Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-11-16 / 86. szám
Ára 12 fillér. 44-ik évfolyam. W 86. szám. Vác, 1930 november 16. Polííikaí és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFüZETf Sl ÁRA : HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA ...................... 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉWYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ŰT SARKÁN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT A miniszter; A város: - Tessék a főutat kövezni! Előbb csatornázni kell! Városi közgyűlés volt — A kétszázezer pengős inségsegély kulisszatitkai — A város megálhipitja, mennyit vár Öntől is Ínség enyhítésére — Kórház-jaj — A vízvezeték vize egészséges — Konstantin püspöknek ipegmentenek öt holdat — De miért veszett el százhúszezer koronája? Félház. kis karzat. Alig huszonöt városatya érdeklődik az iránt, hogy mi lesz az ínség- munkára adott kétszázezer pengővel ? Gondolják, hogy már tudják az újságból s ha máskép lesz, majd ad fel világosi tást az újság. Csak nem sietni, semmin siem csodálkozni : a hosszú élet titka. A polgármester azért hívta össze a városi közgyűlést, hogy támogatója legyen a minisztériumban. Mert a minisztérium olyasvalamit akar, hogy kövezzünk, a csatornázási majd el lehet végezni 8—10 év múlva, ha jól megy a város sora. A kétszázezer pengőt »az átkelési útszakaszok elkészítésére adták és az összeg felhasználását szó- szerint követelik. De tartsunk rendet előadásunkban. A hogy az események következnek, kövessük nyomon a csütörtöki közgyűlés érdekességeit. Tájékoztató az inségakcióról A polgármester a nélkül, hogy valaki kérte volna, spontán elmondotta, mit terveznek a télire. Nagy értekezlet volt, melynek határozatai : Inségadóból körülbelül lizezer pengő fog befolyni, de ez kevés lesz. A szükséglet 25 ezer pengő, mert napi négyszáz szegényről keli majd gondoskodni. A szegénykonyha december elsejétől február végéig; lesz nyitva és Miltényi Aurél kipróbált kezeire bízva. Mert a szegények ellátása hatósági feladat ellenőrzött pontos elszámo- lúsból. Senkinek sem adnak pénzbeli segítséget, de betegek és nyomorékok természetbeni ellátásáról lehet szó : lisztet, zsírt, burgonyát, fát, szenet kaphatnak. Mi a hatósági tájékoztató összeg? A polgármester végül érdekes kijelentést tett : Az inségakció- hoz szükséges tizenötezer pengőt Vác társadalmától akarja előteremteni. Már a jövő héten a vállalatokhoz, részvénytársaságokhoz fordul kérő szavával, hogy adakozzanak. A közönséget pedig önkéntes adakozásra hívja fel. Mindenkinek kézbesi- tenek egy hatósági Írást : ezen rajta lesz, mennyit vár a város- háza tőle mint külön adományt a szegények támogatására. Ezt a hatósági tájékoztató összeg t j mindenkitől kérik. Hat igen érdekes lesz : menynyi jószivet tételeznek fel ebben az öreg városban hivatalosan és hány pengő fog befolyni ? Van egy ötletünk : ha azok névsorát közöljük, a kikel a városháza í megrótt »tájékoztató összeggel« j az Ínség enyhítésére, de nem | í fognák fizetni : vájjon hosszú j lajstrom lesz az ? Egyetlen interpelláló Nagyon régen nem volt közgyűlés. Gondolom, felgyűlt a keserűség a jó városatyai szivekben s most mind kiöntik. Tévedek. Mióta Mikuskáékat kiirtották, nincs ellenzék, nincs interpelláció (Hörl Péter ugyan tiltakozik : valóban ő az egyetlen ellenzéki.) Wohl Henrik feláll, hogy mégis megmenti a becsületet. De milyen szépen, vigyázva kér ! Hogy az Althán- utca helyzete rettenetes, talán már rendezni, kövezni kellene. Polgármester : — Sok utcánk van, a mely rendezendő, de pén xügyi helyze1 ü n k. ha t ár t szab gyors munkánknak. Hiszi, hogy a jövő évben ha a fő-utca kövezetét felszedik, kapnak annyi követ, a mellyel ezeket az utcákat rendbehozhatja. A 200,000 pengő Eddig mindig a polgármester beszélt. Most is ő folytatja : — Kaptunk 200 ezer pengőt átkelési szakaszok megépítésére és én a Váci Hírlapban elmondtam, mi sok szépet, praktikusat tervezünk : Végig a főutcán megépítenénk a csővizlevezető-csa- tornát, Kisvácnak a fekál csatornát. a Duna-ulcát szabályoznánk, a Diadalteret rendeznénk. a Gombás-pataknak állandó medret betonoz látnánk a város alatt, a Flórián-utcát kiköveznénk és még maradna is vagy ötvenezer pengőnk más célokra. Ez a terv először tetszett, fenn a minisztériumban, de aztán elővették az Írást : parancs van az átkelési szakaszok elké- szilésére ! Mondom az államtitkár urnák a kereskedelmiben, hogy előbb csatornázni kell és aztán kövezni. Nem bonthatjuk fel később a kövezetei, hogy csatornázzunk. Foglaljon állást a képviselőtestület, mit csináljunk a kétszázezer pengőből ? A képviselőtestület állást foglalt : egyhangúlag az előbb ismertetett terveket fogadta el. A polgármester holnap már viszi is a minisztériumba : lássák, a város polgársága egy gondolattal a csatornázás mellett van, miért akadályozzák ezt a munkát ? Hörl Péter dr. : — Mindent elfogad, de fél, hogy ha a kétszázezer pengőt felhasználták, jövő évben nem kapnak, újabb segélyt a főutca kövezésére. Aztán most nyomatékosan hangoztatja, hogy ezek a tervezett munkák váci iparosnak jussanak ! Polgármester: — Á kétszázezer pengő : államsegély, inségReklám és vonzóerő i a kirakatban Ez a cikk a Magyar Hét alatt lett volna aktuális, de a szerzője mégsem tartotta alkalmasnak az időt arra, hogy a . kirakat rendezéséről véleményét elmondja, mert illusztris egyénekből álló bíráló bizottság vizsgálta meg a váci kirakatokat és döntött a legjobbakról. Mégis a Váci Hírlap szerdai számában az egyik kereskedő nyilatkozata arra ösztönöz, hogy amit már akkor hangoztattam, azt most a Váci Hírlap utján szélesebb rétegben igyekezzem terjeszteni. Lehet hogy nincs igazam, tessék megcáfolni, de azt hiszem nehéz lesz, mert hisz ezt a véleményt vallják a legkiválóbb reklámszakértők is. Minden kétségen felül áll, hogy a kirakat a reklámnak az egyik fajtája. A reklám az alkalmazott tudományok csoportjába tartozik, vagyis az elvont tudományos kutatások eredményeit a gyakorlatban próbálja alkalmazni. Ha tehát kirakat- rendezésről beszélünk, meg kell állapítanunk először a kirakat célját azután azokat az eszközöket, amikkel e célt el lehet érni. Mi lehetne más célja a kirakatnak, minthogy a vevőt behozza az üzletbe ? Ugyan az a cél, mint a többi reklámnál, de egészen más eszközökkel. Mert mig a hirdetésnél és a plakátnál pusztán csak az illető tárgy reprodukálásával lehet a vevőre hatni, addig a kirakatnak meg van az a nagy előnye, hogy magával az eladásra szánt árúval hat, igyekszik felkelteni a szemlélőbe a bírás kívánságát. Még egy olyan kis városban is, minő Vác, sok kirakat van, egész természetes, hogy a legelső tennivaló a vevő szemének az én kirakatomra való irányítása. Ezt nagyon jól kifejezi a német Blickfang (szemfogó) szó. A kirakatnak tehát első sorban olyannak kell lennie, hogy az arra járók figyelmét megfogja. Ez az első, de nem az egyetlen cél. Nagyon sok kereskedő itt téveszti el. Kirakata olyan, hog}^ a figyelmet felkelti, de miután mindenki megnézte, nem kíván senki sem bemenni, hogy vásároljon is valamit. És hogy ez az állításom mennyire igaz, arra idézem a szerdai Váci Hír- lapban megjelent egyik nyilat- í kozatot. Az illető kereskedő nem j is tudja, hogy milyen súlyosan j nyilatkozott az én véleményem ! mellett. »Sokan gratuláltak a I szép kirakatomhoz s volt is nagy ! forgalom — a kirakat előtt. j Bent az üzletben nem sok.« Ha j ezt valaki a kirakat verseny j alatt merte volna mondani, égé- j szén bizonyos, hogy rosszindu- j latunak nyilvánították volna, pedig most a kereskedő maga ismerte be, hogy rossz kirakatot készített. Ez a fontos : nem olyan kirakatot kell készíteni, ami Iáivá- j nyos, hanem amelyik be is viszi a vevőt az üzletbe. Mert látványos kirakathoz csak kézügyesség kell, de jó kirakathoz nagyfokú találékonyság és ötletesség. Egész természetes, hogy szakmánkint változik a kirakat- rendezés könnyebsége és nehézsége. Sokkal könnyebb egy élelmiszerüzletet, vagy egy divatkereskedés kirakatát jól megrendezni, mint például egy könyv és papirüzletnek a kirakatát jól elkészíteni. Nem akarok itt a részietekbe bocsátkozni, csak az alapelvet akartam meghatározni. A részleteket mindenki megtalálhatja valamely reklám szakkönyvben, vagy ha egv kicsit gondolkozik, maga is rájöhet sok mindenre. Még egy-két érdekesebb esetet akarok említeni. Budapesten a Muzeum-körúton van két üzlet. Mindkettő árul nyakkendőt. Az egyiknél szép, értékes nyakkendők fantasztikus virágcsokorba vannak szétbontva, hogy azt mutassák, mennyire nagy anyagból vannak csinálva, a másiknál pedig már megkötve, a gallérba beléhelyezve látható egy, a nyakkendőhöz illő ingen. Fiát nem lehet mondani, hogy a férfiak hiúk, de mégis csak jobban érdekli őket az, hogy miként fog, illetve miként kell annak a nyakkendőnek állani, mint az, hogy milyen széles és milyen hosszú az anyag, a miből készül. Igaz, bevallom, nem mindegyik szakmában lehet ilyen egyszerűen is jó kirakatot rendezni, de éppen az a művészet, hogy leleményességgel a rendező legyőzze az anyag adta nehézségeket. Ifj. D. D.
