Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-11-15 / 86. szám
E ára 12 fillér 47-lk évfolyam 86. szám Vác, 1933 november 15 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: 1 FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ I SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre ................................3 P — £ I ÉS LAPTULAJDONOS: I Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f I Kéziratok nem a<Rtaak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, Egyes szám ára .................................................12 fillér | 1l J. tlliASO I dijszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Őszi bejárás Másik cikk arról, hogy mi szolgálná a városhaladást II. A nagy haladás és szépülés nem tesz azonban oly elfogulttá bennünket, hogy a város fejlődése érdekében bizonyos kívánalmakat ne hangoztassunk. Itt van a szemét ügye. Sok helyütt látni, hogy a szemetet az udvarokban tárolják, esetleg töltési célokra használják ! A szemét- hordási szabályrendelet itt bizonyára javulást fog hozni, de elsősorban magunkban kell lenni az érzéknek, hogy belás suk a szemétnek a ház környékére való gyűjtése mennyire közegészségügy ellenes. Ide tartozik, hogy tereken, sétahelyeken szemétgyűjtő kosarakat alkalmazzunk. A Duna-korzó és a liget nehezen nélkülözi azokat. De nélkülözi a nyilvános zöld házikót is. Gondoskodnunk kell a szennyvizekről is, amelyek igen sok Beregi Oszkár hatalmas alakítása: Dr Mabuse végrendelete nyolcezer kilométer gőzmozöony nélkül Irta: Testa László dr Majdnem végzetes lett a kiráiy- dutás — Minden út Rómába ... A pápa előtt — Firenze — Búcsú a magyar tengertől — Végre itthon Másnap indulás Rómába. Gyönyörű vidéken haladtunk, mikor majdnem végzetes baleset történt. Itiri és Fondi közt jártunk, már ereszkedett le az esti félhomály, midőn egy hirtelen kanyarban autónk lesikloft az útról, álbukdácsolt néhány óriás sziklakövön, két első Kereke már egy harmincméteres szakadék fölött lebegett, mikor egyrészt gyors fékezés, másrészt a kövek miatt feltartva, meg tudott állni. Talán szüléink imája, vagy a nálunk lévő megáldott páduai szobrocska mentett meg a lezuhanástól és a biztos haláltól. Rómáról bővebben nem irok, hiszen mindenki hallott már páratlan csodáiról, a Vatikán mesés termeinek legendás kincseiről, a kolosszális szent Péter bazilika szépségeiről, Péter apostol sírjáról. Láttuk a Latecsatornázott helyen is az utcára folynak a továbbfolyás minden lehetősége nélkül. A diszuópiac kihelyezése is megfelelne a város érdekének. Tudom, hogy igen nehéz kérdés, de előbb utóbb meg kellene oldani és akkor a Szent István- tér rendezésére is sor kerülhetne. A Rókus kápolna kertjének fásítása és rendezése is ebbe a kérdés kompiesszumba tartozik. Igen kívánatos volna, hogy a vasútról a városba igye kező embereknek a szemük a járda gyepen kívül egy szép diszkerten akadjon meg. A piarista templom sarka is várja a parkírozást. Ez az ügy szerencsére jó kezekben van, mert a legilletékesebb tényező, az intézet igazgatója, óhajtja leginkább megoldását. A Dunagőzhajózási társaságnak a partra néző raktárhelyiségét valóban nem lehet a város díszének nevezni. Roskadozó és csúnya disznóól és omladozó kerítés is sorakozik hozzá. A város is bizonyára már szorgalmazza ezeknek az állapotoknak a megszüntetését. Reméljük, hogy itt mihamarabb rend lesz, a raktárak elkerülnek és ránt, a Colosseumot, Mussolini palotáját, a Palazzo Yeneziát, az Angyalvárat, a íascista jubileumi kiállítást, leszálltunk a katakombákba, a vértanuk sírjaihoz, ahol egy óráig bolyogtunk gyertyát szorongatva 1700 éves emlékek között. Sétáltunk a Pin- cio parkban Olaszország összes nagyjainak szobrai között és láttuk egy kis templomban Michelangelo hires Mózes szobrát. Csak arról a nagy szerencséről szeretnék megemlékezni, hogy láthattuk a Pápa Őszentsé- gét. Iíövetségi ajánlólevelünkkel bejutottunk a svájci testőrök közölt a Vatikán lakott részébe s csakhamar ötven nászutaspár között ültünk az arany és bíbor fogadóteremben és szorongva vártuk a nagy pillanatot. Először kiosztották Őszentsége ajándékait: fehér rózsafüzért a nőknek, érmet a férfiaknak, majd kitárult a címeres ajtó és belépett a Pontifex Maximus, a római pápa fehér ruhában és kedves, közvetlen mosollyal elhaladt térdelő soraink előtt és mi megcsókolhattuk a halászgyűrűt fehér kezén. Ezután a trónszékre ülve hosszú olasznyelvű beszédet mondott, hangsúlyozta a szent év jelentőségét, beszélt az széles út fog vezetni a megszé- lesitett lépcsőhöz és egy páratlanul szép és hosszú Duna-kor- zót fogunk magunkénak nevezhetni. És ha eljutunk ezen az úton a ligetbe, úgy bizonyára a vágóhidou fogunk megütközni, amelyről szeretnénk hinni, hogy napjai meg vannak számlálva. Vác közönsége a kántor-telekre néző ház falának sivárságát, amelyet részben ákácok tompítanak, szeretné ügyes reklámmal maszkírozva látni. Egyelőre ugyan nincs mit reklami- rozni, de csak megépül a váci strand, meg a nagy váci szálloda a Nagysörház helyén. A szövőgyár alacsony kéménye borús időben kellemetlenül ontja a füstöt és az egész környéknek levegőjét rontja. Valamely kazán felállítása a környezet és a köz szempontjából csak akkor aggálytalan, ha a telep a szoros értelemben vett építésügyi.szempontokon kívül a jogosan támasztható biztonsági, egészségügyi stb. követelményeknek megfelel. Épp azért a huzamok és a kémény belső méretezése arányban kell hogy álljon a tűztérrel, nehogy a füstképződés meghaladja amég meganyaság magasztosságáról és megáldotta a házasságokat. Nagy és szent élménnyel a lelkűnkben távoztunk a Vatikánból. Másnap már Firenzében gyönyörködtünk az ősi olasz kultúra remek alkotásaiban. Firenze pompás antik város, itt beszélnek a legszebben olaszul és minden második házon emléktábla hirdeti, hogy itt lakott Dante, Michelangelo, Donatello stb, Csodaszép a fehér márvány dóm és harangtorony, impozáns a Mediciek régi kastélya: a Palazzo Vecchio, mellette a világhírű Uffizi, ahol a föld összes nagy festőinek leghíresebb képeit őrzik. Az önarckép-galériában örömmel ismertük fel Benczúr, Szinyei-Mcrse, Csók, László Fülöp, Hippi-Hónai képmásait. Láttuk az Arno partjait, Michelangelo legszebb szobrait és Donatello sírját. Aki a művészettörténelmet, a szépet szereti, egy életrevalót láthat Firenzében. Délután autónk tovább száguldott észak felé. Ekkor már fáradtak és fásultak is voltunk a sok úttól és élménytől, úgy éreztük, hogy minket már nem érdekel semmi. Mi sem bizonyítja jobban Velence páratlan széptűrhető mértéket. Reméljük, hogy a szövőgyárnak minden nemesért és szépért lelkesedő vezetősége magasabbra fogja huzatni a kéményt és ezzel a gyár környéke, sőt a város egész lakosságának köszönetét fogja kiérdemelni. Az elmúlt évben is dolgoztak ebben a városban a város vezetőjének lelkes és bölcs irányítása mellett. Az eredmény nem maradt el, kézzelfogható! Költők az emberiség fejlődésében korokat szoktak megkülönböztetni és azokat az ásványvilág jelenségeivel jelölik meg. Megkülönböztetik a vas-, a réz- és az aranykorszakot. Ha Vác városa még nem is lépett be az aranykorba, nincs már messze ettől és nemsokára a külső fejlődés magas fokára emelkedve, egy oly boldog kor fog itt kialakulni, amely a régi kor erényeit a legújabb kor haladásával és vívmányaival fogja szerencsésen egyesíteni és Vác nagyságát szemléltetni. P. F. Gy. ivatkozzon vásárlásainál lapunkra ségeit és sajátos érdekességét, mint az, hogy az uj Autostra- elán Mestréből Velence felé robogva, már a lagúnák városának puszta közelíéte felrázott bennünket fásult közönyünkből. Hiába, amit mindenki dicsér, az csak szép lehet. A Márk-tér- nél szebbet képzelni sem lehet. A templom csupa arany és márvány, a dogepalota fenséges és végiggondol ázni a Canale gran- clén álomszerű élmény. Az ékszer és diszmű-kirakatok káprázatos kincseket kínálnak, a keskeny utcákon elegáns emberek járnak, nincs autó, villamos és kocsi, nincs utcai lárma. A Lidón megláttuk a valóban »kék Adriát is, melynek egy kis csücske valamikor a miénk volt. Szép volt Velence, tovább is maradtunk, mint időnk engedte. Reggel lu-kor indultunk, irtunk végig egy rohanás volt. Száguldottunk nappal és'egész éjjel, de bírtuk a fáradtságot, mert hazafelé siettünk. Mikor reggel 1/27 tájban megláttuk a váci Nagytemplom kupoláját, csaknem sírva fakadtunk örömünkben, mert hiába szép a nagyvilág, csak itthon jó, a mi drága Vácunkban.