Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)
1931-07-15 / 53. szám
wags hírlap 2 Oeisnsr igazgató autóbalesete Könnyen végzetessé váltható baleset érte Oelsner János szövő-kötőgyári igazgatót, helyesebben autóját. Az igazgató vasárnap reggel soffőrjével Katalina felé autózott. A szerpentin első fordulójánál az autó előtt egy másik autó haladt, kényelmes tempóban. Benne ifjú pár. Oelsner előzni akarta a kényelmes autósokat s szabályszerűen tülkölt. Már változtatta is irányát s a mikor már majdnem elérte az előtte haladó autót, az utolsó pillanatban vette észre, hogy az hozzá nem értésből, vagy zavarában. eléje kormányzott Oelsner autójának. Oelsner az utolsó pillanatban kapta el a kormányt s fordította jobbra, hogy a biztos összeütközést kikerülje. Azt azonban már nem tudta megakadályozni, hogy autója az utszéli kilométerkőnek neki ne menjen, a mi szerencse volt a szerencsétlenségben, mert ha a kő odébb áll, az autó menthetetlenül a mélységbe zuhan. így egy kis ijedség árán, de minden baj nélkül megmenekültek, az autó ellenben összetört s motorja teljesen használhatatlan lett. Fői 70 essen* pengőn épít A szép magyar községben nagy az öröm : a kormánytól anyagi támogatást kapnak egy kulturház felépítésére. Ki is Írták a pályázatot s ezek szerint hetvenezer pengőn igen szép kulturliázat fognak kapni. A község pályázatot irt ki : tizenhatan pályáztak az építésért. (Csodálatos, váci építőiparos nevét nagyítóval sem találjuk a pályázók közt !) A képviselőtestület most döntött és Klem ént Pál fóti kőművesmesterre bízta az építést, ki erre az alkalomra Rutt- kay Miklián Ödön aszódi építésszel társult. terveiről egyet-mást kérésünkre maga is elmond. — Jövő terveim iránt érdeklődik ? Időmet, melynek leggazdaságosabb beosztása mindig a legfőbb gondom, látszólag két ellentétes, de a mélyben mégis szorosan összefüggő tevékenység között osztom meg : az elméleti gondolkodás és a gyakorlati élet formálása között. Életemnek idillikus szakasza pozsonyi egyetemi tanárságomra esik, amikor minden erőmet a vita contemplativa csendes örömének szentelhettem. Akkor idő- milliomos voltam, de a budapesti egyetemre jövő, időbeli költségvetésem egyre növekvő munkaterveimhez képest folyton a legsötétebb deficitet mutatja. — Elméleti téren mostani tudományos tervem egészen természetes következménye és egyenesirányu folytatása eddigi szellemi fejlődésem belső egységének : »A Kulturpolitika Elmélete« c. nagy munkámon dolgozom már jóideje. Fiatalkoromban elsősorban a lelki élet gazdag valósága ragadott meg; a társadalom-pszichológiai vizsgálat átvezetett a történetfilozófiába, ennek édestestvére a kul- turfilozóíia, ennek pedig alkalmazása a kultúrpolitika és peRhercegnéUácrajön Az elmúlt ősszel világszenzáció indult el a Váci Hírlap hasábjairól. Akkor jelent meg lóságunkban, hogy Szaák Emil, Pozsonyban élő nyug. honvédőrnagy Alice leányát eljegyezte Gréciano György herceg, a pozsonyi francia követség titkára. Ezt a híradásunkat áfvettéx a fővárosi lapok, melyekből viszont a külföldi újságok böngészték ki az érdekes hirt. Főleg francia lapok foglalkoztak a francia-magyar házassági hírrel és hosszasan írtak az ifjú ménnyasszonyról, szüleiről, a jövendőbeli férjről, ki Páris előkelő köreinek szívesen látott tagja s kire a francia diplomáciai szolgálatban még nagy jövő vár. Most hírül adhatjuk, hogy a két szerető szív örökre találkozót! : az esküvőt, mint egy hozzánk érkezett jelentés közli, Pozsonyban megtartották. Az ifjú pár jelenleg nászuton, az északi tengeren jár, azután Franciaországban töltenek néhány hetet, majd visszatérnek a fi tál diplomata beosztási helyére, Pozsonyba. A fényes esküvői szertartáson magas kora miatt nem vehetett részt a nagyapa, Szaák János, ki csendes elvonultságban él Vácon. Nagyon várták őt, de nem mehetett. Mily figyelmesek a fiatalok és mily örömet szerezlek neki sürgönyükkel : esküvőjük után, ha nászúiról hazatérnek, első ütjük Vácra, a nagyapához vezet, hogy az ő áldását is kikérjék. A hivatalos esküvői értesítés érdekelni fogja olvasóinkat, ezért itt közöljük : Herceg Gréciano István volt szentpétervári követ és meghatalmazol/ miniszter fia György herceg a párisi »Noire Daniéiban házasságot kötött szaák falvi és szigligeti Szaák Emil pozsodagógia, ami most érdeklődésem középpontjában van. Ez az én szellemi életrajzomnak belsőleg összefüggő ideológiája. Jövő tudományos terveim ennek az egyenes vonalnak további kihúzása. Az egyetemen legfőbb becsvágyam olyan tudós és tanári nemzedéket nevelni, a mely széles látókörben, elvi magaslaton nézi a világot és az életet s teljesiti majd a maga nagy nemzetformáló misszióját. — Életemben csak látszólag mutat törést az az időpont, a mikor négy évvel ezelőtt az államtitkári tisztet vállaltam s igy a gyakorlati élet terére léptem. Elmélet és gyakorlat ugyanis kölcsönösen megtermékenyítik egymást. A gyakorlat vezető eszmék, elmélet nélkül vak s az elmélet megvalósítása lehetőség és törekvés nélkül üres. Klebels- berg Kunó gróf oldala mellett kitűnő iskolába jártam : sohasem volt oly aktiv és nagyvonalú a magyar vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium, mint az ő vezetése óta. Az elmélet embere itt valóban kitűnő fogékonyságra tehet szert a nemzeti és társadalmi életér lékek s ezek helyes fokozatai irányában. — Mint politikust természenyi lakos ny. honvéd őrnagy leányával, Alice Bernadette Máriával a Szent György-rend hölgyével. Szaák Alice unokája Szaák Jánosnak, a ki a váci kir. járás- bíróságnál 40 évig működött. Érettségi! találkozó Gimnáziumunk 1921-ben végzett növendékei most jöttek ösz- sze vasárnap tiz éves találkozóra. Szentmise és istentisztelet után a gimnázium hősi halottainak emléktábláját koszorúzták meg, majd Gombos Antalt, az intézet igazgatóját köszöntötték, megemlékezvén az alma mater szeretőiéről. Délben közebéd volt a Pokolban. A tiz éves találkozón megjelentek : dr. Ba- rátli János Pesterzsébet, Ber- náth Ferenc és neje Vác, Dudás László Seregélyes, Egyik! Tibor Vác, dr. Halász Tibor Balassagyarmat, dr. Kimley István Budakeszi, Molnár Lajos Kösd, Hoffmann József Vác. dr. Nagy Sándor Budapest, Pintér József Váchartyán, Pivkó Mihály Vác, Sárközi János és neje Sukoró, Sürnegh Miklós Vác, Tarnay Gáspár Vác, dr. Valero Kálmán Vác, dr. Weliacha Károly Vác. — Az intézet tanárai és hitoktatói közül megjelentek : Gombos Antal, Rassovszky Kálmán Debrecenből, Sáfár Béla, Julii Béla, Haris Béla, dr. Szűcs Lajos, dr. Baltavárv Jenő Deb- cenből, Agárdi Gyula Veszprémből, Vitéz Erdélyi János és Wolkóber János. *Ösr»ffsüg;2 fogságból most jött haza Képtelen István váci hadifogoly. Hű felesége már azóta háromszor is férjhezment. Apjokat szerető fiai nem ismertek reá. Elkeseredéséből vett Kutiscil- nert'ól egy jó gramofomot részletre és azóta az asszony többi elvált férjeivel vigan élnek, mert Kunschner gramofomjai kitűnőek. — Rádióban, gramofomban, kerékpárban Kunschner vezetett és vezetni fog, boltja az állomás mellett. tesen elsősorban a kultúrpolitikai kérdések, még pedig valamennyi ágazatukban — az elemi iskolától az egyetemig, a népkönyvtáraktól a művészeti politikáig — érdekelnek. Trianoni szerencsétlenségünk sok külföldi utazásom és érintkezésem közepeit erős érdeket támasztott bennem a külügyi és világ- gazdasági kérdések iránt, melyek közül figyelmem fókuszában a szovjetprobléma áll, melyet régóta alaposan iparkodom tanulmányozni. Nemcsak tör- ténetfilozófiailag, de reálpojili- kai szempontból is itt kell látnunk az emberi történet mai sarkkérdését, a mint ezt különben a parlamentben is kifejtettem. Ámde mivel e kérdés megoldásának egyedül járható útja a helyes szociálpolitika, a termelésnek és jövedelemeloszlásnak társadalmi igazságossága, ezért a ma nevére méltó politikusnak alig lehet fontosabb munkatere, mint éppen a gazdasági és társadalmi kérdések beható vizsgálata és a konkrét megoldásukra való törekvés. Minden mindennel a legszorosabban összefügg és zárt egységbe kapcsolódik a nemzet életében, viszont a nemzet élete az egész földgolyóbis életének függNyiit-íér Köszönetn^iivánitás Mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, jó barátoknak, kik a szeretett testvér és nagynéni temetésén résztvet- tek és szivünk fájdalmát azzal it enyhíteni iparkodtak, hogy haló porait utolsó útjára is elkísérték, fogadják ezen az úton hálás köszönetünket. Vác, 1931 július 14-én. Vida-család ^jrugdljba meg? as újpesti Újpest városi tisztviselői kar legidősebb tagja : Csepreghy Pál tűzoltóparancsnok nyugdíjazási kérvényét a napokban nyújtotta be. Csepreghy Pál nyugdijbavo- nulásával a régi Újpest egyik legérdemesebb polgára vonul jól megérdemelt pihenőre, ki Újpest nagyközségnek a legutolsó törvénybirája volt. Vácon is jól ismerik az öreg urat. A tűzoltó főparancsnoki állást egyelőre helyettesítéssel fogja betölteni a képviselőtestület és előreláthatólag Jarmatzky Jenő mérnök, vizsgázott tűzoltóparancsnok lesz Csepreghy Pál utódja. FeSsögödsek ssinhásban csak 32: ebé sorba ülnek Felsőgödről jelentik, hogy nagy esemény van : színtársulat érkezett ! Tizedik napja játszanak a Iverényi—Péray társulat tagjai telt házak mellett. Az előadásokat kilenc órára hirdetik, de a közönség megszokott pontatlansága miatt fél lizxor kezdik. Ugyancsak baj van a helyek miatt is. A közönség nem törődve vele, milyen helyre váltott jegyet, hanem akár a legolcsóbb jeggyel is, az első sorba ült, aztán nem bánják, hogy a drágább jegyek tulajdonosai hova ülnek. Ez sok sértődésnek lett az okozója. Ma már a sorok és a helyek számozva vannak. Talán sikerül a rendet helyreállítani. vénye. Ma már hogy mi történik Kínában vagy Indiában, majdnem olyan fontos, mint az, vájjon mi történik Németországban ,vagy Spanyolországban. Minél jobban egységesül a földgömb gazdaságilag és politikailag, annál többet kell folyton figyelnie s annál többet tanulnia. Különben elszakad az élet meleg valóságától s a magaszőtte absztrakciók káprázatában él. Hitem szerint a túlsók merev elmélet, a túlhajszolt erudició, a bagoly-komoly tudósok túl tanul tsága nem éppen kedvező vonása a politikusnak (erről különben a mi parlamentünkben igazán nincsen okunk panaszkodni), mert megrontja a tárgyszerű friss látást, a dolgok összefüggésének közvetlen intuícióját, hamar ellogizálja, fogalmi síkra tolja azt, amit csak ösztönszerűen megérezni lehet. A kellő valóságérzékkel biró teoretikus ember, ha politikussá válik, iparkodjék megcáfolni Spinozát, a ki Tractatus Politi- cus-ában ezt mondja: »Minthogy a politikában különösen elüt az elmélet a gyakorlattól, azért az állam kormányzására az elméleti tudósokat és filozófusokat tartják legkevésbbé hivatottaknak.«