Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-08-22 / 65. szám
E Ära 12 fillér Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: I FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Melyben egy negyedévre ...................................3 P — f ÉS LAPTULAJDONOS: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f j TfcWT'Vfiäffc I Rézír&tok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyill-tér, ^gyes szám ára.....................................................12 fillér j Íra 1 | díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő, Pompás hangulatban folyt le a kétnapos festő-kongresszus Sokan még a Szent Istvánt is Vácon töltötték Valamennyi festő kongresszus közül eddig ez sikerült a legjobban. Ez volt a visszatérő mottója a szombaton és vasárnap Vácon megtartott Festőnapoknak. Örömmel regisztráljuk ezt, mert a két nap, melyet veridégeinflc kellemesen töltöttek el Vácon, ősi városunk legjobb propagandája. A kongresszus tagjai messzire el fogják vinni az ezer éves város magyaros vendégszeretetét és az itt töltött órák kellemes emlékét. Szombaton délelőtt virágokkal díszített és a kongresszushoz illő, festő létrákból állított diadalkapu várta a vendégeket. Az állomáson kivonult a váci iparosság, természetesen a festő iparosok teljes számban. A vonattal azonban csak i5o—200 ember érkezett. Hiába, szombat még munkanap és igy a nagyobb tömegek érkezése csak vasárnap délelőtt volt esedékes. A vendégeket Vác város nevében Tornáry János dr. tanácsnok fogadta, majd az Ipartestület nevében Quell Rudolf mondott pár meleg szót. Végül a váci festők nevében Varga József üdvözölte a ■MMMMMiMM— —— kongresszus tagjait. A meleghangú üdvözlésekre Lovász Gyula orsz. szöv. elnök válaszolt, megköszönve a szívélyes fogadtatást. A vasúttól a Polgári fúvószenekarral az élén a városháza elé vonult a menet, előbb azonban a Csá- nyi, Görgey, Báthory-utcan, Székesegyháztéren és a Gsáky Károly-úton átvonulva percek alatt ízelítőt kaphattak vendégeink az ősi város szépségedből. A feldíszített városháza előtt Garay Nándor társelnök üdvözölte a polgármestert, majd a jelenlévő osztrák vendégek nevében Frantz Weisz mondott köszönetét a fogadtatásért. A szívélyes szavakra hasonló melegséggel válaszolt dr. Krakher Kálmán polgár- mester. A vendégek egy része innen a városháza közgyűlési termébe vonult, ahol az országos szövetségi közgyűlést tartották meg. Program szerint két órakor már a Bukiban voltak, ahol a város látta pazar bőkezűséggel vendégül a kongressus tagjait. Itt határozták el, hogy köszönetül a meleg fogadtatásért és a szívélyes vendéglátáhorogfcereszfes fáz adds nyomában 2. Tauern-alagútnál, augusztus Badgastein. Három fiatal orvost kiemeltek a csendőrök. Maradt még elég. Rengeteg fürdőver,dég. Nem volt seuki tájékoztatva, mi történt. Budapestről kapták a sürgönyöket, hogy maradjarak. Hát maradtak. Böckstein. Badgastein Zug- ligetje. Alles bezetzt. Gruber úr, kinek négy háza van, mert a fiai a Tauern-alagút őrzésére járnak ki (napi 3 schilling jár érte), maga tolta fel a talicskáján a két nagytemplomtorony magasságában levő állomásra csomagjainkat, ő mondja, hogy arról vették észre, hogy valami készül, mert az ezer méter magasban levő sziklákon egymás után jelentek meg a horogkeresztek. Azóta a náciknak maguknak kell levakarni, ami. igen nehezen megy, mert olaj festékkel rajzolták fel. Most ötletesen a horogkereszt szárát meghosszabbítják és a horogkereszt rögtön — ablakalakot nyer. Most egy pár szó ennek a népnek józanságáról, szorgalmáról. Fentnevezett Gruber úr, miután a Kaiserhofban fürösztötte jóidéig az oláh királyt, a walesi herceget és sok más előkelőségeket, önállósította magát. Felépítette ötvenszemélyes pen zióját és beosztotta a személyzetet. A fiúk ellátják a gazdaságot, cipőket takarítanak. A mama főz, mellette menyecskelánya készíti az édes tésztákat. A két fiatalabb leány pedig az ebédlőben kiszolgál. Több személyzet nincs. (Notabene: Hogy a hosszú tél alatt a lányok el ne únják magukat és a stafirunghoz is keressenek valamit: a téli sportok helyeire költöznek. Vendéglőkben kiszolgálnak. Apjuknak négy háza van. Magyarországon ?) Más. Itt fű, lucerna, lóhere el nem hervadhat: naponta legalább háromszor esik, azután napsugár. Drága kincs itt a takarmány! A böcksteiniek a nyáron kug- lizót építettek. Volt egy hófogó palánkjuk, az mellé. A kuglizó elkészült, de a partnerek csak nem gyülekeztek. Elmentek a nagy rétig, aztán visszafordultak. Fájdalmasan. Azután mégis felvidult az arcuk: a palánk mellé egy háromméteres létrát állítottak és most azon járnak a kuglizójukba. Miért? Mert a kuglizót a rét mellé építették sért a kongresszus clr. Krakker Kálmánt országos disz-feslőmesterré választja. A hatalmas társaság nagyon jól érezte magát a szabad ég alatti, a Büki szigetén, annyira, hogy Gágel Ede is itt vendégelte meg uzsonnával a kongresszus tagjait. Este a Kőházban volt ünnepi vacsora. Itt osztották ki a kitüntetéseket. Azokban ja városokban, ahol a kongresszust tartják, a 2 5 éve dolgozó festő iparosokat szokták díszoklevéllel kitüntetni. Vácon ezt a diszoldevei- let Varga József, Pölcz János, Talpas János kapta meg elismerésül több mint negyedszázados munkásságukért. Az emelkedett hangulatban egymást érték a felköszöntések, de úgyszólván minden vendég hálásan köszönte meg a szives és meleg vendéglátást Vác városának. Vasárnap délelőtt kilenc órakor a vendégek a váci tűzoltózenekarral élükön a Ilősok szobra elé vonultak. Az ünneplő közönség soraiban képviselve volt a város, a tisztikar és a hadirokkantak. A fiontharcosok diszőrséget adtak. Kulinyi László, a szövetség jegyzője nyitotta meg a zenekar Hym- nusa után a rövid ünnepélyt. Saját szerzeményű, valóban megkapó széps a réten nem akarnak utat ki' taposni. Más. A rozs még zöld. Az is marad. Minden évben megpróbálkoznak és minden évben zölden vágják le. Nincs itt más, csak fa, kő és hegy. De ez bőven. Ha egy kis zöld folt akad, azon rögtön egy majerei épül. Felhúznak egy fehér piros zászlót: ez a nyaralóknak szól, tessék felsétálni jó habos kávéra! Fölöttünk (mi ezerkétszáz méter magasban lakunk) vagy 6 800 méterre áll ilyen festői, primitiv uzsonnázó házikó. Egy évben legfeljebb 30-40 tiszta napja van. Esőnélküli egy se. És mégis a mi házunknál indul ki az irdatlan magasba a telefonvezeték és olyan szürke vasal- kotmány, minőn Újpestről hozzák Vácra az áramot. Eltűnődöm: mit szólna a postaigazgatóság, ha a Naszályra telefont kérnénk és a turista Reymeyer Gusztáv nem mosolyogna-e titokzatosan, ha egyesülete, mondjuk, ments Isten, a kilátót ki akarná világítani? Minden magyar fürdővendég ágense lehetne idegenben a magyar gyümölcsnek. Fölöttünk, a feihők közelében szaladgálnak a villamos vontatásra berendeségű költeményét szavalta, amit ez alkalomra, a váci hősökhöz irt és am.t lapunk más helyén közlünk. Ugyanő ezután megkoszorúzta a szobrot, jelmondat kiséretében. A zenekar hangjai mellett vonultak ezután fel a városházára, a kongreszi- szus közgyűlésére. Vasárnap délelőtt az eredeti programtól eltérőleg a Városháza diszter- mében megkezdődött a Országos Nagy gyűlés, melyen az egész ország festőiparossága képviselve volt. A gyűlésen megjelent dr. Kornis Gyula ország- gyűlési képviselőnk, Iíörmendy Mátyás Szeged város országgyűlési kép- viselője, Dorner Arthur miniszteri tanácsos a kereskedelmi minisztérium képviseletében. A Nagygyűlés 10 órakor kezdődött, azonban az érdekes előadások és viták annyira kitöltötték a rendelkezésre álló időt, hogy 1 órakor félbe kellett szakitani és rövid ebéd szünet után 7 óra tájban sikerült be is fejezni. Ez alatt megérkeztek a különböző festékgyárak csoportjai, tiszt- viselői és munkásai, akik azonban inkább a város és a Duna szépségei után érdeklődtek. Mivel a Nagygyűlés csak ilyen későn ért véget, a kongresszus tagjai közül sokan még Szent István ünnepét is városunkban töltötték. zeit vonatok. Sokszor csak egy villamosmozdony s egy, két fehér vaggon. Hozzák Itáliából Ausztria részére a gyümölcsöt. Itt és az ország háromnegyedrészében azt sem tudják, hogy van magyar gyümölcs. Mindenütt a drága, Ízetlen olasz barack, szőlő, akna és rengeteg szilva. Ha a magyar fürdővendégek egyenkint és összesen kijelentenék, hogy egy hét múlva nem vagyunk hajlandók olasz gyümölcsöt enni, csak magyart, fogadok, hogy ez a józan kereskedő szellemű nép három nap múlva mosolygós arccal prezentálná a magyar barackot és szőlőt. De hát kérte tőle valaki? Ezennel fel is jelentem őket derék nagymarosiainknál, kik ilyenkor indulnak Németország felé a marosi szőlőt és duráncit eladni. Egész Salzburg tartomány és a többi szívesen fogja őket fogadni, legyenek ők jobb sovinisták, mint az itt nyaraló magyar ezrek! Rengeteg piaca van még a magyar gyümölcsnek, nem kell otthon elrothadnia! Kärthner war schlimm! — súgják fülembe, megyek Karinthiába. Ott talán láthatni valamit a horogkeresztes forradalomból. D. Z>„
