Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-04-01 / 26. szám
ára 20 fillér Nai számunk 12 oldal E 48-I& évfolyam 26. szám Vác, 1934 április 1 W Pollílkaí «és társadalmi hetiíep, megfelemiik heíeiskéDí kétszer: szerdán és T&sórnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Egyes szám ára.....................................................ia fillér nawH wm y.Mwamiaii. FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: OERCSÉKYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér^ díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Husvéí Ahol a nap kel, ahol a nap nyugovóra tér, milliók és milliók ajkai zengik: Feltámadt Krisztus e napon! Halleluja feltámadt! még sziklasirjából is feltámadt s diadalt ül a szellem. Megmutatta a feleb arái i szeretet Istene, hogy a szeretet, az igazság eszménye meg nem semmisül soha. Ez az eszme tartja össze a családot, ez biztosítja az államok életét, ez teszi boldoggá a társadalmat. Szeretet nélkül csak szívtelen gazdagok és rimánkodó rongyos koldusok sokadalma lenne a társadalom. Minden ismeret, minden tutiás, minden iparkodás kapzsi vágyak eszközévé fajulna, 'ha azokat a felebaráti szeretet melege át nem járná. Hiú ábránd a népek boldogulása, ha sziveikből a felebaráti szereletet kioltjuk. Karácsonyi képet idézek hu Akkor történt, amikor utoljára Jézuskát vártuk. Néhány órával a szent este előtt. Az ablakon néztem ki a Kons’tantin- térre és valami újat láttam: Egy kis leányka kis szánkót húzott. A szánkó mögött két leányka lépdegélt boldogan. Karolinás leánykák voltak. Az érdekes, a szokatlan azonban a szánkó volt. Amit eddig csak képen láttam, megelevenedett. A szánkón feldíszített karácsonyfa, mogyoróval, dióval, minden jóval megrakottan. A fácska alatt csomagok, bizonyára élelemmel, ruhával teli. A szánkó pedig haladt biztosan, szépen, boldogan a város közepéből a város széle felé. Bizonyára valamely kis házikóba, ahol a Jézuskát várják szintén. Ahol azt hiszik talán, hogy hiába is várják. öregek, bénák, betegek talán, elhagyottak mindenesetre. Olyanok, akik le is mondtak már a karácsonyi örömről, mert közel az Est. Olyanok, akik nem tudnak elmenni a városba, ahol rendeznek karácsonyt mindenki számára. Mindenkinek? Nem. Csák azok számára, akik el tudnak jönni a mindenki fája alá. Ahogy én azt a szánkót néztem, nagyon meghatódtam. A könnyeim is meg-megindúltak s hálával telt el a szivem és ezMiért van aze hogy a föld po;- rába taposott szégyen, az éhhalállal küzdő kétségbeesés, a gazság sarában fuldokló becsület és a festett ledérség által meghurcolt erkölcs is áhítattal közelednek ma azon szentélybe, ahol csak a tisztáknak volna a helyük, ha nem azért, hogy a szeretet kiapadhatatlan forrásából merítsenek maguk számára vigaszt arra, hogy szennyeiktől még valaha megtisztulhatnak. Mert hasztalan tobzódik a gonosz, az isteni szikra, a felebaráti szeretet, az igazság még a sírból is feltámad, mert az eszmék világában nincs halál. Századok múltak, hogy a szeretet szelíd tanának fenséges mestere nyugodtan nézett szemébe a halálnak, azon eszme diadaláért, melyet képviselt és halálával megváltója lön eszméjének: a kölcsönös egymásért és egymásnak élő szeretetnek. Es századok múlva nincs szív, melyet husvét ünnepén meg ne szállna a gondolat, hogy föltáután még nagyobb tisztelettel gondoltam azokra a kedves s valóban irgalmas nővérekre, akiknek nemcsak jó a szivük, hanem akik végtelenül leleményesek és finomak, körültekintők is az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek gyakorlásában. A tiszteletem óriási módon megnövekedett a szokatlan karácsonyi jelenet láttára azok iránt, akik nemcsak a családjuk örömeire, nem csupán a közelállókra, nemcsak a reábi- zottak bajaira gondolnak, hanem törődnek azokkal is szeretettel s nagy körültekintéssel, amellett példás szerénységgel, akikre senki sem gondolna s akik a szent estén is éheznének, akik a szent estén is fáznának, akik a szent estén is piszokban és lelki kétségekben gyötrődnének. De nőtt a liszteleiem azok iránt is, akik lehetővé teszik a kedves nővérek jótékonyságának mind szélesebb körre való kiterjesztését, akik két év óta filléreikkel és pengőikkel, természetben felajánlott adományaikkal lehetővé teszik, hogy Vácon a szegénygondozás szervezett formát ölt He tett. Megnőtt a tiszteletem azok irányába, akik lehetővé tették, hogy a szerencsétlen embernek ne kelljen koldulnia, megalázkodnia a másik szerencsésebb ember előtt, s akik nek az áldozatkészsége, valamint a gyűjtő hölgyek önfel álniadunk! Oly szép, oly magasztos ünnep is a husvét... szélcsend áll be a politika villámokkal terheli légkörében megnémul a gépek moraja - s megnépesül a hajlék, melyet a vallásos buzgalom az 'Urnák emelt. Örül a fii és fa, szív és ész, öreg és ifjú, föld és ég, szellő azt susogja, maci ár azt dalolja, sugár azt ragyogja: szeress, remélj és higyj. Oly szép, hogy az emberiség a természettel egy időben tartja a feltámadás ünnepét. A vallásos érzet a külső természettől veheti támogató okait arra, hogy a földön minden baj múlandó, hogy a telet tavasz váltja fel s hogy az élet célja nem a nyomasztó tél . . . hanem a rózsás tavasz... s a gyümölcs- termő nyár. Innen az általános ünnepi.es Hangulat, ha közeleg a feltámadás ünnepe. Az ég és föld mintegy újra megköti a testvériség szent fricl ózó, dicséretes, eléggé nem fel- magisztalható lelkes munkája folytán bevonnulhatott az egri norma Vácra is, ahol a szervezett jótékonykodás megindítása nyomán a szerencsétlenek mindennapi sorsa éhhalál s lelki elpusztulás ellen biztosíttatott. Nőtt a tiszteletem az egri norma iránt is, mert hiszen a váci szegényügyi hivatal felállítása által mindenki nyert, nyert különösen az istápolásra szorult szerény embertársunk s vesztett csupán az élelmes kéregető, aki most már aligha hagyhat hátra egy-két ezer pengős takarék- könyvet a halála után. Meg növekedett a tiszteletem mindazok iránt mondom, akiknek lelkes vezetése, tiszteletreméltó tevékenysége, akiknek áldozatos pénzsegitése folytán annyi köny- nyet törölt, annyi nyomort, éhséget, szenvedést, nélkülözést enyhített a megvalósult szép gondolat s meg voltam győződve, hogy ez a lelkes és eredményes krisztusi munkálkodás megindítja előbb-utóbb azokat is ,akik kezdetkor kemény szi- vűéknek mutatkoztak, akik .pénztárcájukat zárva tartották a kö- nyörületesség, a váci szegénygondozás előtt. Csalódtam. 'Csalódtunk. Itt a beszámoló. Olvashattuk mind. A szomorú benne az, bogy a második évben majd egy harmadával áldoztunk kevesebbet a váci szegények megsegítésére. gyét, az ég a hit erejével, a föld a tavasz pompájával: a hit kiárad a szívből, a tavasz beköltözik a szívbe s lepattan rólunk a kéreg, melyét a csalódás növesztett s mi megtanulunk hinni — remélni — szeretni. Azért ne férjen szivünkhöz a esüggedés, ne ölje ki belőlünk a hitet, a tettre kész erőt, a rendíthetetlen bizodalmal. Alleluja!... Az Istenember feltámadása, az emberiség feltámadása: a mi feltámadásunk! Mi is együtt hiszünk, együtt bi- zunk, együtt imádkozunk tőlünk elszakított testvéreink százezreivel, együtt tűrjük a megaláztatást, együtt járjuk a golgotát, együtt szenvedjük a megfeszit- tetésünket. . . de együtt hiszünk a feltámadásban is. Hs hiába gördítettek sírásóink súlyos köveket koporsónkra, az idő elérkezett: a magyar igazság kiszáll sírjából... s te is feltámadsz szegény, édes jó hazám ! Tanács Dezső Az első beszámoló, az első jelentés után méltán azt hihettük hogy a tábor növekedni fog. Gondolhattuk joggal, hogy sorainkba beáll mindenki s hogy na gyobb lesz az az ősszeg, amely rendelkezésre áll. Csalódtunk. Egy harmadával kevesebb folyt be a mull évben a szegényügyi istápolásra. Felvetődhetik méltán a kérdés, mikor még nagyobb a nyomor es az áldozat- készségnek is nagyobbnak kellene lennie, a szegénységünk dacára is, hogy mi lesz jövőre s mi lesz azután? Talán kivész lassan Vácon az egri norma ? Lesz megint úgy, amint volt sokáig, hogy kéregéinek a szegény szerencsétlenek házról-házra? Hát jobb lesz-e igy? Hát méltóbb lesz ez igy hozzánk? A reményt nem adjuk fel. Meg kell értenie mindenkinek a szép szót s az idő szavát is, amely a siketségért keményen büntethet még, hogy igenis mindenkinek ki kell vennie reá eső részét a jótékonykodásból s be kell mindenkinek állani, pénzzel vagy munkával a szervezett szegénygondozásba. Ha nem jár sikerrel igyekezetünk, ha siket fülekre találunk, akkor ki merem mondani, veszendőben minden, még a reménység is s itt e földön nem lehet feltámadás. Most ugye a feltámadást várjuk? Karácsonykor láttam egy jelenetet. A karácsonyfával és a szeretetnek sok ékességével fél-
