Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-02-16 / 13. szám

13. szám. Vác, 1930 február 16 Ara 20 fillér. 44-fik évfolyam. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Mttlyben e»y negyedévre . . 4P — fill. Vidéken egy negyedévre . . 5 P — Ml- ügyes »ám ára .........................— p 20 fill. feleié* szerkesztő, kiadó és laptutaldonos DE&CSÉNYfi DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchényi-utca és Csényi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyílttér milliméter soronMinf díjszabás szerint Búcsúzó a váci „böhönc“-öktől A Pesti Hírlap február 9-i számá­ban Hegedűs Lóránt igy kezdi a cik­kéi : «Az alföldi magyarnak van egy szava, a melyet az irodalom eddig még nem fedezett fel, pedig igazi kincs : a «böhönc». Az öblös «ö» be­llik valamely, hatalmas erőt érez­tetnek. A kezdő «b» bátor megállást jelenít. A szó végére odavetett «c» azt mutatja, hogy hirtelen ahbahagyalik valami, mert egyedül van. Böhönc. Böhönenek mondja az alföldi ma­gyar azt az egyetlen szálfát, a melyet meghagytak akkor, a mikor az erdőt köröskörül kiirtották. Már minden irtvány, gyökér, lehulló galy és szá­raz levél, de példájául annak, hogy itt királyerdő állott, otí áll és marad az utolsó szálfa : a böhönc.» Vácon in vannak ily böhöncök. öb­lös «Ö» termetük két emberkarnvi, repedezett derekuk bátran állja a százvihart s a nem közkeletű meg­nevezésük végén álló hirtelen vég­ződésű c>-t egyesítik magukban, mert nem egy arra megfordult em­ber tekintete szegeződött reájuk nagy hirtelen a megpillantásukkor. Nem is állták meg a jövevények, hogy csodálkozásuknak kifejezést ne adjanak. Valahogy a régebbi kornak, a maradandóbb cselekvéséinek élő jelképei. Mire e sorok talán megjelennek, megboldogult jelző illeti meg e «ko­ronás fők a még található egynéme­ly! kél. Fejszecsapásoktól hangos a H él kápolna környéke. A húsba-vér- be vágó ütések döngése az utolsó ut harangkongása. Recsegve-ropogva dőlnek ki «nagyjaink». Nem oiy ré­gen hasonló sors érte a szomszéd­ságban levő «öregeket is. Két platán maradt meg hirmondónak, régi le­tűnt idők regősének. Nincs ki védje az elmúlt hős idők emez emlékeit ? ! Bizony-bizony óvásra érdemes em­lékek ezek. Hős honvédek pirosló vé­rétől áztatott talajban nőttek nagyra, hatalmasra, megállásra késztetőre. Ágyuk bömböléséről, kardok csatto­gásáról, nemes hadfiak utolsó sóha­járól suttogtak az est-hajnali szél­ben. Dicső tettek szeihtanúi hová lesztek? Levélajkaik elnémultak, utol­só rezdülésük istenhozzádot mondott. Ifjonc had ugrándozik a ledöntött óriás elnyúlt holttetemén. Ejnye csak ! Nem is vagyunk még messze egy... hasonló művelettől! ítélet mondatott. Tűzre velük ki­érdemesült vének ! (Szállóige ez a mostani ifjas kor­ban.) S vájjon miért e rideg Ítélke­zés ? Bizonyosan gazdasági, szépésze­ti okokból. Elfogadom ezt az érvelést arra a néhány rozzant, ifjabb növé­sű ákác-fűzfára s a játszó gyerme­kek lornagyakorlataitól elnyűtt eper­szeder fákra. Nem úgy azonban a hid túlsó végén álló ősbálvány-lára, a nyárfára. Felteszem a kérdést, váj­jon nem lehetett volna belekalkulál­ni e Kossnih-G()rgeíj-idők szélvihar­ral dacoló egyik-másik őrtállóját a parkfásitás rendjébe ? ! Más egyebütt (a Rádi-ulon) kevésbbé emlékezetes t'ák is meghagyattak. Kár-kár volt a már néhány évvel előbb eltűnte­kért is. Sivár pusztasággá lett az ár­nyas-erdős hétkápolnai terület. Nya­ratszaka öldöklő porfelhő hömpö­lyög az ájtatoskodó hivők tüdejére. Érzem az ellenvetést. Odvasak, kér­gesek, csonkosak, rútak, dísztelenek, szóval vének voltak. El velük ! S ta­lán nagyon közönséges is volt a ne­vük . nyárfa. Még csak a csábos Col­lis névre sem hallgattak. Majd ez­után ! Gyönyörű fásított park lesz olt. Lélek-test egyesített üdülést fog találni ottan. De ! Ember tervez s autóktól felvert por végez. Kiváncsi vagyok, hogy az újonnan ültetendő zsenge bicskák hogyan fognak meg­birkózni a gyilkos porral. Ebbéli té­vedésem örömmel töltene el. A ren­dezettségnek hive vagyok. A nem ér­tékesek tűnjenek el. De nem minden régi-öreg értéktelen ! Mily boldog a sok Rákóczi-fa, (pe­dig talán soha sem látta a .«nagysá­gos fejedelmet) Arany János, Jó­zsef főherceg fái. Gondos kezek óv­ják mindannyit az enyészettől. De ne beszéljünk ily rangos fákról! A buda­pesti Margit-szigelen névtelenebb fá­kat is babusgatnak. A jó kertész tisz­teli a kort mondván, jó a vén fa ár­nyékában megpihenni. Agyafúrtan kieszeli a megifjitást. Uj, üde koro­nát nevel rajta. Odvát, hasadékaitki­kaparja, kiégeti, kátránnyal bekeni és odvas fog módjára cementtel tö­mi be. A mai kertész nemcsak faül­tetést, kivágást ismer. Dédelgeti az öreget, kegyelettel néz reá s lelke ar­rafelé szárnyal, hova vénhedt barát­jának karjai nyúlnak. A böhönc meghalt ! Mi sarjad majd a nyomán ! Emberek ! Ne kevesbít­sük a régieket, dicső idők emlékeit őrzik! Elapadó tisztelet-beesülésnyo­mán kínzó vergődés támad. A termé­szet más rendjében is vannak öre­gek ! Megkülönböztetett tisztelet övez­ze őket, elmúlásukon mindenkor sző­ni orkodjunk ! K. F. Krakker1 Kálmán dr. — a Cserkészszövetség társelnöke Az országos Cserkész szövetség, melynek nemes intencióiról nem kell külön himnuszt zengeni, Krakker Kálmán dr. kormányfőtanácsosi, vá­rosunk polgármesterét társelnökévé választotta. A szép kitüntetésnek, azt hisszük, főleg a város sok ambi­ciózus cserkésze örül, mert az agilis polgármestert közelebb tudják ma­gukhoz, a ki igy állandó pártfogójuk volt és lesz a jövőben is. ‘Korcsolyapálya a ligetben A VSE ismét megnyitotta a ligeti jégpályáját, melyet költséget nem ki­méivé hozott rendbe és vasárnap ad át a korcsolyázást kedvelőknek. A jóghockey híveinek külön pálya áll rendelkezésükre. Halálozás Mondhatjuk, hogy boldog Vác ide­jének egyik szemtanúja hunyta le örök álomra szemeit. Meiszner Ru- clolfné élete 85-ik évében rövid szen­vedés után meghalt. Fiatalsága ab­ban a korban telt el, mikor Vác min­den benszülöttének háza, földje, sző­lője, jövedelmező ipara, vagy keres­kedése volt, a mikor Vác a legtehető­sebb városnak számított az ország­ban. A nemes íntzédy-családból szár­mazott és férje oldalán megtalálta keresett boldogságát. Gyermekei és unokái szeretete vette körül. Most az egész város tisztelete kiséri utolsó ut­ján, mely az ev. templomból szom­baton délután történik. Egyházi zene székesegyháztankbaM Vasárnap székesegyházunkban a következő szerzők műveit adják elő : Mise: Seyler G-dur. Introitus: Gries- baeher <Circumdederunt me». Gra­duate : Griesbacher «Adjutor in op- portunitatibus). Offertorium: Goller Bonum esl conineri . Communio : Griesbacher * Illumina facientuam . Ä váci járás köszöneté a vármegyének Régebben jelentettük, hogy a nép­jóléti miniszter és a Rockefeller-ala- pitvány elhatározta, miszerint a váci járást egészségügyi mintajárássá ala­kítják át. Ez oiy nagy arányú vál­tozást hoz, hagy maga a Rockefeller- alapilvány háromszázezer pengőt fog öt év alatt közegészségi intézmények­be fektetni. Az iskolásgyermekek fog­ápolását már az összes járási közsé­gekben megkezdették s maga a vár­megye is tízezer pengőt adott az elő­zetes munkálatokra, melyet már köz- kutak javítására el is költöttek. A váci járás községei ezért köszönetét mondottak a vármegyének, melynek e héten tartott gyűlésén olvasták fel a köszönő iratot. Ä hítköxség tog ja ista 8* háromnegyed része dönt a hovafartozandőságrél A váci státusquo izr. hitközségnek Szarnék Gyula alelnök aláírásával megjelent az a meghívója, mely tag­jait közgyűlésre invitálja, hogy a «jellegváltozás»-ról intézkedjenek. A hitközség elöljárósága már egyhangú­lag állást foglalt a mellett, hogy az aut. orthodox jellegre változtassák a státusquot, most már csak a tagok hozzájárulása kell. Miután a közok­tatásügyi miniszter rendelkezése sze­rint a tagok háromnegyedrészének kell az irányváltozás mellett nyilat­kozni, a február 23-ra összehívott közgyűlésre azzal invitálják a tago­kat, mindnyájan legyen ék együtt. Ha még sem lennének határozatképes számban, úgy március 2-án tartják meg a közgyűlést. De ha még ezen a közgyűlésen sem tudnának hatá­rozni, mondja a meghívó, március 9-re hívják össze harmadszor, a me­lyen, tekintet nélkül a megjelentek számára, elhatározzák a második váci orth. izr. hitközség megalakítását. A Kormányzó üzenete — Vácra Olvastam a lapokban főméltóságú Kormányzó úr üzenetét a magyar nemzethez és egyesekhez. Arra kér mindenkit, hogy őt a 10 éves kor­mányzása alkalmából semmi olyan ünneplésben ne részesítsék, a mi pénzbe kerül. A mai kor fia sok történelmi és egyéni történetet és ‘eseményt lát és olvas, de ilyen igazi példaadó sze­rénységei alig egynéhányat olvastam és láttam. Eddig azt láttam, hogy fent 10 év óta csak egymást ünnepelték, ha kel­lett, ha nem. Elég volt egy iskolafel­avatás, egy állásváltoztatás és vége- hosszant elő nem sorolható alkalom : jelszó volt a bankett, a társasvacsora. Egy képviselői programbeszéd — megint társasvacsora. Egy pártgyű­lés, társasvacsora. Egy valamilyen verseny, társasvacsora. És a jóisten tudná milyen címen csak mindig a társasvaesora, a mi pénzbe kerül. Annyira jutottunk már, hogy — a mint magunkon is tapasztaljuk egy képviselői beszámolóra is csak azok mehetnek ei, a kiknek 3—4 pengős lársasvacsorára van pénzük. Nem igy volt ez a boldog Nagyma- gyar.ország korában. Preszly Elemér dr., a jelenlegi fő­ispánunk, mint képviselő félévenkint bejárta a kerületét és felvilágosította polgárságát az uj törvényekről. Volt is becsülete a polgárság előtt s tőle igazán nem irigyeli senki a íőispán- ságot, érdemei voltak és vannak rá. Most elmúlik egy képviselői idő­szak, sehol sem látja a polgárság a képviselőjét, csak az utolsó órákban és akkor is társasvacsorai ünnepelle- t és sél. Az ország Kormányzója most meg­ragadja az alkalmat, hogy figyelmez­tesse a nemzet minden egyes tagját, hogy ne ünnepeltesse senki magát úgy, hogy az pénzbe kerüljön, mert ezzel gyengül a nemzet és a polgár­ság vagyoni helyzete. Én kis pontja ennek a kis magyar hazának, fájdalmas szívvel néztem, hogyan megyünk a pusztulás felé, mert hasznot hajtó dologra sehol sincs pénz, de ünneplésre mindig van. Reménysugárként tűnik fel előt­tem a magyar égen a Kormányzó úr­nak példája, mely meg fogja állítani azt a szertelenséget, a mi eddig a ma­gyar közéletben napirenden volt. Bakos József A Törekvés álarcosbálja Váci Ref. Törekvés SE március 2-án tartja a szokásos évi álarcos­bálját a Hliniczky-vencléglőben. A legszebb jelmezt és a legfelismerhe- tetlenebbet értékes tárgyakkal díjaz­zák. Jelmezesek jelentkezése Jakab Juliannánál (Hangya 1. sz. fiók) és Ulti Istvánnál (Hangya 2. sz. fiók) naponta este 1/28 óráig, 8 óra után este az egyesület helyiségében (l jvi­lág vendéglő). Jelmezjegy ára 50 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents