Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-12-16 / 94. szám

Ara 12 fillér. 45-ik évfolyam. 94. szám. Vác. 1931 december 16 VÁCI HÍRLAP Polliikat és társadalmi heiilap, megjelenik heienkéní kétszer: szerdán és \d$érnap ELŐF3ZETÉS! ÁRA : HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA . .... AVVlff I ■. A^.iV:^%-v.r.a4dMIP5]BWMElUI 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: I>EitCSÉI¥YI BEZ^Ő EaasrassCTSssffisra ".cxsrszHaffir nanananraamraHHm! SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÜT SARKAN TELEFON: 17 HIRDETÉSEK. NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Emlékezzünk... Örömünnepe van ma minden magyarnak. Ma 10 éve, tehát 1921 december 14-én esküdött hűséget a Hazának Sopron vá­rosa, melyet a trianoni béke- szerződés Ny uga lm agy a r or sz ág­gal együtt Ausztriának Ítélt oda. De Sopron lakosságának erős hazafias érzülete és a magyar felkelők hősiessége meghiusitot- ta ezt a szándékot s ezzel sike­rült rést ütni a trianoni béke- szerződ ésen ! És az édes magyar haza szeretette] ölelte keblére immár elveszettnek hit gyerme­két. Fájdalmas, igen fájdalmas lett volna Sopron elvesztése, mert Magyarország történelmi emlé­kekben leggazdagabb, legszebb és legműveltebb városa. Valósá­gos ékszerdoboz, egyik legszebb gyöngye Szent István koronájá­nak. De emlékezzünk ... hogyan is volt ? Végigszenvedtük a világ­háborút egy jobb jövő reményé­ben — s az eredmény a Páris közelében levő versaillesi park trianoni palotájában ránk erő­szakolt békeszerződés volt 1920 junius 4-én. Magyarországot, ezt a gyönyörű földrajzi egysé­get szétdarabolták ! így vesztet­tük el kincses Erdélyt, a tenné- ! kény Bácskát, Bánátot, a gazdag j Felvidéket és a szép Nyugatma- j gyarországot ! E kényszerbéke j értelmében Sopronnak is Ausz- ; triához kellett volna csatoltat- nia, de a lakosság erős ellenál- i lása és hűsége lehetővé tette, I Emlékeim az alsóvárosi tornyos iskoláról I Szeretem a gyermekszemeket, a gyermekmosolyt, a vidám gver- j meklelkeket. Az én számomra : i »Nincs a világnak szebb muzsi­kája, mint gyermekajkak lágy kacagása.« Sok és sokféle gyer­meket ismerek, szivemnek mégis miért maradnak kedvencei avá- j ci alsóvárosi gyermekek, — kér- j dezgetem magamtól és keresem, j kutatom az érzés mélyebben j fekvő okát. Bizonyára szeret- j ném őket akkor is, ha nem al- j sóvárosiak, avagy, ha egyálta- ! lan nem is váciak lennének, j mert a gyermek mindenütt sze- j retnivaló, akármelyik város, j vagy falu szülötte. Áz emlékezés szálain térjetek vissza gondolataim az elmúlt idők felé ! Talán felvillan vala­hol egy kis fény magyarázatul. Magam nem voltam sem tanuló­ja, sem tanítója az alsóvárosi is­kolának sohasem, miért támad mégis jóleső, kedves érzésem, ha hogy a nagyhatalmak népszava- j zást rendeltek el Sopronban és ; a környező 8 faluban, vájjon : Ausztriához, vagy Magyaror- j szághoz óhajt e Sopron tartóz- J ni 1 E népszavazás 1921 decem- j bér 14-én volt, a nagyhatalmak ellenőrzése mellett. A leadott 1 (5,947 szavazatból 12.327 esett I Magyarországra, vagyis 72.87o/o! ; Ennek folytán a nagyhatalmak j képviselői 1922 január 1-én Sop- j ront ünnepélyesen átadták Ma- j gyarországnak ... Sopron tehát hű maradt az édes Hazához s ezt a hűségét a történelem során már többször kimutatta ! Sopron e cselekedete j a nemzet osztatlan háláját vivía ! ki ! E hála megnyilvánulása, j hogy a nemzet Sopron városát \ 1923-ban »a leghűségesebb vái- ; ros«, »ch ilis fidelissima« büszke j cimével ruházta fel ! E cimet ; azóta is büszkén viseli Sopron i városa a címerében ! Újabb há­lája jeléül a nemzet a soproni várostorony kapujára díszes hű­ségkaput építtetett s ma ismét a hűség 10 éves fordulóján a nemzet rávésette hálája jelét : ;>A nemzet Sopronnak« ! Ma, e 10 éves fordulón az or- .szág minden városából és fa­lujából szeretettel és hálával fordulunk Sopron, a leghűsége­sebb város felé s köszöntjük ez ünnepnapon ! De ugyanekkor kérjük a Mindenhatót, adja meg, hogy elszakított véreink s terü- tük is mielőbb egyesülhessenek a Csonka Hazával és ismét régi fényben ragyoghasson Szent Ist­ván koronája ! Mert igy kívánja a váci alsó városi gyermekekre gondolok. Mig igy töprengek és lelkiszemcimmel a messze múlt­ba, a távolba tekintek, azt a je­lenetet látom, amit láttam vala­mikor régen, amikor képez- dészkoromban váratlanul be­nyitottam az alsóvárosi iskola egyik tantermébe. Kedves, öreg tanitóbácsi ül a széken. Nagyapó !... Nagyapó!. örvendez a szivem — (a jó ta­nító nyájas arca a nagyapámra emlékeztet) s alig találok sza­vakat a köszöntésre. Abban a pillanatban két kis pufók lurkó közül, akik oldalánál állnak. — bizonyára nem büntetésből, az egyik végigcirógatja a ta- nitóbácsinak kedves arcát, a má­sik meg kis kacsójával a kabát­ját simogatja, mintha mondo­gatnák : Nagyapó ! Nagyapó ! Nagyapóka! Ez a bájos kéj) olyan mély hatást gyakorolt fogékony lel- kemre, hogy alig, de alig vártam akkor, hogy tanító legyek, váci tanító, mégpedig alsóvárosi ! A jó Isten nem szerette ezt a könyörgésemet, mert helyettes­nek felsővárosba irányított. Ami­ezt az isteni törvény, mert kő- j veteti ezt a természeti törvény s főleg mert: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában" Dr Zeller Tibor A gödöllői plébános — kormányfőt anácsos A kormányzó Schläger Árpád dr. gödöllői r. kát. esperes-plé­bánost m. kir. kormányfőtaná- csossá nevezte ki. A kitüntetés arra méltó egyházi férfiút ért, ezért nemcsak a nagy egyház­megyében, de a társadalomban is jó hatást váltott ki. A liőegylei közgyűlése A váci jót. Nőegylet decem­ber 13-án tartotta közgyűlését, amelyet Kälter Arturné, mint az egylet elnöknője vezetett s kinek megnyitó szavai után Egger Gé­zát, a vácegyházmegyei takarék főkönyvelőjét egyhangúlag tit­kárrá választották. Titkári mű­ködését szomorú aktussal Kezd­te : szép szavakban parentálta el elődjét, dr. Fárnek Lászlót. Majd özv. Korpás Lajosné, mint pénz­táros és Egger Gézáné mint igaz­gató tették meg évi jelentésüket. Az elnöknő zárószavaival a köz- j gyűlés be is fejeződött. Az egye- j sülét ezúton hozza még tagjai j tudomására, hogy legközelebbi j teát Göllner Barna, mint a VSE j tenniszszakosztály vezetőjének | felkérésére — nem január 9-én, j hanem január 5-én tartják meg. * kor meg Vácon pályázni bátor- | kodtam, kosarat kaptam, kosa­rat a javából. Nagyon fájt liatal szivemnek, j hogy nem bíztak bennem, — i bennem, aki, ha a fatornyos al- j sóvárosi iskola mellett elmen- ; tem, mindig áhítattal keresztét j vetettem és odavágyakoztam. j Szeretem még másért is az al- j sóvárosi gyermekeket. Ha a Pe- tői'i-utca, míg a Hattyú-utca (és nem ucca) felé megyek, az úton aprócska emberek derűs szemmel mosolyognak felém : Dicsértessék !... Dicsértessék ! Mondják, hogy az alsóvárosi iskolában az egyik osztály ta­nítóját különösen jellemzi, hogy tanítványai kivétel nélkül min­denkinek köszönnek. Ámde én kibogoztam, nekem szól ez a kö­szöntés, nekem, a személyem­nek, mert talán szeretnek, vagy félnek tőlem. »Ismersz te engem ?«.. kér­dezem Pöttöm Jancsit, »isme­rem !« Hát honnan ismersz ? — bámészkodom és tévedésre gon­dolok. »Hát maga az a tani tónéni, aki a mi tanitónéninkkel a Nagy­Prem őrsi#* es kanonok pasppá szentelése A megyés püspök a mull hé­ten a székesegyházban áldozó- pappá szentelte a gödöllői pre­montrei rendház uj tíigját: Gáb­riel Asztrik prem. kanonokot, a ki karácsonykor mondja első szentmiséjét Pécsett. Esküvő Flettner Kálmán és Haber Adrienne december 12-én házas­ságot kötöttek (Minden külön értesités helyett.) Munkavédelmi kitüntetések a járásban és Vácon A nemzeti munkavédelmi szer­vezet felügyelője a belügymi­niszter Pest vármegye területé­hez tartozó munkavédelmi cso­portvezetők és tagok közül kivá­lóan eredményes és hazafias te­vékenységükért alábbiakat dicsé­rő elismerő okirattal tüntette ki éspedig : Körtvüy~ssy Endre főjegyző őrszentmikiósi, Hecser István jegyző csővári vezetőket, Pátz Lajos jegyző alsógödi, Bo- hunka Lajos főjegyző dunakeszi és Szlacsányi János főjegyző, vácdukai vezetőhelyetteseket. A kitüntetéseket Horváth János fő­szol gabiró a múlt héten tartott tiszti értekezleten elismerő be­széd kíséretében nyújtotta át munkatársainak. — Ugyanily ki­tüntetést kapott Gáli József, a hadiárvák bőripari szakiskolá­jának igazgatója és Öveyes Jó­zsef piarista tanár. templomnál beszélgetett, mikor sétálni voltunk és azt mondta, hogy elmondja Pesten, milyen jók vagyunk !« »El is mond­tam !« — bólogatok. Bámulatos tisztességludás. Én nem is tudom, mikor találkoz­tam az osztállyal, — azóta kö­szön nekem e kis társaság min­den egyes tagja pontosan. Még azt is utánam susogják: »Ez is egy tanitónéni, csakhogy nem itt : »Nagypesten !« Ó, hányszor, de hányszor ta­lálkozom veletek kis emberek a Szűz Anya kegyhelye felé vezető úton szép tavaszi, meg nyári reggelen, délutánokon. • Folyik a nóta. »Nem szép, amit énekeltek gyermekek! — szólok hozzájuk a sláger tangó­szövegek ízléstelen sületlensé­gein megbotránkozva. »Szebbek a magyar nóták, az igazi szinarany magyar nóták. Kérdezzétek meg Nagy any ót !« Ott ül a füvön. Pápaszem az or­rán, — nagybotéis könyvből né­zeget ki valamit lelke vigaszára. Kulcsár Ilona Befejezése vasárnapi szamunkban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents