Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-10-15 / 77. szám
VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Ara 12 fillér. 44-lh évfolyam. ___________________________________77. »am. _______________________Vác, 1930 október 15. 2 P 80 fill. 3 P 50 fill. — P 12 fill. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos DERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sxéchényi-utca és Csényi-út sarok. Tel. 1? Hirdetések és nyllttér milliméter soronkim díjszabás szerint Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . vidéken egy negyedévre . . «gyes sxám ára ......................... Ahová csak nézek — munkát látok! Séta a vasúti állomástól a transzformátor házig A vasárnapi lapok vitéz Horthy Miklósné lelkes felhívását közük, amelyben mindenkit, akinek munkája, megélhetése van arra szólít, hogy segítsék nyomorenyhítő akcióját. A közeli lél szűkölködőin akar együttérző leikével segíteni, s karácsonyi örömökhöz akarja azokat is juttatni, akiknek egyébként nem volna karácsonyuk. A kormányzóim jóságot eláruló szava, jó szive sarkal arra, hogy a magunk akcióját is elevenen folytassuk, de mindenekelőtt ösztönöz arra, hogy még idejekorán az erők összefogására buzdítsak. Azt hiszem, hogy a kormányzóné Öl őrnél lóságának szándéka szerint cselekszem, ha arra kérem váci polgártársaimat: ne forgácsoljuk szét erőinket, sőt ellenkezőleg, számbavé- ve a segítségre1 szorulókat, egy helyre koncentrálva az e célra irányítható anayagi erőket, lássuk el munkával a munkanélkülieket, segítsük a segélyre szoruló betegeket, ellátatlan aggokat, árva, gondozatlan gyermekeket. Úgy hiszem, hogy a város polgár- mesterétől várhatjuk ezt eredményesen és leginkább, hogy t. i. fogja ösz- sze az erőket s mindazokat egy táborba terelje, akik megérzik a rendkívüli időkel. akik átérzik s megértik, hogy ezek az idők különös áldozatokat kívánnak ahhoz, hogy szerencsésen áttelelve köszönthessünk mind egy boldogabb tavaszt. Most pedig múltkori cikkem Ígéretéhez képest rámutatok egyes váci munkaalkalmakra. Reámutatok majd sétám kapcsán egyes hiányokra, amelyeket előbb-utóbb úgyis pótolni kell. Valószínű, hogy a legtöbbjére azt fogják mondani: »nincs rá pénz!« De hát ha a sok közül egyeRegyet mégis csak megvalósítanak s akkor részben elértem célom, amely nem más,mint munkát és megint munkát juttatni munkanélküli magyar testvéreinknek. A Budapestről jövő személyvonatból léptem ki, innen kezdtem meg sétámat. Éppen esett az eső. Kiszálltam a vonatból és vízben, sárban kellett lépdelnem jó darabon, a vasúti vágányok között, amíg a vonat végéről az indóházig értem. itt az első munka! Kérem szépen alázattal és kellő tisztelettel, ennyit csak elvárhat az utazó közönség a t. MÁV-tól, hogy a vágányok közét, ahol napjában x-szer járnak százával, hogy azt köveztesse, aszfaltoztassa, vagy salakoztassa, vagy homokoztas- sa ki, de úgy, hogy olt lakkcipőben is lehessen besározódás nélkül járni. Még nem ériem az állomásépülethez, hanem csak a kijáratig. Ugyani_ azon a kapun, ahol mi kijárunk, olt mások meg bejárnak. Ez nem rend, kérem! Van itt kapu kérem alássan elég. Tessék meghatározni az ötből, mondjuk kettőt beszállási kapunak, hármat meg tisztára kiszálló közönség számára kérünk fenntartani. Akkor lesz rend s nem lesz a két célt szolgáló ugyanazon kapunál a ki- és beszálló közönség találkozása, dehogy: kölcsönös lökdösése, brutalizálása. Itt rendet kell csinálni. Ez nemcsak egy kis munkát, feliratot jelent készíttetni, hanem esetleg még egy kapuőri állás létesítését, amit ha sikerül elérnem, célomat még inkább elérteni ebben a szörnyű munkanélküli időben. Ezt úgyis, tetszik vagy nem tetszik, előbb-ulóbb meg kell majd csinálni, mert a mostani állapot a végletekig a rendőrség sem fogja elnézni. A harmadik munkára már nem is mutatok reá. Ez maga a vasúti állomás épülete volna, amit sok jóakarattal próbál tisztítani, csinosítani az osztálymérnökség, még egy tenyérnyi parkot is csináltatott, de ez az épület igazán sem külsejével, sem méreteivel, sem perronjával, nem szolgálhatja egy ily nagy személyforgalmú pályaudvar követelményeit, amelynek pedig az előbbieken kívül a határszélen reprezentálni is kellene. Az indóházból ha kilépek, sok minden jut eszembe, de erről megint jobb nem beszélni. Kisajátított a MÁV. annak idején, hogy pályaudvart és állomásépületet bővitsen sno, jól nézünk ki ezekkel is ugye? Különösen azóta furcsa ez az eset, hogy a MÁV a vasút másik oldalán díszes laktanyái építtetett. Nem lehetett volna ezzel a szép ,modern épülettel a város főutcáját, a Széchenyi-uteát díszíteni? A bolt, vagy a mélyen fekvő kert helyén, avagy a fabódés fényképészeti műterem helyén, amelyek mostani alakjukban, bármily szép volna is a város, az első impresszióit // Őszi merengés Virágok, Virágok, szép réti Virágok, rátok terült a Vég szele, . . . szivetek sóhajjal tele s hallom a múlás gyászdalát, ha hozzátok kijárok . . . Ünneplöruhás szép Virágleányok, életadó csókra hajoltak-e rátok Viráglegények? Vagy tatán hús-meddőn herVad ruhátok anélkül, hogy az élet értelmét tudnátok, árva, szegények ? . . . Madarak, madarak, suttogó fák alatt Várt-e rátok csöpp puha fészek s puha fészekben kis madárének ? . . . VJ agy szárny szegetten hullottatok ágról-ágra párotokra nem találVa s hús szívetek megszakadt ? . . . Illanó lepkepár, ki tudja merre jár ? . . • Volt-e örömük múló aVaron, Vagy Vihar kitépte gyenge szárnyuk s elröppent balgán minden álmuk, tőnkresilányitják az először Yáera jövőnek. Balról gyönyörűek azok a virágágyak az idea szélén. Minden idegennek is feltűnik, mindenki megdicséri. De mi lesz a másik oldallal ? S mi lesz az aszfalt gyalogjáróval a másik oldalon? Hátha azoknak a Kohpék- nak csak 100 év múlva fog úgy tetszeni, ahogy nekünk váciaknak már most tetszenék, akkor száz évig lesz igy? Itt sajátítsanak ki! Tanuljunk a MÁV-tól ! Gyalogjárót és virágágyat oda is! Itt van, ez is megint két munkaalkalom! J óbbra az első ház, kiesi ház, de nagy fala éktelenkedik a vasút felé, amelyet minden idegen meglát s rajta csak úgy háziasán felírva mi kapható benne, lenn az üzletben, bicikí- iitől a gramojónig. No hát kérem ez oly mucsaias, hogy no. Bezony — mondaná Zágon István. — Ezt már megint nem volna szabad tűrni. Elvégre van hirdetési szabályrendelet. De ha nincs is benne megtiltva, hogy a saját házon (pedig nem is saját) kénye-kedve szerint hirdethessen mindenki, még akkor sem lehet, hogy valaki azért, mert tiz-husz pengőt megspórol, mert maga pingált a festő helyett, egy fél utcának az esztétikáját, a Vácra jövőknek az első benyomását ronthassa el. itt megint egy munka. »Kunscher mester ne sajnálja, hogy magától se sajnálják a munkát, de azt az irkafirkát, tüntesse le a falról. Szereti a reklámot, ez a felírás nem jó cégér.« De folytassuk, mert lassan haladunk. Vagy már ne is Szerkesztő Ur? Hát jó, akkor a viszonthallásra! Legközelebb tovább megyünk s el is jutunk a transzformátor házig! — ?— Kacér bogárkák ! kikeltek-e rendre a féltett peték, Vagy orozVa jöttek és reájuk törtek a lomhahenyélö sanda herék ? . . . Emberek, emberek, hozzátok nem merek a nyárVonulásról merengVe szólni... mertláttam az embersziVzsengcVirágát s liliomlelkek' égi szikráját semmibe szórni! * . * • Gergely Ferenc Vác egy új térképen Megjelent a Pilisi hegység turistatérképe Az Állami Térképészet turistatérképeinek sorozatában most került piacra a legforgalmasabb hegységnek, a Pilisnek legújabb térképe. Az Újpesttől Esztergomig és Váctól Pi- liscsabáig terjedő területet, amellett A polgármester névnapja Rossz szokás, hogy a Váci Hírlap vidéki lap létére nem ir névnapokról. A családi ügyek, bármily vígak és bájosak, nem tartoznak a nagy nyilvá- vánosság elé. Ha most kivételt leszünk, azért tesszük, meri az események áttörték a családi kör szűk falait és a nagy közönség elé méltán kívánkoznak. Krakkcr Kálmán dr. polgármester hétfőn ünnepelte névnapját. Szokás szerint rengeteg üdvözlő kereste fel hivatalában és otthon. A küldöttségek közt volt a városi tisztikar Gurszky Rezső dr. főjegyző, a pénzügyi bizottság Pod/io{- rányi Árpád prelátus, elnök, a Mansz Pelrikovich Istvánná elnök és Andor Károly főtitkár, a gazdasági bizottság Hubir József dr. m. kir. gazdasági főtanácsos vezetése alatt. Ez utóbbi fogadtatásánál történt, hogy Huber dr. elnök arra kérte a polgár*- mestert, miszerint legfőbb és legnagyobb gondja most az legyen, hogy az idei télre a jósziveket fogja össze és ne akadjon Vácon, aki éhezik. A polgármester válaszában kijelentette, hogy ezen a nagy munkán dolgozik és hiszi, úgy szervezi meg, hogy az elkövetkező tél Vácon nagyobb megpróbáltatások nélkül múlik cl. A városi közgyűlést ezzel a fontos kérdéssel fogja foglalkoztatni s az egész város közönsége egy tábor lesz és meg fogják segíteni önhibájukon kívül nincstelenségbe esett öregeket, gyermekeket, családokat. Ez az első hivatalos megnyilatkozás az elkövetkező tél védekezéséről. Örömmel adjuk hírül ,hogy mindenki a posztján lesz s a polgármester vezetése alalt a jószivek fognak őrt állani, hogy Vácon senki se éhezzék, senki se fázzék. aSINGER VVRRÓC.IPEK MÉGIS A LEGJOBBAK a Nagykovácsi felett emelkedő Nagyszénás, sőt a hidegkúti Szarvashegy, Csúcshegy sűrűn látogatott hegyek környékét is felöleli, s így csonka hazánk leglátogatottabb túrista vidékét ábrázolja. A térképen minden megtalálható: a jelzett túrista útak megfelelő színjelzéseikkel, a menedékházak, sőt az autóbuszjáratok útvonalai is. Élénk ]>irosak a jelzett túristaútak, a községek és az autóval járható mű- ulak, fekete a vasul, a túristát nem érdeklő dülőutak hálózata és a határok. Kékek a vizek. Az erdő színe zöld, világos zöld a tisztásoké és a réteké, sötét a kerteké, sárga a szöl- lő, halványabb a szántóké, míg az autóbusz-útaké sötét sárga, A térkép túrista-adatai a legújabbak. Összegyűjtésükben a Magyar Turista Egylet központja támogatta a térképészeket, ami a lap hitelességét, megbízhatóságát még inkább fokozza. Ennek az együttes munkának eredménye az a magyaros névrajz is, mely oly kellemesen lep meg. A térkép mértéke ötvenezerszeres, A hélszinű térkép ára 2 pengő. mikor egy macska játszí-keVélyen rx-rfiz falnáVal sudotta okét aqyon?.