Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-10-15 / 79. szám

2 VÁCI HÍRLAP lyett jeltelen sírgödörben, közös sírban, összeölelk^zve magyar az ellenséggel. Ők hősi halált haltak, de har­caik, veszélyeik, hősi tetteik, di­csőségeik, fájdalmaik nekünk maradtak emlékezetül. Ezek emléke köti össze az élő­ket az elnyugodottakkal tovább­ra is; és e kötelék az egymásra következő nemzedékeket szelle­mi, lelki, erkölcsi kapcsolatban tartja, fiúról fiúra száll a ha- gyomány s nem egy kebelben lángot gyújt. A hősök szobra búcsúhelyünk lesz, hová eljárunk a csüggedés óráiban erőt meríteni, hazafiúi lelkesedésünk füzét éleszteni, re­ményeinket f élfrissiteni, emlé­kezetünkkel áldozni... Oltárunk lesz e szobor! A hon­fiúi áldozatkészség és hősiesség vérrel megszentelt oltára, ahová eljárunk összekulcsolt kézzel kérni a magyarok hatalmas Istenét: tegye naggyá — boldog­gá hatalmassá ezt az ezersebből vérző hazát, melynek minden talpalatnyi földjét őseink vére áztatta s melyért szerető gyer­mekei közül hősi halottként százezren és százezren alusszák örök álmukat. Szép kérés Vác megértő la­kosságához : Ne legyen közöttünk senki, ki kalapot ne emelne a hősök szobra előtti 478 hősi halottunkról tudnak -— hivatalosan A nagyközönség méltán érdek­lődik: mondják meg, mennyi hősi halottja van Vác városá­nak? Mindenki tudja, hogy a for­radalmak kegyelettel nem törőd­tek, a holnapra néztek és az összes hivatalos feljegyzések elkallódtak. Amikor szó került arról, hogy hősi halottaink név­sorát össze kell állítani, a Váci Hírlap szólította fel a város közönségét, mindenki jelentse, ki esett el családjából a harc­téren ? A jelentkezések, sajnos, na­gyon gyéren jöttek. Mintha a nehéz élet nem engedte volna, hogy ezzel is törődjenek. Akit bejelentettek hősi halottnak, annak katonai életét a város anyakönyvi hivatala lenyomozta és igy állapította meg, hogy Vácinak 478 hősi halottja van 1 Egész bizonyos, hogy sokkal több ez a létszám. Mióta látják, hogy azért kutatják, mert em­léküket meg akarják szentelni, mind többen jönnek a város­házára. Az eltűntek közül azo­kat vették fel a hősi halottak közé, kikről holttányilvánitás van. Sokan elköltöztek Vácról, a város képe egész kicserélő­dött és nem tudnak arról, hogy mit tervez a hálás város hőseik emlékezetére. HŐSÖK EMLÉKÉNÉL Dicső halált halt hősök emlékéről Verődik ránk a fényes napsugár. Meghatva nézzük s némán elmerengünk Az ércbe-kőbe vésett nagy csudán . ♦ ♦ Nem régen még közöttünk jártak, éltek, Miként mi, gyarló, szürke emberek; És most dícsfényővezte szellemükre Káprázat nélkül nézni nem lehet 1 Velünk rótták az élet tüskés útját, i\só, toll szerszám volt a fegyverük* Együtt gyűjtöttük az élet gondredőit, Együtt őrültünk, sirtunk Ővelük. Nincs még egy arcvonás sem elfelejtve: Itt látjuk őket földi testbe mind, — Csak lelkűk szállt el messze messze tőlünk S sugártalan a szem, mely ránk tekint. Miénkből meg sok fájó könny pereg le Siratva hitvest, testvért, gyermeket. Ölelni vágyó tárt karunk leomlik: , ♦ . Árnyak csak ők s nem hűsvér emberek! Bús lelki énünk fonja által Őket, Ez súg fülükbe édes drága szót: De Ök megértik ezt a szent szerelmet És boldogok, leheílet bár a csók . ♦ . Vétektől tisztán tündökölve szállják Testvéri gyászunk emlékét körül, S e ritka lelki egybeforradásnak A holt s az élő egyaránt őrül. Bár szép a márvány s tündöklő az érc is, Mely századokra őrzi szent nevük; — Legszebb emlék a tiszta lelki érzés, Amely örökre egyesít Velük! Te szent, te áldott boldogító érzés! Súgd meg lelkemnek, hogy nevezzelek ? Mily szót kiáltsak, mely repülve szálljon E csonka honnak bús röge felett ? Amely erősebb, mint az égi villám, Világot dönget, megráz lelkeket! Amely győzelmes nagy táborba gyűjti A szertehulló árva nemzetet! Szétrombol gátat, zord turáni átkot És minden élőt egy seregbe von, Mely tűzpallossal addig űz előre, Amíg szabad nem lesz e drága Hon! Ez emlékoltár szent szövétnekéből Lelkünkre szállj, mint izzó tűzmadár S gyújts minden szívben forró honszerelmet, Mely rabhazában nyugtot nem talál! Megrendült szívvel s könnyáztatta arccal Kiáltunk hozzád nagy jó Istenünk: Ha harcba szállunk eltiport hazánkért, Ne hagyj magunkra! Áldj meg s légy velünk! Nem hajt a bosszú, irtózunk a vértől, Tetőnk alatt nyugodt a kis madár ; De egytől-egyíg ott leszünk a fronton, Ha az igazság döntő harera vár! Győzelmes zászlók ezreit borítjuk Az elhullott hősök emlékére le S szabad határon, bércen rónaságon Ég s föld boldog dalunkkal lesz tele! — S akik közülünk hősi sírba hullnak S nem érik meg a szent, a várt napot, A régiekkel egyesülve zengjék: Szabad hazában békén nyughatok ! Andor Károly Kassa, Pozsony népével szenvedünk! . . . Pest vármegye közigazgatási bizottsága csütörtök délelőtt Preszly Elemér főispán elnöklete alatt ülést tartott. A főispán el- parentáita a napokban elhúnyt Bíró Zsigmondot a törvényható­sági bizottság örökös tagját. Ő képviselte a vármegyét a felső­házban. Utóda Csik József lesz. Több felszólalás után Negyedy Szabó Géza szóvátette, hogy Pozsonyban és Kassán megtilt­ják a magyar nyelv hivatalos használatát. Magyarország vezér- vármegyéje üzeni Kassa, Po­zsony és Ungvár magyarságá­nak, hogy őrizzék meg a mi drága nyelvünket. A kormányt kérje fel a vármegye, hogy til­takozzék a Népszövetségnél a csehszlovák impérium népszám­lálási adatainak meghamisítása ellen. Preszly Eh mér főispán vála­szában a következőket mondta: — Bár a közigazgatási bizott­ság nem politizál,meg kell álla­pítanunk, hogy a felszólalóval mindenki egyetért. Pozsony, Kassa és Ungvár meggyötört la­kossága mellett van lelkünk és szivünk, velük szenvedünk és velük fogunk győzni. Mai számunk 8 oldal. — Ára 20 fillér. A VÁCI HÍRLAP legközelebbi száma szerdán jelenik meg. Rendőrzenekar a hősök ünnepén Szülővárosa iránt való rajon­gásból a hősi emlék leleplezésén megjelenik Szőlőssy Ferenc kar­nagy budapesti rendőrzenekara élén és több zeneszám előadá­sával emelni fogják az ünnep méltóságát. Reggel fél nyolc órakor már itt lesz a rendőrzenekar és a vasúttól a városházáig zenével vonul fel. itt el fogja játszani a székesegyház egykori hires karnagyának, Ulrich Ivárolynak nem kevésbbé hires Váci Nem­zetőri indulóját a város vezető­ségének tiszteletére. Innen to­vább vonul zenével, majd a rendőrkapi t ányság pal o táj a elő tt áll fel. Itt Szőllősy karmester Éliássy-indulóját a kapitányság vezetőinek tiszteletére fogja elő­adni. Később a zenekar hangver­senyt fog adni, melynek ez lesz a műsora: 1. Fucsik. Harsonasteó (in­duló). 2. Weber: Megnyitó a Bűvös vadász c. operából. 3. Strauss: Bécsi lányok (ke­ringő). 4. Szőllősy Ferenc: Bihari nagy ábrándja. 5. Verdi: Részletek a Trouba- dur operából. 6. Kéler Béla: Takarodó (ka­tonai jellemdarab). 7. Vincze Zsigímond: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyaror­szág. ' Tetszésnyilvánításokra ráadá­sul modern dal és tánczenét fog­nak játszani. Az emlékszobornál való sze­repük ez ideig még nincs meg­állapítva. Egy bizonyos: mikor a lepel a szoborról lehull, a Himnuszt fogják játszani.

Next

/
Thumbnails
Contents