Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-04-01 / 26. szám

ára 20 fillér Nai számunk 12 oldal E 48-I& évfolyam 26. szám Vác, 1934 április 1 W Pollílkaí «és társadalmi hetiíep, megfelemiik heíeiskéDí kétszer: szerdán és T&sórnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Egyes szám ára.....................................................ia fillér nawH wm y.Mwamiaii. FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: OERCSÉKYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér^ díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Husvéí Ahol a nap kel, ahol a nap nyugovóra tér, milliók és mil­liók ajkai zengik: Feltámadt Krisztus e napon! Halleluja feltámadt! még sziklasirjából is feltámadt s dia­dalt ül a szellem. Megmutatta a feleb arái i szere­tet Istene, hogy a szeretet, az igazság eszménye meg nem sem­misül soha. Ez az eszme tartja össze a családot, ez biztosítja az álla­mok életét, ez teszi boldoggá a társadalmat. Szeretet nélkül csak szívtelen gazdagok és rimánkodó ron­gyos koldusok sokadalma lenne a társadalom. Minden ismeret, minden tu­tiás, minden iparkodás kapzsi vágyak eszközévé fajulna, 'ha azokat a felebaráti szeretet me­lege át nem járná. Hiú ábránd a népek boldo­gulása, ha sziveikből a feleba­ráti szereletet kioltjuk. Karácsonyi képet idézek hu Akkor történt, amikor utoljá­ra Jézuskát vártuk. Néhány órá­val a szent este előtt. Az abla­kon néztem ki a Kons’tantin- térre és valami újat láttam: Egy kis leányka kis szánkót húzott. A szánkó mögött két leányka lépdegélt boldogan. Karolinás leánykák voltak. Az érdekes, a szokatlan azonban a szánkó volt. Amit eddig csak ké­pen láttam, megelevenedett. A szánkón feldíszített karácsony­fa, mogyoróval, dióval, minden jóval megrakottan. A fácska alatt csomagok, bizonyára éle­lemmel, ruhával teli. A szánkó pedig haladt biztosan, szépen, boldogan a város közepéből a város széle felé. Bizonyára va­lamely kis házikóba, ahol a Jé­zuskát várják szintén. Ahol azt hiszik talán, hogy hiába is vár­ják. öregek, bénák, betegek ta­lán, elhagyottak mindenesetre. Olyanok, akik le is mondtak már a karácsonyi örömről, mert közel az Est. Olyanok, akik nem tudnak elmenni a városba, ahol rendeznek karácsonyt mindenki számára. Mindenkinek? Nem. Csák azok számára, akik el tud­nak jönni a mindenki fája alá. Ahogy én azt a szánkót néz­tem, nagyon meghatódtam. A könnyeim is meg-megindúltak s hálával telt el a szivem és ez­Miért van aze hogy a föld po;- rába taposott szégyen, az éh­halállal küzdő kétségbeesés, a gazság sarában fuldokló becsü­let és a festett ledérség által meghurcolt erkölcs is áhítattal közelednek ma azon szentélybe, ahol csak a tisztáknak volna a helyük, ha nem azért, hogy a szeretet kiapadhatatlan forrásá­ból merítsenek maguk számára vigaszt arra, hogy szennyeiktől még valaha megtisztulhatnak. Mert hasztalan tobzódik a go­nosz, az isteni szikra, a felebará­ti szeretet, az igazság még a sír­ból is feltámad, mert az eszmék világában nincs halál. Századok múltak, hogy a sze­retet szelíd tanának fenséges mestere nyugodtan nézett sze­mébe a halálnak, azon eszme diadaláért, melyet képviselt és halálával megváltója lön eszmé­jének: a kölcsönös egymásért és egymásnak élő szeretetnek. Es századok múlva nincs szív, melyet husvét ünnepén meg ne szállna a gondolat, hogy föltá­után még nagyobb tisztelettel gondoltam azokra a kedves s valóban irgalmas nővérekre, akiknek nemcsak jó a szivük, hanem akik végtelenül lelemé­nyesek és finomak, körültekin­tők is az irgalmasság lelki és tes­ti cselekedeteinek gyakorlásá­ban. A tiszteletem óriási módon megnövekedett a szokatlan ka­rácsonyi jelenet láttára azok iránt, akik nemcsak a család­juk örömeire, nem csupán a közelállókra, nemcsak a reábi- zottak bajaira gondolnak, ha­nem törődnek azokkal is szere­tettel s nagy körültekintéssel, amellett példás szerénységgel, akikre senki sem gondolna s akik a szent estén is éheznének, akik a szent estén is fáznának, akik a szent estén is piszokban és lelki kétségekben gyötrődné­nek. De nőtt a liszteleiem azok iránt is, akik lehetővé teszik a kedves nővérek jótékonyságá­nak mind szélesebb körre való kiterjesztését, akik két év óta filléreikkel és pengőikkel, ter­mészetben felajánlott adomá­nyaikkal lehetővé teszik, hogy Vácon a szegénygondozás szer­vezett formát ölt He tett. Megnőtt a tiszteletem azok irányába, akik lehetővé tették, hogy a szeren­csétlen embernek ne kelljen kol­dulnia, megalázkodnia a másik szerencsésebb ember előtt, s akik nek az áldozatkészsége, vala­mint a gyűjtő hölgyek önfel ál­niadunk! Oly szép, oly magasztos ün­nep is a husvét... szélcsend áll be a politika villámokkal ter­heli légkörében megnémul a gépek moraja - s megnépesül a hajlék, melyet a vallásos buz­galom az 'Urnák emelt. Örül a fii és fa, szív és ész, öreg és ifjú, föld és ég, szellő azt susogja, maci ár azt dalolja, sugár azt ragyogja: szeress, re­mélj és higyj. Oly szép, hogy az emberiség a természettel egy időben tartja a feltámadás ünnepét. A vallásos érzet a külső ter­mészettől veheti támogató okait arra, hogy a földön minden baj múlandó, hogy a telet tavasz váltja fel s hogy az élet célja nem a nyomasztó tél . . . hanem a rózsás tavasz... s a gyümölcs- termő nyár. Innen az általános ünnepi.es Hangulat, ha közeleg a feltáma­dás ünnepe. Az ég és föld mintegy újra megköti a testvériség szent fri­cl ózó, dicséretes, eléggé nem fel- magisztalható lelkes munkája folytán bevonnulhatott az egri norma Vácra is, ahol a szerve­zett jótékonykodás megindítása nyomán a szerencsétlenek min­dennapi sorsa éhhalál s lelki el­pusztulás ellen biztosíttatott. Nőtt a tiszteletem az egri norma iránt is, mert hiszen a váci sze­gényügyi hivatal felállítása ál­tal mindenki nyert, nyert külö­nösen az istápolásra szorult sze­rény embertársunk s vesztett csupán az élelmes kéregető, aki most már aligha hagyhat hátra egy-két ezer pengős takarék- könyvet a halála után. Meg nö­vekedett a tiszteletem mindazok iránt mondom, akiknek lelkes vezetése, tiszteletreméltó tevé­kenysége, akiknek áldozatos pénzsegitése folytán annyi köny- nyet törölt, annyi nyomort, éh­séget, szenvedést, nélkülözést enyhített a megvalósult szép gondolat s meg voltam győződ­ve, hogy ez a lelkes és eredmé­nyes krisztusi munkálkodás megindítja előbb-utóbb azokat is ,akik kezdetkor kemény szi- vűéknek mutatkoztak, akik .pénz­tárcájukat zárva tartották a kö- nyörületesség, a váci szegény­gondozás előtt. Csalódtam. 'Csalódtunk. Itt a beszámoló. Olvashattuk mind. A szomorú benne az, bogy a má­sodik évben majd egy harma­dával áldoztunk kevesebbet a váci szegények megsegítésére. gyét, az ég a hit erejével, a föld a tavasz pompájával: a hit ki­árad a szívből, a tavasz beköl­tözik a szívbe s lepattan rólunk a kéreg, melyét a csalódás nö­vesztett s mi megtanulunk hin­ni — remélni — szeretni. Azért ne férjen szivünkhöz a esüggedés, ne ölje ki belőlünk a hitet, a tettre kész erőt, a ren­díthetetlen bizodalmal. Alleluja!... Az Istenember feltámadása, az emberiség fel­támadása: a mi feltámadásunk! Mi is együtt hiszünk, együtt bi- zunk, együtt imádkozunk tőlünk elszakított testvéreink százezrei­vel, együtt tűrjük a megalázta­tást, együtt járjuk a golgotát, együtt szenvedjük a megfeszit- tetésünket. . . de együtt hiszünk a feltámadásban is. Hs hiába gördítettek sírásó­ink súlyos köveket koporsónk­ra, az idő elérkezett: a magyar igazság kiszáll sírjából... s te is feltámadsz szegény, édes jó ha­zám ! Tanács Dezső Az első beszámoló, az első je­lentés után méltán azt hihettük hogy a tábor növekedni fog. Gondolhattuk joggal, hogy so­rainkba beáll mindenki s hogy na gyobb lesz az az ősszeg, amely rendelkezésre áll. Csalódtunk. Egy harmadával kevesebb folyt be a mull évben a szegényügyi istápolásra. Felvetődhetik mél­tán a kérdés, mikor még na­gyobb a nyomor es az áldozat- készségnek is nagyobbnak kel­lene lennie, a szegénységünk da­cára is, hogy mi lesz jövőre s mi lesz azután? Talán kivész las­san Vácon az egri norma ? Lesz megint úgy, amint volt sokáig, hogy kéregéinek a szegény sze­rencsétlenek házról-házra? Hát jobb lesz-e igy? Hát méltóbb lesz ez igy hozzánk? A reményt nem adjuk fel. Meg kell értenie mindenkinek a szép szót s az idő szavát is, amely a siketségért keményen büntethet még, hogy igenis min­denkinek ki kell vennie reá eső részét a jótékonykodásból s be kell mindenkinek állani, pénz­zel vagy munkával a szervezett szegénygondozásba. Ha nem jár sikerrel igyekezetünk, ha siket fülekre találunk, akkor ki me­rem mondani, veszendőben min­den, még a reménység is s itt e földön nem lehet feltámadás. Most ugye a feltámadást vár­juk? Karácsonykor láttam egy jelenetet. A karácsonyfával és a szeretetnek sok ékességével fél-

Next

/
Thumbnails
Contents