Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-06-04 / 43. szám
Ara 20 fillér Hai számunk 8 oldal 47-lk évfolyam 43. szám Vác, 1933 június 4 VÁCI HÍRLAP Poliükai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: jj FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ j SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f j LAPTULAJDONOS: I Vác> Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f jj w* 42WVwB ffcr'ysá I Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, Egyes szám ára ............................................12 fillér jj m. A j díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. ....... A® Op eraház művessel síelt látogatássa Szabadtéri előadások Vácon A m. kir. Operaház művészei és műszaki személyzete Vác városát már régóta szivükbe zárták. Évente megjelennek, hogy egy szép tavaszi napot itt töltsenek és itt kipihenjék fáradalmaikat és felüdiiljenek aDuna meilett. Az idei látogatásuk különösen nevezetes mert jelentős művészi élményt nyújtottak előadásukkal a váciaknak. Még sokáig fog élni szivünkben a szép hangversenynek visszhangja és a hála érzete, mert hisz mindezt önzetlenül, lelkünk gyönyörködtetésére, a varos szegényei javára adták. Érdemes lenne e nemes cselekedetet hosszasan méltatni, de mi, akik folyton Vác városa jövőjére és feledésére gondolunk, most arra gondolunk, hogy hogyan lehetne az Operaház művészeit Vác vá ros fejlődésének a szolgálatába állitani, és a város iránt hajlandóságukat a város részére továbbra is kamatoztatni. A napokban olvastam, hogy Szombathelyen és Kőszegen július 1-én és 2-án nagyszabású szabadtéri opera előadásokat tartanak és ez a vállalkozás külföldről is sok vendéget fog ide csábítani. Az előadások elé nagy érdeklődéssel tekint a zenei pubiikum, mert az előadásokon a száztagú zenekaron, a száztagú kóruson és a száztagú ba letten kívül az Operaház legki válók művészei és más neves művészek is fognak szerepelni. Szombathelyen, a Szent István parkban feláliitandó szabadtéri színpadon a Cigánybárót, Kőszegen pedig a múltról regélő Főtéren a Parasztbecsületet adják elő, nagy méretekben, rengeteg eredetiséggel, a természet és a városépitkezés nyújtotta díszletekkel és színpaddal, amiknek művészi hatásai nyári estén a reflektorok erős fénycsóváíban káprázatos látványt nyújtanak és a színházi és zenei élményt fokozzák. Eddig a hir. Felmerül a kérdés már most, hogy nem lehetne-e Vácon is az Operaház művészeinek közreműködésével ilyen szabadtéri előadást ren dézni ? A gigantikus Székesegyház-tér erre a célra kiválóan alkalmasnak látszik. A templom nem lehet akadály, hisz Salzburgban is a Székesegyház előtt zajlanak le az ünnepi játékok. Előadják ott minden évben Hugo von Hofmannsthal „Jedermann'4- ját. A darab úgy kezdődik, hogy a szereplők a templomból jönnek ki. Ezt a darabot Kolozsvárt is és Erdély más városaiban is előadták nagy sikerrel. Salzburgban olyan idegenforgalmat teremtenek az ünnepi játékok és főkép Hofmannsthal darabja, hogy tavaly a valutáris nehézségek ellenére annyi látogató érkezett belföldről és külföldről egyaránt, hogy Salzburgban nem lehetett elhelyezni őket és a szomszédos falvakban kerestek részükre lakást. Jól tudom, hogy városunk minden szépsége mellett sem vagyunk Salzburg, de amit Szombathely, Kőszeg és Kolozsvár meg iud csinálni, arra mi is képesek vagyunk. Felvetem tehát az eszmét, hogy foglalkozzunk mi is a szabadtéri színháznak a Székesegyháztéren megvalósítható gondolatával és kíséreljük meg Hofmannsthal darabjának az előadását. A gondolattal persze meg kell barátkozni, mert valóban szokat lan és merész. De nem kivihetetlen. Megkönyiti Budapest közelsége technikailag és a siker szempontjából is, mert hisz a fővárosi közönség érdeklődésére bizton számíthatunk. Óriási eseménye lenne Vácnak egy ilyen előadás, hatalmas bemutatója a város lendületes fejlődésének és szépségeinek. Jobb reklámot nem is lehet kívánni. Mert most már ott tartunk, hogy nem kell elbújnunk más vidéki városok mellett. A terv megvalósítása esetén, szinte szédületes perspektíva nyílik meg szemeink előtt. Már látom a nagy szállót a Duna partján benépesítve akiváncsiak és érdeklődők százaival. Jönnek látogatni a váci ünnepi játékokat. Lesz itt idegenforgalom! attrakciók is lesznek és Váe- nak fel fog virulni, helyet kap a nap alatt és boldog jövő integet felé. Teljes komolysággal vetem fel az eszmét. Ha nem lehet megcsinálni holnap, úgy várni kell még, de érdemes foglalkozni vele. Mindenesetre ajánlom a várost minden szépért lelkesedő vezetőjének, nézze meg a szombathelyi és kőszegi előadásokat, vagy küldje oda hozzáértőjét a kérdés tanulmányozására és az előadások megszemlélésére. Összehasonlításokat téve lehet csak a kérdés megvalósítási lehetőségeit végleg megállapítani. Ha lelkesen hozzá fogunk, meg is csinálhatjuk, a siker erkölcsi tényezői megvannak. Ezek közt első az opera művészeinek Vác iránt megnyilatkozó szeretete. JP. F. Qy. Idill a zárdában Mikor még a kabaré újdonság volt, Fedáktól elkezdve, a legkisebb színészig, mindenki kabaré-estét rendezett. Ez a műfaj aféie zsardinett volt, sokminden csemegéből összeállított kis kertecske, amelyben a malagán datolyán, szultánfügén, pa pirmandulán, gyümölcs s szaloncukorkán kiviil ott trónolt az ementhali sajt szeletecskéje is exkluziv-gyanus szagával. Vegyes felvágott volt, nemes prágai sodorral, máj-pástetom, veneziai és magyar szalámival, torma és aszpik közé ágyazva, de meny- nyiségben, aféie alsótöltelékül nem hiányzott belőle a füstölt kolbász és disznósajt sem. A legelső színháztól elkezdve a legutolsó kurta korcsmáig divatcikk, szükséges rossz volt a kabaré, amelynek Parnasszus- 8án mint koronázatlan fejedelem Nagy Endre trónolt, szellemes, csipkedő, aktuális konferánszai- val. Egy-egy szabad estémen én is ki-kiruccantam a szomszéd városkákba kabarézni Arról aka rok egyet-máit elmondani, hogy a kabaré ezerféle szálai közé hogy fonódhatott bele a zárda szent élete is. ... A temesvári Ferenc József városi színházban vendégszere- pelgettünk s innen kirándultunk egv-egy estére Fehértemplomra, Deltára, Nagyszentmiklósra is. Mindenütt előre elkapkodták a jegyeket, sőt az állóhelyekre is pótszékeket kellett beszorítanunk. Minden klappolt, mint a karikacsapás, csak egy csekélység hiányzott még, a — zongora. Reggeltől délig, déltől alkonyaiig roham a zongora után, házalás, kérés, könyörgés, rimán- kodás. A jót nem adták, a rossz meg nem kellett. Ekkor írtam esti bevézetésemül a prológba az alábbi jeremiádákat: Mind, mind elenyészik, bagaiell ügy . . . semmi . . , Fő, hogy honnan fogunk zongorát majd venni Negyven fok melegben,szemvakitó porban, Reggeltől-estélig ez a jelszó: Hol van ?... Mint a kéregetők házról-házra járunk . . . Itt is van zongora, amott is találunk. Harmincszor csókolunk olyan helyen kezet. Melynek birtokosa zongorához vezet . . . És ha ideadja, oh, ha ideadja . . Áldva lesz a lánya, anyja öregapja Mindent magasztalunk, mindent feldicsérünk Mig a zongorával a kapuhoz érünk . Hátha meggondolják s visszavaszik félek . . . . . . Hát nem gyönyörű szép a Kabaréélet ?! Egy helyen a csigalépcső volt az akadály, másutt meg az anyós, harmadik helyen maga a zongora, melynek csont fogait kiverték a századok. Este hat órára jár. Jegy már nincs, zongora még nincs. Agyonhajszolva, összetörve megyek a szállodába, közben úíbaejtvén a trafikot is, ahol a jegyeinket előre árusították. —- Nincs zongora, nincs előadás! Jerikó trombitái nem rázták meg úgy az ősfalakat, mint ez a kijelentésem megrázta a derék trafikost, kit a bruttóból 15°/0 illetetett meg a jegyárusításért, rendezésért. — Mit csináljunk ? — Számolunk. Az engedély volt ennyi; a szinlapnyomás, kihordás, ragasztás ennyi; a terem kitakarítása, a pódium felállítása, székek beszerzése, szállítása,számozása ennyi; szóval ezeket levonva, a többit visszaadom és . . . Keringett velem a világ, ott álltam hetedmagammal, nyakamban az útiköltség, szobák, kocsik stb., stb. . . . Miből fedezzük a hiányt? S mindez egy nyomorult zongora miatt. Ebben a pillanatban egy urasági hintó állt meg a trafik előtt, melynek bakjáról maga az úr ugrott le. — Még három jegyre volna szükségem, vendégeket kaptam. A trafikos izeg-mozog, köhög, krák.og, végre kinyögi: — Már pótszék sincs, de különben is, elmarad az előadás. — Elmarad? Hát ezért váltottam meg már két hétnek előtte a jegyeimet ? Azért jövök tizenöt kilométert kocsin ebben a pokoli hőségben, hogy visszamenjek ? Muszáj játszani! Ki- zsuppoltatom azt a komédiásbandát, ha engem hiába bolondították ide. Személyes kérdésben kértem szót, bemutatkoztam, elmondtam, hogy nem tudjuk zongora nélkül leadni műsorunkat. — Mit, zoDgora? Itt vannak a cigányok, a Balogh Rudi bandája, majd elkísérik azok. Szégyen, gyalázat, hogy ebbe a büdös fészekbe ne adjanak zongorát... Hopp, uram-öcsém, a zárdában próbálkoztak már? — A zárdában ? — Ott. Két zongora is van, meg, ha jól tudom, pianino is. Szó- és köszönés nélkül rohantam a zárdába. Csengetek. Egy jóságosarcú kedvesnővér nyitott kaput, megkérdezte a nevemet és jövetelem célját.
