Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-12-06 / 92. szám

Mai számunk 6 oldal. Ara 12 fillér. 45-lk évfolyam. 92. szám. Vác. ?931 december 6. HHRSSHMBHnana VÁCI HÍRLAP Pollílkai és íársadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELÖFSZEYÉSI Ara : HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA......................... 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: »FKCfräNTI IfcK&Sé SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÜT SARKAN TELEFON : 17 < HIRDETÉSEK. NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT szmnmásmmampmmwwmmmiuÉi Fenyeget a rém: Megállanak a gyárak! S A szövőgyár elsőnek ötszáz munkást elbocsát! nem tud ellátni fonállal s igv azoknak is meg kell állam. A lemezgyár valóságos deviza­termei ő helye az aszágnak : gyártmányainak nyolcvan szá­zalékát külföldre viszi, külföldi A hőmérő állandóan a fagy­pont alatl, munkanélküliek szá­ma egvre nő, a szegénykonyhán nem győzik azok nevét összeír­ni, kik kenyeret, fát kérnek. Még inkább megnő a munkanél­küliek száma a közel napokban, épen karácsonyra, mikor a gondnak,búnak,bajnak legalább egy napra el kellene minden hajlékból távozni. Az a veszély fenyeget, hogy városunk nagy gyárai, melyek békés és dolgos munkástöme­geknek nyugodt megélhetést biz­tosítottak, rövid időn belül meg­szüntetik nagy üzemüket. Égbe meredő néma kémények mindig fenyegetők a társadalomra. Ma í nemcsak a közbiztonság vészé- j lyezetetéséről beszélnek, hanem | az éhezők számát szaporítják. Vácon egyszerre a családta­gokkal együtt 3000 lélek nem tudja, honnan szerezze meg Kö­zeijövőben betevő falatját ! Szomorú, hogy a váci gyárak nem munkahiány miatt fognak bezárni, hanem mert nem tud­nak devizához jutni, mellyel kül­földről üzemük folytatásához annyira szükséges nyersanyago­kat és szerszámokat megvásá­rolhatnák. Már hatósági beavatkozást kérnek és valóban, ha a város­házán múlna, az idegen pénze­ket mind a váci gyárak kapnák, ! hogy munkásaik sorsáról to- j vábbra is s igy a város jólétéről j gondoskodni tudjanak. De ma- J gasabban székelő hatalmak igaz­gatják sorsunkat : városi urak kicsik ahhoz, hogy a váci gyá­rak megállását megakadályoz- j zák. A fonógyár elsőnek jelentke­zett, hogy a város és képviselője járjon közre és devizát szerez­zen. Azt mondják, hogy magyar- országi nyersanyagot nem hasz­nálhatnak, mert gépeik úgy van­nak konstruálva, hogy a küllői- j di anyagot dolgozzák fel. Bárha közvetlenül csak száz munkás kenyeréről van szó Vácon, a baj annál nagyobb, ha nem dolgo­zik, mert más magyar gyárakat fizetési eszközöket hoz be az or- ; szagba. A nyersanyag, a mit fel- j dolgoz, teljesen külföldi. És a lemezgyár nem tud még ahhoz a ! devizához sem hozzájutni, a mit í saját munkájával hoz be az or­szágba ' Itt százharminc mun- ! kás sorsáról van szó. I A szövőgyárnak már e héten népes küldöttsége járt a polgár- mesternél és bejelentették, hogy a gyár vezetősége szombaton, december 5-én 500 munkásnak fog felmondani, mert festőanya­got és gépeibe való tűt, melyek külföldről jönnek, nem tud sze­rezni a devizakorlátozás miatt. Úgy gondolják meg az urak, olyan időket élünk, hogy most mi tartjuk az urunkat ! mondotta az igazságot egy szö­vőgyári munkásnő. És valóban úgy is van : a munkások ma nem keresnek, az asszonyok i dolgos keze menti meg a tűzhe- ! Ivek melegségét, j Ne gyűjtse a Nemzeti Bank j a devizákat, mert mit ér, ha ki- | fizeti az állam külföldi adóssá­| Mp—— —IIII« lllllll I MMMliffiMH Isten Moszkvában Moszkva álarc nélkül címen í Doublet József volt oroszorszá- I gi belga követ könyvet adott ki, mely többek között egv tanóra- i jelenetet vázol. A jelenet egy szovjet-iskolában játszódik le s kitűnik belőle, mily ördögi mó­don folyik a szovjetben a gyer­mek elistentelenilésének munká­ja. . , íme az a tanórajelenet szóról- szóra Douill-et előadásában :- »Körülbelül fél tiz tájban \ léptem az iskolaépületbe s azon- i nal egy osztályba mentem, ahol | az oktatás éppen megkezdődött. — Egy asztal előtt, amely a katedrát helyettesitette, egy 8— 9 éves fiúcska állott két felnőtt ember közt, az egyik a tanító volt, a másik pedig annak a kommunista »cellának« a titká­ra, amely alá az iskola tarto­zott. íme, a párbeszéd, amely legott kifejlődött : — Tanító : Te, Wanja, mond csak. szoktál-e Istenhez imád­kozni ? gai kamatát, id ebeim pedig fel­borul a rend, mert nincs mun­ka, ínért nincs a népnek meg­élhetése ! A Váci Hírlap legközelebbi száma a közbeeső ünnep miatt december 13-án, vasár­nap jelenik meg. Esküvő Sándor Zoltán és Bük Margó november 29-én Budapesten há­zasságot kötöttek. (Minden kü­lön értesítés helyett.) Temple festő meghalt Becsből jön a hir, hogy Temp­le János festő, aki Vácon ne­velkedett, de már hosszú idő óta Bécsben élt, hosszú szenvedés után meghalt. Temple János Littauban születeti 1857-ben. Ap­ja az osztrák állam vasúttársa­ság mérnöke volt és igy került Vácra vonalfőnöknek. Fia már itt járta iskoláit 1867-től a váci gimnáziumban. Később édesap­ját Budapestre helyezték és ő ott folytatta tanulmányait. Dacá­ra, hagy alig tiz esztendőt töl­tött Vácon, mégis megható ra­gaszkodást mutatott városunk iránt. Híresebb képein sokszor szerepelnek váci típusok és ala­kok. Meleg barátság fűzte Tra- gor Ignáchoz, a kit sokszor meg is látogatott. Nagyapja a közép­városi temetőben nyugszik. Meg­festette Vácon többek közt Tem­ple államtitkár feleségét és fiát, Mcnczyk Gyula hajóskapitányt, dr. Trag or Ignácot és leányát. Pacára, hogy már régen az osz­trák festőművészet klasszikusai közé tartozott, mégsem feledke­zett meg nevelő városáról, szíve­sen vallotta magát magyarnak és vácinak. A Credo hitbuzgalmi egyesület ma, vasár­nap délelőtt, a tiz órai revíziós mise után tartja rendes havi közgyűlését. Az elnökség kéri a tagok pontos megjelenését. Ezüstérem a váci leventék wezetö-főolkfatöjának Az Országos Testnevelési Ta­nács elnöke a váci levente-egye­sület megalakulása óta a leven- teoktatás terén kifejtett fáradha­tatlan, kimagasló szorgalmának elismeréséül Molnár Jenő városi pénztári ellenőrnek a testneve­lési ezüst érmet adományozta. A megérdemelt szép kitüntetést Pestvármegye főispánja fogja ünnepélyes keretek között átad­ni. Emerikáne Mikulás-estje szombaton öt órakor kezdődik a jót. Nőegylet helyiségeiben. Lesz krampusz, kitűnő zene, sok bo­hóság, móka. Előreláthatólag Vác szine-java ott lesz. Teaje­gyek előre válthatók az Emeri- kána tagoknál egy pengőért.- Gyermek : igen, elvtárs, imádkozom. Tanító : S megadja az Isten mindazt, amit tőle kérsz é — A gyermek hallgat. — Tanító : Nos, akkor csak kérd most azonnal az Istent, hogy adjon neked kenyeret. Hi­szen, ugye, éhes vagy Wanja ? — Gyermek : Ö, de milyen na­gyon éhes ! Tanító: Akkor csak imád­kozzál mindjárt, talán ad neked valamit a jó Isten. — A gyermek kissé vonakod­va letérdelt, kezecskéjével ke­resztet vetett, ismételten földhöz hajtotta fejét, amint azt otthon szüleitől látta s azután imádkoz­ni kezdett. Tiszta, egyszerű jám­borsága megható volt. De a két fekete holló, aki mellette lesel­kedett, vagy két perc múlva fél­beszakította imáját és kérdezi : No Wanja, adott-e neked a te istened kenyeret ? A gyermek, kinek könnyes volt a szeme, nem tudta, hogy mit is akarnak tőle, de rosszat sejt­ve igy felelt: — Nem etvtárs, a jó Isten ne­kem nem adott semmit. No, most látod — mondja a tanító — hogy hogyan is áll a dolog az Istennel. Sokkal oko­sabban tennéd, ha Isten helyett ehhez az elvtárshoz (rámutatott a kommunista titkárra) fordul­nál kéréseddel. Mond csak: kér­lek elvtárs, adj nekem kenyeret. Meglátod, hogy ő neked adni is fog 1 Az éhes gyermek engedelme­sen ismétli a szavakat: — Kérlek elvtárs, adj nekem kenyeret ! — Látod — szólt a kommu­nista — azt mindjárt meg kel­lett volna, tenned. Ha tőlem kér­tél volna, már régen adtam vol­na kenyeret: te azonban Isten­hez imádkozol. Láttad-e már Istent ? Nem ! Mert hisz nem is létezik. — Erre a bőrkabátja zsebé­ből kenyeret vesz ki s azt a siró gy ennek nek ny u j t j a. Beismerem, hogy alig volt meg az erőm, hogy ezt a jelene­tet, melynek néma és tehetetlen tannja voltam, végighallgassam. Hisz nem állt hatalmamban, azt a szegény gyermeket e két bar­bár kezéből kiszabadítani.«

Next

/
Thumbnails
Contents