Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-11-01 / 82. szám

Ara 12 fillér. 45-ik évfolyam. 82. szám. Vác, 1931 novemberi. Poliíikai és íár^adalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. . 3 P — FILL VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . . 3 P 50 FILL EGYES SZÁM ÁRA ........................ 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDOKOS : DERCSÉOTI BEZSé SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARK'AN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Üdvözöljük Borah szenátort! Nem kell ehhez sok indoko­lás. Borah amerikai szenátort üdvözölni akarjuk abból az al­kalomból, hogy Laval francia miniszterelnök amerikai tartóz­kodása alkalmával a reviziós gondolat mellett és a Magyaror­szág megcsonkítása ellen az egész világra szólóan nyilatko­zott. Úgy gondoltam, hogy Vác polgárait, felnőtteket és kicsi­nyeket, megkérem, Írják alá az üdvözlő iratot, amely rövid és szól a következőképen : »Vác város polgárai igaz szív­ből üdvözöljük Borah szenátort abból a városbók amely a vi­lágháború előtt 300 kilométer­re esett az ország határától és amely most 28 kilométerre fek­szik a. trianoni igazságtalan ha­tómtól. Azt ia Borah szenátort köszöntjük hálás és reménység­gel teli lélekkel, aki azt mon­dotta, hogy revízió nélkül nincs leszerelés, leszerelés nélkül, nem lehet őszinte béke, béke nélkül pedig lehetetlen a gazdas tgi helyreállítás. Borah szenátor is reámutatott, mint a világ élő lelkiismerete ezer éves orszá­gunk igazságtalan megcsonkítá­sára és ezért kérjük további jó­indulatát, amelyben bízva, ezen­túl még inkább, mint eddig hi­szünk Magyarország feltámadá­sálban.« Ezt a szöveget angolul és ma­gyarul annyi lapra nyomtatnék, hogy Vác minden polgára, az iskolás, gyermekek is, aláírhas­sák és hogy lássa Borah, hogy honnan kapta, ezt az üdvözlő írást a város színeivel és fény­képeivel diszitenők. Ezt a sok- sok lapot egy albumba kötnők, amit a Váci Uránia november 16-i reviziós estjén a város pol­gármestere adna át felkérésünk­re a Magyar Reviziós Liga köz­ponti kiküldöttjének, hogy to­vábbítsa Amerikába Borah sze­nátornak. Még csak egyet. Az album pénzbe nem kerülhet. Magyar- ország ma nem költhet pénzt diszalbumra, össze fog az állít­tatni ingyen anyagból, önként felajánlt munkából. A Pestvidéki Nyomda a nyo­mást és papír egy részét vállal­ta, a váci kir. orsz. Fegyintézet az album tervezését és kötési munkáját vállalta kész öröm­mel. Azt kérem még, hogy aki­nek van szép fényképfelvétele Vácról, mielőbb juttassa el hoz­zám, mert ír jövő héten össze­gyűjtjük az aláírásokat, az az­után való hét a könyvkötőké I már, akik az aláírásokat és ké­peket egybekötik. Az aláírási iveket elküldjük az iskolákba nagyobb vállalatokhoz, liivata­Ha még nem tesped — egész bizonyosan tespedni fog. Ma már láthatóan rajta tartja köz­életünkön keze nyomát az Élet: nincs kedv, nincs akarat, nincs vállalkozás. Mindenki összehúz­za magát és reszkedve lesi, vár­ja : lesz-e még jobb idő ? Senki sem lát még a holnapba se, mégis még nehezebb időket jó­solnak és talán ezért nem tör­ténik, nem fog történni semmi. Nem lesz munkaalkalom sem, mert a vállalkozási kedv telje­sen megszűnt ! És mialatt ily sötét képe Két festenek mindenfelé, egyetlen egy hely akad, ahol még lelke­sednek, ahol még terveznek és minden akadályokon keresztül azokat meg is valósítják : a váci városházán. Itt nem lankadtak el az erők és ragyogó arcok hirdetik, hogy a város haladásában jelentős lé­pés történik, hogy hatalmas munkaalkalomra van a közel jövőben kilátás, fogadja a vá­ros társadalma megértéssel a tervezéseket és segítse azokat szerető érdeklődésével valóra válni. Nagy lépést teszünk elő­re és nem fog kerülni senkinek sem egy fillérjébe, de lesz aj városi kórház és aj városi sze­gényház ! * Váci kórház ! Ha ezt a nevet hallja a váci ember — szánó lökhöz, házakhoz is, akihez azonban nem jut cl az iv, Írja alá a városházán, a Váci Hír­lapnál, vagy akár a lakásomon. Inkább kétszer írják alá, mint egyszer sem. Az volna a szép, ha húszezer aláírás volna a Vá­ci Borah albumban. Lehet is. Revízió dolgában nics köztünk különbség ! Hazafias üdvözlettel Szentyyörgyi Gusztáv a Magyar Reviziós Liga váci csoportjának ügyvezető igazgatója mosoly ül az arcára. Hiába ipar­kodnak és modernizálnak a Bürgundia-utcában, nem tudják felejteni, hogy volt idő, mikor ott a tifuszos betegeket babfő- zelékkel traktálták. A váci kór­házba vácit csak legnagyobb erőszakkal lehet bevinni, mert »az idevalósi« büntetésnek tart­ja, ha ott gyógykezelik. A Bur- gundia-utcai kórházból soha sem tesz modern közintézmény. Hajagos László dr. főorvos és Gurszky Rezső dr. főjegyző sokat és sokszor foglalkoztak a közkórházi állapotokkal és meg­állapították, hogy otl, mai he­lyén nincs jövője, valami más, uj gondolattal kell jönni, hogy Vácnak modern kórháza legyen. És jöttek. Krakker' polgármes­ter a legnagyobb örömmel fo­gadta, már a legfőbb ellenőrző hatóságnak, a népjóléti minisz­tériumnak meg is szerezte a hoz­zájárulását és ha minden össze­vág, jövő évben nagy építkezés lesz Vácon, megépül végre » modern váci közkórházi Krakker polgármester a vá­ros pénzügyi és gazdasági bi­zottságai előtt igy adta elő nagy­szabású szép terveit :- A városnak két nagyobb alapítványa van. Az egyik a Schuszter Konstantin-féle, mely­nek százezernél is több koroná­ja a háború alatt pár száz pen­gőre devalválódott, a másik Lu- czenbaeher Jenő és neje alapít­ványa, a Kálvária alatti földek. Az előbbit kimondottan kórház­építésre tette a nagy alapitő. A mikor létesíthették volna, —el­mulasztották. A másik nagy alapiló azzal adta át a földeket, hogy egykor a kórház és árva­ház a kálvária alatt emelkedjék ki a földből. A mintegy 30 ka- taszlrális holdat az alapítvány­tól a város bérli, de de nagyon messze az idő, hogy a holclan- kint fizetett 1—2 mázsa búza árából olyan összeg jöjjön ösz- sze, hogy azzal valamit is kezd­hetni lehessen.- Ellenben a város fejlődésé­nek irányt szabhatnánk, ha ezt a 48 ezer négyszögölet parcelláznánk házhelyek­re és árán segitenők meg­építeni a kórházat. Igaz, hogy az alapító a földeket árvaház s csak utána másodsor­ban hagyta egy kórház céljaira. Nem kétséges azonban, hogyha ma élne és látná, hogy váro­sunkban két árvaház létesült, melyek beláthatatlan ideig a sze­gény árvagyermekek nevelését szolgálják, megváltoztatná, ala­pítólevelét és a kórháznak aján­laná fel értékes ingatlanát. Miu­tán Luczcnbacher Jenőnek köz­vetlen leszármazottja nincs, az alapítvány közvetlen felügyeleti hatóságához, a m. kir. népjóléti minisztériumhoz fordultam és ott kijelentették, hogy ha a te­lektömb értékesíttetnék, semmi akadálya sincs, hogy az érte be­folyt összeg a közkórház építé­sére fordittassék. — Az elgondolás további me­nete a következő : a magyaror­szági irgalmasrend már évek óta foglalkozik azzal a tervvel, hogy Vácon megépítteti kórházát, de megfelelő nagyságú összeg nem áll rendelkezésére. Nos, mi a közel negyvenezer négyszögölet ott a kálvária alatt értékesítjük és mondjuk : kétszázezer pengővel a kórházépítést elősegítjük. Ha az irgalmasrend ugyaneny- nyivel járul hozzá, miután egy ágyra mindenestől nyolcezer pengőt számítanak, 60 ágyas modern kórház épülhet a város és a rend összefogásán. Miután pedig a kórháztartás ma és a jö­vőben a nyilvánosságra került Parcellázásból lesz kórházunk, szegényházunk A kálvária alatti alapítványi földek — Az irgalmas-rend szándéka — Nyolcvan ágyas kórház fog épülni — Vác városa ingyen ág>oiási napokat kap a nagy alapítványért — Meg lesz a szegényház is! — Egy parcellázás, amelyért a polgármes­ter lelkesedik IMRE éves szinészjubileuma November 7-én (szombaton) este 8 órakor a Kultúrpalotában Jegyek előreválthatok a Schiimacher-drogériában, Konstantin-tér 12

Next

/
Thumbnails
Contents