Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-04-09 / 28. szám

Ára 12 fillér 47-ik évfolyam 28. szám Vác, 1933 április 9 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f Egyes szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: RERCSEIVYI REZSŐ Gátoljuk meg a hitványságokat! Itt a tavasz s az ezereszten- dős város sok elnyűtt holmival teli garderobja a közeljövőben aj köntösökkel fog gyarapodni. A város rendezésének alapvető munkálatai után, a gondos apa — a Város vezetősége —- elég­gé nem magasztalható módon, most a város szépítésére törek­szik. A város két fő-tere, a Kons- tantin-tér és a Székesegyház tér uj, az eddiginél szebb, megfele­lői)]), gyönyörködtető külsőt kap nemsokára. A Konstantin-teret, a városházával szemben kis parkban a Hősök emlékszobra díszíti majd, a Fehérek temp­loma melletti zsibárus telephe­lyén pedig zöldelő gyepágyak között szinpompás virágok fog­ják megfelelő miliővel körül­venni a templom oldalfalán di­cső hősi halo.taink emléktáblá­ját. A Székesegyház-tér rende­zésének befejezése is csak a ta­vaszt várta, rövidesen látni fog­juk, hogy ennek a térrendezés­nek mostani, uj elgondolása mennyire emeli a Székesegy­ház monumentális vonalait. A Diadal-tér s Körút porlen- gere is a nyár beköszöntése előtt eltűnik s úgy tudjuk, hogy a Kőkapu közeli rcs.auráiására is meg van a remény; egyszóval mihamarább büszkék lehetünk arra, hogy hirtelen nagyot fej­lődött öreg, nemes városnak va­gyunk polgárai. Büszke örömmel várjuk majd az idegent is, hogy halljuk vá­rosunk himnuszát. De a dicséret mellett sok mást is fogunk tőle hallani! Azt, hogy válóban sok szereteted, törődést, áldozatot igazol a város uj képe, de ha már sok gonddal, költséggel és fáradtsággal, egészséges, parkok kai díszitett, szép város lett az öreg egykori bacillus telepből és porfészekből, miért nem törő­dünk, miért nem vigyázunk job­ban rá? Kérdő és kételkedő tekinte­tünkre igy fogja folytatni majd az idegen: A vasútról jövet messziről megkapott a járda mellett húzódó kis gyep és vi­rágágyak sora, közelebb érve azonban azt láttam, hogy a ker­tész keze által elővarázsolt, sar­jadó zöld füvet s az egész télen át melegházban ápolt s óvott frissen kiültetett virágokat dur­va bakancs és könnyű cipő nyo­mok éktelenitik, tiporják le, hogy a Csányi—ut két oldalán bizonyára sok fáradtsággal s ál­dozattal készitett gyepágyakon át egész utakat vágtak azok a durva-Ielkííek, akik egy másod- percnyi időnyereségért oly sok fáradtságnak gyümölcsét tették tönkre. S vájjon kik lehetnek azok, akik a Szent Imre park középső gruppján keresztül jár­nak a vasúthoz és vissza? Ezt a szép virágcsoportot kis ab­roncs-kerítés veszi körül, hogy figyelmeztesse a gyerekeket s nem a felnőtteket — arra, hogy oda belépni nem szabad. Mily emberi gonoszság kell ahhoz, hogy a városnak ezt a nemrég létesült kis büszkeségét, a Szent Imre-parkot igy tönkre tegyék? Ehhez fogható gonoszság csak azokban az emberekben lakik, akik képesek voltak arra, hogy a szakszerűen ültetett és gondo­san karózott fiatal fákat kitör­deljék. Mert ilyeneket is lehet nálunk elég gyakran Iá ni. Hi­szen a tavalyi télen a Szent Im­re park gyönyörű, lassan már aldimatizálódott kis ezüst-fe nyőit is kivágta, megcsonkitot- ía valami barbár, kegy. t en kéz. A rendbe hozo t házak fala is vajmi rövid ideig tudja megóvni tisztaságát. Hol színes krétával, hol éles tárggyal összefirkálják, elcsúfítják, bemocskoiják. Tudjuk, hogy az elemi és is­métlő, tanonc-iskolák tanítói, sokat figyelmeztetik, óvják et­től a gyerekeket. Mégis arra ké­rem őket, hogy még többet, ál­landóan foglalkozzanak ezirány- ban is tanítványaikkal. Talán mégis csak lesz foganatja. Mi pedig, akik fájón nézzük ezeket a barbárságokat, ne csak örüljünk városunk gyorsiramú haladásának s ne csak büszkél­kedni akarjunk vele, hanem igyekezzünk meggátolni ezeket a hitványságokat s járjunk a ha­tóságok kezére a gonoszok kéz- rekeritésében, hogy pellengérre állíthassuk őket s hogy elvehes- sék méltó büntetésüket. A szigo­rú büntetéssel sújtottak példája talán észre fogja téríteni, ha nincs meg a lelki szelídségük a nemes, szép, jó istápolására. vkb, Beikt&iték az uj kanonokokat sfallutnaifeba Szerdán folyt le a székesegy­házban a pápa által kinevezett két kanonoknak, Kovács Vince kiskunhalasi esperesplébános és Széli Kálmán dr. kancellár be- iktatója. A szertartást a megyés főpásztor végezte, hivatalok kép­viselői és nagy közönség jelen­létében. Előadás a szentföldről pilismaróti Bozókij^ Gyula ny. vezérkari ezredes április 9-én, virágvasárnap, d. u. fél öt óra­kor, a sződligeti vasúti vendég­lő nagytermében, vetitettképes előadást tart a »Szentföldiről. Külön meghívót bocsátott ki a Stefánia Krakker Kálmán dr. elnök aláírásával a Stefánia anya és csecsemővédő intézet külön fel­hívásban irányítja a figyelmet a most hétfői előadására. Ezeket a megszívlelni valókat mondja: Korunk legelterjedtebb és leg­veszedelmesebb fertőző betegsé­ge a tuberkolózis. Már akkor is ragályos, mikor még alattomo­san lappang. Hát még mikor tel­jesen kifejlődött! A tüdőbajos teste elgyengül, jassan-lassan munkaképtelenné válik. Terhe önmagának, környezetének és a társadalomnak egyaránt. Min­denkinek kötelessége tőle telhe- tőleg küzdeni e rém ellen. A meglévő betegséget gyógyítani nagyon körülményes. Elsőrendű feladat a védekezés. A megóvás, a gondozás, az ápolás sib. a csa­ládban az anyákra hárul, kik ré­szére a ragályozás mikénli elke­rüléséről, a betegek oly gondo­zásáról és elkülönítéséről — hogy egészséges embertársaik bajba ne kerüljenek: oktató elő­adás lesz az Anyák Iskolájában folyó lió 10-én, hétfőn d. u. öt órakor. Az előadás díjtalan. Gr® vita esés mérések sváci siket néma A József-Műegyetem geodéziai tanszéke az ország különböző részein gravitációs méréseket végez. E munkálatok során most Vác került sorra. A pontos mű­szerek megfelelő elhelyezéséhez mély pincére van szüksége a mé­réseket végző személyzetnek, ilyet a siketnémák váci kir. orsz. intézetében talált a méréseket végző Vincze István mérnök, műegyetemi adjunktus, akinek illetőleg a Műegyetemnek az in­tézet igazgatója készséggel bo- csájtotta rendelkezésre az al­kalmas pincehelyiséget, vala­mint egy lakószobát a személy­zet részére, amelyik négy-öt na­pig április 8-a és 14-e között fog Vácon dolgozni. A fajállatieoyésztők okleveleket adnak Az emlékezetes februári kiál­lításon díjazott faj fiiatok után, értesülésünk szerint a fajállat­tenyésztők egyesülete minden nyertes tenyésztőnek névre szó­ló diszes oklevelet ad. Eddig már több mint nyolcvan darab oklevél készült el, mig a földmű­velésügyi minisztériumtól, vala­mint a társegyesületektől fel­ajánlott példányok elintézés alatt vannak. Amint azok is megérkeznek, az évi rendes köz­gyűlés alkalmával ünnepélye- lyes formák közölt kerülnek a megérdemelt jutalmak kiosz­tásra. Bezárult a kínai fal Deákvár népét mi sem bántja jobban, mintha az elérhetetlen vasúti felüljáróról beszélünk elölte. Nemcsak a lelep fejlődé­se akadt meg miatta, nemcsak minden más fiatalabb nyaraló­hely elhagyta, de a megtelepe­déstől is rögtön elszaladnak az idegenek, ha látják, hogy milyen kerülővel érnek ki Deákvárra. Eddig néhányon azt a bátorsá­got vették maguknak, hogy a vasúti síneken át járiak haza, a mi az utat jól megrövidítette. A vasút pedig csendes beleegyezés­sel tűrte ezt a közlekedést. Most azonban ez is megszűnik, mert a kínai fal elkészül a héten. Kí­nai falnak nevezik a deákváriak azt a két méter magas, komor cementalkotmányt, melyet az al­só aluljárótól a rokkantiskolai aluljáróig huzatot! fel az osz­tálymérnökség s a mellyel her- metice elzárja Deákvárt a város­tól. Ezen már nem lehet átbu- jásra rést ütni, mint bármelyik más kerítésen tették a deákvá­riak, hogy közelebbi ütjük le­gyen. Itt már mászni sím lehet, hacsak létrát nem hoz magával a deákvári. Itt bezárult az átke­lés lehetősége is és kerülni kell az alsó, vagy felső aluljáróhoz. A deákváriak keservesen emle­getik Balassagyarmatot, a hol hasonló telep áll az állomással szemben, jó két átjárója van szintben az állomás két végén, mégis megkapták a felüljárót múlt évben. Deákvárnak nincs protektora és ezért Deákvár el fog néptelenedni! A wácS Shengermalcm sorsa Az első budapesti gőzmalom rt. most tette közzé üzleti jelen­tését és mérlegét 1932. évről. A jelentés foglalkozik a váci ma­lommal és rövidesen egy mon­datban azzal intézi el, hogy üzemét »egyelőre« beszüntette, a Molnárok és sütők malma telkét pedig parcellázza és gé­peit eladta. »Hasonlóan azon leszünk, hogy mindazokat a te­lepeket és ingatlanainkat, melyc- lyeket üzemileg hasznosítani nem tudunk, értékesítés utján tegyük vállalatunk részére hasz- nothajtóvá.« Ebből a szószerint következő mondatból a ki akar­ja, kiolvashatja, hogyan gondol­kodik a budapesti gőz váci le­ányvállalatáról. Egy asztaltársaság szórakozásai A »Dávid« asztaltársaság fel­kéri azon tagjait, kik Hir- mann Lajos vendéglőjében ren­dezett pörgetősversenyen egyen­lő-fát ütöttek, hogy április 9-én, délelőtt 11—12 óráig a szétdobá- son jelenjenek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents