Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-01-15 / 4. szám

ára 20 fillér. 44-ik évfolyam. 4. szám. Vác, 1930 január 15. VÁCI HÍRLAP Politikai és íár&£:dt«Gml fteiäSaip, megjelenik heíenklnt kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár*. Wfölybftutí fs$y ine^ystíáfwire . . VisS&kew rcegyeüewrie . . &Qye® szám £ss»a ...... 4P — fiüi. 5 P - ffislä.- I» 20 fill. I Felelés »na.flkesisi«»» kiadó és InpfcM&ajtíoiEn&s BERCSÉNYI OEZSÖ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sjréchényi-utca és Csáityi-út sarok. Tel. 17 Hirdetései« és nyilitér milliméter sorontdii dsjsxateáx szerint Nem látjuk még pusztulásunkat? Nap, nap után világosabban lát­hatjuk és számokban tapasztalhatjuk az utódállamok, de különösen a cse­hek körmöniont s tervszerű gazda­sági programjának mcgvalós itását, mellyel az állítólagos békében fegy­veres erőszak helyett gazdasági té­ren, minden eszközzel és igyekeze­tükkel akarják maradék csonka ma­gyar hazánkat letiporni. Igyekezetük félig már sikerült. Külkereskedelmi mérlegünk a «béke» 11-ik esztendejében erősen passziv s dacára, hogy agrár állam vagyunk és termelésük bőséges feleslegét ex­portáljuk, behozatalunk oly óriási, hogy kivitelünk mellette elenyészik. Pipere, textil, szövet és különösen luxus cikkeket évről, évre oly óriási értékekben hozatunk külföldről, hogy az már kétségbeejtően megdöbbentő. Ha egy család állandóan többet költ «puccra», mint amennyi a jöve­delme, következménye az elkerülhe­tetlen összeroppanás. Ugyanigy jár az állam, ha állandóan többet ho­zat be külföldről, mint amennyit el- lenértékképen a külföld vásárol tő­lünk. Dacára a magas vámoknak, évről-évre jobban szegényedik, bel­ső tőkéi elapadnak, mindig újabb és újabb külföldi kölcsönökre szorul, adóssága növekedik. A kamatdrágu­lás lerontja a belföldi egészséges hi­tel életet, kalkulációkat felborit, vál­lalkozásokat megakadályoz s ahol a vállalkozás szünetel, ott nincs mun­kaalkalom, már pedig munka nélkül nincs becsületes, tisztességes megél­hetés. Ez a jövő képe ! Mindez azért, mert még mindig nem akarjuk meg­látni csonka hazánk szegénységét. Kicsiny, elszigetelt ország vagyunk, csak ellenséggel körülvéve, de ide­genektől várjuk a sült galambot, álomszerű tunyaságban élünk, sőt még nem elég az életben való öröm, tobzódni akarunk jólétben, fényűzés­ben, szórakozásokban. Szükséges és jogos, de nem minden nap állandóan, komoly munka he­lyett. Selyem alsó, csipke, selyem ha­risnya, antilop cipő, ajkakra rúzs, hogy vakitó piros legyen, ruhákra ordító parfüm, hogy száz lépésről érezhessék stb. síb. elsorolhatnám akár egy hétig is. Csakis a feltűnés, magyarul «flanc» kedvéért, mégha mindjárt kényelmetlen, egészségre ártalmas, hogy megvehessük, inkább hét számra nem eszünk rendes ételt. Mi a teendő, hogy megállhassunk a lejtőn ? Öntudatra kell ébreszteni és nevel­ni minden magyar lélekben. Magyar öntudatot, hogy igenis becsületesen meg kell dolgoznunk mindannyiunk­nak minden falat kenyérért, sokszor erőnk felett is, de magunknak és sa­ját, családunk boldogulásáért, 'ha­zánk, magyar iparunk és kereskedel­münk fejlődéséért. A megdolgozott keresetünkkel pe­dig okszerűen sáfárkodjunk, elsősor­ban egészségünk, munkabírásunk ér­deke, hogy rendesen táplálkozhas­sunk, normálisan éljünk, munka után adjuk meg a testnek is megérdemelt pihenőjét és időközönként szolid szó­rakoztatását. Ruházatunk a munkánk minősé­géhez szabva, tiszta kényelmes és egészséges legyen. Nem szükséges és nagyon helytelen, ha a munkába di­vatos ruhát és selyemharisnyát hu­zunk és antilop cipőbe megyünk. Vájjon mit veszünk fel ünnepnap? Csakis magyar árút, magyar mun­kás kéz által termelt iparcikket, tex­tilt, szövetet, harisnyát vásároljunk. Iparunkra, kereskedelmünkre nagy feladatok és kötelezettségek várnak. A magyar munkás mindenütt meg­állta helyét. Tud oly jól, sőt jobban termelni, dolgozni, mint bármelyik más nemzet fia. Hiszen, ha nyers anyagokat be is kell hoznunk kül­földről, mert megcsonkított hazánk­ban nincs, még mindig jobb, ha azt itt magyar munkás kéz dolgozza fel s magyar ipar foglalkozik vele. A kereskedő ma még kénytelen egyrészt cseh árút tartani, áruig az jobb és olcsóbb, mint a hazai, más­részt pedig, amig a fogyasztó azt ke­resi. De vájjon Csehországban árul­nak e magyar árút ? Jót termelni, olcsón árulni, ezzel a két jelszóval induljon a gyáros, iparos, kereskedő és ha e feltételek valóra váltnak, a fogyasztó önmaga is behódol a hazai gyártmánynak. A fogyasztó pedig gondoljon min­dig arra, hogy ha cseh árút vesz, minden egyes esetben egy-egy darab magyar kenyeret von el magyar munkás testvére és annak családja szájától és magyar pénzen hizlalja a cseh munkást, iparost, gyárost, az egész cseh államot gazdagítja, tehát épen azokat, a kik tehetetlenségünket kihasználták, megraboltak bennünket és még mindig oly mérhetetlenül gyű­lölnek minket. Singh oiler Sándor Mihály felsőházi $«£3! Pestvármegye törvényhatósági bi­zottsága tegnap tartott közgyűlésén Kolossváry Mihály prelátust ismétel­ten a felsőház tagjává választotta. Az ország első vármegyéje önmagát tisztelte meg, mikor az ország egyik legkiválóbb szónokát, a nagynevű tanügyi férfiút, a mi városunknak egyik előkelő vezérét választotta meg a nagy tisztségre. Ugyancsak felsőházi tag lett AgorasztóTivadSiV dv. a vármegye nyugdijbavonult alispánja A nőegylet elhalasztotta az estélyét a vívóbál miatt — ami meg elmarad A jót. nőegylet január 25-én tartja teaestjét 8 órai kezdettel, mert tudo­mására jutott, hogy január 18-án mégis megtartják a vivóbált. (Lap­zártakor értesítik lapunkat, hogy a vivóbál elmarad.) A Váci Múzeum-egyesület működése 1929-ben Irta: Szarka Gyula dr. titkár Egyesületünk megalakulása óta,— tehát több mint három évtizedes át — feladatának tekinti a történeti lu­dat ápolását, a nemzeti érzés mélyí­téséi. Ezt a célt az u. n. lokálpatriotiz­mus segítségével igyekszik elérni két úton haladva : muzeális munkával és irodalmi téren. Muzeális munkát folytat oly for­mában, hogy gyűjti elsősorban és fő­leg városunk emlékeit, irodalmi té­ren pedig kutatja vallási és társadal­mi, politikai és gazdasági szempont­ból városunk letűnt nemzedéke éle­tének minden számottevő mozzana­tát. Az említett cél és szempontok ve­zették egyesületünket a 31. évben is, melynek eseményeiről a következők­ben van szerencsém beszámolni. Közgyűlésünket ez évben is január 6-án tartottuk. Választmányi gyűlés egy volt, dec. 19-én, melyen megbe­széltük az egyesület ügyeit, egyúttal előkészítettük a közgyűlést. Közgyűlésünkön felújítottuk ne­mes Maizner Jánosnak, a kolozsvári egyetem híres orvos-professzorának, városunk nagy szülöttének emlékét. Elnökünk megnyitó beszédében Krenedits Ferencről, a magyar sza­badságharcosról és Vác remetéről emlékezett. Krenedits Ferenc 48-as szabadság­hős, rajztanár a gimnáziumban, si- ketnémaintézeti igazgató volt. Elnö­künk ismertette Krenedits születésé­nek 100. évfordulója alkalmából an­nak értékes társadalmi működését : felvirágoztatta a váci siketnéma-in- tézetet, általában jó nevet szerzett magának a siketnéma oktatás terén. A váci színtársulat, tűzoltóság szer­vezése is az ő nevéhez fűződik. Fog­lalkozód a képzőművészet minden elemével. Honvédemlékünk is rész­ben az ő terve szerint készült. Majd Szent László, mások szerint Szent István korában élt Boldog Vác remetéről szólt. A hagyomány azt tartotta, hogy Vác tőle kapta nevét; ez azonban minden alapot nélkülöz. Bizonyos, hogy a XI. sz.-ban élt vá­rosunkban akkor erdőborította vidé­kén egy remete. Lehetséges, hogy ennek neve Vác volt. Valószínűbb hogy ennek a remetének épen a vá­rosunk nevéről adták a Vác nevet. A lengyelországi Csensztohova kolosto­rában egy olajfestmény őrzi ábráza­tát. A pálos eredetű budapesti egye­temi templomban egy domborművön szintén látható Boldog Vác remete alakja. Csodatételeit nem ismerjük, a pálosrend évkönyveiben Boldog Vác mint szent életű remete szerepel. Miután nem tudjuk, hogy Vác remete tényleg boldoggá avattatott-e, vagy sem, az elnökünk indítványára a közgyűlést megbízta a választmányt, forduljon ez ügyben az egyházme­gyei hatósághoz és ha a boldoggá- avatás tényleg megtörtént, kérje az egyházmegye főpásztorát, készíttesse el Boldog Vác officiumát és tegye azt kötelezővé az egyházmegyére. A szabadságharc 80. évfordulójá­ra való tekintettel ismertette elnö­künk a szabadságharcnak városun­kat érdeklő eseményeit és abban Vác szerepét. Már hónapokkal előbb hivatkozással a közeledő évfordulóra, felhívtuk a káptalan figyelmét a ta­vaszi hadjárat legszebb ütközetében, a váci csatában a lőházi hídnál el­eseti és az alsóvárosi temetőben nyugvó Götz tábornok sírjának rend- behozatalára, melynek céljaira az öz­vegy elég tekintélyes hagyományt telt. Mivel átiratunkra még választ sem kaptunk s mivel a múzeum anyagi eszkközökkéí nem rendelke­zik, a választmány az év folyamán társadalmi utón igyekezett a sír jó- karbanhelyezéséről gondoskodni. Azonban az így nyert összeg közel­ről sem elég. Majd elnökünk Maizner Jánosról emlékbeszédet olvasta föl. Emelke­dett gondolatokkal áldozott városunk nagy fia emlékének. Működését, mun­kásságát, érdemeit a mull évi titkári jelentésben vázol Luk. Ez évben múlt (nov. 15.) három­száz esztendeje Bethlen Gábor halá­lának. Egyesületünknek nem lévén még alkalma itt újítjuk fel emlékét a magyar vallásszabadság és politikai függetlenség nagy hősének és az er­délyi kultúra megalapozójának. «Magyarország benne a XVII. szá­zad európai államrendszerének nagy tehetségű és nagy sikerű fejedelmet adott, aki a Habsburg-kornak száza­daiban egyedül bizonyította meg, hogy a magyarság fia, kedvező kö­rülmények közt bekapcsolódva a nagy európai áramlatokba, mint s?u- verán, mint államvezető is tud olyan, ha nem jobb eredményeket elérni, mint kortársaink legjobbjai. Ez Beth­len Gábor működésének európai ér­lelnie. Nemzeti történelmünkben pedig, Erdély gazdasági, katonai, területi megszervezésével a magyarság életé­nek egy új formáját alkotta meg. Er­dély mint magyar életforma, Beth­lennek igazi alkotása s ha ez az ál­lam akkor még elsősorban protes­táns is, melyben a helvét hitvallás hívein kívül más magyar alig érzi jól magát, eljött az az idő, mikor a Bethlentől megszervezel t államterület a protestáns felekezeteken is túlha- loló, minden magyart átfogó új er­délyi lelket táplált határai között.» Szektu ez Bethlen működésének nemzeti értelme. Ezért emlékszik meg róla a magyarság halálának há­rom százados évi or du lóján. (Vasárnapi számunkban folytatjuk ) j OLVASÓINK ÉRDEKE j HOGY HA HIRDETÉSEINK UTÁN ? RENDELNEK, LAPUNKRA MINDIG J HIVATKOZZANAK, MERT ÍGY AZ j ILLETŐ CÉG ELLENŐRIZVE VAN \

Next

/
Thumbnails
Contents