Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-08-30 / 66. szám

ára 12 fillér 47-ik évfolyam 66. szám Vác, 1933 augusztus 3G------irmaim n ihiiiiiii-~-”~——— Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik heienkéní kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ............................3 P — f Vidéken egy negyedévre ............................3 P 5o f Egyes szám ára...........................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI ISEZSÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. A íízdíj liiili'álék már közel 400 ezer pengő! A vízmű és a villamosmű költségvetése — Mennyi a város vagyona és az — adós­sága? — Idegenforgalom Miután Vác közigazgatásának költségvetését ismertettük múlt számunkban, nézzük most a vá­ros két nagy üzemét, milyen ter­veik vannak 1934-re? A vízműnél 37 ezer pengő kell a személyzeti fizetésekre, 52 ezer motoráramra, szennyvíz­csatorna üzemi költségeire 10 ezer, 232 ezer pengő kell aSpe- yer-kölcsön törlesztésére. Ezzel szemben viz- és csattornadi jak­ból 407 ezer pengő bevételt vár­nak: kiadás, bevétel födi egy­mást. A részletezéshez magyará­zatot is kapunk, melyből legfon­tosabb. de legszomorübb, hogy 1928—1932 években mar 3%6 ezer pengő vizdijhálrálék áll fenn, mely miatt nagy kamato­kat kénytelen a vizmü fizetni az adózó polgárság zsebéből. A villamosmű ilyen szám­adást ád: 170 ezer pengőért vesz áramot Újpesttől, személy­zeti költségekre 35 ezer, keze­lésre 27, í'entartásra 15, beru­házásra 10 ezer pengő kell jö­vő évben. Ezzel szemben ma­gárnál ági tásból 174 ezer pengő bevételt vár (30 ezer pengővel kevesebb, mint 1932-ben volt) erőátvitelből 31 ezer pengőt (ke­vesebb 4 ezerrel). A város/ kórház számadása 18 ezer pengő kiadást tüntet fel (orvosi tisztelet díj, gondnok fi­zetése, 8 ezer pengő élelmezés, 2-2 ezer gyógyszer, fűtés slb) ami teljes összegében megtérül, mert a betegápolási pótadóból a mi­nisztérium utalványozza. Végezetül tanulságos kimuta­tás a város vagyonáról és adós­ságairól. Vác Város határa 11,989 kát. hold, 21,090 lélek lakik rajta. Ingatlanainak érté­ke (zárójelben levő számok: 1913-ban) 1,263,114 pengő (630 ezer), épületek 1,729,758 pengő (529 ezer) kamatozó követeléj- sek 490 ezer (85 ezer) üzemek 3,154,455 P (644 ezer) jogok, javadalmak 3,400.000 pengő (2.223,000 P) alapok 44 ezer (203 ezer pengő). A város va­gyona tehát í9 í3-ban megért 41/2 millió pengőt, ma 10 mil­liót! Ezzel szemben van a város­nak adóssága: Villamosúi űré 380 ezer, Káptalannál 110 ezer, városházbővitésre 107 ezer, ösz- szcsen 597 ezer pengő, Speycr- kölcsÖn 2,445,260 pengő. A váci takarékpénztárnak 303 ezer pen gővel tartozik, a hazai takarék­nak 520 ezerrel, összesen 928 ezer pengővel. Az adósságok le­vonása után a v ros vagyonát- ma 6,903,356 pengőre becsülik (1913-ban 3,565,422 pengőre). A terjedelmes költségelőirány zatot a polgármester programja vezeti be. Előtárja, hogy elké­szült a vizmü, csatorna, főutca- kövezés, mi van még hátra? Ezt az ezeréves múlttal és terriié- szetadta szépségekkel rendelke­ző várost az idegenforgalom szá­mára előkészíteni. A város kül­ső képét szebbé tenni, patináját megőrizni, a modern időK jár­művei számára kifogástalan út­vonalakat teremteni. Kezdődik tehát az idegenfor­galom megteremtése, mely, so­kak szerint, mert mások meg­előztek, most jóval nehezebb lesz. .V város közönsége azon­ban bizalommal nyújtja hozzá hathatós segítségét, mert végre ez a generáció is látni akarja, hogy nemcsak kiadásai vannak, de uj bevételi források is nyúl­janak a modern városgazdáik ol­dásban. A püspök meglátogat!a kedveit volt udvari papját és kinevezte főesperessé Hanauer Á. István dr. megyés püspök múlt napokban Kecske­métre ment és felkereste Kovács Sándor apát-plébánost. Minden­ki tudja, bogy a kecskemétiek népszerű plébánosa nemrég még a váci aulában a püspök kedves udvari papja volt. A főpásztor vacsorán voll a plébánián és ez alatt közölte az apáttal, begy a nagykőrösi plébános halálával megüresedett főesperesi tisztség­re őt szándékozik kinevezni. Ez a kinevezés azóta meg is történt. Esküvő Éder Kálmán kir. kúriai bíró és felesége, alabári Mészáros Irén, valamint néhai gyulafe­hérvári Somoghy Lajos min. tanácsos özvegye, Schmidt An­na tudatják, hogy gyermekeik Éder Lívia és gyulafehérvári Somoghy Jenő m. kir. honvéd- százados augusztus 30-án 12 óra 30 perckor tartják esküvőjüket a váci székesegyházban. Kémek harca a nagyháboruban Front a tenger alatt Újra itthon! Szép emlékeink Gödöllőről Vége a nagy találkozónak, szerteszéledt a gödöllői cser- készvilágtábor népe s újra csend honol a park, az erdő fái kö­zött. Igaz, hogy egy-egy idegen csoport még ottmaradt, annyi­ra megtetszett neki a hely, hogy még megtoldotta a táborozást, de ez legföljebb cgv hétig tart még. A műszaki csapatok is itt lesznek még egy ideig, de ezek is csak azért, hogy eltüntessék azt a sok bódét, házat, hidat stb., ami a cserkésztáborban szükséges volt, ami két héten át szolgálta rendeltetését és ami most — hogy a tömegek elmen­tek s a forgalom megszűnt — feleslegessé váll. Eltűnik a me­sebeli város és Gödöllő vissza­vált ozik azzá, ami volt. De ha a földről el is tűnik minden, a lelkekben megmarad minden;... a gödöllőiek lelké­ben a nagy élmény s annak kel­lemes emléke, az idegen cser­készfiúk lelkében a magyar nép megismerése és iránta való sze- retele, ami nemzetünk nemes tulajdonsága állal váltódott kí és teszi az idegen nemzetek fiait az Igazság és Béke igazi aposto­laivá, a magyar föld szemlélete, tájainak szépsége pedig az ide­gen fiúkat valóságos idegenfor­galmi ügynökökké;.. . s végül a magyar cserkész fiú lelkében él, megmarad nemcsak annak tudata, hogy ő most egy nagy élménynek volt részese, hanem az a felemelő tudat is, hogy az egész világ ide figyelt erre a pi­ciny, megcsonkított országra, akarva, nem akarva kénytelen volt tudomást venni róla, hogy a-magyar cserkész fegyelmezett­ségével, a IV. cserkész törvény gyakorlati alkalmazásával, mo­solygó arcával, táborainak szép­ségével, rendjével a külföldiek őszinte elismerését váltotta ki és hogy a Cserkész-szövetség által oly nagyszerűen megrendezett világtábor — mint nemzetek ta­lálkozó helye — valóságos bé­ke konferenc'a színhelye volt. A gödöllői dsembori többet használt hazánk ügyének, mint talán az eddigi összes diplomá­ciai tárgyalások. Magyar cser­kész! ... büszke lehelsz,... ügyes diplomata voltál!.. . A váci fiúk csoportja is kivet­te részét ebből a csendes, rej­tett diplomáciai munkából s merem állítani: derekasan. Ál­talában a X. altábor, melyben mi is helyet találtunk, talán ép a mostoha körülmények folytán — a tábor főrészétől való távol­sága, napsütés, por stb. — igye­kezett magyar daccal mutatni meg azt, hogy csak azért is!., vagyok olyan legény, mint te,.. talán különb is! Es ép ez volt az, ami az idegenek csodálatát, őszinte elismerését váltotta ki, mert amig ők — még a délsza­kiak is — olvadoztak a meleg­től s az erdő fái alá menekül­tek, mi, a X. altábor magyar népe ottmaradtunk helyünkön s végeztük jó kedvvel rendes napi munkánkat. Tábori díszítésiek, kapuk stb. ezek is a X. altábor- ban voltak a legszebbek és e te­kintetben sem voltak a váciak háttérben. Tapasztalat és ismercígyűj lés­re ezer, meg ezer alkalmuk volt a fiúknak és ki is vették részü­ket belőle. Azonban szerényte­lenség nélkül mondhatom azt, hogy összehasonlítást téve a külföldi és magyar cserkészet közölt, nem vagyunk hátrább, mint ők, sőt sok tekintetben előbbre. Nem sok az, amit mi az idegen cserkészektől tanul­hatunk, sőt ellenkezőleg: ők so­kat tanulhatnak tőlünk. Igazi lelket, mély tartalmat a magyar cserkészetben találunk legin­kább... és ez az, ami a magyar jövő értékes építő munkásaivá teszi a magyar cserkészíiúkat. Dacára a távolságnak, a X. altábornak is nagy volt a láto­gató közönsége, nemcsak vá­ciak, — amit természetesnek ta­lálok — de idegenek is igen so­kan állottak meg a »váci Kőka­pudnál, vagy a búzakalász li­liomnál, felkeresték »Csendor­szág fiait« és a gimnázium csa­palát s mindenütt csak szépet, jót láttak. E látogatások alkal­mával történt egy derűs eset. Egy anyóka megy el a s;kelné­mák tábora előtt s olvassa a kapufeliratot: Csendország fiai. Megáll, tűnődik, majd igy szól; — Most voltam a görögöknél, a sziámiaknál, tudom azt, hol van­nak ezek az országok, de hol van Csendország? Hétfőn este volt utolsó altá- bori tábortüzünk, melyen mi, váciak is szerepeltünk. Kedden már megkezdődött a csomago­lás, hogy mire megjön a pa­rancs az indulásra, minden ké­szen legyen. Kedden délelőtt megyésfőpásztorunk mondott tá­bori misét, áldoztalott /előzőleg egész éjjel szentségimádás, gyó- jiás és hajnaltól áldozlatás volt, melyben az összes katolikus cserkészek részesültek), majd a mise végén pápai áldást osztott. »Te Deum« fejezte be a püspöki misét, mely ünnepélyes hála­adás volt a jóságos Istenhez azért, hogy itt lehetett nálunk a dsembori, aminek következmé­nyei óriási kihalásnak lehetnek, hogy nemzetünk annyi lelkes barátot szerzett és hogy az egész idő alatt megőrzött ben­nünket b a j t ó 1 -b e te gs ég t ő 1.

Next

/
Thumbnails
Contents