Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-11-22 / 88. szám
E ára 12 fillér 47-lk évfolyam 88. szám Vác, 1933 november 22 3 BBBBH&RlSHBaaBBKn Politikai és társadalmi hetilap, megfeleník hetenként kétszer: szerűén és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ................................. 3P5of Egyes szám ára.....................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: »ERCSÉMYI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓIIIVATA^: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő» íz érem másik feie: az iparos szervezkedés Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! A Váci Hírlap vasárnapi számában megjelent „Az érem másik oldala“ cikk ismeretlen szerzőjének elfogult és magyarázatra szoruló sorai válaszra késztetnek : A váci iparosok legutóbbi rendkívüli közgyűlésének létszámát nagyobb számban azon iparosok is képviselték, kik a kereskedelmi miniszter úr által rendelkezésre bocsátandó 1050 P-s összeghez való hozzájutáshoz jogosultak lennének és akik legjobban lennének rászorulva. A rendkívüli közgyűlés határozata az ő többségük által érvényesült. így tehát az érdekelt iparos fél minden bizonnyal jobban tudja mi fáj néki, mint a távolról szemlélő. A cikk azt állitja, bogy a legkisebb összeg is segit, mint pl. 10 P. Ez legfeljebb arra jó, hogy pár napig nem hal éhen családjával az iparos, egyébként nem változtat helyzetén. Az államnak ezen kölcsönnyújtási módja nem is koldusadomány akar lenni, hanem ez legszorgosabban vett közgazda- sági tény! Közérdek, mert a magyar iparos olyan fontos és nélkülözhetetlen eleme az államnak, kit mindenkor fontos érdeke elesettségében felemelnie. Az állami kölcsönnyújtásnak tehát az a célja, hogy azok az ingatlan vagyonnal nem ren delkező kisiparosok, akik a mai nehéz gazdasági viszonyok miatt nehezen, vagy egyáltalán nem juthatnak kölcsönhöz és ezáltal létük és ipari üzemük í lytatása veszélyben vau, a kapott kölcsönnel megóvassanak a pusztu íásíól, talpraálijanak. Nem pedig azt a célt szolgálja, mint sokan tévesen értelmezik, hogy a bajba jutott kisiparos és családja éh ségét pillanatnyilag enyhítse. Ilyen szempontból is birálía a legutóbbi rendkívüli közgyűlés az állami kölcsönnel való megsegítést és hozott határozatot, ami teljesen lojális. Természetesen elképzelhetetlen, hogy a rendelkezésre szánt csekéiy ősz szeg a célnak megfeleljen. Nem szerénytelen,hanem teijesenreá- lis a váci iparosok kívánsága : a többszörösen felemelt segély. Közgyűlésekkel, határozatokkal, deputácziókkal sohasem fogjuk az ilyen ügyeket megelégedésre, avagy elfogadható formában elintézni. Sokkal mélyrehatóbb elvek és célirányú törekvések kellenek, hogy az ország- iparos társadalma elérje az őt megillető jogos bánásmódot és tekintélyét. Az iparosság ha nem tud eredményeket elérni ezért csak saját magát okozhatja, nincsen kellő képviselete, mert szervezetlen ! Mulasztást követett el és követ az iparosság illetve fő vezérlő személyei, kik sem a múltban, sem pedig a jelenben nem törekedtek és nem törekednek az iparosságot politikailag megszervezni, egységes tömeggé ko vácsolni. Van egy közmondás: „A tudás hatalom“, de azt hiszem, hogy a szervezettség még nagyobb hatalom! Nézetemet valló iparosok nevében : Gábriel ■János. Bejutatják a szobodeSeplesési filmest Mint ismeretes Vác városa a Fehérek temploma falába illesztett emléktáblák és a Hősi szobor leleplezéséről Szántó Ferenccel filmfeivéteit készíttetett, a film már elkészült és egy kis társaságnak már be is mutatták, mely nagy megelégedéssel nézte a filmen megjelenő ismerős arcoka't. Ma az iskolásoknak mutatják be. Holnap, csütörtökön este 5, 7 és 9 órakor a nagy- közönségnek a Városi Filmszínházban, filléres belépődíjak mellett. Tiszta jövedelmét a város jótékonycélra fordítja. Előadás után a filmet elteszik, ez lesz az első film, a város történelmi nevezetességű jeleneteiről és évente egyszer az ifjúságnak be fogják mutatni. Vác is teremt magának érdekes eseményeiről film-muzeumot. Frontharcosod\ Az alagi frontharcos főcsoport vasárnap, november 26-án tartja zászlószentelő- jét, mely alkalomra a váci főcsoportot is meghívták. Jelenjünk meg minél számosabban. Indulás teherautóval vasárnap reggel 8 órakor a Fiecken- stein-féle vendéglőtől. * A frontharcos bevásárlási könyvecskéket becserélik, mert a forgalomban levő bélyegek csak ebben az évben érvényesek. — A jövőhétfői találkozón hozza minden tag magával. Főcsoportvezető tiszt Gyermekkorom városa Meglátogattam Irta Vácot Tonelli Sándor A gyermekkorom városa Vác, ott jártam az elemi iskola második és harmadik osztályát. Negyven esztendőn keresztül azután nem jártam benne, csak néha néha láttam a vonatról a nagytemplom kupoláját. Mégis, ami belevésődött a rövidnadrá- gos kisfiú emlékezetébe, aki reggelenkint barna táskával a hátán szaladt az iskolába, ahol Máthé tanító úr nevelte a hasznos tudományokra, sokkal reálisabb, élőbb és megfoghatóbb valami maradt, mint ezernyi más dolog, amit azóta láttam idehaza és idegen országokban. A kisfiú szaladt az iskolába, de azért nem lehetett az útja olyan sürgős, hogy ne tegyen egy kis kerülőt a főtér irányában. Nem vágott keresztül a vásártéren, hanem a Vasut-utcán nyargalt végig és csak aCuria- szállodánál kanyarodott be az iskola felé. A Vasút utcán ugyanis halaszthatatlan érdekes ségek csábították. ALöwingerék képkeretes boltja mellett volt ugyanis egy rövidáru üzlet, | amelynek az ajtajára ki volt szegezve Gulliver képe, amint a törpék valamelyik cérnagyár elszakíthatatlan cérnájával a földhöz bilincselik. Ennek a fantasztikusan szép képnek a megtekintését nemiehetett elmulasztani. Fontos állomás volt a főtér sarkán a Tragorék boltja is, ahol a kisfiú számára félre szokták tenni az előző nap érkezett külföldi bélyegeket. Egyszer még Mexikó is akadt közöttük. A kisfiúnak sok minden érdekes dolog megmaradt az emlékezetében. Lehet, hogy a meglett ember, aki a kisfiút felváltotta, talán téved a nevekben, de az események és képek élnek és igazak. A kisfiút egyszer átvitték valami nyári mulatságra, a várossal szemben a Pokol-szigetre és mikor hazahozták, a közönség mind a propeller egyik oldalára tódult s akis hajó majdnem felborult Míg a sors Vác- ról másfelé nem sodorta, a kisfiú azt hitte, hogy ha nagy lesz, ő is a váci piaristák gimnáziu mába fog járni és borzasztóan respektálta a piaristákat. Egyszer, mikor az édesapja sétálni vitte vallamerre túl a Felsővároson, nagyon csodálkozott, hogy egy borozóban, — rémlik, hogy Büki-csárda volt a neve —, a Csicsónét énekeltek. A kisfiú emlékszik, anélkül, hogy a za- yaros részleteket tudná, hogy a ! nagytemplomban egy ember rálőtt a miséző kanonokra. Emlékszik arra is, hogy ostoba kisgyerekfejjel azt hitte, hogy esernyővel nem illik bemenni a temp lomba. Emlékszik Csávolszky kanonok urra is, aki nagy arany- kereszttel a nyakában jött el az évzáró vizsgákra és a harmadik osztály végén őt a ,,Hunyadi Mátyás, az igazságos“ cirnü könyvvel ajándékozta meg. A kisfiúnak nagyon fájt, hogy ezt a könyvet már olvasta és nyomban a vizsga után elcserélte a Hornyánszky Robinson Crusoé- jával. A Hornyánszky volt az a fiú, aki a pótkávás skatulyákból kiszedett képekkel szokott csereberélni. Azóta se raknak a pótkávés dobozokba az irigy gyárosok olyan szép, színes képeket. A kisfiú Vácon látott először szinielőadást a Curia nagytermében. Valamelyik Tragor bácsi egy délutáni előladáson bevitte a terembe és leghátul felállította egy kerek márvány- asztalra, hogy jobbau lásson A színpadon csudaszépen énekelték, hogy „Nagyapám mig ifjú volt...“ Ezt a kisfiú még mostanáig sem felejtette el. A meglett ember, aki talán már el sem hiszi, hogy ő volt az a kisfiú, aki Gyulayval, Kmetykóval, Bezdekkel és a Milhuanu fiúkkal bujócskát játszott rengetegül nagy Vörösház I udvarán és merészebb kalandozásaiban a honvédemlékig és az alsóvárosi temetőben pihenő török basa sírjáig is eljutott. Az idén elhatározta, hogy megtekinti gyermekkorának városát. Kiszállt vonatból és vigigbolyon- gott a városon: kereste az eltűnt gyerekkorát. Idegen volt, teljesen idegen, senki sem szólította meg és mégis olyau csodálatosan otthon érezte magát. Benézett a templomokba, a fehérek templomába, a piaristákhoz, a nagytemplomba és a barátokhoz ; megállt az irgalma- sok patikája előtt, amelyhez különösen eleven emlékek fűzik, mert a nagytekintélyű Csáky doktor bácsi ott ecsetelte egyszer valami csípős barna folyadékkal a torkát s amikor sirt, König Levin bácsi, a gyógyszertár vezetője, vigasztalásul akkora rákot mutatott neki, aminőt még sohasem látott; elsétált a ház előtt, amelynek falában táblát helyeztek el Argenti Döme emlékére, aki olyan hires homeopata orvos volt a múlt század derekán, hogy Budától Bécsig hivták konzíliumokra: örült, mikor is ráismert a régi házakra és megtalálta az In- czédy boltját a fekete kutyával; megnézte annak a Boldog Vác remetének meghatóan primitiv emlékét, aki állítólag megjósolta Géza hercegnek, hogy le fogja
