Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-11-05 / 83. szám
ára 12 fillér Hai számunk 6 oldal E 47-ik évfolyam 83. szám Vác, 1933 november 5 Politikai és íársadaíml hetilap, megjelenik hetenként Rétiszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f Egyes szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉSTÍI REZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Tiltakozzék a város! Váci kereskedők 700, iparosok 1400 pengő segélyt kaphatnak — összesen A kormány 120 ezer pengőt utalványozott Magyarország hitelt kereső kereskedői és iparosai megsegítésére. Kár volt ezzel a szégyenteljes összeggel előállni. Mig nem adtak semmit, addig reménykedett a sok bukás szélén álló kereskedő és koplaló iparos, hogy majd . . . mégis csak derül rátok is. Most, hogy nyilvánosságra került a százhúszezer, minden érdekelt csak szid és átkozódik elkeseredésében. Mert hát mit is kezdjenek ezzel a kis összeggel? Valamelyes kulcs alapján elosztották és Vácnak 1050 pengő jutott. Ezt is csak úgy kapják meg, ha ugyanennyit a városi közgyűlés is megszavaz. Tegyük fel, hogy megszavazza. Akkor lesz 2100 pengő, melyből megint egy kulcs szerint 1400 pengőt kaphatnak a váci iparosok, 700 pengőt pedig a váci kereskedők. És ha még tudnák, hogy ebből az alamizsnából mennyi igazolással, kérvényezéssel lehet kapni! De kinek jusson 1400, vagy 700 pengő ? Iparosaink kaphatnak másfél pengőt, kereskedőink talán kettőt . . . Mert mind, mind rá van szorulva, oly nagy a szegénység. Hát nem lehet ezen sírni ? ! Az iparosság felháborodva utasítja vissza az alamizsnát: hétfőn este az ipartestület rendkívüli közgyűlést tart és ezzel a szégyenteljes „megsegítéssel“ fog foglalkozni. Nem kétséges, hogy a váci kereskedők képviselete hasonló önérzetességgel fog eljárni. Hátra van a város. A város képviselőtestületének is meg kell találni a tiltakozásnak azt a formáját, amellyel talán helyesbittetni fogja tudni a segitség-nyujtás ily groteszk elintézését, ami csak megszégyenítő lenne dolgozó társadalmának nagy részére: kereskedőire és iparosaira. _________________ Aki még nem látta most megnézheti a ; Melléknccát AGITÁCIÓ a katolikus sajtó érdekében A váci kát. társadalmi élet felébredt. Évtizedeken, sőt talán századokon át is csendesen folyt, mint egy hatalmas folyam vize. Nagyon ritka eset volt, ha valamely nagyobb esemény meg- gyűrüzte tükrét. Most egy, két éve azonban, mint mindenütt, a kát. élet hullámokat vet és gondolatokat, terveket érlel. Hitbuzgalmi egyesületek alakulnak, a kát. lélek erősebben érzi hovátartozását. Vác kát. társadalma is benne van, benne él már a mozgalmakban, ki nem vonhatja többé magát, mert a 99 százalékos többség az egyént ragadja magával. Most a katolikus sajtóagitá- ciót láthattuk és négyezer lélek előtt folyt le az impozáns megnyolcezer kilométer gőzmozöony nélkül Irta: Testa László dr Egy kis népisme — Paganini láncol — Magyar a kapitány Szép olasz városok — Genova és temetője — A franciák kikötője Az indulásra való időt Nápoly és a nép megismerésére használtuk fel. Megpróbáltuk a rettegett olasz kosziot egy kis trattoriá- ban (kocsma). Hozlák a spag- hettit nyakonöntve nyers paradicsommal, halat, kis madarat egybesütve, még a szemüket is benhagyták, a bisteccát és cote- 1 el lot, patatét és insalata verdét. Még most is undorodom, ha rágondolok. Ellenben a sajtok kiválóak. A borok meg nagy csalódást okoztak, a vino rosso és bianco egyaránt fanyar és aroma nélküli lőrék. Mintha az olasz nap nem varázsolna zamatot az olasz gyümölcsbe, szőlőbe! Egész nlunkon hiába vágyakoztunk egy váci izíí kisfröccs után. Ekkor már lassan észrevétlenül kezdtük megszokni az olasz írást és beszédet. Ami Udinében még hieroglifa volt, vagy zagyva szóhalmaz, az itt már alakot öltött, értelmes kifejezéssé változott. És erre szükségünk is volt, mert németül, franciául csak igen elvétve tudnak az olaszok. Kora délután indult a hajó, nyilatkozás, melynek iinnepé- lyessétételére fővárosi vezető katolikusok jöttek hozzánk. Minden előre elrendezve, programszerűen és zavartalanul folyt le, csak az a kár, hogy az eső megzavarta a nagygyűlést. A székesegyház gyönyörű tere feketéllett az érdeklődők tömegétől. Mennyivel többen lettek volna, ha igy is négyezren hallgatták a kiváló szónokokat! A helyszíni közvet.tés korszakában egy hetes események a multté. A tegnap és a holnap felé kell az újságnak is fordulnia, ezért nem tudunk mást, csak száraz beszámolót adni az emlékezetes agitációs napról, mely a kát. hölgyek sajtóegyesületének alakulásával kezdődött. Eipel Mihály dr. püspöki káplán lett az igazgatója, Hajdú Erzsébet és Schdfíer Edit a titkára. Elnököt később választanak. A délutáni nagygyűlést Éder lassan siklott a kikötő csendes vizében és mi boldogok voltunk, hogy bírjuk a tengert. De mikor kiértünk a nyilt tengerre és a Paganini jobbra-balra, elő- re-liáíra táncolni kezdett, elfogott bennünket egy kellemetlen szorongó érzés, nyomás a gyo- mortájon, szédülés és nagy vágy a mozdulatlan szárazföld után. Egyidőre elfeledtette velünk e kellemetlenségeket a tenger csodás szépsége. Szine az azúrkéktől a fekete tintáig minden árnyalatot végigjátszott, a hullámok fürgén futottak hajónk után és tarajuk vidáman és fehéren csillogott. A horizonton velünk egy- irányban siető óriás hajót láttunk, ez a »Rex, az 52.000 tonnás csodahajó, a kék szalag tulajdonosa, tehát jelenleg a föld leggyorsabb hajója, útban Amerika felé. Hét órakor a csengő vacsorához hivott, lesiettünk az étterembe, ahol valóban inlernacio- nális társaság gyülekezett. Nagy kerékasztalnál ült a kapitány és a főgépész egy francia hölgygyei, egy bécsi ideggyógyász-magántanár és felesége, egy másik orvos és mi. Kis asztaloknál ült egy spanyol család két édes kis gyerekkel, azlán két angol, egv testes férfi és egy csontos nő, aki már most tengeri beteg volt és mások. Valamennyien kedves és vidám emberek, akikkel később melegen összebarál koztunk — a zárkózol! angolok kivételével. CsakKálmán, a kát. egyházközség elnöke nyitotta meg és a rossz sajtóról beszélt, mely a katolikus legnagyobb ellensége. Saly Dezső, az Uj Nemzedék szerkesztője váltotta fel a szónoki emelvényen, honnan minden sző a tér minden sarkára eljutott, mert a beszédeket nagyszerű megafonok közvetítették. Ő utána Masson Izabella székesfővárosi tanárnő beszélt a nagy hallgatóságnak és főkép asszonytársaihoz szólt. Igen nagy érdeklődés jutott Bangha Béla Jézustársasági házfőnöknek, kinek, ha ritkán meg- jetenik Vácon, mindig ünnepnek számit felszólalása. Felhívta hallgatóságát, érezzen igy: Nem. bántok senkit, de a katolikus egyházat sem engedem bántani! Katolikus ember! ne csak templomban légy katolikus, harsogták a megafonok, de az életben is és nézd meg, milyen újságot adnak kezedbe! hamar kiderüli — nagy örömünkre — hogy a kapitány magyar Peterdi Károly, aki az egész úton barátságával és kedvességével feledhetetlenné tette amúgy is szép napjainkat és hacsak tehette, velünk volt hajón, szárazföldön egyaránt. Franciául és németül folyt a beszéd, amibe lámpalázunkat leküzdve mi is belekapcsolódtunk s tengeri betegséggel dacolva lenyomtuk az első vacsorát a tengeren. Egy napi tengeri út után kikötöttünk Livornóban. Gyönyörű több kilométeres tengerparti sétányán és strandfürdőin kivül nem sok érdekessége van, ezért autót béreltünk és robogtunk a közeli Pisa felé. Már messziről láttuk a hires ferde tornyot, mely a csinos és kedves városka főterén, a csodaszép katedrális szomszédságában furcsán mered az ég felé. Fel is másztunk a tetejére, nem törődve azzal a rémhírrel, hogy állandóan csúszik és idővel már nem ferde, hanem vízszintes torony lesz belőle. A pisai dóm nálunk kevésbbé ismert, de annál szebb templom gyönyörű képekkel, oszlopokkal, remekbe készült szószékkel. Egyike a legszebb olasz templomoknak. Mellette a Bal- tistero, helyes kis kerésztelő- templom, ha belsejében három hangot énekelsz, az egész templom rezonál és nagy orgona zúgásához hasonló hanghullámzás kél. »Hazatérőben« a hajó-
