Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-05-17 / 37. szám

2 VÁCI HÍRLAP Holland—magyar menyecske látogatása Vácon Olvasóink emlékezhetnek arra a kis tudósításra, melyben meg­írtuk, hogy egy törekvő váci fiatal iparos munkát keresni külföldre ment. Útjában eljutott Hollandiába, Amsterdamba, ahol megragadt, mert munkája és szive ott tartotta. Varecza Pál váci fiúról van szó, kinek mun­káját, szorgalmát megismerték, mire azt a tizenhatéves leány­kát, aki sokszor rajta felejtette a szorgalmas váci fiún szemeit, odaígérték neki. A fiút beíratták az amszterdami technológiai in­tézetbe, már egy évet kitanult s mire készen lesz tanulmányai­val, elnyeri a holland leányka kezét. A takarékos hollandusok a magyar nemzetközi vásár ked­vezményeit használták fel, hogy a vőlegény hazáját megismerjék. A menyasszony szüleivel Buda­pestre érkezett és elcsodálkozva látták, hogy Amsterdammal ve­télkedő szép város van messze keleten, amelyről ők még sem­mit sem tudtak Azután kijöttek Vácra és mais itt töltik napjai­kat. Voltak Naszályon (a sik földhöz szokott jó hollandusok nem sajnálták, hogy nagy fárad­sággal feljutottak a gyönyörű kilátást élvezni), voltak Viseg- rádon, túl a Dunán és a kedves, szerény népeknek nagyon tet­szik a vőlegény országa. A ma­gyar kosztért pedig rajonganak, csak a főtt tésztákat és a sava­nyút nem eszik: ezt a holland gyomor nem veszi be. A jövendő holland—magyar menyecske már beszél néhány szót magyarul és megígérte, hogy nemcsak ő, de családja is teljesen el fogják sajátítani a kedves magyarok beszédjét. Elhalasztoiták az iparo­sok szervezkedését Irtunk arról, hogy a budapes­tiek iparospárt alakításán fára­doznak Vácon. Ezt a gyűlést ma akarták megtartani, de a hiva­talos szónok, dr. Dobsa László más város gyűlésére megy, igy a váci iparospárt alakulását má­jus 31-ére halasztották. MEGNYÍLIK A POKOL Szives tudomására hozom az igen tisztelt közönség­nek, hogy a messze-hires Pokol - vendéglőmet, nyári szórakozó- és üdülő­helyet csütörtökön, má­jus 14-én megnyitom. Kitűnő magyar és francia konyháimat, jó hegyaljai boraimat szives figyelmébe ajánlom. Pontos és előzé­keny kiszo'gálás. Számos vendéget és pártfogást kér PÖBZSE FERENC a Pokol-vendéglő és strandfürdő 2 vendéglőse A Horthy távlovaglás résztvevői Vácon A zajló élet kint voll az ut­cán. Hétköznapjainkat megélén­kítik a hetivásárok, melyek igy nyár elején különösen forgal­masak. Hatalmas idegenforga­lom van, mert a váci piac jó hire becsalja a szomszédos nya­raló községek népét. A déli ha­rangszóra mégis kiürült a Kon- stantin-tér hatalmas négyszöge. Erre a kivételes alkalomra, hogy jönnek a Horthy-lovasok, egy negyedóra alatt rendet terem­tettek. Tisztán állott és felön­tözve. A házakon zászló, a nagy­tér négy járdáján az érdeklődő közönség kezd lassan elhelyez­kedni. Minden el van készítve a lo­vas vendégek fogadására. Milté- nvi tanácsos mindennel tudott törődni. Mindenkinek meg van a szállása, a lovak részére az istállók kijelölve. Az istállók­ban ott van már a zab és a ki­mért szénaadag. Leventék, akik az érkező vendégeket szállásuk­ra kalauzolják, elsőnek állnak fel a tér közepén (Miltényi ta­nácsos még ezek szombati reg­gelijével is gondolt és most osz­totta ki közöttük egy kis élelmi­szerrel telL csomagot). Jöttek a hadi árvák zenekarukkal és a fe­hérek temploma előtt helyez­kednek el. Türelmes várakozással telik az idő. Még sohasem láttunk ilyen lovasfelvonuiást. Erről fo­lyik a beszélgetés mindenfelé. Hírül hozzák, hogy Horváth Já­nos egész Megyerig lovagolt elő­re, hogy járása szélén fogadja a lovastársaságot. Br. Gúuder- nak alezredes vezetésével zász­lóaljunk tisztjei Gödön várták be és olt csatlakoztak a lovas­menethez. Egy órakor szólalt meg a te­lefon, hogy a nagy lovasmenet elérte a Hétkápolnát. Itt Milté­nyi tanácsos jelentkezett és ve­zette be őket a Petőfi-, Gáspa- rik-utcán át a Székesegyház- térre és tovább a városháza fe­lé. Először néhány fővárosi lo­vasrendőr vágtázott a kemény kövezeten. Jött egy gépkocsizó osztaghoz tartozó teherautó mál­hákkal, azután egy fekete, nap­barnított lovasalak kalap nél­kül : Rudnyánszky őrnagy a távlovagló társaság rendezője. Majd egy keménykötésű öreg úr vezeti a menetet: nagybányai vitéz Horthy István lovassági tábornok, jobbján Horváth Já­nos főszolgabíró huszárfőhad­nagyi uniformisában üli meg kedves kis fehér lovát. A liadi- árvák zenéje szól, a lovak vidá­man ügetnek, a lovasokai nagy éljen fogadja. Ünnepléssel teli volt az egész üljük. Dunakeszinél, Gödöknél meleg szeretet fogadta őket. A rákospalotai állomás mögött szállottak nyeregbe és az utón is több csatlakozás történt. Szer­dai számunkban megírtuk, hogy kik vesznek részt a távlovaglás­ban, m os t i 11 a n évs or t nem j smé- teljük.A közönség érdeklődve ke­reste egyes nevek tulajdonosát. Különösen a hölgylovasok iránt érdeklődtek. Olt is voltak mind­járt a menet elején Gosztonyi Miklós leánykái, akik az egész 500 km. lovaglására vállalkoz­tak. Jött a színes lovas menet. Uniformisok váltakoznak Köz­ismert lovas öltönyökkel, majd fanfáros lovasok tűnnek fel ezüst trombitáikkal, azután egy- egy színes csoport városi és me­gyei zászlókkal, huszárunifor­mist imitáló blúzokban. Nagy­szerűen ülik meg a lovat. Ide­genországbeli lovasok lovuk egyik oldalán a magyar, másik oldalán hazájuk zászlójával. Jó negyedórába telt, míg a lovasok a tér három oldalán el­helyezkedtek és Krakker pol­gármester üdvözölhette a lovas­sági tábornokot, a távlovaglók vezérét. Ezér év tekint le a fa­lakról — mondotta — és mi ma­gyaros szeretettel fogadjuk itta vendégeket. De szomszédunk­ban Trianon átka, mutassák meg idegen vendégeinknek üt­és tanulják meg gyűlöl­iukban ni a magyar föld bitorlóit. A vitéz vezér közvetlen hangú vá­laszt adott a polgármester üd­vözlésére és ismertette a távlo­vaglás célját, mely immár a ha­todik és ha a jövőre megmu­tatják Szatmár környékét, nem tudnak már újat mutatni Kis­m a gy a r o r s z á gb ó1 lovasgazda az 'gesz ifjúságnak. Lóról szállt most társaság, kezdődött az ismerke­dés. A lovastisztek közül a leg­főbb volt, vagy szolgált Vácon. Jó ismerősként üdvözölték őket vitéz Baitner tábornok és Olasz alezredes. Általános feltűnést keltett a nagy püspöki város­ban Berta Imre plébános főtisz­teiéiül ő úr, aki papi ruhájában ülte meg bóka lovát. Ilyet még a püspöki város népe nem lá­tott. Feltűnt Feőerdeős ezredes, aki még mint főhadnagy és mint kapitány szolgált a váci huszá­roknál, érdeklődéssel fogadták Endre László gödöllői főszolga- birót, aki huszárhadnagyi uni­formisában szállt lóról, üt ilt ifjú szép felesége is fogadta. Két óra is elmúlt, mikor min­denki elindulhatott szállására, hogy azután egy óra múlva, a Pokol terraszán adjanak egy­másnak találkozót. Ezen a pompás helyen látta vendégül Vác városa a lovas­társaságot. Mintegy 250-en vol­tak. Budapestről 19ü-en indul­tak, az aszódi országút mentén csatlakozott hozzájuk 30 lovas levente Gödöllő környékéről, így 220-an vannak, de mire Miskolcra érkeznek, számuk öt­száz lovas főre szaporodik. Az ebéd levesből, disznósültből és tésztából állott. Bizony már 4 óra körül járt az idő, mikor mindannyian hozzájutottak. Siettették is őket, mert hátra voll még az egész váci program: előállottak a kis fellobogózott propellerek és vitte a nagy tár­saságot a Bukiba büszkeségünk, a vízmű megtekintésére. Terv­ije volt véve, hogy megmutat­ják a kisgazdák fiainak a pos­tás tyukászatol is, de nagyon messze voltak tőle, az időből is kifogytak, ezért visszatértek a propeller-állomásra, onnan a hadiárvák bőripari szakiskolá­ját mentek meglátogatni. Késő este is üzemben találták az árva- ház minden részét. Nagy érdek­lődést keltett a kertészei, torna­gyakorlatok és a hadiárvák mu­zsikája. Hálásan köszönték Gál igazgatónak és a tanári karnak a sok érdekes látványosságot. Még a lőházba kellett lejutni, ahol a társas-vacsora volt. Bár­ha a szombat reggeli ébresztőt koránra tűzték ki, akadtak a társaságban, akik kiváncsiak voltak a Jánosnapi váci vizi- ünnepélyre, sőt továbbra is ér­deklődtek Vác éjjeli élete iránt. De azért pontosak voltak, a vá­ros nagy része még aludt, mi­dőn Horthy István lovasgárdá­ja felkerekedett és megkezdte utjának második részét. Rétsá- gon vár rájuk újabb fogadtatás és délután Balassagyarmatra ér­nek, ahol pihenőt tartanak. volt, szines volt és so­káig emlékezetes a magyar if­jak lovascsoportja Vácon. Min­den szépsége mellett mégis fáj­dalmasan esik, hogy sem az al­só, sem a felsőváros gazdaifjú- sága nem mutatott iránta ér­deklődést. Pedig a távlovaglás lovasainak nagy többsége ma­gyar gazdaifjú volt, illett volna őket látni, velük megismerked­ni. De egyetlen váci gazdát, vagy tanulnivágyó fiát nem láttunk. Olyan messzevilágban élünk tő­lük, hogy semmi sem érdekli őket 1 Mondják, hogy most nagy munkaidő van. Szerencse, hogy kitalálták. Ezzel mindent simára lehet kenni és ezen keresztül elfelejtik vendégeink is a váci két városrész udvariatlanságát. Miért panaszkodik ha még nem is hirdetett A VÁC! HÍRLAPBAN? VÁROSI VÁROSI ANNY ONDRA második nagy vígjáték-attrakciója EGY JOBB CSALÁD Férfi főszereplő: Sígefried As*no — Zene : Jara Benes VÁROSI VÁROSI

Next

/
Thumbnails
Contents