Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-01-14 / 4. szám
v&ei hírlap Fejfájási megs?.ünfefik és meg h ülésné f gyors javulást eredményeznek az Aspirin tabletták. De a valódi Aspirin tabletták legyenek a BAYER kereszttel Gyóp^svertárban kapható 120 pengő, hátraléka 1933 december 31-én 480 pengő, akkor a liavi résziét lesz 120: 12=10 ; 480:60=8 P; tehát üavi teljes részlete a folyó adóval és hát- rálékfizetéssel együtt lesz havi 18'— pengő. Ha azonban valakinek hátra léka kisebb, mint az évi együttesen kezelt adójának összege, akkor a kiszámítás ez : évi adó SAJÁT SZÉKHAZÁBAN VÁCI TOKHRÉKPÉNZTflR H A Magyar RTemzeti Hank melléklielye Vác, Konstaníin-íér 15. TeSefojs: 63 Építkezési kölcsönöket folyósít Kiskereskedelmi hitelt újból engedélyez <$> Elfogad betéteket és azokat aranyértékben fizeti ki O Gyümölcs-exportálók részére tannsitvftnjok kiadása Vác és környékére 240 P. Ez elosztva 12 részre, lesz 20 P: hátráléka 200 P. Erre kell fizetni minimálisan évi adójának 25 százalékai, tehát évi 60 pengőt, mely 12 részre osztva kitesz 5 pengőt, tehát kedvezményes havi részlete lesz a folyó adóval együtt havi 25 pengő. A nagyközönséget még az a körülmény érdekli leginkább, hogy mindazok, akik a fenti ked vezményt igénylik, részletfizetési kötelezettségüknek még január hónapban kötelesek eleget tenni, még annak ellenére is, hogy az adóhivatali végzést nem kapták kézhez. Mindenki maga köteles hozzávetőlegesen kiszámítani részletét s ezt mindentől függetlenül befizetni, mert különben elveszti minden jogosultságát a kedvezményre. Ha valaki hibásan száraitotía volna ki a részletét, de ezt a hibás részletet januártól kezdve pontosan fizeti, az adóhivatali végzés után a többletet javára írják, a hiányt pedig a következő részletnél kell pótolnia. StSisiEfísn kérvényt a városházára Királyi adóhivataltól nyert értesítésünk szerint nyomatékosan figyelmeztetjük az adózókat, hogy akár a kir. adóhivataltól, akár a pénzügyigazgatóságtól kérik az adófizetési kedvezményt, kérvényüket Vácon mindenkor a városházán adják be, ahol azokat összegyűjtik és az illetékes helyre juttatják. Saeeratg^opg^i Gmisztá^ az orsz, szaktanács tagja A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szentgjjörnui Gusztávot, a siketnémák váci kir. orsz. intézete igazgatóját a Gyógypedagógiai Intézetek Orsz. Szaktanácsa rendes tag jává kinevezte. Felsőgödtől Verőcéig és Nagymarosig az egész környék mozibajáró publikuma ott sorakozik ma már hétről- hétre a váciak mellett a Városi Filmszínház pompás előadásain. Napokkal előre lefoglalják megszokott helyüket, hogy biztosak legyenek abban, hogy nem utaztak hiába és megnézhetik a kitűnő slágereket, amiket a Városi hétről- hétre megjelentet. Az e heti legújabb Eggerth Mártha filmnek, a Budapesten most megjelent pompás vígjátéknak rekord előjegyzése van a környék részéről is. „Egy csók és még valami..." a elme a népszerű magyar sztár legújabb-filmjének, melyet végigkacag a publikum az első felvonástól az utolsóig. Csak két napig megy a ragyogó újdonság s ez is egyik oka, hogy az elővétel az eddig megszokott méreteket is meghaladja. Ismét nagy lesz az „idegenforgalom“ Vácon hála a Városi Filmszínház verhe- tetienül vidám műsorának. VÁROSI Változatta S3 u! verhetetlen Szombaton, vasárnap, január 13—14 A bájos magyar sztár várja ismét kedves közönségét: EGGERT MÁRT tí A most megjelent legújabb filmje Eg v csók és még valami Fodor László ragyogó vigjátéka fi'm^n — Magyar- és Fox-hiradó Kedd, szerda, január 16 és 17-én 10 -40 f-es helyárak! — Ismét nagy film,hétköznap is ’ MARY Zangwill világhírű regénye Jeanette Qaynor, Charles Farell — Gazdag kisérő mű sor Előadások kezdete 3 héköznap 5—7—9, vasárnap 3 —5 -7-9-kor »»rai^^»«r™BB«aafi»3gg™nTrrmigmiTirmniminrT~7"r"lTlillllll'M'llll I m III —————— neked! — nyugalomra térhetsz, de mi lesz velünk?« — A vér ereimben izzott és lüktetett bensőmben, minlha számtalan kerék és kalapács dolgozott volna, melyek ellanállbatatlanul forogtak és kopácsoltak. Valaki szó t hozzám: »Helyreállítsuk a telefonösszeköttetést?« —- »Nem, senkisem mozduljon, senki se mutassa magát! Mindenki maradjon födözékében! Egyetlen lövést sem szabad leadni! És ismét úrrá lettem magamon. Hogy is volt tulajdonképpen? Hogy is tűnt el az ellenség úgy egyszerre? Nem tudom! És senkisem tudja! Hirtelen eltűntek a sietve ásott fedezékeikben. Bárcsak eljutnának jelentéseim rende t tési helyükre! Ha segítség jő a tartalékbó1, akkor tarthatjuk magunkat. Ha nem, akkor — még egy támadást nem bírunk ki! Sok volt ez is, amit végig csináltunk! Idegeink nem tudnak többet elviselni! Csak a világért senki el ne árulja, hogy itt vagyunk! Az idő lassan haladt, dehát mégis csak telt. Vártunk. Este 7 ó 15 p. A nappal elmúlt s kialudt az égő esli pir a hegyeken túl. Ötnegyed óra műit el a véres kézitusa óla s mi még mindig csak vártunk. Elővettem kis naplómat, bogy gondolataimat és érzéseiméi lelj. győzzem. Ha ma olvasom, világosan látom, hogy akkor a félelmetes halált nem is vehettem komolyan, pedig sokszor talán egészen hátam mögött állott és titokzatos mosolygással figyelte gyorsírással készíteti feljegyzéseimet. Ismét elmúlt egy negyedóra és még mindig nem kaptam feleletet sürgős harci jelentésemre. Nem várhattam tovább. Ösz- szekötletést kelllett keresnünk ezredünkkel. Igen, ezt kellelt tennünk, mert megmaradt 80 emberemmel, lőszer hijjában és több mint 24 órája meleg étel nélkül, átharcolt éjszaka és nappal után bekövetkezett idegállapotban lehetetlenség volt, hogy mint előretolt szigetecske megmaradjunk. Ezenkívül géppuskáink sem voltak már s mindkét szárnyunk a levegőben lógott, messze mögöttünk pedig élénk csatározás. Tehát vissza! Csak egyetlen egy út volt számunkra szabad. Seredynoe D-i sarkán át a halaványan csillogó tó mellett a sűrű nádason keresztül. »Mindenki visszacsúszik a helység széléig! Aztán teljes futással a házak és bokrok mögött a lóig! Ott azlán a nádasban elrejtőzve maradni, míg mindenki együtt van! Kettesével százlépés távközzel! Bakajsza zászlós menjen elől, én Bertho- ty őrmesterrel utolsónak maradok!« Századomnak több mint fele szerencsésen el is érte a gyülekező helyet. De akkor észrevették bennünket és gránát gránát után vágódott be közénk. Embereim már mind útban voltak, most már rám került a sor. Huh, hogy recsegett és zúgott az! Elkezdték a géppuskák is. És sajátságos, semmire sem gondoltam, semmit sem akartam, csak mentem, illetve csusz- tam-másztam. Az egyik friss gránáttölcsérben megálltunk Berthoty őrmester, és én egy lélegzetvételre. »örült haláltánc ez!« lihegte bátor kísérőm. »Igen, de végig kell táncolnunk, ha még olyan őrült is«, Jeleltem szakadozottan. Folytattuk a halálláncol. Közeledtünk a falu széléhez. A géppuskák haragosan csattogtak felénk és dühöngve árasztották ránk az ellenséges ágyúk izzó vasukat és acéljukat. Mindabban a borzalomban, amit a csata magával lioz, részünk volt e percekben. Mindenfelé sűrű por, fekete füst és kibírhatatlan bűz. Szent Isten segíts! — S úgy tűnt fel nekem, mintha valami drótháló tartana fogva, melynek hurok ja körülöttem mind szű- kebbre és szőkébbre szorul. »Ha ezen az őrült táncon szerencsésen tül leszünk, akkor, akkor — ez legyen az én utolsó táncom életemben! Őrangyalom irányíts! Adj egy je t, vezess ki bennünket a kétségbeesésnek e sötétségéből!« Szemem segítséget keresve tekintett körül £s íme!-— a lóba éppen egy ánát csapott be. Magasra felsőkéit a viz. Mint valami esküre emelt kar szállt a vizoszlop az ég felé. — Ez volt a jel, amely nekünk menekvést Ígért. Néhány perc múlva Bertlioty- val a vizoszlop irányában haladva,” a sűrűségben várakozó e mbe re i mn é 1 v olt a. m. »Egy percre sem szabad késlekedni! Egyenként utánam!« És anélkül, hogy egyetlen sebesültem lett volna, megérkeztem az ezredhez. Elcsigázva feküdtem a hűvös gyepen, miközben a sötétkék égnek egy fénylő csillagára függesztettem t kin! el emel, amely csöndes tanúja volt az iménti táncunknak. Mindinkább nyu- godtabban vert szivem mélyen lihegő mellemben s mindinkább világosabbá lettek túlizgatottidegeim érzékietek Hogy is volt csak — »Ha ezen az őrü t táncon szerencsésen túl leszünk, akkor ez legyen az én utolsó táncom.« Nem fogadtam-e ezt meg az 1st nelőtt? Ez legyen az én ulolsó táncom? Hiszen, ha a kétségbeesésben mondott és ha nem is mondott, csak gondot szavalj voltak ezek, mégis a Mindenhatónak fogadtam meg ezt. így hát maradjon meg ez egész élelemre: 1915 szeptem-| bér 14 — én táncoltam utoljára.
