Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-04-23 / 31. szám

ára 12 fiSiér 47-ik évfolyam 31. szám Vác, 1933 április 23 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megfelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: I FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ j SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f I gs LAPTULAJDONOS: Vác, Széchcnyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, Egyes szám ára .................................................12 fillér j j díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Kokovay János: A váci Szegónyügyi hivatal tizenhárom hónapja A világ vajúdásából folyó gaz­dasági válság — a munkanélkü­liség szinte megoldhatatlannak látszó problémája s az ezzel já­ró nyomorúság nagy agodalom- mal töltötte el még azok életét is, akik a béke boldog éveiben, kezük munkája után biztosan számíthattak mindennapi kenye­rük előteremtésére. A megélhe­tési és kereseti viszonyok elkép­zelhetetlenül rosszabbodtak év- ről-évre s ezzei együtt a meg­oldást követelő szociális, vagy inkább gazdasági problémák hi­hetetlenül megsokasodtak. A szegénysegélyezést különfé­le jótékony egyesületek hatáso­san és dicséretesen meg tudták oldani, míg a tömegszegénység úrrá nem lelt a társadalmon. A nagy tömeg-nyomornak ijesztő számaránya mellett van még egy, — a mai korral járó, — kóros tünete: a munkakerülés, az Üzletszerű kéregetés! A nagy tömeg megrohamozza a jószívű közönséget siránkozó, rongyos alakiában és kellő ismeret és kivizsgálás hiányában, kifogy az adakozó közönség pénzéből és türelméből egyaránt. Elérkezett a szegény.segélyezés rendszeresített megszervezésé­nek 12-ik órája, annyira tűrhe­tetlen és elviselhetetlenné vált a helyzet, mivel mindig ugyanazt a kevés »jószivű közönséget« vették igénybe, akik jószívűsé­gükről közismertek és rendsze­rint ugyanazon kéregé tő szegé­nyek, akiknek volt bátorságuk odatolakodni, vagy akik érteitek hozzá protekciót szerezni a kü­lönféle jótékony egyesülethez; a szemérmes szegények pedig, — akiknek száma az utóbbi időben nagyon is emelkedett, — a legszo- morúbb nyomorban és Ínség­ben nyomorogtak. A rendszeresített szegénygon­dozásnak gyakori szempontból, — a sokféle kísérletezés közül — a legtökéletesebbnek volt mondható az úgynevezett: »egri norma«, amelyet P. Oslay Os­wald honosított meg először Egerben, majd később néhány vidéki város is átvett és a gya­korlat után annyira kielégítő eredményt tudóit felmutatni, hogy maga a Népjóléti, majd pedig a Belügyminiszter is fog­lalkozott annak rendeleti utón való megszervezésével az egész országban. Ez a szegénygondozás három részből áll: 1. a hatóság bevonásával egy intéző bizottság, 2. a gyűjtés, mely házról-házra való járással és gyűjtéssel biztosítja az ügy állandó fentartását, 3. aszegény- kataszter felfektetése, a leigazolt szegények nyilvántartása és azoknak állandó otthoni segé­lyezése. Ezt az »egri normá«-t vettük mi is alkalmazásba 1931. no­vember 16-án, mikor megalakult Vácon is a szegényügyi bizott­ság. Hatósági és társadalmi té­nyezők fogtak össze, hogy az elesettek, elaggottak sivár életét, — a koldulás kiküszöbölése mel­lett, — egy uj rendszer életre- kellésével emberivé tegyék. Vác város lakóinak jószivű áldozatosságára, mint funda­mentumra létesítettünk egy ed­dig ismeretlen uj intézményt. És ha kezdetben a siker bizonyos­ságában való kétkedés néha- néha még a kezdeményezőkben is bizonyos szorongást váltott ki, hat hónapi lankadatlan munka után már értékes ered­ményeket feltüntető kis füzet­ben megjelent »Beszámoló«-ban győzhettünk meg mindenkit, hogy az elvetett mag termékeny talajra talált s az önzetlenül végzett munka nem volt hiába­való. Ezzel a beszámolóval azon­ban az a sajnálatos eset történt, hogy majdnem többet ártott, mint használt. Az egyes adako­zók adományainak feltüntetésé­vel ugyanis azt a célt véltük el­érhetni, hogy akik állapotuk és vagyoni viszonyukhoz mérten, feltűnően kevéssel járultak hoz­zá a szegények ellátásához, majd ösztönzést és buzdítást nyernek a náluk jóval szegényebb sors­ban levők adományából a ne­mes versenyre és fölemelik ado­mányaik összegét. Ellenkezője történt; mert igen sokan —lát­ván a tehetősebbek kis adomá­idét — leszállították saját hoz­zájárulásuk összegét. Azután meg a hivatalvezető elnézéséből a gyűjtőhölgyek késedelmesen beadott elszámolási nyugták hiánya folytán nem egyezeti so­kaknál a kimutatott összeg a tényleges adományok összegé­vel. Ebből apprehenzió, gyanú­sítás, gúnyolódás származott s igy a nagy jóakarattal sürgősen kinyomatott beszámoló füzet szétosztását be kellett szüntetni. Egyre azonban mindenesetre jó volt a féléves »beszámoló«: tanultunk belőle. Az ott mutat­kozó hibákat kikorrigáltuk suj könyvelést fekleíve fel, ma min­denkinek ki tudjuk mutatni pontosan adománya összegét. Azóta lepergett a megpróbálta­tásokkal teljes 1932. év s 13 hó­napról szól jelen beszámoló, amely híven tünteti fél a »Sze­gényügyi Hivatal« egv évi, illet­ve 13 hónapi munkájának ered­ményét. Az összes bevétel volt .... 20.212 P 79 í Az összes kiadás volt .... 19,049 P 89 f Az 1933. évre átho­zott maradvány 1,192 P 90 f A bevétet előállott: 1. Gyűjtésből , . 18,064 P 82f 2. Városi hozzáj. 1.200 P —f 3. Felsővár. Szt. An­tal persely . . 700 P — f 4. Halottaskönyv . 190 P — f 5. Adományból . . 55 P — f 6. Kamatból . . ____32 P 97 f Összesen: 20,242 P 79f Ki ad I unk: 1. Élelemre . . 2. Ruházatra . . 3. Lakbérre . . 4. Pénzsegélyre 5. Tüzelőre . . 6. Különfélére . 7. Izraelitáknak 8. Temetésre . . 8,258 P 36 f . 1,799 P 74 f . 3,826 P 60 f . 2,055 P 90 f . 1,292 P 65 f . 830 P 57 f 750 P — í 236 P 07f Összesen: 19,049 P 89f Befejező cikk szerdai számunkban. — — — —— — Fáispokimk Rómába ufcüsroii Megyés főpásztorunk 20-án, csütörtökön elhagyia székhelyét és Rómába utazott, hogy a szent­év alkalmából a pápa előtt egy­házmegyéje hódolatát bemutas­sa. Kíséretében van Koyvald Ot­tó pápai prelátus. Püspökünk május elsejéig lesz Rómában és május 3-án érkezik haza, de utá­na rögtön megkezdi az alföldön tavaszi bérmautjár, mely junius elejéig tar!. A bérmakörút miatt a püspöki palotában audienciák ez ideig szünetelni fognak. Operaénekesnő, aki felolvas Petőfiről és érsekei Petőfi-nótákat A hétfői, április 24-i Váci Urá­nia közművelődési előadás mű­sora: 1. Walter Margit opera­énekesnő: Petőfi költészete a ze­nében. (Az előadó-művésznő a Petőfi nótákat Sümegh Miklós zongorakiséretével énekli.) 2. Oktatófilm. Belépődíj 10 és 20 fillér. Az I. és II. helyre a beme­net szabad. Az Anyák Iskolájában ugyan- ólt d. u. 5 órakor kezdődik az előadás. Az előadó: Dienes Zol­tán dr. Belépődíj nincs. A dollár esése nem teszi olcsóbbá a Speyer-kölcsönt! Mikor az angol iont esett, Ma­gyarországon sok iparvállalat és nagybirtokos tiszlázia magát és közel egyharmadával kevesebbet kellett visszafizetni, mint volt az adósága. Most a dollár esik és sokan a dollár-kölcsönök ol- csóbbságára spekulálnak az elő­ző példák alapján. Sok magyar város gondolta, hogy most meg­menekül a terhes Speyer-köl- csöntől, vagy legalább is ol­csóbban jön ki vele. Egy példa igazolja: Vác városának a Spe- yer-kölcsönből még 21/2 millió pengő tartozása áll fenn (3 mil­liónál több volt.) Tegnap a dol­lár közel tiz százalékot vesztett értékéből a tőzsdéken. A Spe- yer-kölcsön pengőben fizetendő. Ha tehát ezt a veszteséget át­számítjuk, Vác városa egy na­pon negyedmilliót keresett vol­na a doliár esésén lia ... Igaz, ha Speyerék nem fülelőre látók és ki nem kötik, hogy a dollár alatt mindenkor arany dollárt kell érteni és igy is kell visszafi­zetni! Hiába tehát, a dollár visz- szaeshet akár egy pengőre, ak­kor is, ha Speyer-kölcsönről lesz szó, Vácnak és minden ma- gyar városnak arany értékben kell azt visszafizetni. A dollár esése tehát magyar városokat hi­degen hagyja, ha lázban is ég az egész világ. A Speyer-kölcsön kegyetlensége tehát most más ol­dalon is mutatkozik. Esi.' alvó Täuber Mária és dr. ZUahy István ügyvéd Budapesten hus- vétvasárnapján házasságot kö­töttek. Huszár Károly és N9£halo¥Ícs Zsipmond a Kai. akcióról Hácorc iariiitak előadást A váci Katolikus Akció kultu­rális bizotisága ma, vasárnap d. u. 5 órakor a szeminárium dísz­termében rendezi első, u. n. idő­szerű előadásál. Az első előadók országos tekintélyű férfiak, akik az országos szervezet élén álla­nak és pedig Huszár Károly v. miniszterelnök, az O. T. I. elnö­ke, a Kát. Akció orsz. Központ­jának alelnöke és Mihalovics Zsigmond íb. kanonok, hermi- namezei plébános, a Kát. Akció központi igazgatója, a budapes- li szegénygondozásnak vezérfér- fia. Az előadást férfiak számára hirdetik s egész bizonyos, hogy a szeminárium díszterme kicsiny lesz a kitűnő szónokokat meg­hallgatni akaró hallgatóság ré­szére.

Next

/
Thumbnails
Contents