Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-09-05 / 69. szám

E Ara 12 fillér 48-lk éwtolyam ______________________________________69. szám_________ Vác, 1934 szeptember 5 Pollilkal és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasórnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — £ Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Egyes szám ára.....................................................ra fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Kellemes szenzáció volt a turista-nap és benne Zsitvay Tibor nagykoncepciójú elgon­dolása. Színessé vált a város, mintegy 250 turista járta utcáin­kat egyidőben és azután meg­telt a lelkünk magasröptű gon­dolatokkal, amelyekkel a nemes gondolkodású volt igazságügy­miniszter ajándékozott meg ben­nünket. A turistaság nemzeti és gazdasági célját fejtegette és aktuálissá tette nemcsak a tu­rista-nappal, hanem azzal is, hogy itt előttünk meghatározta Vác szerepét az idegenforga­lomban. Azt mondotta, turista­központtá kell tenni Vácot, hi­szen szebbet, mint a Naszály és a Duna nem nyújthat senki sem, innen vezetnek az utak az or­szág szivébe és megmaradt helységeibe. Évek óta hirdetjük Vác szere­pét az idegenforgalomban, me­lyet a turista forgalomban kell A váci turistaság' tiz éve Irta: Zsembai Ferenc Vácot a hegyvidék centrumá­ban az isteni gondviselés is arra rendelte, hogy turista központ legyen, hiszen a közelfekvésű és könnyen elérhető Naszály, Börzsöny, Pilis hegység ölelő karokkal várja a természetet kedvelő emberfiát, mintegy mondván: jer, örömmel várlak s ha jössz, szivembe zárlak. Mégis sokáig csak sporadikus jelenség, csak egyesek által űzött sport volt Vácon a turista­ság, mignem 1924 ben néhány lelkes embernek — kik között elsőnek kell megemlítenem Vörös Tihamért,kisfaludiPikéthyTibort és Kövi Istvánt — sikerült odáig juttatni a dolgot, hogy 1924 augusztus 11-én a városháza dísztermében megalakulhatott a Magyar Turista Egyesület Váci Osztálya. Elnök lett Krakker Kálmán dr. Megalakulása után rövid időre az a kitüntetés érte osztályun­kat, hogy novemberben a Magyar Turista Egyesület itt tartotta vándorgyűlését a Országos Falu Szövetség itteni kiállítása alkal­mával, melyen úgy az anya­egyesület, mint osztályunk is először megfogni. Mi igy fejez­tük ki: Hegy, viz, síkság. Ezt a három szépséget együtt és egy­szerre a Teremtő kevés hely­nek adta meg, de Vácot meg­ajándékozta vele, használjuk fel, éljünk vele. Ez a hármas együt­tes az, amit az országban más város nem képes nyújtani. Ör­vendünk, hogy egy ilyen kiváló férfiú erősiti meg hitünket és örvendünk, hogy Krakker Kál­mán most már utána mondotta boldogan Zsitvay szavait. Láttuk arcán, hogy el tudja képzelni városunk idegenforgalmának nö­velését, ha abba a turisztika erősen belekapcsolódik. Érdekes lesz megfigyelni, hogy az elkövetkezendő időkben nem maiadnak-e szólamok a turista napon elhangzott nemes eszmék és megtelitődnek e tar­talommal? A turista-napról, a turisták ünnepéről a következő tudósi­résztvett és arany, illetve ezüst érmet és oklevelet nyertünk. Osztályunk első éveit hatal­mas agilitás jellemzi, utak rend behozatala, túrák rendezése, azokon szép számmal való részt- véíele a tagoknak, mind azzal biztattak, hogy hatalmas turista élet van itt kifejlődőben, azon­ban, sajnos, itt is magyar szal- malángró! kell megemlékeznem, mert a fellendülés hamar el- lanyhulásnak adott helyet, ami részben az érdeklődés gyöngü­lésének, részben — de kisebb részben — a gazdasági helyzet­nek tulajdonítható. Taglétszá­munk volt: 1924 ben 120, 1925- ben 162, 1926-ban 210, 1927-ben 125, 1928 ban 102, 1929-ben 70, 1930-ban 65, 1931-ben 63, 1932- ben 41, 1933 ban 48, 1934-ben 54. Sajnos, nemcsak az említett körülmények, de a Végzet is apasztotta tagjaink számát. Az Isten kifürkészhetetlen akarata szebb tájakra szólította Maíze- nauer Oszkár dr, Dvorzsák Teréz, Márik Lajos, Pongrác Mihály és Mayer András turistatársainkat, akiknek emléke legyen minden­kor áldott. Látható, hogy az utolsó év ismét emelkedést mutat s remél­hető, hogy ez a szám csak emel­kedni fog. tásban számolunk be: Nem kedvezett az idő a va­sárnapi turista napnak. Szakadó esőben érkeztek meg a buda­pesti vendégek, mintegy két­százan a hajóállomásra, ahol a váci turisták fogadták a kedves ismerős társaságot. Zsembai Fe­renc ügyvezető elnök üdvözlése után a fegyelmezett társaság a felállított táblák alatt sorakozott. Ki a Fehérek templomába, ki az evangélikusokhoz ment, vol­tak, akik Jragor Ignác vezetése alatt a múzeumot nézték meg, de egy nagy társaság a fegy- házba is felment. A városháza uagy fehér terme gyönyörűen kivirágzott. Az el nöki emelvény mögött festőién van elhelyezve a rengeteg szí­nes koszorú-szalag, melyeket a hősi emlék koszorúiról őriznek. Az emelvényt nemzeti címerrel, nemzeti és váci színekkel díszí­tették, melyeken dúsan szalad az erdei zöld lomb. Az asztalo­kon virágok. Ugyancsak erdei iombokkal övezték a hatalmas karzatot. Jól eseti látni, hogy a hallgatóság körében sokkal több volt az érdeklődő hölgy. Vasárnapi öltönyökben, vagy turistakosztűmökben, de szí­nesé tették a közgyűlési terem széksorait. A terem már zsúfolt volt, mi­dőn a polgári dalkör éneke Azonban — dacára létszámunk kicsi voltának — osztályunk min denkor erős munkát fejt ki, hogy a magyar turista-ügyet teljes lélekkel szolgálja. Örvendetes meglepetés volt munkánk megindulásakor Bás- kay Dezsőné tagtársunk aján­lata, aki a Naszály alatti házát menedékházul felajánlotta és az több évig szolgálta ezt a célt, azonban a telek és ház gazdát cserélvén, a ház turista rendel­tetése is megszűnt. Az első időben akkori buzgó ügyvezető elnökünk,Vörös 'Tiha­mér páratlan agilitásának kö­szönhető, hogy 1925 tavaszán hozzáláthattunk a Naszály csú­csán a kilátótorony építéséhez és azt október 4-én már fel is avathattuk. Zsitvay Tiborral és Cholnoky Jenővel az élen mint­egy ezer turista és vendég volt fent a csúcson és vett részt a felavató ünnepségen. A tornyot megyéspüspök urunk, — aki a területet átengedte erre a célra és a faanyagot ingyen adomá­nyozta —, helybeliek, a Magyar Turista Egyesület, az Országos Testnevelési Tanács és számos jótékony egyén és egyesület hozzájárulásával, valamint a ta­gok áldozatkészségével 39 millió 901.740 korona költséggel építet­tük fel. Két évre rá azonban után Krakker Kálmán dr elnök megnyitója hangzott el. Vörös Tihamér nevét említette, kinek a turista egyesület létét köszön­heti és a nagyközönség lelke­sen ünnepelte a vezért. Köszön­tötte a szép társaságot. És a turistákról, valamint a turista­ságról mondott magasztaló sza­vakat. Indítványára az örökifjú turistavezérnek, Cholnoky Jenő­nek üdvözlő sürgönyt küldtek. Ezután a lelkes ügyvezető­elnök, Zsembai Ferenc beszá­molója következett az elmúlt tiz esztendőről. Aprólékosságig menő pontossággal tárta elénk a váci turisták jó és rossz esz­tendeit és felhívta hallgatóságát az újabb jubileumra, amely a naszályi kilátó tizesztendejét fogja jelenteni, melyre mara­dandó emléket kívánnak állítani. Az igen érdekes beszámolót nagy tetszéssel fogadta a közön­ség, az clvasó mai lapunkban azt teljes egészében megtalálja. Most Zsitvay Tibor dr volt igazságügyminiszter, a magyar turistaság egyik büszkesége, kezdett beszélni. A következő­ket fejtegette: A turistaság világszerte fel­lendülőben van és kiviszi az embertömegeket a természet ölébe, hogy idegeinek vissza­adja rugalmasságát és a munka folytatásához megszerezhesse — mivel a torony alja szél és eső ellen teljes biztonságot nem nyújtott — kőből védkunyhót építettünk az aljában 400 pengő költséggel és ez most teljes védelmet biztosit. A kilátó fenn­tartása nagy áldozatot kiván az osztálytól, ami anyagi erejét erős próbára teszi, ennek némi­nemű biztosítására rendszeresí­tettük a toroDy-beiépőjegyeket. A Naszálycsúcs évi forgalma kb 2500 3000 ember. Természe­tesen nem jelenti azt, hogy vala­mennyi felmegy a toronyba is. Rendbehozattuk a Násznép- barlanghoz vezető ösvényt. A barlang könnyebb hozzáférhe- tése végett lépcsőzetesen képez­tük ki a levezető utat. Megjelez­tük továbbá a PincevöJgyi bar­lang útját is; a turisták most ezt is minden nehézség nélkül felkereshetik. A Naszály tömege a váci osz­tály munkakörébe esvén, annak turista gondozása a mi felada­tunk, útjelzéseinket minden év­ben javítjuk, azonban a hegy­lakók rosszindulata még 111a is pusztítja azokat. Jelzett utaink hossza : 1924 ben volt 15 km, 1925 ben 23, 1927-ben 25, 1934- ben már 37 km volt. Túra programunkat egy évre előre állapítjuk meg s lehetőség szerint be is tartjuk. A 10 év Vác toelysKete ax Iciecjesi~ 2Ä. forgalomban

Next

/
Thumbnails
Contents