Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-10-30 / 82. szám
Egy primadonna a váci szép időkről A váci huszárok — Egy havi gázsi egy estéért — Kassai mester Budapesten — Kassai Vidor házassága Jászai Marival — A nászéjszaka — Bödi hadnagy úr Tép iafeuzov gárda kapitány Valamikor, a kommün után Vácnak is voltak oroszai. Felbomlott a fehér orosz hadsereg, legénysége és tisztjei iparkodtak nagy Oroszországon kivid elhelyezkedni. így jött Vácranéhány orosz tiszti család, a kik teljes csendben, inkább egymásnak éltek. Látható fejük egy igen szimpatikus, mozgékony öreg úr volt: a feketetengeri orosz flotta egyik admirálisa, ki családjával az alsóvároson, a járásbíróság környékén helyezkedett el. Nagyon szerények, nagyon előzékenyek voltak, csakhamar megkedveltették magukat azokkal, kikkel érintkeztek. A társaságnak volt egy mindig kalap nélkül járó, vörhenyes bajuszú férfi tagja: Tér Mateu- zov gárdakapitány. Otthon, Szentpéterváron igen előkelő helyet töltött be, a legmagasabb körökbe volt bejáratos a daliás gárdista, itt, Vácon azonban nem röstelte és karjára vette a kosarat, azután elindult a piac felé. A sok vásárló asszony közt mindig feltűnt a kosaras férfi, a ki orosz nyelven próbált alkudozni a váci kofákkal. A gárdakapitány alakja egyszer csak eltűnt a piacról. Eltávozott az admirális, kinek leánya volt Tér Mate- uzov felesége. Mindannyian .bementek Budapestre lakni. Ennek már van egy évtizedé, azóta mi hir sem jött Vác volt oroszairól. A múlt hetekben nagy szenzáció volt, hogy orosz emigránsok Albrecht főherceget állítólag el akarták tenni láb alól. Egy levél vezette rá a rendőrséget. A hosszú nyomozás azonban kiderítette, hogy a hir nem igaz. Ki irta hát a levelet?Újabb nyomozás és megállapították, hogy Tér Mateuzov gárdakapitány. A vizsgálatot most ő ellene fordították: miért akarta bajba keverni menekült orosz társait? ___Értesítem Vác város n. é. közönségét, ismerőseinket és jóakaróinkat, hogy a felsővárosi vámnál levő, régente oly jó hírnévnek örvendő, volt Bényi-féle vendéglőt iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiililllilllliiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliilllllllllllliiliiiliiii mely most Varsányi Andrásé,átveszem s átalakítva november 5-én, szombaton este disznótoros vacsorával megnyitom. Szolid és pontos kiszolgálásról biztosítom kedves vendégeimet. Az igen tisztelt ismerőseink és jóakaróink szives pártfogását kérem. — Mély tisztelettel Kozma Gyuláné Az emlékezés olyan, mint a hithű keresztény olvasója, vagy a mohamedán gyöngysora, amit állandóan morzsol, szemel. Minden szem egy-egy imádság az olvasón, minden szem egy-egy megnyugvás a gyöngysoron. Én is pergetem, morzsolom az emlékeim gyöngyszemeit és a sok kis és nagy gyöngyszem között nem a legkisebbek között morzsolom a váci emlékezés gyöngyszemét. Eltűnt könnyű, vidám idők! Amikor Magyarország még tej- jel-mézzel folyó Kánaán volt — a háború előtt. Amikor a Kúriában székelő szinházkassza ablakát betörték a jegyekért és a direktor kétségbeesve kiabálta: — Hát már mindenkinek színházba kell jönni? Másnap ezt a mondást a Pesti Napló mint kuriózumot hozta. — Amikor sortáliíak a huszárok a szobától a szinházajtóig, ha jött a primadonna — e sorok Írója —, nehogy, Isten ments, valami baja történjék a tömegben. Aki felment Pestről három estére vendégszerepelni és pontosan hat hétig tartott a vendégjáték. Sőt! Egyik unokanővérem, aki a Király Színháznak volt príma színésznője, Csatay Janka, eljött merő kíváncsiságból megnézni, hogy milyen is hát az a város, amelyiktől nem lehet megválni? S mi történt? Aznap este a Király Színházban őnélküle játszották az „ Aranyvirágot“, mert olyan jól érezte magát Vácon, hogy egyszerűen lemaradt az előadásról. Viszont egyhavi gázsijára büntették. De — azt mondta — megérte! Olyan kedves, intelligens, megértő publikumot, amilyen Vácon volt, biz nagyon kevés városban lehetett találni. Ezt bizonyítja az is, hogy Nagy- magyarország egyik legnagyobb művészének, Kassai Vidornak, a mi drága, felejthetetlen „Kassai bácsinknak“ otthont adott. Azt hiszem, sehol olyan nagyszerűen nem ismerték az öreg urat, mint ott, hiszen élete jó részét Vácon élte le. Ha feljött Pestre, vagy Vidor Pálnénál — hajdani kollégájánál — szállott meg, vagy nálam. Természetesen a szeretetnek minden meleg ségével vettük körül, úgyhogy nem egyszer mondta az öreg úr: — Ha nálatok vagyok, elkényeztettek. S ezt nem szabad! Itt mindig úgy érzem magam, mintha illatos, langyos fürdőben ülnék. S mi lesz otthon? Ott — hideg van! Az ő nagy művészetének her vadhatatlan érdemeit már sokszor, nálam rátermettebb kritikusok és irók méltatták, ebbe nem is mernék belekontárkodni. Különben is, ez bevégzett tény. Ellenben ! — Az emlékezés gyöngyszemein elértem ahhoz a gyöngyszemhez, ahol őróla van szó. És eszembejutnak apró kedves mondásai Kassai bácsinak, a bölcs filozófusnak. Mikor Vácon Sulamithot játszottam, előadás után bejött hozzám és mérgesen rámszólt: — Te bolond vagy, fiam! így nem lehet játszani, igy nem szabad játszani — mert meghalsz! Azután egy kis idő múlva megsimogatta a fejem és azt mondta: — Neked külön színházat kellene építeni! Nem való vagy erre a világra. Életem legszebb kritikája volt! Egyszer feljött Pestre, hozzám szállt és ebéd után jó hangulatban az öreg úr vicceket meséit. Egyszerre — elakadt. Kérdeztük : — Mi az, Kassai bácsi, miért hallgattál el? Azt mondta rá: — Nem lehet. Nem lehet, no! Egy kicsit zsíros, ami eszembe jutott. Fiatalok kérleltük: — Nem baj! Csak beszéld el, Kassai bácsi! És unszoltuk egyre. Egyszerre- megsodorintotta a bajszát — pirosra válva, mint egy 14 éves Orieánsi, kibökte: — No jó! De akkor menjen ki — a mama. Szerencsém volt azok közé tartozni, kiket az öreg úr művészi szempontból nagyon értékelt, no, meg gyermekkoromból már nagyon szeretett s igy ne kém több volt vele szemben megengedve, mint másnak. Nagyon fúrta az oldalamat az ő házassága. Mert sehogysem tudtam megérteni, — ismerve mindkettőjüket —, hogy ez miképen jöhetett létre. Felesége, Jászai Mari nagyasszonyunk, a magyar színművészet dicsősége, hatalmas nagy nő, csupa energia, tetterő. Művészete a legkomolyabb. Kassai bácsi —pont az ellenkezője. Csak abban egyeztek, hogy mind a kettő kritikán felül álló nagy művész volt. Megkérdeztem egyszer: — Kassai bácsi, drága, mond, szerelmesek voltatok ti egymásba? Rámnézett azzal a kissé szarkasztikus mosollyal, ami csak az ő tulajdona volt, megsodorintotta a bajuszát, azután hümmögött. Csend vott. Látva azonban arcomon a feszült várakozást, egyszerre elkezdte mondani: — Nem, fiam, szerelmesek mi sohasem voltunk! Csak nagyon értékeltük egymás művészetét. S ha ő játszott a Nemzetiben, én mentem el és bámultam, ha meg én játszottam a Népszínházban, ő jött el és — kacagott. — Jó, jó, — mondtam én —, de én a házasságodra vagyok kiváncsi. — No igen, a házasság meg úgy történt, hogy ő nagyon energikus volt. Én meg a nőkkel szemben nagyon gyáva. S igy mikor ő akarta — én elvettem. Az esküvő után pedig, mert én akkor is gyáva voltam, rámkiabált: — Térdre, nyomorult! Es megfogott a galléromnál, a nyakamnál — és bevitt a szobába. Hát igy volt, no! Drága jó Kassai bácsi! Mi, akik nagyon szerettünk, nem feledünk. De nem felejtjük el Vácot sem, ahol éltél, amikor még javában gyönyörködtetned kellett volna a színpadon, ahol szívesen láttak akkor, mikor szomorúan hagytad félbe azt a pályát, melynek még felfelé kellett volna hosszú ideig Ívelni. S emlékezéseim gyöngyszemein mielőtt tovább mennék, hálás szeretettel gondolok a Vácon szerzett dicsőségekre, a melegszívű úri publikumra, a Kúriára, az ekvitációra . . . Vájjon lesz-e még ünnep a világon és Vácon olyan élete a színészeknek — mint volt? Cserey Irma Tisztelettel ÉRTESÍTEM a gyárak, intézetek mélyen tisztelt vezetői és az érdekelt háztulajdonosokat, hogy a szennyvizcsatornázási munkálatokat, valamint ezzel kapcsolatos fürdőszoba és vizöbli- téses klozetberendezése- ket a legjobb kivitelben és legkedvezőbb fizetési feltételek mellett vállalom. Tisztelettel kérem, hogy a fenti munkálatokra cégemet ajánlattételre felszólítani szíveskedjék. Kiváló tisztelettel : VOGEL MIHÁLY vízvezeték és csatornaberendezési vállalkozó Petróczy-u. Telefonszám: 140 Vác megyei város polgármesterétől 9659/1932. sz. Pályázati hirdetmény Vác megyei város polgármestere, min a Váci Iparos- és Kereskedőtanonciskola fentartójának képviselője, az iskolánál betöltendő 1. egy igazgatói, 2. öt közismereti tanítói, 3. egy rajztanári, 4. egy kereskedelmi számtantanári állásra pályázatot hirdet. A pályázni szándékozók magyai állampolgárságukat, erkölcsi és politikai megbízhatóságukat, valamint a 60000/1924. V. K. M. rendelet 41. §-ban előirt képesítésüket igazolni tartoznak. A pályázati kérvények Vác megyei város polgármesteréhez 1932. évi november hó 15-ig adandók be. A választás határnapját a kir. tanfelügyelő úr fogja megállapítani. Vác, 1932 október 2Ó~án. Dr Tornáry polgármester h. ZEPHYR ideális fatüzelésű folytonégő kályha Ára 60 P-töl leszállítva és felszerelve Árjegyzéket ingyen küld: Holczer Dezsöné vaskereskedő, a városház épületében Árjegyzékből magas engedmény! Tekintse meg nagy raktáramat!
