Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-01-11 / 3. szám
ára 12 fillér 47-äk évfolyam 3. szám Vác, Í933jarsüár 'll Mi9SSMMaESH& í£jJ^ WflLaywiJKaBga»iBSaagC6»S^I'gCg>Cig>?rtC:'S.yw w VÁCI HÍRLAP Poliílkai és íársodaJmii hetilap, megjelenik heíenkéní kétszer: szerdán és vasórnsp ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f Egyes szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ. KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉOTI I*ESK$© SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. — Tragor Ignác napja — I fogy a 11 éli Vác környékén az ember 8.000 év előtt? A Muzeuin-egycsnlot közgyűlése Az uj naptárakba január 6-iki piros betűs ünnepre bát ran be lehetne nyomatni évek óta: Múzeum közgyiíl se. Ezen a napon ugyanis nagy és előkelő társaság ad mindig találkozót a városháza fehér termében és mert nem szenzációért, divatért, hanem tanulásért jön össze, egy órát igen kellemesen tölt el és nagyon hálás Tragor Ignácnak. A múzeum lankadatlan, munkás, tudós elnöke ezen a napon kilép a nyilvánosság elé és megmutatja: mit dolgozott Vác kultúrájáért a csendes egyesület? Ő úgy mondja, hogy a Váci M .i- zeum-egyesület, de nincs a városban egyetlen egy naiv lélek, ki összetévesztené és ne tudná, hogy a Muzeum-cgyesüet maga a tiszteletre méltó, fáradhatatlan elnök, Tragor Ignác dr. Minden évben meglepi az egyesület tagjait, hallgatóságát legújabb kutatásainak körvonalakban való ismertetésével, melyet szerényen elnöki megnyitónak jelez. Ez idén bej elem tét te, hogy Vác őskora foglalkoztatja már régebben és néhány jelentős adata van, melyet hálás közönsége elé tár. Előadásának gondolatmenete ez volt: Az emberiség bölcsője az Eul'rát és Tigris vidéken ringod. Mikor megszűnt a paradicsomi állapot, hogy élelmét fáradság nélkül nyújtottak a fák és cserjék terményei, vándorútra kelt. Egy részük nyugatra fordult és a Krimián át a Duna völgyén feljutott a váci kanyarulatig és itt megtelepedett. Ekkor már küzdenie kellett az élelemért és fel kellett venni a küzdelmet az ellenséges törzsek ellen is. Fegyvert készített kődarabokból, növényi rostokból, állati bőrökből ruházatot. A kőkori ember búvóhelyeket keresett a barlangokban, a Nászúi Násznépbarlangjában a Büki fölött i vár szerű dombon, a Pogány várban, a cselölei erdő rengetegeben, a csörögi hegy sza- kadékaiban, a hont-nógrádi tra- cliilhegyek agyagos barlangjaiban. Ismerték a tűz használatát, csont és kőeszközeit, agyagedé- nyeik díszítései és üveggyöngy ékszerei valamelyes műveltségről és művészi érzésről tanúskodnak. Az említett telephelyekről valók a városi múzeum kő-, agancs csonüárgyai, melyeken az emberi kéz nyomai látszanak. A városi agyagbánya ésaHir- mann -h om ok t égi agyé r h elv érői került ki a legtöbb kezdetleges agyagedény, mely ennek a 3000 év előtt itt élt népnek kevés, de beszédes hagyatéka. A telephelyek lakói érintkezésben voltak egymással, bogy a közös ellenség ellen egyesült erővel lépjenek fel. Állaíbőr ruházatukkal élénk cserekereskedést űztek, halottaikat eltemették, ételeiket edényekben helyezték csontjaik mellé, hogy a túlvilágon folytassák életüket. Ezeket a népeket néhány évszázad múltán nagyobl) műveltségű néptörzsek szorították ki és telephelyeiket elfoglalták. A fém anyagának felismerése és felhasználása uj epocha az emberiség történetében. Az ember a fém ismerete által vált a föld igazi urává. A bronzkori műveltségben élt embernek sok szép hagyatékát őrzi a váci múzeum. Egy primitiv kapcsolótűt váci fibula néven ismer az archeológia. Érdekes, hogy a váci föld gyomrából kikerült sok őskori tárgy került Bécs és Lon- don múzeumaiba is. A bronzkor embere már nem lakott barlangokban, hanem rozséból font magának hajlékoté's agyaggal tapasztotta ki. Ékszerei bronzból és aranyból készültek és fülben, nyakon, karon, kézen, lábon és övön hordották, ruhájuk pedig nem csupán állatbőr, hanem lenből és kenderből is készült. Hogy milyen nép- fajlioz tartoztak és milyen nyelven beszéltek, iazt eddig még nem sikerült megállapítani. Az első nép, melyet mint ilyet ismerünk, a vas ismeretével jött kelták voltak, kik a Kr. sz. e. IV. században telepedtek meg itt a Duna kanyarulatnál. Harcias és nagyműveltségű nép volt, egyik telepük: a Bangor-hegy még 111a 2000—2400 év után is az eredeti kelta nevet viseli. Az alsóvetők dűlőjében végzett ásatások eredményét ismertetve, A csehek váci mártírja Emlékezés Bal ás Lajosról 2 közlemény I. Városunk nagyjainak diszes sorában egy országosan elismert nagy és kiváló férfiú érdemekben gazdag életét, két egyházmegye óriási területére kiterjedő általános működését és vértanúi halálának szomorú emlékét elevenítem fel. Sipeki Balás Lajos rozsnyói püspök bölcsőjét nem Vácon ringatták ugyan, de üt indult meg dicsőséggel lefutott pályáján, közöttünk lett naggyá, nekünk hagyta nemes lelkét; kellemes diákéveinek és derűs ifjúságának édes emléke, valamint munkásságának, alkotásainak jelentékeny része idefűzte őt Géza király városához. A szomszédos Nógrád megye szülte. 1855-ben a szent király napján — augusztus 20-án — látott napvilágot Becskén, ősi kicsiny kúriájában. A szerény hét szilvafa árnyékában cseperedett fel testvérbátyjával, Jánossal együtt. Mély vallásos érzületét szelidlelkű édesanyja csepegtette fogékony kis szivébe, míg az iskolai tudás mécsesét tanítómestere gyújtogatta gyermeki agyában, még pedig olyan szép eredménnyel, hogy édesatyja, a józan gondolkozású kurta nemes, tudományos pályára szánta. (Idősebb testvérét pedig maga mellé vette a gazdaságba segítőtársnak, hogy idővel reászálljon a kicsi birtok.) így került a gyorsfelfogású és komolytermészetű fiú Vácra a kegyesrendiek hírneves gimná ziumába. Nagy akaraterővel, ki tartó szorgalommal és teljes odaadással fogott itt hozzá a szükséges díákismeretek megszerzéséhez, és mig a többi gyerek hancúrozott, veszekedett, fára mászott, ő állandóan a könyveket bújta. Mohón szívta magába a derék piarista-tanárok lelki oktatásait és hazafias tanításait. Az önkényuralom ekkor már a végét járta, de a láthatár mélyén még ott cikáztak a negyed század előtc lefolyt szabadságharc dicsőséges emlékei. Otthon is, az iskolában is lelkesen emlegették a legendás idők csodálatos eseményeit és a magyar hősiesség felülmúlhatatlan példáit. Mikor hazament a szünidőre, nem talált többé magának való társaságot, édesatyja a cselédekkel vesződött, édesanyját a háztartás gondjai foglalták le, bátyja és falusi pajtásai csinyte- véseken jártatták az eszüket úgy, hogy neki nem volt kivel társalognia. Magába mélyedt és gondolkozott Szívesen kóborol! az erdő lombos fái között és a mező vadvirágos pázsitján. Az illatos réten heverészve, hosz- szasan hallgatta a patak csörgedez*' sét és a madarak csicser géstE, miközben el-elnézegette a biborszinben kavargó felhők játszi kergetőzését és gyönyörködött benne, hogyan fürösztöt- ték meg még egyszer a leáldozó nap aranysugarai a távolból fel- tűuő Naszál kék hegygerincét. De nem tunya tétlenségből feküdt kint napszálltig az illatos virágú mezőkön és nézegette az úszó felhők változatos játékát a kéklő égboltozaton, hanem a gondolkodás szeretetéből. Ilyen meditáció közben lopózott fiatal keblébe és épült ki benső vilá gában a magasztos elhatározás, hogy a papi pályára lépjen. A szerető anya vallásos nevelése, a szerzetes tanárok hazafias ta nítása és buzdító példaadása, a családi tűzhely magánya, szelíd lelkének elmélyedő természete hajlamossá és hivatottá tette őt az egyházi rendre. Isteni szolgálatból megérezte elhivatását és alázatos szivvei munkálkodott azon, hogy megvalósítsa szent küldetését. Lett is belőle olyan pap: qui estsacerdossecundum cor Jesu. Minthogy abban az időben Vácon még csak nagygimnázium volt, Peitler püspök Kassára küldte a VII. és VIII. osztályos papnövendékeket. A Kassán tett érettségi után Balás megint viszszakerült Vácra, és itt végezte tbeologiai tanulmányait, melyek befejezése után Peitler püspök 1879 július 7-én pappá szentelte és mint káplánt Lőrincbe dispo- nálta. Azután Hatvanban és Csongrádon működött mint segédlelkész szintén egy egy évig plébánosainak és a híveknek legnagyobb megelégedésére. 1882 ben Peitler püspök Vácra helyezte az alsóvárosi plébániára karkáplánnak, majd megbízta a Katolikus Legényegylet vezetésével is. Örömmel vette teherbíró vállaira ezt a munkatöbbletet, mert felismerte ennek az intézménynek erkölesnerae- sitő és nemzeínevelő jelentőségét. Szívesen járt el esténként az egyesület helyiségébe, tanit- gatta, oktatta, biztatta és bátorította az ifjú iparosokat. Népszínműveket taníttatott be velők és ezek nyilvános előadása által fényes erkölcsi és jelentékeny anyagi sikereket ért el. A helyes vezetés és gyakori közös érintkezés fejlesztette tudásukat és nemesitette Ízlésüket. És amikor azt látta, hogy az ifjak fogékony szivében termő talajra talált a mag, melyet elvetett, egészen lelkére vette az iparosság művelődésének ügyét és ennek érdekében sokat fáradozott és dolgozott. Megmozdította a város egész társadalmát s ő maga nemcsak buzdító példaadással járt elől mindenkor,
