Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-11-05 / 83. szám

ára 12 fillér Hai számunk 6 oldal E 47-ik évfolyam 83. szám Vác, 1933 november 5 Politikai és íársadaíml hetilap, megjelenik hetenként Rétiszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f Egyes szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉSTÍI REZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Tiltakozzék a város! Váci kereskedők 700, iparosok 1400 pengő segélyt kaphatnak — összesen A kormány 120 ezer pengőt utalványozott Magyarország hi­telt kereső kereskedői és ipa­rosai megsegítésére. Kár volt ezzel a szégyenteljes összeggel előállni. Mig nem adtak semmit, addig reménykedett a sok bu­kás szélén álló kereskedő és koplaló iparos, hogy majd . . . mégis csak derül rátok is. Most, hogy nyilvánosságra került a százhúszezer, minden érdekelt csak szid és átkozódik elkese­redésében. Mert hát mit is kezdjenek ez­zel a kis összeggel? Valame­lyes kulcs alapján elosztották és Vácnak 1050 pengő jutott. Ezt is csak úgy kapják meg, ha ugyanennyit a városi köz­gyűlés is megszavaz. Tegyük fel, hogy megszavazza. Akkor lesz 2100 pengő, melyből me­gint egy kulcs szerint 1400 pen­gőt kaphatnak a váci iparosok, 700 pengőt pedig a váci keres­kedők. És ha még tudnák, hogy eb­ből az alamizsnából mennyi iga­zolással, kérvényezéssel lehet kapni! De kinek jusson 1400, vagy 700 pengő ? Iparosaink kaphatnak másfél pengőt, keres­kedőink talán kettőt . . . Mert mind, mind rá van szorulva, oly nagy a szegénység. Hát nem lehet ezen sírni ? ! Az iparosság felháborodva utasítja vissza az alamizsnát: hétfőn este az ipartestület rend­kívüli közgyűlést tart és ezzel a szégyenteljes „megsegítéssel“ fog foglalkozni. Nem kétséges, hogy a váci kereskedők képvi­selete hasonló önérzetességgel fog eljárni. Hátra van a város. A város képviselőtestületének is meg kell találni a tiltakozás­nak azt a formáját, amellyel ta­lán helyesbittetni fogja tudni a segitség-nyujtás ily groteszk el­intézését, ami csak megszégye­nítő lenne dolgozó társadalmá­nak nagy részére: kereskedőire és iparosaira. _________________ Aki még nem látta most megnézheti a ; Melléknccát AGITÁCIÓ a katolikus sajtó érdekében A váci kát. társadalmi élet felébredt. Évtizedeken, sőt ta­lán századokon át is csendesen folyt, mint egy hatalmas folyam vize. Nagyon ritka eset volt, ha valamely nagyobb esemény meg- gyűrüzte tükrét. Most egy, két éve azonban, mint mindenütt, a kát. élet hul­lámokat vet és gondolatokat, terveket érlel. Hitbuzgalmi egye­sületek alakulnak, a kát. lélek erősebben érzi hovátartozását. Vác kát. társadalma is benne van, benne él már a mozgal­makban, ki nem vonhatja töb­bé magát, mert a 99 százalékos többség az egyént ragadja ma­gával. Most a katolikus sajtóagitá- ciót láthattuk és négyezer lélek előtt folyt le az impozáns meg­nyolcezer kilométer gőzmozöony nélkül Irta: Testa László dr Egy kis népisme — Paganini láncol — Magyar a kapitány Szép olasz városok — Genova és temetője — A franciák kikö­tője Az indulásra való időt Nápoly és a nép megismerésére használ­tuk fel. Megpróbáltuk a rettegett olasz kosziot egy kis trattoriá- ban (kocsma). Hozlák a spag- hettit nyakonöntve nyers para­dicsommal, halat, kis madarat egybesütve, még a szemüket is benhagyták, a bisteccát és cote- 1 el lot, patatét és insalata verdét. Még most is undorodom, ha rá­gondolok. Ellenben a sajtok ki­válóak. A borok meg nagy csa­lódást okoztak, a vino rosso és bianco egyaránt fanyar és aro­ma nélküli lőrék. Mintha az olasz nap nem varázsolna zama­tot az olasz gyümölcsbe, szőlő­be! Egész nlunkon hiába vágya­koztunk egy váci izíí kisfröccs után. Ekkor már lassan észrevétle­nül kezdtük megszokni az olasz írást és beszédet. Ami Udinében még hieroglifa volt, vagy zagyva szóhalmaz, az itt már alakot öltött, értelmes kifejezéssé vál­tozott. És erre szükségünk is volt, mert németül, franciául csak igen elvétve tudnak az ola­szok. Kora délután indult a hajó, nyilatkozás, melynek iinnepé- lyessétételére fővárosi vezető katolikusok jöttek hozzánk. Min­den előre elrendezve, program­szerűen és zavartalanul folyt le, csak az a kár, hogy az eső megzavarta a nagygyűlést. A székesegyház gyönyörű tere feketéllett az érdeklődők töme­gétől. Mennyivel többen lettek volna, ha igy is négyezren hall­gatták a kiváló szónokokat! A helyszíni közvet.tés korsza­kában egy hetes események a multté. A tegnap és a holnap felé kell az újságnak is fordul­nia, ezért nem tudunk mást, csak száraz beszámolót adni az emlékezetes agitációs napról, mely a kát. hölgyek sajtóegye­sületének alakulásával kezdő­dött. Eipel Mihály dr. püspöki káplán lett az igazgatója, Hajdú Erzsébet és Schdfíer Edit a tit­kára. Elnököt később választa­nak. A délutáni nagygyűlést Éder lassan siklott a kikötő csendes vizében és mi boldogok vol­tunk, hogy bírjuk a tengert. De mikor kiértünk a nyilt tengerre és a Paganini jobbra-balra, elő- re-liáíra táncolni kezdett, elfo­gott bennünket egy kellemetlen szorongó érzés, nyomás a gyo- mortájon, szédülés és nagy vágy a mozdulatlan szárazföld után. Egyidőre elfeledtette velünk e kellemetlenségeket a tenger cso­dás szépsége. Szine az azúrkék­től a fekete tintáig minden ár­nyalatot végigjátszott, a hullá­mok fürgén futottak hajónk után és tarajuk vidáman és fe­héren csillogott. A horizonton velünk egy- irányban siető óriás hajót lát­tunk, ez a »Rex, az 52.000 ton­nás csodahajó, a kék szalag tu­lajdonosa, tehát jelenleg a föld leggyorsabb hajója, útban Ame­rika felé. Hét órakor a csengő vacsorá­hoz hivott, lesiettünk az étte­rembe, ahol valóban inlernacio- nális társaság gyülekezett. Nagy kerékasztalnál ült a ka­pitány és a főgépész egy francia hölgygyei, egy bécsi ideggyó­gyász-magántanár és felesége, egy másik orvos és mi. Kis asz­taloknál ült egy spanyol család két édes kis gyerekkel, azlán két angol, egv testes férfi és egy csontos nő, aki már most ten­geri beteg volt és mások. Vala­mennyien kedves és vidám em­berek, akikkel később melegen összebarál koztunk — a zárkó­zol! angolok kivételével. Csak­Kálmán, a kát. egyházközség elnöke nyitotta meg és a rossz sajtóról beszélt, mely a katolikus legnagyobb ellensége. Saly Dezső, az Uj Nemzedék szerkesztője váltotta fel a szó­noki emelvényen, honnan min­den sző a tér minden sarkára eljutott, mert a beszédeket nagy­szerű megafonok közvetítették. Ő utána Masson Izabella szé­kesfővárosi tanárnő beszélt a nagy hallgatóságnak és főkép asszonytársaihoz szólt. Igen nagy érdeklődés jutott Bangha Béla Jézustársasági ház­főnöknek, kinek, ha ritkán meg- jetenik Vácon, mindig ünnepnek számit felszólalása. Felhívta hallgatóságát, érezzen igy: Nem. bántok senkit, de a katolikus egyházat sem engedem bántani! Katolikus ember! ne csak tem­plomban légy katolikus, harsog­ták a megafonok, de az életben is és nézd meg, milyen újságot adnak kezedbe! hamar kiderüli — nagy örö­münkre — hogy a kapitány ma­gyar Peterdi Károly, aki az egész úton barátságával és ked­vességével feledhetetlenné tette amúgy is szép napjainkat és ha­csak tehette, velünk volt hajón, szárazföldön egyaránt. Franciául és németül folyt a beszéd, amibe lámpalázunkat le­küzdve mi is belekapcsolódtunk s tengeri betegséggel dacolva le­nyomtuk az első vacsorát a ten­geren. Egy napi tengeri út után ki­kötöttünk Livornóban. Gyönyö­rű több kilométeres tengerparti sétányán és strandfürdőin kivül nem sok érdekessége van, ezért autót béreltünk és robogtunk a közeli Pisa felé. Már messziről láttuk a hires ferde tornyot, mely a csinos és kedves városka főterén, a csodaszép katedrális szomszédságában furcsán me­red az ég felé. Fel is másztunk a tetejére, nem törődve azzal a rémhírrel, hogy állandóan csú­szik és idővel már nem ferde, hanem vízszintes torony lesz be­lőle. A pisai dóm nálunk kevésbbé ismert, de annál szebb templom gyönyörű képekkel, oszlopok­kal, remekbe készült szószék­kel. Egyike a legszebb olasz templomoknak. Mellette a Bal- tistero, helyes kis kerésztelő- templom, ha belsejében három hangot énekelsz, az egész temp­lom rezonál és nagy orgona zú­gásához hasonló hanghullám­zás kél. »Hazatérőben« a hajó-

Next

/
Thumbnails
Contents