Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)
1931-12-16 / 94. szám
Ara 12 fillér. 45-ik évfolyam. 94. szám. Vác. 1931 december 16 VÁCI HÍRLAP Polliikat és társadalmi heiilap, megjelenik heienkéní kétszer: szerdán és \d$érnap ELŐF3ZETÉS! ÁRA : HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA . .... AVVlff I ■. A^.iV:^%-v.r.a4dMIP5]BWMElUI 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: I>EitCSÉI¥YI BEZ^Ő EaasrassCTSssffisra ".cxsrszHaffir nanananraamraHHm! SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÜT SARKAN TELEFON: 17 HIRDETÉSEK. NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Emlékezzünk... Örömünnepe van ma minden magyarnak. Ma 10 éve, tehát 1921 december 14-én esküdött hűséget a Hazának Sopron városa, melyet a trianoni béke- szerződés Ny uga lm agy a r or sz ággal együtt Ausztriának Ítélt oda. De Sopron lakosságának erős hazafias érzülete és a magyar felkelők hősiessége meghiusitot- ta ezt a szándékot s ezzel sikerült rést ütni a trianoni béke- szerződ ésen ! És az édes magyar haza szeretette] ölelte keblére immár elveszettnek hit gyermekét. Fájdalmas, igen fájdalmas lett volna Sopron elvesztése, mert Magyarország történelmi emlékekben leggazdagabb, legszebb és legműveltebb városa. Valóságos ékszerdoboz, egyik legszebb gyöngye Szent István koronájának. De emlékezzünk ... hogyan is volt ? Végigszenvedtük a világháborút egy jobb jövő reményében — s az eredmény a Páris közelében levő versaillesi park trianoni palotájában ránk erőszakolt békeszerződés volt 1920 junius 4-én. Magyarországot, ezt a gyönyörű földrajzi egységet szétdarabolták ! így vesztettük el kincses Erdélyt, a tenné- ! kény Bácskát, Bánátot, a gazdag j Felvidéket és a szép Nyugatma- j gyarországot ! E kényszerbéke j értelmében Sopronnak is Ausz- ; triához kellett volna csatoltat- nia, de a lakosság erős ellenál- i lása és hűsége lehetővé tette, I Emlékeim az alsóvárosi tornyos iskoláról I Szeretem a gyermekszemeket, a gyermekmosolyt, a vidám gver- j meklelkeket. Az én számomra : i »Nincs a világnak szebb muzsikája, mint gyermekajkak lágy kacagása.« Sok és sokféle gyermeket ismerek, szivemnek mégis miért maradnak kedvencei avá- j ci alsóvárosi gyermekek, — kér- j dezgetem magamtól és keresem, j kutatom az érzés mélyebben j fekvő okát. Bizonyára szeret- j ném őket akkor is, ha nem al- j sóvárosiak, avagy, ha egyálta- ! lan nem is váciak lennének, j mert a gyermek mindenütt sze- j retnivaló, akármelyik város, j vagy falu szülötte. Áz emlékezés szálain térjetek vissza gondolataim az elmúlt idők felé ! Talán felvillan valahol egy kis fény magyarázatul. Magam nem voltam sem tanulója, sem tanítója az alsóvárosi iskolának sohasem, miért támad mégis jóleső, kedves érzésem, ha hogy a nagyhatalmak népszava- j zást rendeltek el Sopronban és ; a környező 8 faluban, vájjon : Ausztriához, vagy Magyaror- j szághoz óhajt e Sopron tartóz- J ni 1 E népszavazás 1921 decem- j bér 14-én volt, a nagyhatalmak ellenőrzése mellett. A leadott 1 (5,947 szavazatból 12.327 esett I Magyarországra, vagyis 72.87o/o! ; Ennek folytán a nagyhatalmak j képviselői 1922 január 1-én Sop- j ront ünnepélyesen átadták Ma- j gyarországnak ... Sopron tehát hű maradt az édes Hazához s ezt a hűségét a történelem során már többször kimutatta ! Sopron e cselekedete j a nemzet osztatlan háláját vivía ! ki ! E hála megnyilvánulása, j hogy a nemzet Sopron városát \ 1923-ban »a leghűségesebb vái- ; ros«, »ch ilis fidelissima« büszke j cimével ruházta fel ! E cimet ; azóta is büszkén viseli Sopron i városa a címerében ! Újabb hálája jeléül a nemzet a soproni várostorony kapujára díszes hűségkaput építtetett s ma ismét a hűség 10 éves fordulóján a nemzet rávésette hálája jelét : ;>A nemzet Sopronnak« ! Ma, e 10 éves fordulón az or- .szág minden városából és falujából szeretettel és hálával fordulunk Sopron, a leghűségesebb város felé s köszöntjük ez ünnepnapon ! De ugyanekkor kérjük a Mindenhatót, adja meg, hogy elszakított véreink s terü- tük is mielőbb egyesülhessenek a Csonka Hazával és ismét régi fényben ragyoghasson Szent István koronája ! Mert igy kívánja a váci alsó városi gyermekekre gondolok. Mig igy töprengek és lelkiszemcimmel a messze múltba, a távolba tekintek, azt a jelenetet látom, amit láttam valamikor régen, amikor képez- dészkoromban váratlanul benyitottam az alsóvárosi iskola egyik tantermébe. Kedves, öreg tanitóbácsi ül a széken. Nagyapó !... Nagyapó!. örvendez a szivem — (a jó tanító nyájas arca a nagyapámra emlékeztet) s alig találok szavakat a köszöntésre. Abban a pillanatban két kis pufók lurkó közül, akik oldalánál állnak. — bizonyára nem büntetésből, az egyik végigcirógatja a ta- nitóbácsinak kedves arcát, a másik meg kis kacsójával a kabátját simogatja, mintha mondogatnák : Nagyapó ! Nagyapó ! Nagyapóka! Ez a bájos kéj) olyan mély hatást gyakorolt fogékony lel- kemre, hogy alig, de alig vártam akkor, hogy tanító legyek, váci tanító, mégpedig alsóvárosi ! A jó Isten nem szerette ezt a könyörgésemet, mert helyettesnek felsővárosba irányított. Amiezt az isteni törvény, mert kő- j veteti ezt a természeti törvény s főleg mert: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában" Dr Zeller Tibor A gödöllői plébános — kormányfőt anácsos A kormányzó Schläger Árpád dr. gödöllői r. kát. esperes-plébánost m. kir. kormányfőtaná- csossá nevezte ki. A kitüntetés arra méltó egyházi férfiút ért, ezért nemcsak a nagy egyházmegyében, de a társadalomban is jó hatást váltott ki. A liőegylei közgyűlése A váci jót. Nőegylet december 13-án tartotta közgyűlését, amelyet Kälter Arturné, mint az egylet elnöknője vezetett s kinek megnyitó szavai után Egger Gézát, a vácegyházmegyei takarék főkönyvelőjét egyhangúlag titkárrá választották. Titkári működését szomorú aktussal Kezdte : szép szavakban parentálta el elődjét, dr. Fárnek Lászlót. Majd özv. Korpás Lajosné, mint pénztáros és Egger Gézáné mint igazgató tették meg évi jelentésüket. Az elnöknő zárószavaival a köz- j gyűlés be is fejeződött. Az egye- j sülét ezúton hozza még tagjai j tudomására, hogy legközelebbi j teát Göllner Barna, mint a VSE j tenniszszakosztály vezetőjének | felkérésére — nem január 9-én, j hanem január 5-én tartják meg. * kor meg Vácon pályázni bátor- | kodtam, kosarat kaptam, kosarat a javából. Nagyon fájt liatal szivemnek, j hogy nem bíztak bennem, — i bennem, aki, ha a fatornyos al- j sóvárosi iskola mellett elmen- ; tem, mindig áhítattal keresztét j vetettem és odavágyakoztam. j Szeretem még másért is az al- j sóvárosi gyermekeket. Ha a Pe- tői'i-utca, míg a Hattyú-utca (és nem ucca) felé megyek, az úton aprócska emberek derűs szemmel mosolyognak felém : Dicsértessék !... Dicsértessék ! Mondják, hogy az alsóvárosi iskolában az egyik osztály tanítóját különösen jellemzi, hogy tanítványai kivétel nélkül mindenkinek köszönnek. Ámde én kibogoztam, nekem szól ez a köszöntés, nekem, a személyemnek, mert talán szeretnek, vagy félnek tőlem. »Ismersz te engem ?«.. kérdezem Pöttöm Jancsit, »ismerem !« Hát honnan ismersz ? — bámészkodom és tévedésre gondolok. »Hát maga az a tani tónéni, aki a mi tanitónéninkkel a NagyPrem őrsi#* es kanonok pasppá szentelése A megyés püspök a mull héten a székesegyházban áldozó- pappá szentelte a gödöllői premontrei rendház uj tíigját: Gábriel Asztrik prem. kanonokot, a ki karácsonykor mondja első szentmiséjét Pécsett. Esküvő Flettner Kálmán és Haber Adrienne december 12-én házasságot kötöttek (Minden külön értesités helyett.) Munkavédelmi kitüntetések a járásban és Vácon A nemzeti munkavédelmi szervezet felügyelője a belügyminiszter Pest vármegye területéhez tartozó munkavédelmi csoportvezetők és tagok közül kiválóan eredményes és hazafias tevékenységükért alábbiakat dicsérő elismerő okirattal tüntette ki éspedig : Körtvüy~ssy Endre főjegyző őrszentmikiósi, Hecser István jegyző csővári vezetőket, Pátz Lajos jegyző alsógödi, Bo- hunka Lajos főjegyző dunakeszi és Szlacsányi János főjegyző, vácdukai vezetőhelyetteseket. A kitüntetéseket Horváth János főszol gabiró a múlt héten tartott tiszti értekezleten elismerő beszéd kíséretében nyújtotta át munkatársainak. — Ugyanily kitüntetést kapott Gáli József, a hadiárvák bőripari szakiskolájának igazgatója és Öveyes József piarista tanár. templomnál beszélgetett, mikor sétálni voltunk és azt mondta, hogy elmondja Pesten, milyen jók vagyunk !« »El is mondtam !« — bólogatok. Bámulatos tisztességludás. Én nem is tudom, mikor találkoztam az osztállyal, — azóta köszön nekem e kis társaság minden egyes tagja pontosan. Még azt is utánam susogják: »Ez is egy tanitónéni, csakhogy nem itt : »Nagypesten !« Ó, hányszor, de hányszor találkozom veletek kis emberek a Szűz Anya kegyhelye felé vezető úton szép tavaszi, meg nyári reggelen, délutánokon. • Folyik a nóta. »Nem szép, amit énekeltek gyermekek! — szólok hozzájuk a sláger tangószövegek ízléstelen sületlenségein megbotránkozva. »Szebbek a magyar nóták, az igazi szinarany magyar nóták. Kérdezzétek meg Nagy any ót !« Ott ül a füvön. Pápaszem az orrán, — nagybotéis könyvből nézeget ki valamit lelke vigaszára. Kulcsár Ilona Befejezése vasárnapi szamunkban