kezet fogott mindegyikíiküel s a kézfogás után egy-egy 50 lírás sál bélelt koverta maradt minde­gyiknek markában. Vagy itt van egy felhívás ez év elején. Akik 1934. ápr. 1-ig házasságra lépnek, 1000 lira nemzeti nászajándékot kapnak és ingyen nászútazást az olasz haza bármely városába. Be kell ismerni, hogy az olasz állam igazán családiasán bánik házasulandó fiaival. Szomorúan gondolok itt arra, hogy lelki pásztori praxisomban egész se­reg jegyesi viszony bomlott már fel, — nem Vácon — a hivata los hatóságok rideg, vaskalapos bürokratizmusa miatt. Emlék­szem egy bájos menhelyi lány­kára. Valahonnan Dunántúlról került a szabadkai állami men- helyre. Onnan a megszálláskor 4 éves korában Halasra. Kérője akadt. Az anyakönyvvezető azon­ban nem akart vele szóbaállni, mig nem hozza a születési anyakönyvi kivonatát. Kezdődött egy sok hónapon át tartó herce­hurca, azalatt a legény elked vetlenedett és otthagyta, a leány pedig elzüllött. Vannak ám vad házasok százával, ezrével az országban, akik szívesen meg esküdnének, ha az okmányok összeszedésének tortúrája el nem riasztaná. De nemcsak arra van gondja Mussolininek, hogy az olasz fiatalság családot alapítson, ha nem hogy abban bölcső ringjon, kis fehér gyermekágyacskák álljanak és pedig ne üresen. Semmiért sem küzd ennyi hév vei: „Nem igaz, — hangoztatja — hogy egy elnéptelenedő or­szág könnyebben élne! Nem igaz, hogy Olaszország nem tudna több népet eltartani. Nem igaz, hogy a szegénység okozza a születések csökkenését. Nem is a szegényeknél csökken, ha­nem az önző és élvezetvágyó családokban.“ (Befejezése vasárnapi számunkban) -----———------­Miniszteri tanácsosi kiríe^ezés A Kormányzó a földmivelési miniszter előterjesztésére Tor- day-Freysinger István dr osztály- tanácsost a földművelésügyi mi­nisztériumban miniszteri taná­csossá nevezte ki. Szenigyőrgyi Gusztá« kiwewezésse Közoktatásügyi miniszter Szent­györgyi Gusztáv siketnéma inté­zeti tanárt egy év előtt váci kir. országos siketnéma-intézet ideig­lenes igazgatásával bízta meg. Egy esztendő alatt az új igazgató annyi rátermettséggel és hozzá­értéssel vezette az intézetet, hogy arról a nyilvánosságnak is tudo­mást kellett szereznie és nem rég a Váci Hírlap külön cikk­ben méltatta Szentgyörgyi igaz­gató elért és látható eredményeit. Örvendünk, hogy mintegy vissz­hangkép a közoktatásügyi minisz­ter elismerése megérkezett: A hivatalos lap vasárnapi száma jelenti, hogy a közoktatásügyi miniszter Szentgyörgyi Gusztáv igazgatót állásában megerősíti. Meghalt a váci leányok nevelője Rég nem látott részvéttel temették a Karolina főnöknőjét Kevés olyan általánosan meg­siratott halottja volt Vácnak, mint a november 5-én temetett Eipel Blandina irg. főnöknő. Sze­rény, egyszerű nővér volt, bár széleskörű műveltséggel bírt, de ő nem akart se hatalommal, se tudással érvényesülni —, nem kereste soha mások szeretetét, mégis oly sokan becsülték, s oly sokan sírták el utána a sze­retet bánatkönnyeit. Életcélja a leghatározottabb vonalú lélek­szeretet volt, mely Isten felé terelte jósággal mind azok at, akik­kel érintkezett. S ezért volt nagy hatással annyi lélekre: a gyer­mekekre, s rajtuk keresztül a szülőkre, a szegényekre. Meg­értett mindenkit, sajnált és se­gített lelki és anyagi alamizsná­val mindenkit, aki hozzáfordult. S mert mindég csak osztott, a jó Isten gondoskodott arról, hogy sohase fogyjon ki nemes lelkének és a szegények er­szényének kincsestára. Aki kö­zelébe került jószivének me­legétől boldogabb, jobb ember lett. S kire hatott volna ez az irányitó, nevelő ereje jobban, mint a romlatlan, fejlődő gyer­meki ielkekre. Az iskola volt apostoli ielkületének terrénuma. Nem is mulasztott el egy alkal­mat se, hogy a kis lelkeket ja­vítsa, nemesítse. Ha az osztályo­kat végigjárta minden tárgyhoz fűzött egy kis nemesitő tanítást, történetet. Kifogyhatatlan volta találó példák alkalmazásában. Sok munkája mellett mindig ta­lált időt, hogy kis buzdító meg­jegyzést írjon egy egy dolgozat vagy beszámolás végére. S ha baj volt, s többszöri vétkezés után a kis bűnös a Tisztelendő Főnöknő elé került, nyert ügye volt, mert egyik se jött ki tőle letörült bánatkönnyek és mosoly- "gás nélkül. Csak be kellett látni a hibát s nem csak el voltmin- deu feledve, de ezentúl kedvence lett a kis bűnbánó. Éleslátása rögtön átlátta az igazságot, de azt sohasem büntetésképen, ha­nem javítási céllal tárta az illető elé. Nevelése mély nyomot ha­gyott a lelkekben. Nem ezt bi- zonyitja-e az a koszorú, mely­nek szalagján ezt olvashatták: „Hálás szeretettel — első tanít­ványai.“ Első tanítványai most már mind gyermekes csa­ládanyák — hiszen 1905 tői ki­sebb megszakításokkal Vác volt 35 éves szerezetesi működésé­nek tere. Mert ha mint nevezni szokta — valaki a mi „gyerme­künk“ volt, az is maradt mind­végig. Az iskolából kimaradt növendékeknek továbbra is ta­nácsadó, védő édesanyja maradt. S hogy mennyire lelkén viselte boldogulásukat, arról a sok tit­kos segély, a beszédszobai bi­zalmas megbeszélések tudnának tanúskodni. Ha régi növendéket jelentettek, nem volt az a fontos munka, melyet rögtön félbe ne szakitott volna. A kimaradottak egyesületének virágzása külö­nös gondját képezte. De legmegértőbb volt akkor, ha mint szenvedők, vagy az élet küzdelmeiben kimerültek hozzá siettek vigaszért, erősítésért. S a gyermekeiket, mint ,,unokáit“ mennyire becézte, szerette. Nagy betegsége alatt is elfelejtettmin- den fájdalmat, ha egy-egy ilyen csöppséget vittek bemutatni neki a nővérek. Ilyenkor előkerült a számukra tartogatott baba, cu­kor, mert az már szokás volt, hogy a Tisztelendő Főnöknőtől nem ment el senki üres kézzel, de üres szívvel sem. Ami jó évek hosszú során a Karolina iskolában és zárdában történt, az az Ő nagy szivén, bölcsen mérlegelő eszén,irányitó akara­tán ment keresztül. Még soká élhetett volna közöttünk, hiszen csak 54 éves volt. Lelkülete szelleme azonban tovább él alkotásaiban : A Szeretet Egye­sület működésében, a tőle nevelt nővérek munkájában, s a sok száz buzgó katolikus növendék lelkületében. S bár az ür, amit maga után hagyott pótolhatatlan, szent életének példája, önzet­lensége, nemessége az egész város közkincse. Boldogok le­hetünk, hogy a miénk volt, s mindég is miénk marad. Eyy Apáca Házasság Dr/)ora Sándor rendőrfőkapí- tányhelyetíes és felesége, szü­letett Udvardy Erzsébet leányát, Erzsébetet, dr Komárorny Géza m. kir. rendőrfelügyelő ez év november 10 én, szombaton dél­után 5 órakor vezeti oltárhoz a Batthyány téri Szent Anna plé­bániatemplomban. Os' Olas*décz árpád! a fVSa*jyar‘ QcBetiie Társaság iapja A Magyar Goethe Társaság október 31.-én tartott közgyűlé­sén dr Bardócz Árpád Írót, a „Bűnrészesek“ fordítóját rendes tagjai közé beválasztotta. Az új tag székfoglalóját a társaság legközelebbi ülésén tartja meg. Ess* iiwö Lőwinger Benő és Martos Rózsa Budapesten házasságot kötöttek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents