Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-05-20 / 39. szám
ára 20 fillér 48-ik évfolyam Mai számunk 8 Gidai 39. szám Vác, 1934 május 20 VÁCI HÍRLAP Polli fkai és társadalmi hetilap, megfelenik hetenként kétszer: szerdán és vasérnap ELŐFIZETÉSI ÁRA Helyben egy negyedévre ................... Vidéken egy negyedévre ................... ügyes szám ára 3 P — f 3 P 5o f ia fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon 17. l Kézír“lok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, s fi j díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. nimnrgrvtetőt■Jovy. U1U&MYK.IHALYü/öse Mojica, Rozita Moreno. | Nincs igaza Hörl Péter dr-nak, mikor a kedd esti városi közgyűlésen minden áron azt akarta, hogy a közgyűlés foglaljon állást az Árpád utca építésének felelőssége ügyében, (bővebben lásd a Váci Hírlap szerdai számát) mert vagy van bürokratizmus, vagy nincs. Miután van — él és virágzik — a lényegnek el kell tűnni, mert fő a szabályrendelet megtartása. Február 8-án azt kérdezte Höri Péter a polgármestertől, miért nem hozza közgyűlés elé a belügyminiszter döntését az Árpád- utcáról ? A keddi közgyűlésen, miután a polgármester szabály- rendeletszerűen megkérdezte, van-e valakinek interpellációja, vagy kérdezni valója és miután senki sem jelentkezett, belekezdett a belügyminiszter döntésének ismertetésébe és a káptalanutcai emeletes házért sem lett volna hajlandó másról nyilatkozni, mint a február 8-án felvetett kérdésről. Hörl dr csupán öt percet késett, öt perc előtt még felvethette volna a kérdést szabályrendelet szerűen, hogy ki a felelős az Árpád-utcáért, de miután ezt az öt percet elmulasztotta, nincs rá fű, hogy megkérdezhesse, bárha képviselőtestületi határozat van arról, hogy a közgyűlés a felelősség kérdésében állást fog foglalni. Néha meg lehet sérteni a szabályrendeletet, néha nem. Egész bátran meglehetett volna jelen esetben is sérteni a szabályrendeletet, mert a képviselőtestület nagy többsége azt a választ, amit a polgármester adott volna, úgyis elfogadja. És ezzel befejeztük volna a hosz- szanhúzódó ügyet. Most valahogy úgy láttam, hogy a szabályrendelet megvédésével túl a közgyűlési termen a közélet testébe megint beletört a tÜ6ke és gennyedni fog. Tovább beszélünk az Árpád-utcáról, pedig már igazán elfelejthetnénk a reáköltött százezer pengővel együtt, amiből haj’, de sok utcánkat lehetett volna megifji- tani. Ezért van igaza Hörl Péter dr-nak, mikor azt mondja, hogy minden közéleti intézkedés any nyit ér, mint amennyi haszon abból közre háramlik. Dehát az olimpusz oly magasén székel és régen hirdetjük, hogy rossz a fehérteremnek az akusztikája, magában álló ellenzéki képviselő bölcs mondása oda fel nem hallatszik. Hát ezért nem kerülhet le napirendről az Árpádutca! E<üva Lőwenstein Erzsébet és Ku- tér József ienvzö 21 in 1/, 1 nra. i Mint minden nagy megmozduláskor, úgy a polgármester jubileuma alkalmából is számos levelei kapiunk. Á társadalom érzi, hogy kifejezési kell adni véleményének és ezzel legiöbbézör a nyilvánosság orgánumához fordul. A levelek nagyrésze azoknak a gondolatoknak adott kifejezést, amelyek a Váci Hírlap gondolatai voltak, másik része személyeskedő, gyűlölködő, írójuk nem merle aláírni, természetes tehát, hogy a papírkosárba került. Egyetlen levélnek azonban m°g kell kegyelmezni, meri egészen uj hangokat üt meg, uj gondolat megvalósitását kívánja és mi közzé is tesszük, háiha sikerül a lelkiismereteket ébreszigetni és nem lesz pusztában hangzó szó ez az igazi, önzeilen, gyermekszeretettől fűtött felszólalás. Tisztelt Szerkesztő Ur! lírákkor Kálmán dr. jubileuma alkalmából megkapta azt, ami eddig élőnek nem jutott. Halszáz hősnek kellett elpusztulni és csak megdicsőülésük után kapták meg azt a liszteletet, ami most egyetlen élőnek jutott. Az iskolások serege eddig még csak a hősi halottaknak tisztelgett, Ivrakker Kálmán jubileumán megkapta ezt is, mert mint mondták »az ifjúság felnőtt korában fogja élvezni azokat az al_ Iíolionitsch ,1., Szép K., Petá- noviís M és Lovistyék J. Száraz J. nagy álérzéssel szavalt. Na- kotásokat, amelyeket a polgár- mester az elmúlt liz év alatt lé- tesitelt< . Ott meneteltek a kis elemi iskolásoktól a polgári iskolákon át a gimnázium ifjúságáig minden rendű, rangú gyermek és nézték megilletődve, bogy milyen hatalmas úr lehet az, ki előtt félóráig tartó meneteléssel tisztelegnek. A polgármester pedig meghatódva, majd könnyes mosollyal a szemében nézte, nézte a hatalmas gyermeksereget, amely tiszteletére és tisztelgésére eléje kivonult és im, most itt lépdel. Nem tudom, jól láttak-e a polgármesteri szemek, mint ahogyan jól látott az a kis csoport, mely vizsgálta az arcokat és szörnyű felfedezéseket tett. Most nem beszélek arról, bogy hány mezítlábas gyermek vett részt a menetben. Nincs cipőjük. A jó tanitóbácsik és tanító nénik bizonyára otthon hagyták a sarutlan gárda nagyrészét, csak azok kerültek a sorokba, kik mindenáron részt akartak venni a tisztelgő menetben. Fakóra nő az Gmber tragédiájában ! Irta: Preszly Elemér A magyar irodalom nem ko- rallsziget, mely ezrek együttes munkájából támad, a magyar irodalom szikes mező, égbe törő magányos csúcsokkal. A magyar föld is termelt lángelméket, de lángelméink magukra hagyatva alkották meg műveiket. Nem voit nálunk irodalmi ösz- szehatás. Mily nyugodtan fejlődik Gőthe lángelméje, mennyi benyomást gyűjt olaszországi útja alatt. Nálunk felismeretlenül, biztató szó nélkül írja Katona József Bánk Bán halhatatlan sorait és a sztregovai magányban alkotja meg Madách az Ember tragédiáját. Gőthe Faustját harminc évig javítja, simítja, maga mondja az ajánlásban. Mi most enyém, azt szinte messzi látom. S mi már letűnt, az lesz való világom. Felhozzák sokan, hogy Madách sokat merített Faustból. De Madách örök büszkesége, hogy a tárgy hasonlósága mellett is remekművet tudott alkotni, mert ő költeményét vérével irta meg, I a leikéből, saját életéből merített. Faust olyan, mint Gőthe élete: olthatatlan vágy a megismerés, a tudomány, a magasabb rendű, a szépélet után és az életnek epicureusi kiélése. Az Ember tragédiája olyan, mint Madách élete : tépelődés, vívódás, küzdelem az eszményekért, csupa subjectivitás. Legjobban eltér a két költemény egymástól, ahogy költőik a nő problémáját művükbe beállítják. Ebben az Ember tragédiája Faustnak magasan felette áll. Margit története az elbukott leány megrázó története, ki mellett a diadalmas férfi továbbhalad. Madách Évája a férfi élettársa, sorsának osztályosa, meg- vigasztalója, napsugár, könnyeinek letörlője. Balsors s szerencse közt mind, egyaránt Vigasztaló, mosolygó Génius. (XV. szín.) Margit tragikuma a szivünk mélyéig meghat bennünket, hisz tudjuk, milyen romlatlan, tiszta lélek, ,,kit a pap most bocsátott el, feloldva összes bűneit/4 Dolgos, engedelmes. Meghatóan mondja el, milyen szeretettel, fáradtsággal nevelte fel kicsiny testvérét. Azután a szép szavak, ékszerek, a szomszédasszony ravaszkodása megrontják, szivét elönti, J eszét elveszti a szerelem érzete, elbukik s bukását még azzal is tetézi, hogy gyilkosa lesz anyjának, halálát okozza testvérének. És mert bukásában részvétünk kiséri, vele sírunk a dómban, mikor úgy érzi, mintha az orgona mellét nyomná és a dies irae a szivébe vájna. Mephistopheles cinikus megjegyzésére. „Ő nem az első,1' Fausttal együtt mi is lázadozva kérdezzük: „Iszonyat, iszonyat. Egyetlen emberi lélek sem nyughat bele, hogy nemcsak egy teremtmény süllyedt ily mélységébe a nyomornak, hogy a körűié hurkolódó halálos gyötrelemmel az örök irgalom előtt mingyárt az első nem tett eleget valamennyiök vétkéért.44 Gőthe érzi, hogy Margit sorsába nem tudunk belenyugodni s mig egyrészt rossz érzésünket azzal enyhíti, hogy Faust a börtönből meg akarja menteni Margitot, kinek bűne „rajongó jóság volt csupán“, másrészt a magasból hang szólal meg „meg van mentve“ s mikor a második rész végén az angyalok Faust halhatatlan részét a menyekbe magukkal viszik, már várja ott őt a kegyelmet nyert Margit, mert az „Örök női jó magasba von.“ Mi más ezzel szemben a nő szerepe az Ember tragédiájában ! Nincs a világirodalomban még egy költői munka, mely a nő szerepét, hivatását a férfi életében és a világ rendjében tisztábban, világosabban domborítaná ki, mint az Ember tragédiája. Ahogy Madách Évát nagy költeményébe beleilleszti, abban a magyar faj lovagias gondolkozása a nőről, Madáchnak végtelenül finom, sensibilis, majdnem nőies lelkülete játszott közre, mit nála még az áldott édesanyai nevelés is fokozott. A magyar faj megbecsüli a nőt: a feleség, hitves, élettárs szavak szépen jellemzik. Sehol a világon nincs a családban az asszonynak nagyobb súlya, mint a magyar asszonynak a magyar családban és pedig nemcsak a magasabb rangú, de még az egyszerű iparos, vagy földműves családban is. Ezt az értékes faji vonást vitte bele Madách gyönyörű költeményébe. Nőies lelke pedig oly finom, leheletszerű képek megalkotására sugalták, melyek a legtisztább költészet nektár italát nyújtják hálás olvasóinak. Két nőnek volt jelentős szerepe Madách életében: a hűtlen feleségnek és a nemeslelkű édesanyának.
