Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-03-22 / 23. szám
ára 12 fillér 47-ik évfolyam ___________23. szám 5_____________________ Vác, *933 március 22 VÁCI HÍRLAP Politikai é& iársadaimi heíilöp, megjelenik heíenkénl kéíszer: szerdán és \ asárnöp ELŐFIZETÉSI ÁRA: j FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ j SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre ...........................................3 P - f j gg LAPTULAJDONOS: | Vác, Széchcnyi-ulca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre.................................................3 P 5o f I k'íziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, Egyes szám ára..............................................................12 fillér 6 I» * J. llrjA. | díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Elfelejtettük, hogy a világháborúban váciakkal volt tele a Vöröskereszt Irtuk, hogy a vármegye kötelezte a váci Vöröskeresztegyletet, hogy közgyűlésen beszámolót tartson. Megtudtuk, hogy a Vöröskereszt még február első napjaiban, miután gyűléseiről felvett jegyzőkönyveit és kifogástalan rendben talált számadásait, a mint erre újabban minden egyesület köteles, a városházán bemutatta és felülvizsgáltatta — megtartotta rendes évi közgyűlését a szokott helyen, a nőegyleti óvodában. Kár, hogy általános tapasztalat szerint városunkban csak akkor mutatkozik nagyobb érdeklődés valamelyik gyűlés iránt, ha valami parázs botrányszag van a levegőben, vagy legalább is kis választási izgalomra van kilátás. Pedig sok érdekes és lélekemelő dologról szerezhettek volna tudomást azok is, a kik nem tartották érdemesnek, hogy elfáradjanak a gyűlésre, hanem kényelmesebbnek találják otthon az újságból elolvasni, hogy miről is volt ott szó. Az Eljegyzésre Krakker Baba, Podesztánk szép leánya Rólad zeng ma ünnepi dalom. Ami jót és szépet rejt a szivem Móring gyanánt — mind neked adom! Kora tavasz minden szál virágját Oda szórom lábacskád elé, Hogy ibolya és kankalin közt járjad Utadat a szent oltár felé. S mikor ajkad kimondja ez „igen“-t S örömkönnyben úsznak a szemek Akkor én is (innen a távolból), Megcsókolom gyűrűs kis kezed. Rád tekintek s mig aggódó szívvel A rejtelmes jövőt kutatom, Két Őrangyalt látok kísérőül Felvigyázni rózsás utadon. Két Őrangyal... A férj és a szülők . .. Jó, vagy balsors, sohase feledd: Bármerre is vezéreljen sorsod, Veled van az anyaszeretet. Az anyasziv örök szent vonzalma, Mely a magból rózsafát nevelt... S ha volt könny, helyetted Ő sirta el, S minden mosolyt ajkadra terelt. Apád szive, aki élt-halt Érted, Pajtásod volt, ha- olykor bánat ért; Akinek tán Te voltál múzsája, Ha dolgozni a városházra tért. ... Ifjú férjed a másik Őrangyal, Szerelme uj otthont kölcsönöz... De ez otthon csak úgy lesz Menyország Ha a megbecsülés — kölcsönös. elnökség ugyanis azt tartva, hogy értékesebb a jót gyakorolni, mint azzal dicsekedni, szándékosan csak a gyűlésre tartogatta arról való beszámolását, hogy karácsonykor a siketné- mák dísztermében 75 szegénynek osztott ki élelemcsomagokat, iskolásoknak cipőt, ruhát intézményeknek (hírlapi köszönetnyilvánítás mellőzését kérve) pénzbeli adományokat. Mindezekről nem a megyének, hanem illetékes helyre a központi választmánynak és a belügyminisztériumnak küldött e's/Amo- lást és jelentést. Mindezeket most megtudtuk és le is közöljük. Mind nagyon jól emlékezünk arra, hogy áldásos munkásságot fejteit ki az egyesület városunkban attól a perctől, a mikor a város szine-java fogadta az első sebesült és beteg-szállitmányt és a legodaadóbb ápolásban részesültek itt, kiket ide sodort a háborúi gyilkos lávája, lett légyen az akár milyen nemzetiségű, vagy valláséi. A mikor azok az áldott női lelkek, mint ápolón nők, a legegyszerűbb munkától sem riadtak vissza, a mikor boldogult Jeszenszky bárónő saját- kezűleg végezte el az ő betegszobájának takarítását. Volt, ki, ha kellett, éjszakákon át virrasztóit (de a kitüntetést nem fogadta Ezért fohászkodj az Ég Urához, Imára kulcsolva két kezed, Hogy a szeretet, Krisztus igéje Építse fel közös fészketek. Késő este, hajnalhasadáskor Mosoly, kacaj verjen fel tanyát.. . Madárdal és gerlicék búgása Szárnyalja túl a csókok zaját. És ha ... izé . .. egy-két esztendőre Gólya szállná meg a fedelet, Mi, váciak, előre kikötjük Az első csak kis fiú lehet. Fiú, aki nagyapja nevéhez Minden fronton méltó név legyen .. . — Húzd rá Feri! .. Csókollak HugocskámL. Gyere, fordulj egy-kettőt velem! Pintér Imre A rádió és a komoly zene A rádió megszavaztatta hallgatóit és úgy mondják, hogy körülbelül kétszázezren nyilvánították véleményüket a rádió műsoráról Nem ismerjük a szavazók véleményét, azonban nem tartom százszázalékig helyes megoldásnak, hogy művészi ügyekben, műsorkérdésben népszavazással döntsön a rádió. Lehet vitatkozni, hogy a politikában a demokrácia, vagy pedig a diktatórikus formák jutnak uralomra, művészeti kérdésben el). Emlékezünk rá, hogy Vác és környékéről, mintegy 45 községből, százan és százan boldogok voltak — ha messze idegenországból ide hozathatták a vöröskereszt egylet utján sebesültjüket, vagy betegüket. Emlékezünk, hiszen a Váci Hírlapuak akkor szinte állandó rovata volt a vöröskereszt. Százan és százan keresték fel a kislaktanya irodáját, hogy tudakozódjanak hozzátartozójuk után, hol van, melyik fronton, fogságban-e, vagy — jaj — talán már odaát, hol nincsen háború, csak örök béke. Jöttek százan és százan hadisegély miatt is tanácsot és útbaigazítást kérni Most bántó, de megtudtuk azt is, hogy sokan még olyanok is — a kik élvezték ennek az in- tézméjmynek áldásait — az évi csekély 2 pengő tagdijat is sajnálják — a tagok száma folyton fogy, az érdeklődés csökken — a helyett, hogy még a mostoha idők dacára is önként jelentkeznének tagokul. A földalatti vulkanikus erők még mindig dolgoznak. A háború üszke még vegkép nem aludt ki — talán nem végeztünk felesleges munkát, ha múltkori cikkünk folytatásaképen mai közleményünkkel a feledés poazouban nem tudom elismerni a a demokrácia elvét és ha vala hol szükséges, úgy éppen a rádió vezetésénél egy jó értelem ben való diktatúrát kell kívánni. Talán különös ez a vélemény. Ha azonban meggondoljuk, hogy a rádió nemcsak a hallgatóság könnyűszórakozásaitvan hivatva kielégíteni, akkor mindjárt más szemmel nézzük a kérdést. Szinte hallom az ellenvetést. Engem nem szórakoztat, hanem untat a komoly zene. Ahhoz, hogy a komoly zene is szórakoztasson, hogy a komolyzenében is megtaláljuk a szépet, ahhoz nem elégséges, hogy egyszer, kétszer megfelelő jóindulattal üljünk a rádió elé és hallgassuk Beethowen egyik, másik komoly és gyönyörű darabját. Hogy megértsük és megszeressük, azért meg is kell dolgozni. „Az istenek a kiválóság elébe oda- tették az izzadást“ — mondja a görög mondás és keresve sem lehetne jobb mottót találni, komoly zenéről írván. Sokszor és áldozatos figyelemmel kell hallgatni mig ismertté válik előttünk a zenei nyelv egész biro dalma. Aki egyszer végighallgatta Beethowen első szimfóniáját, talán megkapja benne a harmóniának és a dallamvezetés szépségének egy, két különálló gyöngyszeme, de egészbevéve r'ából kiemeltük az áldozatos ha- zafiságnak egyik gyönyörű emlékét,' mert nem árt visszagondolni arra, hogy milyen áldás volt az amikor egyszerre, mint egy varázsütésre: tiszta fehér ággyal — puha női kezek, szelíd ápolásával várta a háború betegeit és sebesültjeit — a Vöröskereszt. Le keil szállni a kenyér* árával! A legújabb miniszterelnöki rendelet meghagyja, hogy Budapesten és közvetlen környékén a félbarna kenyeret 40 fillérnél magasabb kiloárban nem szabad árulni. A ki rosszabb minőséget hoz forgalomba, azt megbüntetik. Nézzük a váci pékboltokat és itt már régen 40 fillér a félbarna. Mikor a liszt drágult, ők is drágítottak. De minthogy a váci pékek és budapesti pékek árai közt 4—6 fillér van a váciak javára, most méltán kívánhatjuk, hogy a mi pékjeink erre a rendeletre a félbarna kenyér árával menjenek lejebb, mert Vác és Budapest közt jelentős rezsikülömbség áll fenn (faár, lakbér slb). Pékjeink most, e nehéz időkben mutassák meg, hogy a társadalmon segíteni akarnak! nem fog annyira szórakozni mintha egy Strauss-valcert hallgatott volna végig. Másodszori, harraadszoii hallásra azonban egymásután fedezünk fel sok olyan ismerős részletet, amit már szépnek találunk. A ráisme- résnek hatása óriási a zene élvezésének kérdésében. Ha már most a rádió enged azoknak a kivánságoknak, melyek még kevesebb komoly zenét követelnek, ha megritkitja azoknak a lehetőségeknek számát, hogy értékes zenét hallhasson gyakorta az ember, akkor még jobban megnehezíti az igazi zenekultúra elterjedését. Kétségtelen, hogy a rádió közönsége a természet tőladott muzikalitással egy bizonyos zenei kulturfokot képvisel. A rádiónak éppen az a hivatása, ennek a zenei kulturszintnek emelése, amit csak akkor ér el igazán, ha szinte diktatórikusán ráoktrojálja hallgatóságára ami komoly, igazán művészi és értékes. Ezzel szemben mit tesz a rádió? Csupán egy esetet akarok felemlíteni, melyet sajnálni kell, hogy Magyarországon történt. Hubay Jenő palotájából két- háromhetes időközökben kamarazene-délutánokat közvetített eddig a rádió. Ezeknek a zenedélutánoknak még Liszt Ferenc idejéből bizonyos tradi-
