Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-01-10 / 3. szám

ára 12 fillér E 48-ik évfolyam 3. szám W VÁCI HÍRLAP Vác, 1934 január 10 Politikai és társadalmi hetilap, ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre . . . . . 3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Egyes szám ára..................................................... ....... fillér megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DEKCSÉIVYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon 17, Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. «nüHWtiMWaBBBESMCTimrfliintr bJMJMMmh—iiMii liMocm—ILM.—Í— 250 éu előtt szabadult fel a török járom alól Uác uára Fi fTiúzeum Egyesület közgyűlése Emlékbeszéö matzenauer Oszkár felett Január 6: Vizkereszt napja d. e. 11—12 óra között a Váci Muzeum egyesület közgyűlése. Évtizedek óta van ez igy és Vác művelt közönsége ebben az idő­ben a városháza felé siet, hogy részlvegyen a valódi kultur-ün- nepen. így volt és adja Isten, hogy igy legyen még 'igen so­káig, mert a Muzeum egyesület­nek, élén fáradhatatlan tudós elnökével képviselik a mull iránt való tiszteletet, amelyhez tanul­ni, okulni visszatérünk, melyből életet merit a közéleti munkás és melyből lelkesedést és ösz­tönzést kap ifjú és öreg egy­aránt. A Muzeum elnökének szeme élőit élő múlt Váe város száz, akár ezer év előtti dicső története, mely iránt érdeklőd­ni az ő könyvei, az ő előadásai­nál tudunk. Most is miről beszélt nekünk, a szép fehér termet teljesen megtöltő, nagyon figyelmes kö­zönségének? A közgyűlési terem emelvényét váci sziliekkel borí­tották és virágokkal díszítették. Az elnöki székben feltűnik Tra- gor Ignác dr. nagyrabecsült sze­mélye és nagy ügyelem között olyan történem! tényt fejteget, mely minden hallgatóját egy­aránt érdekli. Ez év június 27-én lesz épen két és fél évszázad­ja, hogy a török végleg ki­vonult Vác várából. Tragor Ig­nác dr. ezt az alkalmat ragadta meg, hogy Vác közönségének el­mondja, miként sikerült az egye­sült hadaknak vissza vívni ősi városunkat. Megnyitó beszédében abból indult ki, hogy míg azelőtt a török mint kegyetlen ellenség élt a köztudalban, újabban mint a magyarral rokon népet hu­mánusnak igyekeznek feltüntet­ni. Keresztény és török utazók Vácot virágzó városnak Írják le és népét jómódban élőknek találták. Viszont mások a pusz­tulás szomorú képéről adnak hirt. A két ellentétes felfogás nem zárja ki egymást, mind­egyik azt irta, amit látott, mert a másfél százados török uralom lassan pergő évei alatt sokszor volt a város keresztény lakos­ságának nyugodt, boldog órája is, mert néha szünetelt a harc és háború. Példákkal illusztrál­ja a nép jólétének és szomorú­ságának hiteles emlékeit, majd a török uralom alól történt fel­szabadulási mondta el. A nádor, a prímás és az országgyűlések hiába sürgették a török kiveré­séi az országból kérésük süket fülekre talált a bécsi udvarnál. A Habsburgok nyugaton akar­ták uralmukat megerősíteni és eszük ágában sem volt, hogy a törököt kiűzzék. A győzelmes szentgotthárdi ütközetet követő vasvári béke 1664-ben nyilván­valóvá tette, hogy nem törőd­nek Magyarországgal. A török félhold elhalványuló lénye még egyszer lángra lobbant és 1683- ban Bécs büszke vára előtt áll­lak a hódító török seregek. Er­re felébredi a keresztény szoli­daritás érzete, XI. Ince pápa megalakította a Szent Ligát, melynek tagjai I. Lipót, Szobi- eszky J ános lengyel király és Ve­lence voltak. 1681 tavaszán Po­zsonyim! gyülekeztek a keresz­tény hadak Károly lotliaringiai herceg vezérlete alatt. Miksa Manó bajor választó fejedelem külön operáit a Duna balpart­ján és június 18-án ért Verő­cére, melynek gyengén védett erődítményéi elfoglalta és a köz­ség határában foglalt állást. A Duna túlsó oldalán előrenyo­mult fősereg e napon foglalta el Visegrádot, melynek Budára fulamodotl őrsége hirt vitt ar­ról is, hogy a keresztények a Dunán hidat vertek és egyesü­lésre készülnek. A verőcei ka­nyarulatból való kibontakozás megakadályozására Musztafa aleppói pasa 15,000 lovast és 3000 janicsárt küldött Kara Mo­hamed budai pasa táborába, mely Vác északi halárában a Duna és a Naszál-alji hegyek­től védeti előnyös állást foglalta el. A lotliaringiai herceg junius 27-ik napjára tűzte ki a táma­dást. A kora reggeli órákban vig zeneszó és bizakodó ének hangjai verték fel a keresztény táborok csendjét. A magyar csa­patok Szí. László tiszteletére, mert épen azon a napon volt az ünnepe, egyházi és világi éneke­ket zengedeztek. Az alvezérek hadirendbe állították csapatai­kat és buzdító beszédeket intéz­lek a katonákhoz. Aviánói Már­kus kapucinus atya, a király gyóntatója — aki a felmentő háború alatt majd minden ütkö­zetben részt veit — magasra Emlékbeszéd Matzenauer Oszkár felett A váci Múzeum Egyesület 1934 január 6-án tartott közgyűlésén mondotta : dr. Varázséji Béla Kegyeletes és szép szokása a Váci Muzeum Egyesületnek, hogy évi közgyűlései keretében Vác város egyes nagyjainak, kü­lönösen a muzeum iránt jóin­dulattal viseltetett egyéneknek, emlékét cmiékbeszéd tartásának alakjában öröki.i meg, ily képen óhajtván áldozni azok érdemei­nek s kiemelni emlékezetüket a korai feledés homályából és buzdító példájukat elénk vará­zsolni. Néhány nap múlva lesz egy éve, hogy Vác város köztisztelet­nek örvendő s a váci egyház­megye összes papságától egész életén át őszinte szeretettel öve­zett s ma már csak fájdalmas érzéssel emlegetett tagja, testvé­reinek, rokonainak s a vele hi­vatalban működő paptársainak kedves »Oszkár bácsija«: Malze- nauer Oszkár, a káptalan olvasó kanonokja, őrök álomra hunyta le szemeit. Múlt évi február 3-án este 1/2IÖ órakor dobbant szive utoljára, s midőn másnap reggel a templomok harangjai meg­kend ült ak, jelezve a káptalan e jeles tagjának halálát, mindenki [ mély megdöbbenéssel vett tudo­mást a java korban levő főpap el huny Iáról. Hiszen még pár nappal aze'őtt látták őt szorgal­masan járni hivatalába, az egy­házmegyei irodába, hol életének java részéi töltötte (35 eszten­deig volt auiikus s ez idő alatt három püspöknek állott szol­gálatában e minőségben). Évti­zedek óta rótta naponta portos időben a lakásától a püspöki palotáig vivő utat törékeny kis alakja. A példás lelkülétű pap, a szorgalmas hivatalnok alig egy heti betegeskedés után adtavisz- sza nemes lelkét Teremtőjének. A végtelenül szerény, de min­denki által tisztelt és szeretett tudós főpap halála hirét mély és őszinte részvét kísérte. Noha Matzenauer Oszkár nem volt váci születésű, jóformán egész éleiét itt töltötte városunk­ban, melynek a’ig van társadal­mi egyesülete és kulturális intéz­ménye, melyekben ne vette vol­na ki szellemi és anyagi tehet­sége szerint részét. Élete a csen­des munkának volt szakadatban láncolata. Életrajzi adatai a következők: Nagyszombatban született 1875. augusztus 20-án. Atyja az oltani társaskáptalani templom­nak volt nagy zeneértő és zene­szerző karnagya. Már mint gyer­mekben fejlődött ki a művésze­tek iránti lelkesedés, amikor fel-fel jár a templomi kórusra s rész tvett a z.enés miséken. A ma­gyar »Kis Róma« barokkslilű szép templomaival s maga az ősi város régi épu eteivei nagy­ban hozzájárult Ízlésének fej­lesztéséhez. Jámbor édes anyjá­tól vallásos nevelésben részesült s ennek következtében már ko­ra ifjúságában a papi pályára érzett hivatást. Az elemi iskolá­kat s a gimnázium 4 alsó osz­tályát szülővárosában végezte. Mint ötödikes gimnazisa került Vácra, mikor Schuster Kon­stantin püspök először veit fel negyedik osztályból növendék­papokat. Ez időtől kezdve a mo­solygós arcú, végtelenül rokon­szenves kispap osztályának dí­sze lett, mert a legjobb tanuló volt s mint ilyent a theológiárá a bécsi Pázmáneumba küldte főpásztora. Bécsben két évig volt, de betegeskedése miatt visz- szakerült Vácra s itt fejezte be az akkor még négy éves theoló- giai tanfolyamot. Még nem volt meg a kora, mely a pappá szen­teléshez megkivántatik, azért mint alszerpap Nógrádverőcére, majd Püspökhatvanba küldetett kisegítő káplánnak u. n. »száraz káplánnak«. 1897 december 31. szentelték pappá, mely után Gal- gamácsán lett káplán, majd ide­iglenes adminisztrátor Csanyle- leken. Nemsokára azonban a te­hetséges ifjú pap 1898-ban püs­pöke udvarába került, mint püs­pöki szertartó és iklató. Innét aztán többé már nem távozott s negyedfél évtizeden át a nagy váci egyházmegyében nem tör­tént tudomása nélkül semmi je­lentősebb intézkedés. Ismerte is az egész egyházmegye minden ügyét s ezért tudott főpásztorá­nak minden egyes esetben úgy a személyi ügyekben, mint az egyházkormányzali kérdésekben felvilágosításokkal szolgálni. 1900. évben levéltáros, a követ­kező évben szentszéki tanácsos, 1905-ben püspöki titkár és a pápa tb. kamarása lett. Mint tit­kárnak neki volt kötelessége javaslatokat tenni az egyházme­gye főpásztorának s ő dolgozta fel mindazon utasításokat, me­lyeket irányilóul a főpásztor az egyházmegyének elészabolt. Tel­jes megelégedésre dolgozott sezt ismerte el gr. Csáky Károly Em­manuel püspök, midőn 1908-ban az Újhelyi István prelátus-ka- nonok halálával megüresedett stallumra az alig 32 éves Matze- nauerl prezentálta az apostoli királynak kan önoki kinevezés­re. A legnagyobb ritkaság szám­ba megy, hogy valaki ily fiata­lon érdemesüljön ilyen magas egyházi méltóságra. A ritka ki­tüntetés nem kapatta el őt, a kö­telességét pé'daadóan végezte to­vább, megmaradt mindenki által ismert és tapasztalt szerénysé­gében s kedves, lekötelező mo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents