Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-03-18 / 22. szám

VA Cl HflRLAP 1848 március 15-e a magyar szabadság kivívásának tiszta, j szűzi, mocsoktalan, vértelen, legideálisabban végrehajtott for­radalmi napja, mely a nemzet kívánságainak királyi szentesi tésével alkotmányos megerősí­tést nyert. Ideális forradalom volt ez a nap, forradalom, mely nem rombolt, hanem épített, nem semmisített, hanem a meglévőn erősebbet, szebbet, jobbat alko­tott. Gyönyörű fejlődési lehető­ség, szé * jövő előtt állott a nem­zet s hogy ez nem úgy sikerült, mint ahogyan megérdemelte volna, ennek külső, idegen té­nyező: a sárga irigységgel teli fekete kétfejű sas az oka. Es ezért feküsznek itt és szerte e hazában a hősök ezrei, kik ifjú életüket áldozták a honért és szabadságért, amikor erőszakos kezek leszakítani akarták a nemzet kebléről a szabadságnak gyönyörű, illatos csokrát, mit törvény és királyi szó csak nem­rég helyezett oda. Magyar testverek! És vájjon mi volt a március 15.-e később? Mindenekelőtt is örök tiltakozás a kiegyezés után is Bécsbői jövő elnyomó törekvésekkel szemben. Továbbá ez a nap volt a magyar ifjúságnak igazi nemzeti ünnepe. Emlékezzünk csak vissza mi idősebbek, minő csodálatos iaz lepett meg ben­nünket ezen a napon! Ere­inkben gyorsabban keringett a vér, sebesebben vert a szivünk... és ... es ünnepeltünk, . .. ünne­peltük a 48-as ifjúságra való emlékezéssel annak a nemzeti munkára való készségben, lel­kesedésben, ideáljaiban való mindenkori reincarnatióját, ön­magukat: a magyar ifjúságot, a nemzeti érzés, a szebb magyar jövő mindenkori zálogát. És ér­dekes, hogy amig a hivatalos hatalom április 11-ét, a 48-i tör­vények szentesítésének a nap­ját tette meg nemzeti ünnepnek, addig az egész nemzet egye­temlegesen március 15 ét tekin­tette annak és ezt is ünnepelte meg, mert érezte, tudta, hogy ez a nap ragadta ki a múltból és mutatta meg az egészsége­sebb jövő életet, mert egy belső hang megsúgta néki, hogy már­cius 15-e ellehetett volna ápri­lis 11-e nélkül is, de április 11-e március 15-e nélkül aligha. Közel 80 esztendőnek kellett elmúlnia, hogy ez a nap hivata­losan is nemzeti ünnepnek dek- laráltassék, hogy ez a nap el­foglalhassa a nemzet ünnepnap­jai közöt az első helyet. Szinte hallom az ellenvetést, melyet már több Ízben is volt alkalmam hallani: mit akarunk mi még ma is március 15 ével, mit és kiket ünnepelünk még ezen a napon, mikor azóta ezer- szerte súlyosabb események, vi­harok, megpróbáltatások zúgtak el felettünk, amikor március 15-e ma már elvesztette minden je­lentőségét ! ? Magyar testvéreim! Azoknak, kik ily szavakat bocsátanak ki ajkukon, azt mondom, hogy nincs igazuk, hogy nagyon, de nagyon tévednek. Ez a nap az nekünk, ami a templomlátogató anyóka ima- könyvében lepréselt illatos Má- ria-levél, melyet reszkető kezek- ' kel valamely reá nézve kedves esemény emlékeképen helyezett oda s mely évek múltán is meg­őrizvén illatát az imakönyv min­den egyes felnyitásakor kelle­mes reminiscentiákat keit. Kér­dem, vájjon nem kedves-e ne künk az az emlék, mely lelkünk- i ben e napon visszaidéződik ?... j az ifjúság, az akkori ünnep, az : ünnepléssel kapcsolatos nagy j felbuzdulás emléke ? Kérdem, vájjon elvesztette volna már a J magyar szabadság édes illatát? j Március 15-e ma az, mi az erdő űzött vadjának a hüs, üdítő vizű forrás, meiyben tikkadt aj­kát megnevesiívén felfrissültén, új erőre kapva képes életéért tovább küzdeni. És vájjon van-e széles e világon űzöttebb, eltik- kadtabb vad, mint aminő ez a megtépázott, kifosztott s hona kétharmadától megrabolt ma­gyar nemzet? ... És hová men­jen felüdülni ... ha nem a múltba, a sajat múltja dicsősé­gének, hoüszereimének frissítő forrásához? Vájjon van-e kivül e hazán s ennek történetén hely, mód és alkalom, mely új erőt legyen képes önteni az elían- kadt tagokba ? Nincs sehol! Március 15 e valóban éltető tör­ténelmi iiditő forrás! Lehetetlen, hogy e nap elvesztette volna lelkesitő hatását, lehetetlen, hogy veszített volna varázsából! Március 15-e olyan, mint a szegény asszony olajos korsója, melyből állandóan fogyasztották az olajat s mégis mindig tele volt az. A március 15-i eszmék, gondolatok, ideálok lelkesitet ték a 48 i magyarságot, ugyan­ezek hevitettek a későbbit, ugyanezek voltak mindig a nem­zet egészségének eszményei... és ezek el uem fogytak, el nem koptak, fényük meg nem tom­pult, unalmassá nem váltak, mert ami nemzeti ideál, az az is marad ! Március 15 e legyen az a gaz­dag éléstár, melyből lelkünk kellő táplálékkal ellátottan erőt merítsen arra az ideális nemzeti munkára, mely nekünk köteles­ségünk s amely hivatva van ezeréves hazánk összeomlott épületét a réginél is szebb-ra- gyogóbb tündérpalotává emelni. Es ebben az ideális munkában egyenként kell résztvennünk mindnyájunknak m agyarok:mun- | kás, fölműves, iparos, kereskedő, tisztviselő, vagy államférfi egy- | aránt! Ideál lebegjen szemünk | előtt s ezt az ideált elérni cé- ' lozza munkánk ! Ne feledjük ! soha: munka ideái nélkül csak j az igavonó barom robotja, ideál j munka nélkül üres frázis. A j kettőnek szerves kapcsolatban kell lennie egymással. Vállve­tett erővel munkálkodjunk tehát a nemzet szebb boldogabb jö­vőjéért, éljünk ahazáért,ő érette dol30gjon szivünk, minden gon­dolatunk az övé legyen ... és ne az legyen főtörekvésünk: élni belőle. És a jövő?... a magyar jövő szempontjából van március lő­nek még egy nagy jelentősége. Nevezetesen ez a nap egy ha­talmas összekötő kapocs e cson- kaország magyarjai s a trianoni határokon túl élő magyarok közt. Ez a nap, a hozzá fűződő eszmék, goudolatok egy hatal­mas hidat alkotnak, mely a tri­anoni határ rettenetes szakadé­kán Ívelvén át megteremti a nemzeti együttérzés, a jobb ma­gyar jövőbe vetett hit, a min­denkor való együttartozás szá­mára a közlekedő útat. Ezen a napon odaát is megdobbannak a szivek, felcsillannak a sze­mek — talán még a mienknél erősebben is — s ez a dobbanás ide hallik, ez a villanás ide fénylik és elnyomás, börtönbün- j tetés, megaláztatás, kinzatás j sem tudja elfojtaui azt a szent j érzést, ami odaáti testvéreink szivét betölti. Ez buzdítson, ősz- j lönözzön bennünket, mert ezt várják mitőlünk a megszállások ; alatti rabmagyarok, ne hagyjuk őket cserben, ne hagyjuk őket csalódni! De várják ezt tőlünk j a szabadságharc vértanúi is . .. i és várják a világháború elesett hős magyarjai is és méltán át­kozhatnának el, ha méltatlanok- j nak mutatkoznánk, ha csalód­nának bennünk! . . . ha nem tennők: küzdeni, dolgozni a ! szabad nagy magyar hazáért. ! Megmondotta a költő: ». . . Ősapáink, kik szabadon éltek-haltak | Szoigaföldben nem nyughatnak!« Az ünnepi beszéd után a Hadi- árvák ének- és zenekara lendü- j letesen adta elő a Kossuth in­dulód. Ismét szavalat követke­zett: Horváth Lajos szavalta tűzzel Krüger: Rab magyarok ! márciusa . . . cimü versét. A ; Polgári Dalkör: Száll a daru- \ madár... és Szózat-kval zárult az ünnepély. Ezután a Hadiárvák nagyszerű zenekarának ütemére a hadiár­vák, leventék, cserkészek csa­patai léptek el az ünneplő kö­zönség előtt. A menetet zene­karukkal élükön a tűzoltók zár­ták be. * A városban több helyen lako­mával is megülték március 15-ét. Legnépesebb gyülekezet volt a Koronán, ahol a Petőíi-asztal- társaság tartotta vacsoráját. Itt vitéz Keresztes Béla tartotta az i ünnepi beszédet. Megjelent Kor- nis Gyula dr országgyűlési kép­viselő is, aki a tizenkét pontról mondott beszédet. Váci kaszinóban száz terítékes vacsora volt, ünnepi szónok Juth Béla, aki magasztos szavakkal áldozott a magyar nemzet első szabadságnapjának. Kornis kép­viselő ugyancsak részt vett a kaszinó vacsoráján és gyönyörű definíciót mondott a szabadság­ról. Harminckétéves, keresztény, hatalmas anyagi és egyeni értékkel, sajái nagyüzemű pestmelletti nyomdával, előkelő állással és társadalmi körre! rendelkező úriember, aki több te­kintélyes lapnak tulajdonosa és főszer­kesztője, neves iró, mielőbb házasságot kötne kölcsönös megtetszés esetén korbán hozzáillő, feltétlenül szép, független, szin­tén jobb viszonyok között élő olyan ur- hölggyel, aki irói, zenei vagy énekmű­vészi működéshez tehetséget érez és sze­retne nívós házasélet mellett érvényesü­lést szerezni. Teljes cimü, fényképes le­vélre hasonlóval válaszolok. Cim: Fakete János Budapest, 4., főposta restante. 1 ^ási szerző szerepel a rádió fea rs A váci rádiósok figyelmét fel- hivjuk^egy előadásra, mely a bu­dapesti stúdióból fog elhangzani pénteken, március 20-án délután 4 órakor. Korpás Ferenc, a buda­pesti I. kerületi főgimnázium ki­váló igazgatója jelenik meg a mikrofon előtt és a magyar diák­ságnak „Hogyan lehet helyesen és jól tanulni“ cimen tart elő­adást. Áthelyezték a rétsági közjegyzőt Az igazságügyminiszter dr. Samassa János rétsági kir köz­jegyzőt a ketté osztott zalaeger­szegi közjegyzőségre helyezte át. Dr Samassa volt az, aki Fárnek László dr koporsójánál oly feltűnő gyászbeszédet mon­dott, hogy azt a gyászoló közön­ség mai napig sem felejtette el. ICéiJtárom hét múlva megnysSik & m, úzeum Tragar Sgsiác örvendetes heúeíeniése a Váci Urániában Méltóbban nem ünnepelhette volna a Váci Uránia március idusát, minthogy Trag or Ignác dr-t, a Váci Múzeum Egyesület­nek kiváló és népszerű elnökét léptette az előadói emelvényre. A tudós előadó az ő szokott köz­vetlen módján, népszerűén, ked­venc témájáról szólott. Beszélt Vácról, (vájjon másról beszél-e szívesen?) s beszélt a Múzeum­ban lévő, Vác történetére vonat­kozó anyagról, úgyhogy talán éjfélig is elhallgatlak volna. Ami azonban a legnagyobb hatást és örömet váltotta ki a félezernyi közönség előtt, az az a kijelentés volt, hogy két-három hét múlva a helyszínén mutathatja be azt, amiről most beszélt, mert akkorra újjáalakítva és újra berendezve megnyílik a Váci Múzeum. Meg is hivta mindjárt a hálásan hall­gató közönséget a Múzeum meg­tekintésére, hozzátéve, hogy ha a vasárnap délelöttök kevés időnek bizonyulnának a látogatók befoga­dására, úgy szívesen tartja nyitva délutánonkint is a Váci Múzeumot. Tragor Ignácnak nagyhatású előadása előtt és után Zsembay Ferenc siketnémaintézeti tanár tárogatón játszott kuruc nótákat, Sümegh Miklósnak megszokottan kiváló zongorakisérete mellett. Talán nem is kellene monda­nunk, hogy ennek a szép magyar hangszernek és az előadójának is nagy sikere volt. Itt is felhang­zott a lelkes és őszinte taps. Irre­denta tárgyú film: „Régi határ“ egészítette ki méltóan az Uránia márciusi ünnepi előadását. Egy ebédlő- és háló- 2 szobabútor Belga» kertészet

Next

/
Thumbnails
Contents