Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-11-25 / 89. szám

89. mm Vác. 1931 november 25. Ara 12 fillér. 45-ik évfolyam. VÁCI HÍRLAP Polliikéi és társadalmi hetilap, megjelenik kelenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARAi HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. . 3 P - FILL VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . . 3 P 50 FILL EGYES SZÁM ÁRA......................... 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BEKCSÉNYI lüEZSÖ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKAN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Váccal foglalkoznak az újságok Vagyunk és élünk. Ezt mu­tatja, hogy ü fővárosi lapok mind sűrűbben foglalkoznak Váccal és a váci eseményekkel'. Vác neve gyakrabban fordul meg a budapesti újságok ha­sábjain, mint pl. a sokkal na­gyobb Pécs, vagy Debrecen ne­ve. Lássuk csak a hét utolsó napjain mit Írnak Vácról ? A 8 Órai Újság hosszú tudó­sításban fakad ki az ellen, hogy Hörl Péter dr. a város nyugal­mazol t főorvosa és Horny ánsz- ky Zoltán dr. ügyvéd meggátol­ják a városi kórház építését, mert a képviselőtestületi határo­zatot megfelebbezték s addig nincs kórházépítés, munka az iparosoknak, mig felsőbb fóru­mok nem döntöttek a felebbe- zésekről. Hörl Péternek, mond­ja a cikk, meg kellett volna csi­nálni már régen a városi kór­házat és most nem felebbezni megint, hog}^ elodázzák. , (Tud- tunkkal az újságcikk értesülése téves, mert Hörl dr. nem feleb- bezett a kórházépítés ellen.) Vasárnapra az Újság hasáb­jain Krakker Kálmán dr. pol­gármesterünk szép cikkét ol­vastuk »Az alvó város felébred« címmel. Beszámoló arról, hogy milyen nagyszerűen halad Vác. így összefoglalva, egy csoport­ban, szinte megdöbbentő, hogy annyi minden létesült már ez öreg városban. Örülünk, hogy polgármesterünk optimistán né­zi a jövőt és megvigasztal, hogy 50%-os pótadó mellett, ha valami közbe nem jön, mindig fizetőképes lesz Vác. A mit na­gyon sok város nem tud, magá­ról elmondani. Ugyanakkor igen kedves cikk olvasható a lap va­sárnapi mellékletén Gajáry György tollából : a váci múzeu­mot mutatja be Írásban és kép­ben. A Nemzeti Újság vasárnap kisiparos rovata arról ir, hogy a váci fegyintézet ismét egy uj iparágat akar megemészteni. Most volt a hadiárvaház ruha- mosására az árlejtés és a fe- gyenc munka négy iparost ütött el a vállalkozástól. Már szokva vagyunk, hogy az iparostól is kétszeres adót követelnek, a munkát pedig másra bízzák. Vájjon meddig fognak szavalni ipartámogatásról ? A hétfői lapok is foglalkoznak Váccal : egyik azt írja, hogy Ernst Sándor miniszter lemond és politikai körökben biztosra veszik, hogy a népjóléli minisz­ter Preszly Elemér főispán, a közoktatásügyi miniszter pedig Kornis Gyula képviselőnk lesz. Ezek a hírek különben már nem is újdonságok, egy idő óta állan­dóan hol ebben, hol abban az újságban Írják meg a nélkül, hogy illetékes helyről megcáfol­nák. A váci nők készére November 26-án, csütörtök délután őt órakor a városháza tanácstermében előadás lesz. Tisztelettel kérjük ezúton is a hölgyeket, hogy a kik gyűjtésre, i szegénygondozásra, vagy kör- ' nyezet tanulmány és helyzet- j megállapításra vállalkoznak, j ezen az értekezleten résztvenni j szíveskedjenek, ha nincsenek is valamely egyletben. A jótékony egyletek tagjait pedig szintén kérjük, jelentsék szándékukat az egyleti elnökségnél és az előadá­son vegyenek részt. A szegény- gondozó hivatal. Három iparos ünneplése Az Ipartársulat vasárnap ün­nepelte 25 éves évfordulóját Yu­ry Sándor, Schworz Pál és Já- vorszky Alajos választmányi ta­gokká történt megválasztásának. Áz ünnepség a felsővárosi tem­plomban szentmisével kezdő­dött, melyet Kokovny János pre- látus, kanonok mondott, a ki szentbeszédben méltatta a nap jelentőségét. A mise alatt a Pol­gári Dalkör vegyeskara ősrégi egyházi énekeket adott elő An­dor Károly elnök-karnagy veze­tésével. Majd az ünnepség az Ipartársulat székházában folyta­tódott, a hol megjelentek dr. Krakker Kálmán polgármester, Éder Kálmán a járásbiróság el­nöke, Podhorányi József prelá- tus kanonok, dr. Széli Kálmán püspöki kancellár és még sokan mások. A Himnusz után, melyet a Polgári Dalkör férfikara adott elő, Bernáth András elnök meg­nyitójában köszöntötte a meg­jelenteket és üdvözölte a három ünnepeltet. Ezután Vogel Mihály alelnök ünnepi beszéddel mél­tatta a jubilánsok érdemeit és kitérve az iparostársadalom munkájának fontosságára, buz­dította iparostársait az összefo­gásra és a bolsevizmus elleni küzdelemre. A tetszéssel foga­dott ünnepi beszéd végeztével le­leplezték a márvány táblát, mely­be a három ünnepelt, nevét vé- sették be. Majd dr. Krakker Kál­mán polgármester a város kö­zönsége nevében mondott üd­vözlő beszédet, utána Podhorá­nyi József prelátus kanonok be­széde következett, Quell Rudolf ipartestületi elnök a váci össz- iparosság üdvözletét tolmácsol­ta. Végül a váci származású Kontró János a budapesti fod- j rász-ipartestület elnöke üdvözöl- ! te testületé nevében az ünnepei­teket. Bernáth András elnök zá­róbeszédé után a Szózat elének- lésével a díszközgyűlés végétért. Este az ünnepeltek tiszteletére jólsikerült teaestély volt. Nag$r Jéisef piarista elmegy Vácról A városban szenzáció erejé­vel hatott az a híradás, mely kü­lönösen a gimnázium iránt ér­dekelt szülők körében gyorsan terjedt el, hogy Nagy József pia­rista tanár, a kiváló matemati­kus és fizikus megválik az inté­zettől. Szokatlan, hogy a tanév elején tanárváltozás legyen, ép ezért feltűnést kelt a jeles tanár távozása. Hírek szerint Nagy József egészsége helyreállítására kapta a szabadságot s egyelőre nem fog tanítani, de Vácról el­megy. Utódja is megérkezett : Gélléry Lajos fiatal civiltanárés a gimnázium igazgatóságánál már szolgálattételre jelentkezett. Délamerikai városban Hagyjuk az őserdőt s menjünk az olajföld (silfield) telepére. Itt már európai kényelem fo­gadja az embert^ villany, víz­vezeték, uszoda, mozi, újságok (4 hetesek), könyvtár, kórház európai enni és innivaló, rendes szobák, tenniszpálya, automobil, vasút. Itt kb. 100 fehér él a vi­lág minden részéből: Délafriká- tói—Vácig. Legtöbb az angol anyanyelvű. A petróleum társaság 36 km. hosszú keskenyvágányú vasútja a tengerpartig vezet. Az út ős­erdőn, majd kókuszpálma ültet­vényeken és legelőkön keresz­tül halad. A tenger megint olyan látvány, amit sohasem lehet meg- únni a hullámok játéka és szí­nek változása sötétkéktől vilá­gos zöldig mindig szép marad. A vasút végállomásától 3 órás motorcsónakút visz Puerto-Ca- belloba, Venezuela legfontosabb kereskedelmi kikötőjébe. Leg­szebb részlet maga a kikötő. Van itt evezős csónak, motor­csónak, romantikus vitorlás ha­jók, kis gőzösök, nagy gőzösök a 25,000 tonnás óceánjárókig. Maga a város nagyon unalmas, keskeny, fátlan, betonnal borí­tott utcák tarka üzletekkel és emberekkel. Nagy és jó az automobilforgalom. A szállodák csapnivalóan rosszak. Este a város kihalt, csak a kocsmák és mulatók körül van egy kis éjszakai élet. Megnéztem a mat­róznegyedet este. Hátborzongató még csak visszagondolni is az ott lézengő „nőkre“. Nem szó­lítanak meg senkit. Ez nem szo­kás Délamerikában. A következő állomás Valencia, Venezuela volt fővárosa s ma is egyik legfontosabb városa. Puerto-Cabelloból gyönyörű asz­faltozott országút köti össze. Csak vázolom, hogy mi pereg le az ember szemei előtt. Két­órás autóút az egész. Tehát: kókuszpálmaültetvények, száraz kaktuszos vidék, mégegyszer fel­tűnik a tenger, az út felfelé visz egy hegyi patak völgyében egé­szen ezer méterig, hatalmas sziklafalak és leomlott szikla­tömbök, majd egy fensikra érünk. Ezen a fensikon fekszik Valen­cia hegyektől környezve. Itt töl­töttem a szabadságomat egy kel­lemes német penzióban. Sokkal szebb mint, Pto-Cabello, bár az utcák ugyanolyan sivárak. Itt azonban van már villanegyed és sétány is. Kellemes megle­petés: a villamos, néhány euró­pai formájú üzlet, közlekedési rendőr. Itt ismerkedtem meg a művelt venezuelaiakkal. Tulaj­donképpen ezek az állam táma­szai. Spanyol származású fehér emberek, rendesen jómódúak, foglalkozásuk: földbirtok, kato­naság, orvos, ügyvéd, közhiva­talnok. Sokan Párizsban tanul­nak (ez a kedvenc helyük). Európáról helyes fogalmaik van­nak (helyesebb, mint nekünk Amerikáról) az ottani, esemé­nyekről tájékozottak. Általános műveltség dolgában nem állnak a hasonló európai kategóriák mögött. Nem mondhatom, hogy ismerem őket, de az első be­nyomás kedvező volt. A nők nevelését nagyon el­hanyagolják. A lányok sokkal kevesebb szabadságot élveznek, mint minálunk. Sport nincs. Fő­szórakozásuk, hogy kinéznek az utcára. Itt nincsenek üveg­ablakok, hanem az ablaknyilás vasráccsal vau elzárva. Az ud­varlás úgy játszódik le, hogy a hölgy a szobában van s a fiatal­úr az utcán s a rácson keresz­tül bókol. Egész középkori je­lenetekre gondol az ember. Ugyanaz a szép országút visz Caracasba, az ország jelenlegi fővárosába. Ez még magasab­ban fekszik, itt már hűvös éj­szakák is vannak. Ez már város. 100,000 lakosa van. Itt már van­nak egészen szép részek is. Parkok, sétányok s a villanegyed. Ez utóbbi felveszi a versenyt a városligeti Fasorral. Szebbnél szebb fák, kertek. Az épületek egy kicsit cifrák, de beleillenek a környezetbe. A nagy középü­letek messze elmaradnak a mieinktől (parlament, miniszté­riumok, templomok, egyetem, múzeumok). Mindezeket meg­építették, de éppen ezeknek az összehasonlítása adja meg a nagy különbséget Európa és Venezuela között. Venezuela hatalmas ország- terület. Rengeteg kihasználatlan s még igen sok felfedezésen résszel. A lakosság is nagyon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents