Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)
1931-12-25 / 96. szám
/ VÁCI HÍRLAP 3 KVJCTVU MOZGÓ I lllllllllllllllHIllllllHllllllllllliilllllllllllllllllllll REMÉNYSfeG-PALOTA üllHüHIHI'11'lllHlllliHllllHlliHllillllllllllllllH postaalkalmazottak azonban bármikor a közérdek rendelkezésére állanak, ha szükség kívánja. Így a szóbanforgó tűzeset alkalmával is, ha a fegyintézet a postahivatalt küldönc utján (?) a tűzesetről értesüli, a távbeszélő összeköttetést haladéktalanul létesíteni lehetett volna, illetőleg a posta a tűzőrséget, rendőrséget és katonaságot távbeszélőn a tűzről azonnal értesíthette volna. A távbeszélőüzleti szabályzat 8. §. 5. pontja értelmében ugyanis közveszély, tűz, árvíz, baleset vagy elemi csapás esetén híradás, illetőleg első segélykérés céljából, továbbá az állam biztonsága érdekében a postahivatalnál a hivatalos órákon kivid is lehet távbeszélő összeköttetést kérni. Azonkívül a váci országos fegyintézetnek módjában van a postától a hivatkozott szabályzat 55. §-a értelmében állomásonként havi 6 pengő díjfizetés ellenében a távbeszélő állomásokkal a hivatalos órán kivüli összeköttetést kérni. Az igazgatóság vezetője: dr. Bényi m. kir. posta főigazgató. A fentiekre ezeket mondjuk : A postaigazgatóságnak is tudni kell, hogy a tűz nem vár a terjedéssel, a íegyencek nem öltik magukra a nyugodtságot, inig a küldönc lejön a postahivatalig és bejelenti : Kérem szépen, tűz van nálunk ! Ezért állítjuk újra, hogy Vác különleges helyzetben van, mert 800 fegyencet őriznek falai között. Még nem történt baj ? Történhetik és ki lesz a felelős ? Ments Isten, hogy elérkezzék az ideje ennek felvetésére ! Valószínűleg, akkor egymásra tolnák a felelősséget. Ha azonban a postafőigazgató úr felvilágosítása szerint a fegyház havi 6 pengő ellenében a rendőrséggel, tűzőrséggel és a katonasággal éjjel is összeköttetésDecember 25—26-án 3, 5, 7 és 9 órakor Oh Paris vidám operettatrakció Főszereplők: Jack Buchauan OS Irene Bordoni ben állhat, bűn lenne, ha a fegy- ház e csekély fizetésért nem élne vele és a város húszezer főnyi lakosságának nyugodt álmát nem biztosítaná. Szolgálati könyv nélkül ne alkalmazásunk cselédet Erre a hasznos rendeletre figyelmeztetjük mindazokat, kik a bajokat szeretik elkerülni. Ismételten panaszkodnak ismerőseink, hogy könyv nélkül alkalmazott cselédeiknél kellemellen tapasztalatokat szereztek. Nem lévén kézben az ellenőrizhető adatok, valótlan és hamis adatokat kaphat a kenyéradó gazda, így a valóságtól teljesen eltérően mondhatja be a cseléd előző helyeken töltött szolgálati idejét. Természetesen egymagában a cselédkönyv sem biztosíték a hasznavehetőséget illetően, de legalább óvatosságra inti az alkalmazót, mikor elismerő minősítés helyett ismételten azt olvassa a bejegyzésekben: »egészségesen elbocsáj tatot!.« Tapasztalt gazda nem ad sokat arra való hivatkozásra sem, hogy nyáron, cselédhiány idején jobb családnál volt az illető ííónapoDecember 27-én 3, 5, 7 és 9 órakor KEN MAYNARD legújabb filmje kalandortörténet ledet szolgálati könyv nélkül, mert ezt nem pótolják községi bizonyítvány, gyári munka- könyv, vagy egyébb igazolványok. A nagy hideg dacára a marhahúsnál is MEGTÖRT A JÉG! Alulírott mészárosok tisztelettel hozzák a nagyérdemű közönség tudomására, hogy az elsőrendű M A R H A~ húst kg-ként 80—100 fillér, a másodrendű húst ©0—80 f- ért árusítják. Perlusz Márton Perlusz Ignác Hiriemann Lajos Krupp Antal Tóth István Pick Lajos Schubert Lipót Hiriemann Gyula Slágeriiurleszk Híradó kig. Ne fogadjunk fel tehát cseFöldgáz és olajforrások után kutatnak Göd és Fót között Pestvármegye különböző részein végzett artézi kútfúrások során számos jel arra mutatott, hogy nagymennyiségű földgáz és olajrétegek rejlenek egyes területek mélyebb rétegeiben. A Földtani Intézet hosszabb idő óta végeztet már kutatásokat megyénkben s ezek a kutatások megerősítették a feltevést, hogy valóban vannak olaj és földgáz rétegek bizonyos vidékeken. Indokolttá vált tehát, hogy nagyobb aparátussal és intenzivebb kutatási munkával keressék meg a pestmegyei földgáz és olajmezők fészkeit, különösen Göd—Fót, továbbá Cegléd—Kiskunfélegyháza közti rétegekben. A Fővárosi Gázművek is' bekapcsolódott a nagyjelentőségű munkába s egyelőre 170.000 P-t bocsájtott a Földtani Intézet rendelkezésére, hogy azt a kérdéses területeken végzendő fúrási munkálatokra fordítsák. Hogyan őrizhetik meg a város nyugalmát? Lapunk november elsci számában ; Leéghet a fegyház is, mert reggel ötkor a váci telefon még alszik« című közleményünkre a postaigazgatóságtól a következő választ kaptuk : A váci postahivatalnál teljes nappali távbeszélő szolgálat van berendezve, mely április—szeptember hónapokban 7—21 óráig, október—március hónapokban pedig 8—21 óráig tart. E szolgálatot a postakincstár költségén éjjelre is kiterjeszteni a jelenlegi a postának nem áll módjában. A nehéz pénzügyi viszonyok miatt a postahivatal épületében lakó Egy jó tanárom Irta: Preszly Elemér A váci piarista gimnázium 1888-ik évi értesítőjét lapozgattam a napokban. Kovács János tanítja a íí-ik osztályban a magyar nyelvet, olvastam benne. És rég múlt idők kedves emléke elevenedett meg előttem. Tizenegyéves voltam, másodikos gimnazista. Egy november végi napon reggel háromnegyed hatkor ébredtem az ébresztő óra zakatolására. Gyorsan kapkodtam magamra a ruhát, a reggeliről tudni sem akartam, siettem a piarista templomba. Erősen havazott, alig tudtam kicsiny lábaimmal utat vágni a hóban. Édes jó anyám elkísért a püspökkert sarkáig, mi tagadás jólesett, mert bizony szepegtem egy kicsit a hajnali szürkületben. A Gállik-ház oldalán egy fogolypárra bukkantam, úgy látszik a hóvihar hajtotta őket a mezőről a városba. Máskor dehogy hagytam volna ott őket, most azonban sietnem kellett, mert a Nagytemplom órája hatot ütött. Szivem a torkomban vert, mikor a piaristarend ház kapuját kinyitottam. Egy pillanat alatt futottam a folyosón végig és nyitottam be a sekrestyébe. Kovács János tanár úr már miseruhába öltözve várt reám, ministránsára. Balkezembe fogva az imakönyvet, jobbkezemmel a csengetyűt húztam meg s misztikus áhítattal mentembe a templomba, melyet csak néhány gyertyafénye világított meg. Tanárom követett s a kis kápolna oltáránál állapodtunk meg. Szavam sokszor elfúlt, mikor a confiteort mondtam s lelkesült buzgalommal csengettem az U rfelírni tatásk or. A mise végeztével tanárommal a sekrestyébe tértünk visz- sza. Levetette a miseruhát, kar- inget s téli kabátját felvéve megindult a folyosó felé. Kissé hátrább szótlanul haladtam mellette. Mikor a kapuhoz értünk, megszólalt: gyere fel szobámba mondotta. Boldogan követtem az emeletre, tisztelettel tekintettem fel a lépcsőház nagy Kalasantius képére. Kovács tanár úr kinyitotta szobája ajtaját, hol a párolgó kávé már készen várta őt. Két darab kalács, volt a kávé mellett egy tányéron. Egyiket felém nyújtotta. Édes jó anyáin, ki oly sok fi| nőm foszlós fehér kalácsot adtál nekem, meg fogod bocsátani, ha azt mondom, hogy ez a kalács jobb volt, hiszen tanárom adta. Nem is rágtam össze, úgy nyeltem le jó nagy darabokban. Mi a keresztneved, kérdezte Kovács tanár úr ? Elemér feleltem neki. Van egy nagy magyar zeneszerző, a kit Elemérnek hívnak, Szenti rí nay Elemér, ha zongorázni szoktál, tanulj tőle valamit. És egy magyar költő is van névrokonod, Boruih Elemér, olvasd el költeményeit. Mihelyt hazamentem, kértem édes atyámat, vegye meg nekem Boriith Elemér költeményeit. Apámmal elmentünk a csil- lagulcai könyvkereskedésbe, Mayer bácsihoz, bizony ott nem vol tak meg Boruih Elemér költeményei, de ígérte, hogy Budapestről meghozatja, három nap múlva menjek érte. Nehezen telt a három nap, de mégis eltelt és én boldogan vettem át a fehér bőrbe kötött két kötet költeményt: Boruth Elemér munkáit. És örömmel olvastam a verseket. A szép népdalokat: Szomorúfűz ága hajlik a virágra, ... Két gyöngye volt a falunak, két szép lánya és a többieket. A Il-ik Rákóczi Ferenc születésnapjára irt szép ódát : Múlandó minden, de Te élsz örökké A Te nevedhez nem férhet halál Dicsőséged nem foszlik üres köddé Ki villámszóró íergeteg valál. olvasgattam e verseket és megszerettem a költészetet, újabb és újabb köteteket vásároltam: a hatszáz magyar nemzeti dalt, Petőfi, Arany János, Vörösmarty verseit. És most visszaemlékezve öreg tanáromra, Kovács Jánosra, most látom, milyen jó pedagógus volt ő. Nem volt szüksége szigorra, fenyítékre. Nem tömte tele a fejünket zavaros, érthetetlen leckékkel, tudta miként kell az ifjú fogékony lelkét megnyerni, lekötni. Valahányszor egy jó könyvben gyönyörűségem lelem, valahányszor egy szép vers kiragad az élet szürke hétköznapjából és szomorúságban vigasztalást, bánatban megnyugvást, gondok között felejtést nyújt, mindig eszemben vagy jó öreg tanárom Kovács János, a ki először irányítottad tekintetem a szépre, a nemesre, a mi felemel. Nem tudom, mikor haltál meg. Nem tudom, hol pihensz, melyik temetőben, hiszen a piarista vándorol rendházról, rendházra. De ime emlékednek hódolok és áldalak haló porodban.
