Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-02-08 / 11. szám

2 VÁCI HÍRLAP »Ami Szegednek Klebelsberg, az akarok lenni Vácnak!« Kornis Gyula dr átvette mandátumát Nem választás: ünnep volt, semmi szenzációi nem Ígért, ezért a fővárosi sajtó, mely az utóbbi hetekben olyan sokat foglalkozott Váccal, el se küldte hozzá tudósítóit. Az ünnep an­nak a nagy magyar értéknek szólt, kire külön büszke szülő­városa, mert most az ő segít­ségével tehette neve mellé a törvényhozó címet és bevonul­hat új munkaterére, a kép­viselőházba. Az új képviselőt vártuk és az arcokon nem a győzelem vidámsága, hanem a komoly tiszteletadás. Kornis Gyulának, az európai hírű tudósnak, a magyar közoktatásügy reformá­torának szól, ki megtisztelte szülővárosát, hogy mandátumát elfogadta. Ezzel a gondolattal ment ki a város fogadni csütörtökön dél­előtt a gyorsvonathoz és bár nem sokan tudtak arról, hogy most érkezik mandátuma átvételére az új képviselő, százakat csalt ki a spontán megnyilatkozó tisz­teletadás. Igen előkelő társaság várta a gyorsot és mindenki boldogan köszöntötte a vonat­ból ragyogó arccal lelépő Kor­nis Gyula képviselőt. Itt ejtette ki azokat a szavakat Krakker Kálmán polgármester üdvözlő beszédére, melyek Vác városára óriási horderejűek s amelyeket hogy kimondott, tudja városa hű fia, hogy mily hatalmas el­kötelezettséget, fáradhatatlan munkát követel tőle. — Az leszek Vácnak, amije Szegednek Klebesberg kultusz- miniszter! Ragyogó szavak, hatalmas Ígéretek, belekerülnek történe­tünkbe, adja Isten, hogy mun­kára kész képviselőnk mindazt, amit szülővárosának elgondol, be is válthassa! A kultúra alko­tásai pénzt hoznak öreg falaink közé és gazdagok leszünk lelki műveltségben. Hirdetmény A váci alsóvárosi volt urb. közös erdőbirtokosság február 1-én tartott alakuló gyűlésén egyhangú határozattal kimon­dotta megalakulását és hogy a vezetőségét saját kebeléből vá­lasztja meg. A határozat ellen esetleges felebbezést Pest-Pilis- Solt-Kískun vármegye közigaz­gatási bizottságának gazdasági albizottságához cimezve, alul­írott kirendelt elnöknél feb­ruár 15-ig nyújtandó be. Fonay Mihály kirendelt elnök A városháza fehérterme, kar­zata nem fogadhatott be több érdeklődőt, mint amennyi ekkor már fenn, lenn szorongott. Ott volt a város minden szereplő, hangot adó férfia és meleg élje­nekkel fogadták a képviselőt. Tragor Ignác dr az össze­csavart papírlapokat, a mandá- ! tumot fogta kezébe s üdvözölte Kornis Gyulát, a tudóst, az alkotó, nagy munkásságéi férfiút, a magyar középiskola zseniális átszervezőjét. Most képviselőnk szól nagy figyelem közt. Ezeket mondja a meggyőződés erejével: A legmélyebb megáll etődéssel veszem ál a választási elnök úr­tól a váci választókerület meg­bízólevelét, melynek erejénél fogva nagyon szeretett szülő­földem azzal lisztéi meg, hogy az ország ügyei! intéző törvény­hozásban éh képviseljem, bo­gadja a tisztelt választó polgár­ság érte leghálásabb köszöneté­in et. Őszintén vallom, hogy ez a pillanat életemnek egyik legna­gyobb, legmélyebbre szántó él­ménye. A Gondviselés megen­gedte, hogy életemben mmiKás- ságomat sok kitüntetés érje : szinte ifjúkoromban lehettem a legszebb élethivatásnak, a lelke­ket széles körben formáló egye­temi tanárságnak részese ; so­káig voltam a M. Tud. Akadé­mia júniora ; az állami hatalom­nak hierarchikus létráján, ha­mar értem el a legmaga­sabb polcok egyikét ; számos tu­dományos társaság elnöki szé­kébe emelt. De egyik sem ha­tolt annyira lelkem centrumába, legbensőbb énembe, mint szülő­földemnek az a kitüntető szere- tele, mellyel ebben a mandá­tumban megajándékozott. Égy érzem, mintha most férfikorom­ban három évtizedes távoliét után, másodszor születtem vol­na vácinak, de nem az illetőségi jogokban, hanem a kötelesség és felelősségérzésben. Érzem, hogy ennek a tízezer választó polgárnak örömében és fájdal­mában, gondjában és törekvé­sében minden megkülönböztetés nélkül osztoznom keik az ő jo­gos érdekeiket a magam érde­keinek kell felfognom s mint ilyeneket isiápolnom. A politika számomra nem érvényesülési tér, nem az asz- cendizmusnak emeltyűje, nem egy iroda, vagy üzem felvirá­goztatásának eszköze, nem üz­let, mert hisz sem magasabb ál­lásra, sem vagyonra nincs szük­ségein. A politika számomra mélyen érzelt hazafias köteles­ség, valóban nobile officium, erkölcsi társadalmi feladat, az ország sorsának intézésében a legnagyobb történeti felelős­ség. A politika számomra ennek az ezeréves történeti sarkaiból erőszakkal kifordított ország­nak újjáépítése, azon való foly­tonos gondolkodás és cselekvés, hogyan lehel Mohács szeren­csén en nemzetét vagyonosabbá, műveltebbé, erkölcsileg jobbá | tenni, a benne szunnyadó crő- ! kel kifejteni és felfokozni. Ha igy fogjuk fel a politi­kát, mint erkölcsi és gazdasági munkaelvet, csakis ekkor lehet reményünk a ránkzsugoritott határoknak újra való kitágítá­sára s az orosz Kelet felől ide- morajló és idevöröslő világve­szedelem elhárítására. Csakis az erkölcsi újjászületés a magán és közéletben tud megerősíteni bennünket annyira, hogy képe­sek legyünk megakadályozni, hogy egy ezeréves nemzet "fölött fel ne hangozzék a Történetein komor circumdederiint-ja, ha­nem vagy már mi, vagy lega­lább utódaink boldogan énekel­hessék a nemzet föl támadásá­nak Allélujáját. Ennek reményében lépek be ma a politikai életbe, amikor e választókerület tisztelt közönsé­gének bizalmát elfogadom és hálásan újból köszönöm. Kevés ilyen gyönyörű beszéd hangzott el ebben a teremben. Magasztos gondolatai, nemes tónusa, méltó ajkakon felcsen­dült igazságok magukkal ragad­ták a hallgatóságot és teljesen szokatlanul, állandó helyeslés­sel, éljenekkel kísérték képvi­selőnk szavait. * Kornis Gyula dr. közoktatás- ügyi államtitkár, egyetemi tanár, az u j képviselő Vácon, 1885 de­cember 22-én született. Édesap­ja Vadas József dr. elődje, vá­rosi orvos volt. Itt végezte isko­láik Egyetemi tanulmányait, már mint a kegyes tanitórend tagja, a budapesti egyetemen vé­gezte, először a rend főgimná­ziumának volt tanára. De csak igen rövid ideig, mert a király egyetemi tanárrá nevezte ki és 1914-ben a pozsonyi, 1920-ban pedig a budapesti egyetemen lett a filozófia tanára, tagja a Magyar Tudományos Akadé­miának, elnöke az Országos Közoktatásügyi Tanácsnak, el­nöke a Magyar Pedagógiai egye­sületnek. Nagy tudományos és irodalmi munkásságot fejt ki, igen sok jeles filozófiai munká­ja jeleni meg, Írásai nagy szám­mal jelennek meg ma is filozó­fiai és pedagógiai folyóiratok­ban, szerkeszti az Athenaeum és Magyar Pedagógia című folyó­iratokat és a Filozófiai Könyv­tárt. Több jeles műve idegen nyelveken is megjelent. Óriási munkaerő. Az egyetemen tanít, a minisztériumban a középisko­lák legfőbb adminisztrátora, könyvei pedig egymásután je­lennek meg. A váci képviselőséggel csak ő veszteit : lemondott államtit­kári állásáról. Február 14: Emerikána táncvizsgája Farsang utolsó szombatján, a régi Emerikána bálok helyén tartja az Emerikána ez idei tánckurzusát befejező láncvizs­gát. A kitűnő zene várja a tán­colni vágyó leányokat. • HA LÁTNI AKARJA Nápolyi és Pompéjil @ HA HALLANI AKARJA Dean inát a világhírű tenoristát @ HA ÉLVEZNI AKARJA Bril Hol csodás művészetét 0 Váltsa meg elővételben jegyét Filmszínházba fl FBRRÖUÉBÍÍ UflKOS című világattrakcióhoz a

Next

/
Thumbnails
Contents