Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-08-23 / 63. szám

VÁCI HÍRLAP' 3 Yettmár telket Máriaudvaron? Szept. 1-ig a váckörnyékiek 5 százalékos telekárkedvez­ményét váciak is igényelhetik. Iroda: Konstantin-tér 2. sz. EZÉRT ISMETELJÜK: A jó varrógép gyártása preciziósmunka! Ezért nem tud minden gyár varrógépet előállítani! Singer varrógépek azonban évtizedes tapasztalatok alapján, kizárólagosan varrógépeket gyártó üzemben készülnek! SINGER VARRÓGÉPEK világhírűek! Singer varrógép részvénytársaság Vác, Szécheayi-utca 16. Váci leventék a Balaton partján A Váci Levente Egyesület ve­zetőjének régi vágya, a leven­ték táborozása valóra vált. A szorgos munka nem volt hiába való, mert végre is sikerült oly kis tőkét összerakni, amely biz­ton meghozta kamatját. A sok­sok Ígéret, mellyel leventéinket édesgettük, testet öltött. így minden évben sikerülni fog leventéink egy-egy kis csoport­ját elvinni két három hétre, hogy megismerjék csonka hazánk ré­szeit és mégjobban tanulják szeretni az egészet. Egy hónapi késztilédős előzte meg utunkat, amely alatt a leg­részletesebb munkatervet kel­lett összeállítanunk és a tábo­rozáshoz szükségeseket meg­szereznünk. Ezt az alkalmat ragadjuk meg, hogy hálás szív­vel mondjunk köszönetét a Dam­janich János-kerékpáros zászló­alj parancsnokságának, amely ruhát, ágyneműt, konyhát és más felszerelést bocsátott ren­delkezésünkre, a kegyes tanitó- rendi cserkészcsapat parancs­nokának, aki 14 drb kis sátrat, a 936 sz. Thurzó János-cser- készcsapat parancsnokságának, mely nemcsak sátrakat adott, hanem egész idő alatt hű segítő­társunk volt s végül mindazok­nak, akik akár természetben, akár pénzben adományaikkal segítették nyaraláshoz leven­téinket. Augusztus 7-re volt az indulás kitűzve. Mindannyian lázas izga­lommal vártuk. Mindenki szor­galmasan gyűjtögetett a nagy útra. Kétszeres szorgalommal dolgoztak, hogy legyen egy pár fillérjük jó szüleik, kedves hoz­zátartozóik részére egy - egy képeslapot küldeni. Az indulás napját megelőzőleg dr Vadas József városi tisztiorvos egész­ségügyi vizsgálatot tartott, mely mind a 48 táborba induló leven­tére és a mi örömünkre, ked­vező volt. E nap volt a szerel­vényvizsga is, amely felölelte a táborba induló levente részére előirt összes kellékek megvizs­gálását. Elérkezett a várva-várt nap délutánja, amely ugyancsak „vihar-nap“ volt. 17 órakor sora­kozó és megindultunk zászlónk alatt a vasúti rakodóhoz, ahol már kocsink útrakészen állott, öt perc a búcsúzkodásra még, mert bizony nem is hittük, hogy ifjainknak ennyi kísérőjük akad. A megtömött hátizsák tartalmán kiviil még most is hozzák a jó otthonit az édesanyák, mert hátha a drágalátos fiacskám megkívánja és ott olyan messze nem kap. Könnyező szülők, test­vérek, jó ismerősök, a levente­ügy lelkes barátai és az oktatói kar állanak sorfalat a díszbe öltözött levente-fiúknak. Ami ezután következett, még a legkeményebb szivű szemlé­lőt is megindította: a leventék imája. Majd felzendült a nóta és elindult Balogh Gyula, Faze­kas László és Szobcsák Ignác oktatók felügyelete alatt a ma­gyar tengerpartra a váci kis csapat. Anyugati pályaudvarról bosz- szú várakozás után útbainditot- tak Kőbányára, hol a takaródét kürtösünk oly szépen fújta, mint ezelőtt soha. Amikor ennek okát kérdeztem, vigyorgó ábrázattal válaszolt: — Igaz, hogy rendnek muszáj lenni, de alvás az bajosan lesz. Befelé én is mosolyogtam, de hamar igazat is adtam neki, mert alighogy elhelyezkedtünk fekvőhelyeinken, ami nem is volt a legkényelmesebb, hol a tolatásból eredő lökések, hol a szomszédom ökle erősítették meg kürtösünk állítását. így érkeztünk a keleti pályaudvarra. Innen éjfél előtt kiindult vona­tunk a sötét éjszakába. Az éj­szakába. Az éjszakát átvir­rasztva, reggel négy órakor láttuk meg a Balatont. Ezután már hálókocsink hang­versenyteremmé alakult át. Elő­kerültek a hangszerek, hegedű, tárogató, citera, harmonika, gra­mofon és mi minden más. Hát hangos zeneszóval érkeztünk Tapolcára. 9 óra 30 perckor befut vonatunk a kedves kis államásra, Balatongyörökre. Az alig pár száz lelket számláló község apraja-nagyja kint van. Dévényi Lajos testnevelési veze­tőnk, Jüdling Zoltán dr plébá­nos, a helyi testnevelési bizott­ság elnöke, a községi elöljáró­ság, Üss Gyula igazgató veze­tésével a fürdővendégek meleg szeretettelmondanak Istenhozot­tat leventéinknek Gyors kiva- gonozás. Majd elvezettek táborhelyünk­re, amely kis fenyvesben és a Balatontól 10 lépésre áll. Dísz­ruha tartalékba került és hozzá­láttunk táborunk kiépítéséhez, amelynek szépségét nemsokára a szomszédos vidék lakói is megcsodálják. Ezermesterek ezek a fiúk, ilyenkor látszik, hogy mennyi hasznos ötlettel vannak megáldva. Olyan főző­helyet építettek rövid idő alatt, hogy nincs az a vályogvető cigány, aki úgy megcsinálná, mint Belovics és Sörös. A fiúk igy is hívják őket, de ők a vál­lalkozói megszólítást követelik. Alighogy a sátrak elkészültek, a tábort övező kerítés is állt, a főzőüstökben már melegedett a viz, sóvárgó tekintetek estek a Balaton napfényben ragyogó tükrére. Legboldogabbnak azok érezték magukat, akiket az asz­talok mosásával bíztak meg, mert ők bemehettek a vízbe. Hamarosan kijelöltük a fürdés helyét, aztán leírhatatlan bol­dogság, pajzán jókedv töltötte el a fiúkat, amikor először föl­üdülhettek a Balatonban. Csak a három szakács arcán látható a lehangoltság, fájó szívvel néz­ték a vígan lubickoló társaikat, mert nekik a korgó gyomrok kielégítésére rendelt gulyásle­vest kellett főzniök. Amint igy szemlélődöm a íür- dőzőkön, az egyik fiú megszólal: — Gyanús szemmel néznek ide állandóan azok a szaká­csok, már én kezdek élni a gyanúval, hogy nem tudnak ezek nekünk való ételt főzni, legföljebb a vezető urat főzték meg, hogy elhozta őket ide. Hamar tovább ment a fiúk között ez a megállapítás és bizony a máskor olyan bátor gyerekek nagyfélve közeledtek a vacsora kiosztásánál a szaká­csokhoz, akiknek a róluk elter­jedt hir a fülükbe jutott s hogy megbosszulják magukat, „itt egy kis kozmás, neked is egy kis kozmás" mondásokkal fűsze­rezve osztották ki első főztjü- ket. Az ijedtség hamar elosz­lott, mert az utolsó falatig el­fogyott minden és azóta minden fiú iparkodik a konyhaművészet­ben oly hatalmas sikert elért szakácsainknak kedvébe járni. A táborban szigorú a katonás rend. Reggel öt órakor ébresztő, e perctől este 21 óráig az előre megállapított foglalkozási terv szerint munka folyik. Vasárna­pon és ünnepnapon misére me­gyünk gyönyörű selyemzászlónk alatt. Esti időben tárogató szól és énektől hangos a györöki tábor. A napokban Keszthelyt és Hévizfürdőt látogattuk meg, hol Szekerka Zoltán látta ven­dégül csapatunkat, ezzel ismét tanújelét adta intézményünk iránti szeretetének, amit más­ként nem tudva megköszönni kellő módon, oly hatalmas éjjen­nel búcsúztak tőle leventéink, hogy rengett bele az egész hegy­vidék. Sietnünk kellett este Hévíz­ről vissza, mert este a györöki tűzoltó-mulatságba voltunk tes­tületileg hivatalosak. Hazaérve

Next

/
Thumbnails
Contents