Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-04-11 / 28. szám

E

Mac, §934 ápr;iis 11

ára 12 fillér

48-ik évfolyam

W

23. szám

Polfíll&Ai és íársadalmf frellleip, megfeieiriíR hetenként kétszer: szerdán é$ vasérn&p

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

Helyben egy negyedévre

...................................3 P — f

Vidéken egy negyedévre

...................................3 P 5o f

Effve3 szám ára

.................................. 12 fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS:

DERCSÉm

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon rí. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő.

Váciak küldöttsége megy a kereskedelmi miniszterhez az olcsó vasúti Jegyért

Az olcsó vasúti jegy érdekében gyűlt össze a közönség és lett hatalmas demonstráció Vác idegenforgalmi érdekeiért is. A közönség régen érzi, hogy kötelességünk e téren megnyilatkozni és szinte kirobbanás szerűen egy érzéssel foglalt állást amellett, hogy Vácot meg kell ismertetni az idegenekkel, meg kell ragadni minden alkalmat, hogy állandó lakosság telepíttessék városunkban és élvezzék ők is mindazt a kulturális és gazdasági haladást, amit ez az öreg város modern alkotásaival nyújtani tud.

Nem várt hatalmas érdeklődést váltott ki az a kézrői-kézre járt meghívó, mely a polgárságot vasárnap délelőttre a városháza közgyűlési termébe népgyűlésre hívta össze. Soha nem látott tömeg a fehér teremben! Attól lehetett tartam', hogy a karzat leszakad, lent ember ember hátán tolongott és kísérte nagy érdeklődéssel, helyeslésekkel, vagy közbeszólásokkal a szónokok beszédét. Az emelvényen a polgármester ült, kit az utóbbi időben sikerült megnyerni a város közönségét foglalkoztató eszmének. Megnyitó jában kijelentette, hogy okos magánérdek városunkat az idegenekkel megismertetni, de kijelenti, hogy az idegenforgalom érdekében kifejtendő agitációnak ideje szerinte még nem érkezett el, mert többek közt nincs Vácnak megfelelő szállodája. Modern lakásai pedig el vannak foglalva és csak azok az üresek, amelyek sötétek, nedvesek, 11a- szályi kőből épültek, de nyomatékosan kijelenti, hogy ha az idegenforgalom hirdetése pénzbe kerül, arra neki nincs pénze, sőt nincsen abban a helyzetben sem, hogy a pótadót ötven százalékon felüi emelje, hogy idegenforgalmat tudjunk csinálni.

E kis lehangoló bevezetés után kezdett hozzá Starnberger Rezső, a Kereskedők Egyesületének elnöke, beszéde elmondásához. Mindenki azt hitte, hogy az elnököt sikerült megnyerni néhány szűklátókörű kereskedőnek és ő is azt fogja hirdetni, amit azok: drága vasút jegyre van szüksége a váci kereskedelemnek, hogy senki sem menjen Budapestre vásárolni! Starnberger elnök épp ellenkezőleg: állást foglalt az olcsó vasúti jegy, főleg pedig az olcsó vasúti bérletjegy érdekében. Micsoda antimerkantelista felfogása a Máv- nak, mondotta beszédében, hogy ha az utas hosszabb utat tesz meg, akkor aránylag drágább jegyet fizet, mint aki rövid távolságra utazik. Illusztrálta is: ha Váciéi Alagig, Alagtól Budapestig váltok egy egy havi bér- letjegyet, akkor 10-10 pengőbe kerül. Ha Vácról Budapestre váltom meg ugyanezt, úgy aMáv ezért a távolságért 37 P 50 fillért fizettet. Micsoda egyenlőtlen eljárás az, hogy a szobi vonalon egyetlen kéregjegyes állomás Vác, amelynek nincsen füzetjegye. Hát a mi pénzünk nem olyan, mint a nagymarosiaké? És micsoda állapot az, hogy a Máv szemet huny, eltűri, hogy Rákospalota—Újpest állomásának ma nagyobb forgalma van-, miül a Nyugatinak, -mert a fizető-utasok 80 százaléka leszáll és villamoson folytatja útját, mivel igen nagy megtakarítást ér el a Máv menetjegyén. Kijelentette, hogy legnagyobb lelkesedéssel támogatja a váci polgárság régi kívánságát.

Fráter Aladár, a mozgalom lelkes harcosa szóialt most fel és hosszú, de mindvégig érdekes előadásában vázolta a mai helyzetet és hogy mit kivánunk. Nagy elismeréssel szólt a Váci Hírlap ról, mely ezt a mozgalmat évek óta napirenden tartja és lankadatlanul ösztökél, hogy a város lakossága érdekében tennünk kell. A Váci Hírlap minden oldalról megvitatta úgy a vasúti jegy, mint az idegen forgalom kérdését és nekünk megkönnyíti munkánkat, mert csak elő kell venni a Váci Hírlap számait és szószerint magunkévá tehetjük mindazt, ami lelkűnkből kifejezett és logikusan egészbe foglalt. Ezért beszédének bevezetéseképpen kifejezi háláját és köszönetét a Váci Hírlap-nak, melyet önzetlenségéért nem csak olvasnunk, de pártfogolnunk is kell. Elmondotta, hogy Rákospalota-Újpest vasutmelletti utcái telve vannak leköltözött, váciakkal, akik naponta kijönnek a pályaudvarra és boldogan fognak meg egy-egy váci utast, hogy kedves, volt lakóhelyükről elbeszélgessenek és eseményeit megtárgyalják. Ugyanez az eset Sződligeten és Gödökön, amelyek népesednek Vác lakosságából. Évente 400 P- nél többet kell elkölteni ma havibérletjegyre, amely összegből ma már igen tisztességes

lakást kap bárki Budapesten és akkor nem kell napjából három órát elutazni.

— A munkás heti jegyek árának a leszállítását is követeljük — kiáltott valaki a karzatról. Mire Fráter kijelentette, hogy ez a mozgalom nem kizárólag egyes jegyek árának leszállítását célozza, hanem azt akarja, hogy minden váci részesüljön a leszállított jegy kedvezményében. Felemlítette, hogy városunk elnéptelenedésének oka a drága vasúti jegy, meiy ha olcsóbb volna, újra sok ezer lakója lenne Vácnak. Sok uj ezer lakostól pedig a kereskedő többet várhat, még akkor is, ha azok egy része Budapesten vásárol, mint az itt megmaradt két-háromszáz családtól. Ezért nincs ok íéini az olcsó füzetjegytől, ami minden vácinak hő kívánsága. Voit idő, mikor a váciak 20 krajcárt fizettek Budapestre egy utazásért, mert ilyen olcsó volt iüzetjegy, de akkornapi 6000 utast vitt a vonat Budapestre. Vá-créri és Vác.a Máv forgalmában az első tíz varos között állott. 7000 helyett ma 600 utast szállít Vácról a Máv és hova tovább még kevesebb lesz az utasok száma, ha a vasútjegy ilyen drága marad. Szói arról, hogy bűnös könnyelműség fel nem használni az alkalmat és a nyugdíjasok tömegeit meg nem szerezni áliandó lakónak. Meg kell írni városunkról, hogy itt talál kultúrát, iskolát, jó vizet, jó világítást, minden gyermekének jó iskolát, olcsó piacot, gyönyörű vidéket, halászat, vadászat, turistáskodást: élhet a szenvedélyének. Hirdetni keli mindezeket városunkról a budapesti napilapokban, hogy jőjenek ide és telepedjenek le. Külön figyelmébe ajánlja hallgatóságának, hogy szeressük városunkat és ne mondjunk róla rosszat, ha jót nem tudunk róla mondani. Töb- ször tapasztalta a vonaton, hogy csak leszólni tudják Vácot. Ennek ellenében, mikor megtudta, hogy egyik társa vidéken akar letelepülni, meghívta magához, meguzsomiáztatta, aztán körül- vezette a városban: itt is maradt. Szeretetet kér a város iránt a város gyermekeitől és ha mindannyian egy célra összefogunk, a siker sem maradhat el és városunk élete ismét fellendül, amelyben,hivatalnok, iparos, kereskedő és munkás meg fogja találni a maga életörömét.

A nagy hallgatóság rendkívül nagy rokonszenvvel fogadta Fráter Aladár beszédét, mely egyenes megnyilatkozása volt annak, hogy elég volt a tétlenkedésből, most cselekedni kell és egész beszédét átszőtte a

városa iránti nagy szeretőiével. Utána Queli Rudolf szólalt fel és az iparosság lelkes támogatását tolmácsolta. Ha a lakosság kevesebbedbe, a házak érteke csökken, az iparosságnak nem lesz foglalkozása. Ha. szaporodunk, minden iparág megtalálja a maga munkáját.

Szilágyi Gyula kijelentette, bogy áldozatkészség nélkül idegen forgalmat nem tudunk csinálni. Ezért indítványozza, hogy nagyobb gyűlést keli megszervezni és a bankok és gyárvállalatok tartaléktőkéjük arányában járuljanak hozzá az akcióhoz. Az utolsó felszólaló a polgár- mester volt, aki reflektált az elhangzottbeszédekre. Több közbe szólás történt, melyek drágálták a rév és vám tarifáit, villanyt és vizet. Ezekre azonnal válaszolt és felvilágosította a közönséget, hogy a rév a szomszédban, Nagymaroson sokkal drágább, de a tarifákat nem mi, hanem a kereskedelmi miniszter állapította meg. A keramitra hat éven át évi hatvanezer pengőt keii fizetnünk. Sokkai jobb, hogy ezt az összeget nem pótadóból kell fizetni, hanem megfizetik az átvonuló autók és fuvarok. A viz már negyedével olcsóbb lett, a villanyra pedig most folytat bizonyos tárgyalásokat. Kijelenti, hogy minden közmű olcsóbb lenne, ha mindenki kötelességének tartaná a fizetést és nem lenne tengernyi hátrálék. Nem gondolja, hogy önkéntes adományokból idegen- forgalmat lehetne csinálni. Gyakorlatból tudja, hogy Vácon mindig ugyanaz a százötven ember adakozik, sok ezren pedig az áldozatkészség minimumát sem mutatják. Ő a városi közgyűlés elé viszi az idegenforgalmi ügyet és majd megpróbálja, hogy szavazzanak meg bizonyos összeget e célra. Nagyon helyesnek tartja, hogy városunkra a figyelmet a fővárosi lapokban hívjuk fel. Szükségesnek látja, hogy plakátot adjunk ki és rövid népszerű leírást Vácról, melyet sok ezer példányban kell terjesztenünk. Ezekről önálló indítvánnyal fog a város áldozatkész közgyűlése elé lépni. Legkézenfekvőbb ma és legsürgősebb a vasúti jegyek olcsóbbá tétele. Erről a szervezőbizottság egy jól megszerkesztett memorandumot készítsen Fráter Aladár előadása alapján, kinek buzgólkodásáért itt is szívesen mond köszönetét. Érintkezésbe fog lépni főispánunkkal és országgyűlési képviselőnkkel, akik a kereskedelmi miniszternél nem csak ki fognak eszközölni kihallgatást, de hathatós közbejáróink lesznek, hogy kívánságainkat