Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-08-05 / 60. szám

VÁCI HÍRLAP ey és alig akarták leengedni az asztalról, ahová felerőszakolták. 1914 julins 29 hajnali három óra : az egész város lázban. Közben még nem pittymallott, de már hét forspontos kocsi, melyeket Vác városa állitott a főszolgabiróság elé, vitte szét a váci járás 23 községébe a moz­gósítási parancsokat és nem telt bele három óra, a csendőrség jelentette, hogy a nép mindenütt alegnagyobb rendben megkezdte a bevonulást. A vásártér képe nagyon moz­galmas volt Hat helyen gyüle­keztek a használatra kiadott katonai lovakkal a gazdák. A váci huszárok hat százada szép rendben szedte vissza állatait és vitte a kaszárnyába. Béke időben az alsóvárosi kaszárnya sarkáu penetráns for­malin szag ütötte meg az orro­kat. A földszinti termeken nem üveges ablak, hanem drótháló állott, innen most csoda jó fel­szerelés került elő. A huszárok szinte nem hittek szemüknek, amikor meglátták magukat tel­jesen uj uniformisban. Sárga csizma, piros nadrág, csuka­szürke kabát fedte az alul is teljesen uj alsófehérneműt. Uj derékszíj, uj kard és uj puska és szürkével behúzott csákó, de gazdag is volt a monarchia. Minden ruhadarabnak tudta a rendeltetését a huszár, csak egy pléhlapocska volt, amivel nem tudott mit csinálni. Később már tudták : a halálcédula volt. Erre jegyezték fel a nevét, korát, ezredét és a harctereken ezt húzták elő a mozdulatlan kato­nai uniformisok alól, ennek alap­ján készült a veszteséglista, amely csak nem akart végetérni. Emlékszem, a Váci Hírlap potom fillérekért a veszteséglistára előfizetést hirdetett. Rengeteg jelentkező volt, aki érdeklődött és elvi'te. Először négy oldal, azután nyolc, tizenhat, sokszor harminckét oldal, alfabetikus sor­rendben, petit betűkkel. Elestek, eltűntek. Nem győzték már a neveket olvasni. Az igaz, hogy aki előfizetett a veszteséglis­tára, talán maga is bevonult, ta­lán ő is belekerült a szomorú névsorba. A mozgósítás harmadik estéjén megint utcán volt a város népe. A vasutas ezred tisztjei és legénysége utazott el Kor- neuburgba. saját székhazában VÁCI TAKARÉKPÉNZTÁR A Magyar Nemzeti Bank | mellékhelye VAc, Konstantln-tér 15. Telefon: 63 Kölcsönöket kedvező feltéte­lekkel folyósít <3> Elfogad betéteket és azokat aranyértékben fizeti ki <3> | Exportálók rfiHzére tóimultvftn.yok kladtlin VAc és kilrnyíkíre (Ez volt az első veszteségünk, hogy a magyar vasutas ezredet nem lehetett felállítani Vácon. Mennyi hadianyag, mennyi mil­lió maradt volna itthon!) A vá­ciak nagyon megszerették a javarészt németül beszélő le­génységet és a nagyon udvarias, kedves tiszteket. Ennek a sze- retetüknek adtak most kifejezést, amidőn zászlóval, zenével, ren­geteg nép vonult végig énekelve az utcákon és közöttük alig tu­dott haladni a tisztek és a ka­tonák sora. A vasútnál az egyik főhadnagy 40 embernek szóló vagon tetejére kapaszkodott fel és onnan szónokolt Vác népé­hez tört magyarsággal. Azután németül folytatta és a nép, bár nem értette, lelkesen zúgott bele éljeneivel. Közben életbe lépett a hadimén etrend. Vonatok dolgában nagyon el voltunk kényeztetve. 24 vonat­pár, ezek között nyolc gyors­vonat állt meg akkortájt Vác öreg állomásán és most egy­szerre a kényelmes pulmanok helyett öreg harmadosztályú bárkák, jó Isten tudja, honnan kerültek elő és kehes mozdo­nyok pihegtek az elején. Más­félórát, meg ha jól ment, két órát utaztunk Budapestre, de senki sem zúgolódott, mindenki tudta, hogy ennek igy kell lenni. Az állomáson huszárezredünk kiküldöttei hadiöltözetben várták a bevonuló huszárokat és kalau­zolták a kaszárnyába. írjuk meg még a mozgósításról azt a nagy meglepetést, amelyet a falraga­szok árultak el, hogy mindenki katona 50 évig. Arról senki sem beszél, hogy uj sorozások sora kezdődik, hogy akiket a sorozáson kidobtak, addig kerülnek vizsgálat alá, mig katonának be nem válnak. Mindenki azt mondotta, hogy a sorkatonaság elvégzi munkáját Szerbiával és még a tartalékra sem fog sor kerülni. Bárdoss Ernő azzal búcsúzott, hogy saj­nos, ő már puskaport nem fog szagulni, mert 32 éves és nem telt bele egy hónap : ő is hősi nalott volt. A bevonulások szakadatlanul tartottak. Vácról körülbelül 800- an mentek a 32-esekhez és a huszárokhoz, 200 an a tüzérek­hez és a műszaki ezredekhez a részleges mozgósítási parancsra. A magyar nép kötelességtudá­sára Írjuk ide jellemzésképpen, hogy a kaszárnyák és felszerelő állomások nem tudtak a renge­teg bevonulónak rögtön ruhát kiosztani, mire a tartalékos legénység ott a kaszárnyák előtt töltötte el éjeiét, nappalát kis katonaládáján ülve, vagy a fejét rátámasztva. Täuber Ferenc harmadnap azzal jött vissza Budapestről, hogy a tüzérlakta­nya előtt akkora néptömeg vá­rakozik felszerelésre, hogy ő reméli, hogy miszerint a nyol­cadik napon bejut a kaszárnyába, de addig is visszajött, hogy a polgármester által kiosztott ak­táit feldolgozza. Azután megindultak a katona-vonatok. Először, jól emlékszünk, a leit- merichihadtest cseh legénysége jött. Tele volt lelkesedéssel, minden vagonból zászlót dugtak elő, krétával rengeteg gyaláz­kodó írást írtak fel az ajtókra, azt mondták : ezek a trónörökös katonái, ezek mennek elsősor­ban megbosszulni a trónörökös halálát és ezek voltak a had­seregszégyenei, akik első puska­lövésre átszöktek a szerbekhez és ezek miatt kellett gyorsan Sabác alá vinni a negyedik had­testet, a sokezer budapesti, váci fiút. Jöttek a katonák a nap min­den órájában, az órának minden percében. Uj szórakozása volt a közönségnek : kijárni az állo­másra és várni a katona vona­tokat. Egy óra alatt legaláhb öt-tiz vouult el szemeink előtt. Legtöbben megálltak, mert élel­mezési állomásuk volt Vác és egyben itt kapták a vonatok a rendelkezést, hogy melyik pá­lyaudvarra fussanak be. A jó váci közönség csak nézte, nézte őket, néha félénken megszólli- tott egy-egy katonát. Latkóczy Pál állomásfőnök akkor a Váci Hírlap tudósítójának azt mondta, hogy „kérem, ez nem látványos ság, ez a legvéresebb komoly­ság, ki tudja, hányán jönnek vissza ebből a daloló vig fiúk közül ? Illő lenne tehát, hogy a váciak testvéri szeretetüket megmutatva, emlékezetessé ten­nék nekik átvonulásukat és ci­garettát, édességet, váci kalá­csot és más kedvességet oszta­nának szét nekik“. Kihirdettük a Váci Hírlap ban és másnap már volt olyan úriasszony, aki ruháskosárral hozott ki kalácsot, másik gyümölcsöt és majd min­denki cigarettát, senkinek sem volt üres a keze és most már addig tartózkodtak az állomáson, mig kiürült a kosár, kiürült a cigarettásskatuja. Azután men­tek haza, sütöttek új kalácsot, töltöttek uj cigarettát. Népván­dorlás volt akkor a mi állomá­sunkra. Sürgöny jött, felkészültek huszáraink is és ott a mai rak­tárak mellett nagy serényen ra­kodtak. Persze, hogy kinnt volt itt is a város és ellátták a fi­gyelmesség minden jelével az induló huszárságot, csak beszéd nem volt. Zádor Jánosnak, aki nem volt szónokember, mondták, hogy néhány szóval kellene háziezredünket elbúcsúztatni. Minek — mondotta a polgármes­ter — nem hallottátok, hogy az őrnagy úr is azt mondotta, két, három hónapon belül ismét itt hon lesznek. Azután egy csendes, meleg délután fehér hajó kötött ki a ma felhagyott Dunagőzhajózási állomáson. Nagyon kevesen tud­tak róla, pedig ez a hajó a te­hetetlen sebesülteket hozta a szávamenti harcokból. A vér át­ütött a kötéseken, a liordágya- kon olyan katonákat hoztak ki a hajó mélyéből, akiknek nem volt kezük,vagy nem volt lábuk. Most látott Vác népe először sebesülteket. Az arcok fakó- halványra váltak, még a férfiak szájagödrén is vonaglott valami; az asszonyok, lányok nem áll­ták meg, zokogtak mindannyian és félve emlegették, hogy az övéik sorsa is ez lesz? Rém­Ida regénye a VÁROSI ünnepi megnyitója Kedvező feltételek mellett: «■ Üzleti folyószámlák Betétek Kiil- és belföldi átutalások Kölcsönök VÁCI EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR R.T. KegJ-es Alapítványok Kezelfiséjfe^ KONST ANTIN-TÉR képeket láttak, hogy apjukat, vagy férjüket most hozzák ki a hajóból . . . arra nem is gon­doltak, hogy másik eset is le­hetséges, hogy ott idegenben, kukoricásba ásott tömegsírban mészlével egymásután öntik le a halott katonákat . . . így kezdődött húsz évvel ez­előtt a mozgósítás, a folytatása pedig még mindig az egész nem­zet szájaizében van. A zászlóaljparancsnok é3 helyettesének balesete Súlyos szerencsétlenség tör­tént szerdán délután a balassa­gyarmati országúton. Zászló­aljunk a nógrádi hegyekben gyakorlatozott, midőn egy ka­tona lebukott kerékpárjáról és igen súlyos sérüléseket szenve­dett. A zászlóaljparancsnok rög­tön intézkedett, hogy a katona az első kötéseket megkapja a terepen, azután maga vállalko­zott arra, hogy gépkocsiján a szerencsétlen fiút gyorsan kór­házba szállítsa. Az autóban a zászlóaljparancsnok és helyet­tese foglaltak helyet, hátsó ülésen helyezték el a sebesült katonát. Amidőn a lókosi part­ról lejöttek, történt a szeren­csétlenség. A csárda közelében ugyanis a gépkocsi első kere­kének gumija kipukkadt, aminek következtében a gépkocsi el­veszítette kormányozhatóságát és nekifutott az útszéli szeder­fának. Az összeütközés oly sú­lyos volt, hogy úgy a zászlóalj- parancsnok, mint a helyettese súlyos sebekkel került ki belőle. Mindketten bordatörést szenved­tek és testük kisebb-nagyobb zúzódásokkal van tele. A két törzstisztet beszállították Vácra és itthon ápolják őket. Felépü­lésük négy hat hét alatt fog meg­történni. Hétfőn: iskolatársak találkozója A váci iskolatársak szövetsé­gének szokásos havi összejöve­tele hétfőn, augusztus 6-án lesz a Lehőcznél, délután 6 órakor. Ez az augusztusi összejövetel a többinél is jobban szokott sike­rülni, mert az iskolatársak közül sokan töltik itthon a nyarat, miért is a rendezőség a Váci Hírlap útján hívja fel az érdek­lődők figyelmét a hétfői össze­jövetelre.

Next

/
Thumbnails
Contents