Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-08-24 / 63. szám
Ara 12 fiígér. 44-ik évfolyam. 63. szám. Vác, 1930 augusztus 24. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetiíap, m&gleignik heten kint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: ^«lyben egy negyedévre ■ • 2 P 80 fill. Vidéken egy negyecievre . . 3 P 50 fill. Egye* szám ára...........................— P 12 fill. Felelős szerkesztő, kiadó Szerkesztőség és kiadóhívatafi: és laptulajdonos Széchényi-utca éa Csányi-út sarok. Tel. 17 BERCSÉNYI DEZSŐ Hirdetések és nyílttér milliméter sorcnkin; díjszabás szerint Tiszta levegőt is kérünk Váeuak! Valamikor irigységgel gondaltam a váci fegyintézetre. Nem Nizzában volt, ahol csak gondolatban jártam. A Lidón sem, az északi fjordokon sem, a mely helyeken szintén nem voltam. A hadifogságban gondoltam arra, hogy jobb volna, de jobb volna, sokkal jobb volna a váci fegvházban is. Azért irigyeltem hadifogságban a váci rabokat, mert gondoltam, azok mégis otthon vannak. Igazán nagyon sokszor sóhajtottam fel a nagy bizonytalanságban, amikor életünk sem volL biztonságban, amikor hónap meg évszámra semmi hir sem jött hazulról, hogy : de jó volna, ha már szabadságvesztésre vagyunk Ítélve, de jó volna e helyett, a váci fegvházban ülni ! — Onnan olykor kiláthatnánk a Dunára, ki az utcára is, hallhatnánk ma- gyár szót, láthatnék ismerős arcot, talán jó barát, testvér kezét is megfoghatnám. Sőt talán még családomat is keblemre ölelhetném minden félévben. Szóval hadifogságban irigyeltem, akik honi földön, otthon, Vácon lehetnek fogságban. Azután, egyszer, mégis, hazaértem. Egyszeriben elfelejtettem irigyelni a váci rabok helyzetét. Akármilyen bánatom lelt légyen is, bármily szerény lett volna is a kenyér, vagy könyörtelen a sors, örültem visszaszerzett sza- szabadságomnak s dehogyis jutott eszembe irigyelni a váci fegyházban lakókat. Nem mondom, úgy, olykor-olykor, egy ideje megint a kórházukat irigylem megint, a váci «kollégáimnak», de nem annyira magamért, mint inkább a városnak egy polgára, ezekkel irigykedem együtt, akinek egynek a sok közül épp úgy táj, de sémiÉjjeli halászaton a Dór iával Capodittria, augusztus Sietek előre kijelenteni, hogy a Doria halászbárka, amit alig egy éve bocsátottak a vizre, gazdája azöieg halász igen büszke rá, mert talán az g hajója a legújabb a kikötőben. Ettől a jelentős tényezőtől eltekintve éppen olyan öblös, széles hajó, mint a többi, legfeljebb félszenyes vitorlája mutatja, hogy nem rég készült. Éli jóban vagyok az öreg Paoloval és sokat járunk a Doriával halászni. Ez nappal meglehetős közönséges, mondhatnám unalmas foglalkozás, éjjel azonban már csak azért is érdekesebb, mert az éjszaka a romantika fátyoléban burkolja még ezt a mesterséget is. Éjjel 11 órakor harmadmagammal két liter bor és egy skatulya cigaretta erősítése mellett elhagyutk a kikötőt. A bor Paolonak szólt, hogy érdeklődését ébren tartsuk, a cigaretta meg nekünk kellett, nehogy elaludjunk Paolo túlságos «érdeklődése» mellett — és a tengerbe kerüljünk. A hold m>ár fenn járt az égen, elöltünk csak a)város és a móló vilmivel sem jobban, mint a többinek, hogy ime, ni ezeknek a raboknak milyen szép kórházuk van, olyan szép, hogy a régi kórházuk is szebb volt, mint a milyen az «uj» váci polgári kórház lesz ! De ezen is túl vagvok, vagyunk már. Aki frontot, francia hadifogságot járt, annak könnyebb túl tenni magát mások előtt érthetetleneknek látszó, visszásnak tetsző dolgokon is. Szóval túl vagyok ezen a csudán is, ezen az irigykedésen is. S most mégis csak belebotlottam megint a íegyházba. Egy jó barátom figyelmeztetett reá s én azóta, hallgatván minden bölcs szóra, reggeltől estig lesem a fegyház füstjét. Én magam ugyanis nem jöttem volna reá. Nem vagyok invenciózus (természet. De a barátom ráeszméltetett, mondván : «nézzed csak, a fegyház egész nap ránk okádja a füstjét !» Hát persze, igaza van. Most kaptam harminc évi szolgálat után két heti szabadságot, s mert egyebet nem tehetek, figyelem a füstöt, a fegyház füstjét. Nota bene : szívesebben mentem volna nyaralni, utazni, vagy más bölcs dologgal agyonütni a két hetet, de mert a barátom azt mondta : nézzed ... ! hát én nézem. S nem hiába nézem. Reggel hat órától egész besötéte- désig szoktam figyelni. Ülve, állva, fekve, ahogy épen a helyzet megengedi. Néha inspekciót állíttatok, ha egy-két percre el kell hagynom a helyemet, de a füst a hogy jó magyarsággal mondják, «őrizve van» állandóan, akárcsak a rabok a fegyházban s mi annak idején a francia hadifogságban. A megfigyelés eredménye szenzációs : barátomnak ugyanis igaza van. tanyai világítottak, a nyílt tengerre érve pedig a nagy csapatban halászó bárkák szolgáltattak valamelyes kis fényt az éjszakában. Tudni kell ugyanis, hogy az éjszakai halászatnak két módja van. Vagy úgy halászol mint máskor, közönséges módon, horoggal vagy aoetilin-lámpával, a mint a láthatár szélén világitó bárkák tették. A halnak ugyanaz a szokása, mint a lepkének: a fény csalogatja, szinte hippnotizálja. Ezt ki is használják a halászok és erős aoetilin-lámpát erősítenek a bárka orrára, sugarait bel eveti tik a tengerbe. Előbb azonban kifeszitik a hálót. Mikor megfelelő sok hal gyűlt össze, a hálót kiemelik. Nem egyszerű ? így azonban csak a kis szardíniákat lehet fogni. Erre is vadásznak a capodistriaiak, mert a szebbjéért jó pénzt fizet az istriai szardinia-gyár. Paolo azonban konzervatív lélek és inkább kitartott a régi módszer melleit. Kidobott vagy tiz horgot, reánk bízva a felét, őmaga pedig ölre ügyelt. Minden fülére és minden kezébe jutott egy-egy szál, hogy pontosan megérezze, mikor kezdi környékezni a bal a horgol. Én csak A fegyház folyton, szünet nélkül, precízebben, amikor csak füstöl, reánk füstöl. Ez tiz napi tapasztalatom s mire e sorok megjelennek, már két hetes észleletem. Kövesse bárki is megfigyelésem, akár csak úgy kapásból is, ugyanazt fogja megtapasztalni. Menjél fel akárhol a városban egy kiemelkedőbb helyre, ahonnan az a bizonyos kémény látszik s látni fogja a való igazságot. A magyarázat természetes. A fegyház s a kéménye a városnak felső részén és nyugati szélén fekszik, az uralkodó szél, az állandó levegő- áramlás Vácon pedig nyugat-keleti irányú s igy minden füstje a fegyházi kéménynek a város felé száll, s minden piszokját, kormát a városra ontja reá. A többi gyári kémény, valamennyi vasúti mozdony együttvéve nem ad nekünk annyi füstöt, az előbb említett oknál fogva, mint éppen a fegyintézeti kémény. Ezért fedezte fel a barátom ezt a tüneményt, ezért figyelem én is két hétig, ezért kérem, hogy figyelje meg más is s ezért indokolt a kérelmünk : mél- tóztassanak a fegyhúzi kéményre füstemésziő, füstszűrő készüléket szereltetni. A város néhány éve nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a város levegőjét tisztítsa, közegészségügyét javítsa. Tessék a fegyháznak is kivenni a részét ebből a munkából azzal, hogy szabadítsa meg a várost a fegyház kéményének bűzétől, piszkától. A fegyintézet igazgatója, tudjuk, minden nemes dolognak megértő barátja, a haladásnak hive, a városnak, a melynek érdekében szólunk, hűséges polgára, meg vagyok győződve, hogy amennyiben csak rajta múlik, meg is lesz, amit most mindnyájunk érdekében kérünk. azt csodálom, hogy e sok irányú le- foglalsága dacára, reggel üresen vittük haza a fiaskót, (bár mindany- nyian visszautasítottuk az öreg szorgalmas kínálását, amit ő egyáltalán nem vett rossznéven.) Gyönge Levante borzolta a vizet és bárkáik gyorsan futott a sötét habokon. A bárka hátulja azonban szinte kísérteties fényben úszott. Lucciole mondta az öreg. Én inkább azt hiszem, a tenger foszfo- reszkálása teszi, hogy sötétben, ha valamivel megérintik, lilás-fényben világítanak a halak. Nagy kedvem lelt volna megpróbálni, hogy milyen ilyenkor a tenger, vájjon az emberi testet is körül fogják-e a lucciolek, de az öreg a pesce cane (cápa) emlegetésével ijesztgetett. Éjfélre künn voltunk a nyílt tengeren, lehorgonyoztunk, az öreg kivetette a horgokat, és lestük az eredményt. Úgy látszik, a bor jótékony hatással van a halászatra, mert a mi gyenge eredményünkkel szemben Paolo egész sereg halat fogott ösz- sze. Nem csoda, de neki még a füle is halászott. Úgy három óra körül, mikor már kezdett unalmassá válni a csendes 11a azonban neki mégsem áll módjában, hatalmában ezen a dolgon segíteni, a város vezetőségének kell közegészségügyi vagy nem tudom mi- léle szabályrendeletében kimondani és sürgősen végrehajtania, hogy a városban s a város nyugati és északi részén fekvő gyáraknak kéményeiket füstszűrő készülékekkel kell el- látniok. A vízmű, csatornázás, a kövezés a parkosítás, az utcaöntözés mellé ez is kell, hogy modern, tiszta, jó levegőjű város legyen Vác. Kinevezés Az alispán vitéz Barabás Valér Felsődabas községi írnokot vármegyei iroda-segédtisztté nevezte ki. Uj irgalmas alorvos A hirtelen meghalt Lukács Ipoly irgalmasrendi alorvos helyét a rend- kormány betöltötte. Bársony F. Rol- dizsár rendtagot küldte Vácra, ki állását már el is foglalta. Szombaton teniszmérkőzés lesz az adagiakkal A Löház tennisz szakosztálya jelenti, hogy az alagiakat szombaton vendégül látja az Erdélyi-pályán, a hol barátságos mérkőzést rendez a jó hírű és klasszist képviselő társasággal. Mérkőzés délután három órakor kezdődik, belépődíj nincs. Mindenkit szívesen lát a Lövészegyelet vezetősége. aSINGER varrógépek MÉGIS A LEGdÓBBAK !* mesterség, lassan-lassan kezdett derengni az ég és a viz előbb lilára változott a sötétkékből, majd fokozatosan zöldre. Napkelte a tengeren de gyönyörű ! Valamivel négy után felbukkant a nap a cajodistriai hegyek mögül. Az első sugarak az ég boltját változtatták át világos kékre és elűzték a csillagokat. Mintegy varázsütésre friss smaragdzöldet játszott a tenger. A szél már régen elült, de a hullámok csak egyes helyen. Mint folyékony arany terült szét a napsugár a tenngeren. Mi ruháinkat ledobálva egymásután ugráltunk a vizbe, nem hallgatva az öreg intelmeire, aki inkább attól félt, hogy halait elűzzük, mintsem, hogy a cápa felfal. Egyébként se tudta megérteni, hogy mi gyönyörűség van abba, ilyen korán fürödni, mikor ő még későbben sem szokott. Tengeren a napnyugta és napkelte mindig hoz egy kis szelet. Most is felkerekedett, mire felhúztuk vitorlánkat és indultunk hazafelé. Nyolc órakor reggel az igazak álmát aludnia már mindenki, ki a bárkában, mint Paolo, ki meg a jó puha ágyban, mint elkorcsosult természetkedvelők. írj. ». i>.
