Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)
1931-02-15 / 13. szám
Ars 12 fillér. 45-ik évfolyam. Mai számunk 6 oldal. 13. szám. ^ác, 1931 febuár 15. VÁCI HÍRLAP Poiliikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. . 3 P - FILL VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . . 3 P 50 FILL EGYES SZÁM ÁRA......................... 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKÁN TELEFON: 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Magyar kultúrpolitikai szellemben akarjuk kifejleszteni Vácot, mint iskolavárost — mondotta Magyarország kultuszminisztere Fényesen sikerült az a társas- vacsora, melyet Karnis Gyula dr. orsz.. képviselője tiszteletére &dott a város polgársága. Felekezet- és társadalmi., külömbség nélkül kétszáznál is többen szorongtak a fehér teríték mellett és kitörő örömmel üdvözölték Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi minisztert, ki hűséges munkatársának ünneplésére eljött közénk, hogy ő is magas pozíciójából tanúbizonyságot tegyen arról, hogy a lehető legkiválóbbat választottuk és nagy vonalú előadásában irányt mutasson városunk fejlődésére. A váci szónokok Első köszöntés Hubcr József dr. gazdasági főtanácsos, pártelnök ajkáról jött és magasztos szavakat talált Kornis Gyula dr. képviselőnk üdvözlésére, a közoktatásügyi miniszter nemzetmentő munkájának méltatására. — Kérem a miniszter urat, nagy koncepciójába foglalja be Vácot és adjon a mi városunknak is oly fejlődési lehetőséget, minőt Szegednek adott! Alig ült el a pártelnök szavait követő taps és éljen, midőn Krakker Kálmán dr. állott fel és kiújultak a meleg ovációk. — örömórára jöttünk össze, mondotta polgármesterünk — a melyhez ezer esztendős városunknak joga van. Haladásért és kultúráért lelkesedő, áljelszavakkal meg nem téveszthető közönségünk oly osztcntációnak (adott kifejezést, minőnek imponálni kelí. Megyünk az építő munkáért, melynek végállomása a feltámadás és mi, váciak egy táborban vagyunk, mert oly képviselőnk van, kivel a polgárság eszméit diadalra vihetjük. Öröm ez s mert munkától égő kultuszminiszterünk (nagy i taps) köztünk van, elmond- j hatjuk szivünk nagy vágyait. Az utóbbi években a városok fej- j lődése második sorba került az j állami munkában. Valahogy az j elsikkadt, picéiig minden nem- ! zetnek kulLurmunkáját a váró- 1 sok adják. A terhek mérhetetlensége jött a városokra (úgy van !) És jött Klebelsberg Kunó kiadta a jelszót : Nem mindent a fővárosnak ! (nag'j taps) a kulturcentrumok is részesüljenek méltó elbánásban ! Korszakalkotó a miniszter apostolkodása, örök bálával dicsérhetjük. Utitársunk az életben a remény. De mennyire megkopott! Ha a közoktatásügyi miniszter és munkatársa együtt vannak, a reményt nekünk újra öltöztetik. Ez a mi örömünk, mely hogy hosszú legyen, gondoskodni is fognak róla. Rendkívül meleg hatása volt p olgármester ülik beszédének, melyet Kolossváry Mihály pre- látus, felsőházi tag üdvözlő szavai követtek. Remete szent Pál, majd Vác remete életéből vett példázattal kezdette szárnyaló beszédét. Úgy látja, hogy a város védője megduplázta a hű barátot : a főispán mellé Kornis Gyulát adta képviselőül, hogy szolgálja szülővárosát. Mondják : de elmaradt város ez a Vác ! és nem tudják, hogy 300 év alatt a mi kis lélekzetvétele voll a török- dúlásból, a labanc-időkből, a szabadságharcból, a világháborúból, azt a romok eltakarítására kellett fordítani. Most könv- nyebben nézünk a jövő elé : Preszly Elemér volt mindenben tanácsadónk s Kornis Gyulában óriási munkaerőt kaptunk ! Ä miniszter szól Váchoz Klebelsberg miniszter következett. Zugó taps fogadja, amint felállott és mélységes csend öleli körül, figyelnek minden szavára és a helyeslés minduntalan félbeszakítja a kulturvezér mondatait. Miután a miniszter beszéde lelve Vein váci vonatkozásokkal, egész terjedelmében adjuk, melyet szívesen fog még egyszer elolvasni, álélvezni az is, a ki már hallotta. Ez a beszéd ami katekizmusunk, erre még nagyon sokat fogunk hivatkozni, mert ebből áradnak ki Vác jogai, melyet most már nagy pártfogónk Ígéretével könnyű lesz megvalósítani ! A miniszter ezeket mondotta : igen Tisztelt Uraim ! Négy héttel ezelőtt azon a napon, a melyre utalás történt, én lázasan és szomorúan feküdtem betegágyamban. Szomorúan azért, mert nem jöhettem el, bogy tanúságot legyek Önök előtt régi barátom és „kedves munkatársam, az Önök akkori jelöltje, Kornis kultuszáilamtiikár úr mellett. (Élénk éljenzés.) Meg akartam Önöknek mondani akkor azt, megmondottam volna, hogy ha őt választják meg, az annyi, mintha engem választanának meg. (Hosszantartó élénk éljenzés és kitörő taps) És hogy a kultusztárca körében mindez épp ágy meg fogok tenni, Vác érdekében, mint ha bizalmukkal engem tiszteltek volna meg. (Élénk éljenzés.) De mos! utólag valahogy mégis ör- vencíek annak, hogy akkor nem jöhettem el, mert hogyha én azokat a dolgokat. a melyeket máma egy győzelmi vacsorán elmondok, ha ezeket a dolgokat elmondottam volna akkor, a korté- tézia közben : akkor Önök azt hihették volna, azért teszek Ígéreteket, hogy az ő lobogóját könnyebben diadalra vigyem. Hogyha azonban ma szólok ezekről a kérdésekről Önöknek, á mikor a győzelem már megvan, a mikor tehát kényszeri tő ok nem forog fenn. akkor, azt hiszem, minden szónak azt a jelentőséget fogják tulajdoniíani, a melyet egy magyar férfi különben a szavának meg is kiván. (Élénk helyeslés és taps.) Igen Tisztelt Uraim ! Én köszönöm Önöknek lelkem egész melegével, nemcsak mint az ő barátja, hanem mint magyar ember és magyar politikus is azt, hogy a választás az én kedves barátomra és munkatársamra esett. (Élénk éljenzés.) Az én politikai nézeteim nagyon sokban eltérnek boldogult Rákosi Jenő nézeteitől, de szintiszta hazafiságáérl nagyon nagyra tartottam a magyar zsurnalisztikának ezt a nesztorát. Egy időben beszélgettem vele a politikáról és szemrehányást tettem neki, hogy üresek a lapok, v üresek az újságok. Erre az öreg úr azt mondotta nekem, hogy én visszafordíthatnám reálok, politikusokra ezt a megjegyzést, mert az újságok csak visszhangja lehetnek a politikai életnek. Tegyétek Ti, magyar politikusok, közgazdászok és mindazok, a kik a fórumon vagytok, tartalmassá a közéletet, akkor nem lesznek üresek a lapok sem. (Úgy van ! Úgy van ! Éljenzés.) Hát, mi kell ahhoz, hogy a magyar közélet tartalmas legyen ? Az, hogy a parlamentbe ne azokat a férfiakat küldjék fel, a kik talán ígéretekkel, vagy hatalmas orgánumokkal jól győzik, hanem küldjenek he olyan férfiakat, a kik tartalmassá tudják tenni ezt a közéletit, (Úgy van ! Úgy van ! Élénk éljenzés.) a kik nem taktikában és intrikában látják a politika lényegét, hanem a kik mélységes hazafias érzésüket a tudás és a gondolat arany szálaival tudják átszőni. (Hosszantartó élénk éljenzés és nagy taps.) Megvagyok győződve, hogy az én nagyrabecsült munkatársam, az Önöknek immár képviselője azok közé a férfiak közé fog tartozni, a kik a magyar közéletnek és a magyar politikai életnek a gazdagitói lesznek. (Úgy .an ! Úgy van I Élénk éljenzés és nagy taps.) Köszönöm lehál Önöknek, hogy egy olyan nagytudású és kristálytiszta jellemű férfiút küldöttek az ország házába, a ki olt az ő szellemi munkájával gazdagabbá fogja tenni a magyarság szellemi életét. (Élénk éljenzés.) Ezért az én köszönő szavaimhoz hozzáfűzöm még a jókívánságot, a gratulációt Yác városának, hogy egy olyan férfiút küldöttek az Önök képviseletében az országházba és az ő kezébe tették le Vác- nak a jövendőjét. Az én nagyrabecsült barátom, Krakker Kálmán polgármester úr (Élénk éljenzés és taps.) az ő felszólalásában utalt azokra a küzdelmekre, a melyeket a vidéki városok érdekében kifejtenek. Én rámutattam azokban a cikkekben, a melyekre ő utalt, arra, hogy talán egy huszonegymilliós régi történelmi magyar birodalomhoz jól méretezett főváros volt az akkor egymilliós Budapest. De közben mi kicsinyek lettünk és még ma is, a katasztrófa után tiz évvel, csak 8,700.000 körül jár a csonkaország egész népessége. Ezzel a 8,700.000 maradék magyarsággal szemben immár 1 gy i,/jOo.ooo lakossal bíró közgazdasági Budapest áll — és kérdem, nincs-e ez már túlméretezve a maradék országhoz ? (Úgy van !) És hogyha továvább megyek ebben a gondolatsorban és különösen vizsgáljuk a múltat, — mit látunk ? Hogyan jött létre ez a nagy ember konglomerátum? Úgy hogy a közelben fekvő, de még a távolabb fekvő kis városegyéniségek is folyvást véreztek. Nem tudott fejlődni a régi koronázó város, Székesfehérvár, nem tudott fejlődni a régi Komárom, vért veszített folyvást Vác és nem tudott fejlődni sok más régi város, a mely Budapest akciórádiusába esett. Ezek a régi értékes városegyéniségek mind véreztek és gyengültek. (Úgy van !) És most, igen tisztelt Uraim, ebben a városban egy örvendetes fejlődési folyamat látszik. Látjuk azt, hogy a lakosság száma i8,4oo-ról 21.000-re szökött fel egy rossz évtizedben. A mikor ennek a városnak, a város férfinépességének színét, virágát, az apákat a leendő apákat megdézsmálta a világháború, a mikor a. gazdasági viszonyok nehézzé tették a fiatal generáció számára a családalapítást : mindezeknek a gátló téIli: az ipitn! Ilii 15-1 nii Síéi nílusi olt Ifiéi! Az aranyifjúság
