Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-01-18 / 5. szám
Ara 12 fillér 47-ik évfolyam 5. szám Vác, 1933 január 18 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: I FELELŐS SZERKESZTŐ KIADÓ I SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre ...............................3 P — fi gg LAPTULAJDONOS: I Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre................................3P5ofl ^ ^ _ rr I Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, Egyes szám ára . ............................................13 fillér I I ÍÜEÍKSO | díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Mikor fogják őket lecsukni ? Mikor fogják őket lecsukni ? Ezen a cimen az Amszterdamban megjelenő Hét Volt közli, hogy azalkamaari éshoogezandi parasztok nagymennj iségű burgonyát és kelkáposztát pusztítottak el. Ugyanekkor Noord Hol land tartománynak szocialista tanácsnokai azt az előterjesztést tették, hogy a tartomány szavazzon meg egy hitelt arra a célra, hogy az elpusztítani szán dékolt agrártermékeket megvásárolják és a szűkölködők között elosszák. Már egy esztendővel ezelőtt — 1931 július 21 én — Lnosduinen ben (ugyancsak Hollandiában) friss főzelékfélék kei megtelt hajórakományokat hamvasztottak el. Néhány hét előtt Brazilia ingyen ajánlott föl kávét — Írja a fentnevezett holland újság — az osztrák munkanélküliek számára, ez az aján lat azonban az osztrák nagykereskedők nyomására elutasitta- tott és a vezető polgári lapoknak egy szavuk sem volt az ilyen és hasonló esetek jellemzésére. Egy másik tudósítás pedig az alábbi elképesztő adatokat közli: Perverzitás ez már vagy őrü let? Kelet-Ausztráliában a juh- nyájaktulajdonosai elhatározták, hotry elpusztítanak egymillió birkát, hogy a hús és gyapjú árát felszínen tarthassák. — Egy bretagnei helységben a halászok 500.00Ü halat dobtak vissza a tengerbe. — Braziliában mostanában ismét 70.000 zsák kávét semmisítettek meg. — San- Franciskóban 100.000 tonna mazsolát; Egyiptomban 100.C00 bála gyapotot és Kubában 5,000.000 kilogramm kendert pusztítottak el. — Kanadában a gépeket árpával fűtik, lévén ez ott jóval olcsóbb, mint a szén meg a fa.— Mexikóban mostanában millió- számra rohadnak el a banángyümölcsök és nagymennyiségű rozs- és kukoricakészleteket égetnek el. — Az Egyesült- Államok és Kanada nagyon sok miliő tonna gabonafelesleggel rendelkezik ; kétséges, hogy a learatott új gabonamennyiségnek lesz-e elegendő hely a régi készletek mellett a táro’ásra. Tehát rengeteg gabona, óriási mennyiségű elsőrendűipari nyerstermék és tápanyag! Es mégis, az élet mind drágább lesz; az emberek milliói éheznek és rongyosan járnak — a kapitalizmus nagyobb dicsőségére! És az emberiséget egyre azzal áltatják, hogy egy jobb világ felé haladunk ! Azt hisszük ide nem kell bővebb kommentár. Nem kaliforniai, hazai pajzs- tetű pusztítja Nagymaros fáit öy ümölcsfatulajdonosok, védekezzünk ! Gyümölcstermő fáink egyik legveszedelmesebb eLenségének közeledtél jelezte a Váci Hírlap legutóbbi száma. Mi váciak e veszedelmet csak hallásból ismerjük és amint kétséget kizáróan hitelt érdemlő forrásból meggyőződtem, Nagymaros is csak a hírét hallotta a kalifor- miai pajzstelímek, mert náluR sincs és igy az ellerte való védekezés szüksége sem áll fenn. Ez a hi Lelt érdemlő megnyugtatás azonban ne jelentse azt számunkra, hogy gyümölcsfáinkat minden gondozás, ápolás és védekezés nélkül magukra hagyva várjuk azok termését, mert a valóság az, (amiről egyéb Ként múlt nyáron a m. kir. Rovartani állomás vezetőjének e tárgyú szakelőadásából minden érdeklődő meg is győződhetett) hogy a kis országunk egy-két vidékén már tényleg felfedezték, a veszedelmet és azon helyeken a m. kir. Rovartani állomás útmutatásai szerint védekeznek is ellene, még pedig örvendetes eredménnyel. Tehát ismeretében an-1 nak, hogy az ilynemű fertőzést könnyebb elkerülni, mint gyógyítani, ezért legyünk már eleve óvatosak és iparkodjunk a gyümölcsösünket olyan állapotban tartani, hogy a fertőzésnek még a lehetőségét is kizárjuk. A hazai pajzstetűk és egyéb élősködőkkel szemben is védekezzünk, mert az előzetes védekezés olyan természetű, amit a kaliformiai pajzstetűtől való félelem nélkül is minden boldogulni akaró gyümölcstermelőnek meg kell lenni. Az előzetes védekezés röviden abból áll, hogy újabb gyümölcsfák telepítéséhez, vagy a már meglevők pótlásához ne vásároljunk össze a mesgyékről, ha- tárutakból, erdőszélekből stb. elhanyagolt gyomfészkekből és ellenőrizhetetlen helyekről ke- vésbbé értékes gyümölcsű és a legtöbb esetben rovar és gomba betegségek állal megtámadott fácskákat, hanem csakis államilag ellenőrzőit és fertőzésmentes nek nyilvánított a fajta azonosságot is garantáló faiskoláktól szerezzük be a szükségletünket. A már meglévő gyümölcsfáinkat pedig most a télvégi és kora tavaszi fagymentes napokon tisztogassuk meg oly formán, hogy azokról a hernyófészkeket, a gyapjas és gyűrűs pillapetéket, a fán maradt és olt megszáradt gyümölcsmmniákat szedjük ösz- sze és semmisítjük meg. A gyümölcsfáról minden elszáradt, elhalt ágat, gályát, még a legapróbbat is távolítsuk el. Az el sűrűsödöd korona részeket ritkítsuk ki oly t ormán, hogy az egymáshoz közel álló, egymást esetleg súroló ágak körül a satnyább növésű, helytelen irányba növő részeket szedjük ki, elsősorban vigyázva arra, hogy a megmaradt korona lehetőleg szabályos és egyenletesen ritkás legyen. Az igy kezelt gyümölcsfának a koronájába érvényesül a szabadon behatoló levegő és nap jótékony halása, a rovarok az ilyen szellős koronája fán nem telepednek meg oly szeretettel. a gyümölcs fejlettebb, színesebb, izletescbb és igy sokkal értékesebb lesz. A gyümölcsfa törzséről és vastagabb ágairól az elhalt és felrepedezett kérget, zuzmót, mohát kaparjuk le, ezekután a nagyobb sebhelyeket kenjük be gyümölcsfakátrányLegújabb váci Ka!a húz . . . Levelek egybéli komámhoz Jelige: Nem mind Arany, aki fénylik . . . Tragor Ignác nyomdokain irta: Diny- nyés Nagy Esíány. Bevezető Írás Kedves egybéli Komám! Gondolom, hogy hozzátok is eljutott az hire a vót nagyszalontai jegyző úrnak, aki valamikor olyan akkurátusán forgatta a pennát. Mindenfelé azt hallom, hogy íőirása »Toldi« néven látta meg ez világot és hogy ez tette halhatatlanná. No látod, mindig mondtam én neked, hogy csak az búsijja az ember feji! ebben a cudar életben, hogy meg kő halni! Bezzeg Arany jegyző úr nem akart véglegesen meghalni. Mit tett? Elővett egy csomó árkus papírt meg egy régi gyarló verset és kifundált egy olyan történetet, amivel csengő aranyakat meg halhatatlanságot nyert. Aztán mondja valaki, hogy a jegyző urak nem tuggyák haszonnal forgatni az pennát!? Ne csudákozz, ha engem is elfogott a kévánság a halhatatlanság erányába és elhatározI tam, hogy megírom a »Lelujabb Váci Kalahuz«-t Vác város Lantos Sebestyénje, Tragor Ignác nyomán. Úgyis régen birizgát már a Dercsényi szerkesztő úr, hogy írjak a lapjába nekie. Végre ráadtam a fejem, mért a P. F. Gv. úr is követölte a váci Kalauzt, mer aszongya anélkül nem ér a zegész váci idegenforgalom egy pofa bagót! Tudod te azt kedves egy komám, hogy nekem milyen köny- nyűlen megy egy ilyen irás. Ha szépet irok aszongyák: »No, ez a téntanyaló megszerette Vácot, nem csoda, hisz abbul él a nyavalyás«. Ha meg nem szépet irok rulla, akkor meg igy: Nem csoda, ha gyalázkodik, bizonyára »gyütt-ment« a mihaszna«. Szó ide, szó oda, mindenkép talpra esem, mint a Katufrék macskája! De egyes előre is megmondok neked. Ügy Írom, ahogyan látom és érzem. Mer az az igazság. Nem akarok úgy járni, mint az egyszeri róka, aki islrázsa- ságot vállalt, hogy aszongya ő el nem árulja a medvét, aki az istállóba rejtőzködött. Mikor aztán gyüttek a vadászok bizony egyre ordélozta, hogy ő nem látott egy fia vadat se, eközben pedig a szemével az istálló felé kacséngatott, ahol is ráakadtaK szegény medvére. A mackó terítékre került, de szépen melléje fektették a ravasz rókát is hűséges szolgákitjáért. Aztán a jeligémet is fontolóra veheted. Tudniillik, bármenynyire is fényt vet Vácra ez a Kalajuz, azér nem arany, hanem — szegény irás. Másképpen pedig' akárminő halhatatlanság lesz is részem ezér’ a szép írásért, azér’ én nem leszek Arany, hanem Dinnyés Nagy Estány. Harmadsorban meg azér’sem arany ez az irás, mert egy lyukas krajcár nem sok, annyit sem kapok érte. Látod, látod, mire viszi az ember fiát az halhatatlanság után való vágyás. No de el is gyün az idő, mikor majd kavicsokkal célozgatják ércből való orromat ott nálunk. De én csati állok, állok és tűröm a kavics- záport, legfeljebb annyit morgók bajcom alatt: »Nesze neked Estány, kellett neked a drága üdődet arra a Kalajuzra pocsékolni, hogy vásott gyerekek célpontja legyen az orrod«? De nem tehetek mást egybeli Komám! Már csak azért is meg kell cselekednem ezt a Kalajuzt, hogy ha te arra a szerencsétlen eszméllelre gyiinnél, hogy meglátogatnál éngem, ne kelljen annyit beszélni, Mert én igen megvendégellek valamelyik test- hönálló vendéglőbe, ha lesz rá-