Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-06-01 / 41. szám
Ara 12 fillér, 44-äk évfolyam. 41. szám. Vác, 1930 junius 1 VÁCI HÍRLAP PoIlfSfeal és társadalmi hetilap, m«gj«í?<ís?íík fcfóíeirkfnt kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: v^aíyhe« neciiyedévre . . 2 P 80 fill, vidéken ®Sy negyeoevre . . 3 P 50 fill. *0y®* sxám ára .........................-P 12 fül. Felelős sxcrkssxftc, kiadó és laptulajdßnoi ©SRCSÉWVI DEZSŐ Szerkesztőség és kíadóhlvaiaS: Széchényi-utca és Csányi-úí sorok. Tel. 1? (Hirdetések és nyiltfér milliméter xeronotin* díjszabás szerint Íz IjiarfesíiHethen délben 1 órára elfogyott az érdeklődés fiz ipartestük! megismételt l«özgyíjí8S8 Részletesen megírta a Váci Hírlap, h°g\ az ipartestülel ez évi rendes közgyűlését, mert az határozatképes nem volt, megfclebbezték. Az iparhatóság el is rendelte a közgyűlés újból való megtartását. A közgyűlés kezdete vasárnap 10 órára volt jelezve, de csak három- negyed 11-kor tudták a szükséges századik tagot feljegyezni. Megtarthatták tehát a közgyűlést. Quell Rudolf elnök a Hiszekegy elmondása után nem tartotta meg elnöki jelentését, mert a közgyűlés tagjai előtt ez már ismeretes volt. Moijs az elnöki jelentéshez szólt hozzá. Kifogásolta, hogy nem eleget gyűléseznek. nem eléggé tiltakoznak az iparosság sérelmei miatt. Majd köszönetét mondott a vezetőség működéséért, mely 2000 pengőt gyűjtött az elaggottak menháza alapjára. Reméli, hogy jövő évben ez az ősz- szeg megduplázódik. Elnök ezután bejelentette, hogy az aszódi járás iparos elnöke Kalmár Lajos és a dúuakeszii testület kiküldötte Tóth János megjelent a közgyűlésen. Kalmár Lajos az aszódi járás iparosságának üdvözletét tolmácsolta. Rövid beszédében kifejtette, hogy az iparosság sorsának jobbra fordulása csak az iparosságtól függ, kérjék tehát a kormánytól a lajstromos szavazást. mert csak ez hozhatja meg, hogy az iparosságnak a parlamentben is legyenek képviselői. Ezt ki kell verekedni. Ezután a tárgysorozat azon pontjai következnek, a melyek a zárszámadásról, költségvetésről szólnak. Miután a Váci Hírlap beszámolójában már azt részletesen megirta. nein ismételj ük. Ezután következett a 7. tárgv : a három évi időtartamok kitöltött előljárósági tagok helyére 8 előljárósági, 6 pót és 3 számvizsgáló választása. Miután tizen titkos szavazást kértek, elrendelték. A hivatalos lista teljes egészében győzött. Mindenki 91 szavazatott kapott, csak Varga József kapott 48-at az ellenzéki lista — mert ilyen is volt 43 szavazatával szemben. Megválasztották tehát a következőket. Rendes tagnak : Rohm Lajos. Csá- nvi Dezső, Makovényi Lajos, Malo- viczky József, Matz Lajos, Polacsek Gábor, Paulik János, Varga Józsefet. Póttagoknak : Novottnv Tenő. Rokor Lajos, Nagy András, Pilz Pál, Vára- dy János, Rusznyák Kálmánt, szám- vizsgálóknak : Lábián Lajos, Hajdú János, Schworz Pált. Most az egyfázisú forgalmi adót tárgyalták. Az elnök referált róla, mint kérték a forgalmi adónak 2o/o- ról lo/o-ra s az átalánynak is felére való leszállítását. Szilágyi Gyula azt szerette voina, ha a sok felirat és kilincselés helyett határozott választ kaptak volna. Quell kijelentette.hogy április 26-án a 300.000 iparos küldöttsége kereste fel a minisztert, tehál ő egyedül külön úgysem érhet el eredményt. Ezután az alapszabályok három pontját módosították, (a mi * miatt most ismételni kelteit a közgyűlést.) Ezentúl 50 tag jelenlétében megtarthatják a közgyűlést. A kik egy évi tagdíj hátrálékban vannak, a közgyűlésen sem szavazati, sem hozzászólási joggal nem bírnak. Ha egy elöljáró- sági tag kétszer indokolatlanul elmarad az előljárósági gyűlésekről, azt végi eg töröl n i f ogj ák. Most az iparkamarai tagokat jelölték. Gödöllői, aszódi és váci járásokat összevonták, innen kellene jelölni. De e fontos gyűlésre Gödöllő nem jött el, tehát helyette is váci jelölt lesz. így jelöltettek : Quell Rudolf, Ivanovics János, Bernáth András és Aszódról Kalmár Lajos. Az iparkamarai választásokhoz szükséges igazolványokat mindenki június 4-ig veheti ál Tornára János dr. városi tanácsostól naponta (vasárnap kivételével) 11 —12 között. Vcirgadi és Szilágyi Quellt és Iva- novicsot szeretnék kibékíteni, de Quell és Ivanovics kijelentették, hogy ez személyes ügyek, majd egymás közt ők elintézik. Ivét indítvány volt. Az elsőt az építőiparosok adták be a közcsatorna építése ügyében. Az elnök ismertette az építés ügyét, a mely a munkanélküliség csökkentésére lelt sürgős. Mull szombaton az építőiparosok felkeresték a polgármestert. magyarázatért. A polgármester elmondta, hogy Zarka Elemér műszaki tanácsos mondta tulajdon- képen. hogy a váci iparosok munkájáért nem mer felelősségei vállalni. A polgármester kijelentene, hogy újból fog tárgyalni Zárkával. Ez csü- !örtökön meg is történt, de Zarka olyan akadályokat gördített. hogy eredményi elérni nem lehetett. Szombaton délután a pénzügyi és gazdasági bizottságok tárgyalták az építés ügyét s a tárgyalások folyamán az építőiparosok már abba is belementek, hogy megelégednek, ha a munka felét megkapják. A közgyűlés egyhangúlag követelte. hogy az egész munkát váciak kapják. Most Oberländer Endre mérnök állt fel, hogy megvédje a váci iparosságot. A Kármán és Fazekas cég két év előtt még a legolcsóbb volt. Csakhogy az ajánlat ma már érvénytelen. mert a közszállitási szabály- rendelet értelmében 90 nap alatt meg kell történni az odaítélésnek s a szerződés megkötésének. Ma tehát uj versenytárgyalást kellett volna kiírni. Ma a gazdasági viszonyok változásával a munkabérek leszálltak. Az anyag ára is. mert a hol pénzt látnak. ott minden áron eladnak. Kármán és Fazekas külföldi anyagot ad, pedig a közszállitási szabályrendelet értelmében csakis magyar anyaggal szabad építeni. De az államkincstár A legöregebb váci diák Tragor Ignác emlékezése Farkasfalvi Imréről a Váci Iskolatársak Szövetségében Farkasfalvi Imre társaságunknak megalakulása óta dísze és dísztagja volt, és nagy lelki gyönyörűséggel kisérte figyelemmel Szövetségünk vezetőségének önzetlen munkásságát, szíve, mélyéből örült az eredményeknek, melyeket Szövetségünk rövid fennállásának ideje alatt elért. Még egy év előtt i$ itt ült közöttünk a tiszteletre méltó aggastyán, akit osztat- tan szeretet és őszinte megbecsülés vett körül. Sokféle oldaláról tudnám megrajzolni a megboldogult érdekes alakját, mert négy évtizedig tartott szakadatlan baráti kötelék fűzött hozzá. Ez alatt a hosszú idő alatt állandóan éreztem atyai barátságának éltető melegéi, csodáltam tudásának sokoldalúságát és mélységét, tiszteltem benne az igaz embert, a becsületesség és kötelességtudás mintaképét, szerettem mint gondos szerető és önfeláldozó családapát, melyen meghatott eszményivé finomult házasélete. Láttam és megtanultam benne ismerni, szeretni és becsülni a jeles tudóst, az igaz magyart, a tökéletes embert, a boldog családapát. Régi szabású, szerény igényű ember voll. Soha sem vágyódott a ke- | pességeinél fogva őt joggal megillető vezető szerepre, mint közkatona akarta szolgálni nemzetét. Csendes, de értékes munkában töltött életét lelki finomság és emberszerető mélységes lélek hatotta át. Nem szerette a feltűnést, nem a nyilvános szereplést. Nem tülekedett soha, pedig keményen ki kellett vennie részét a létért való küzdelemben. így aztán nem gyűjtött, nem gyűjthetett vagyont és zajtalan élete sem volt gazdag külső eseményekben. A természeti szépségekben pompázó és történeti eseményekben bővelkedő Gömör megye székvárosában Rimaszombatban született 1844 október 23-án. Gyermekkora az önkényuralom nyomott levegőjében telt el, amikor a látóhatár szélén még felfelcsillantak az alig elmúlt szabadságharc gyászbaborult dicsőséges emlékei. Mint alig öt éves gyermek látta a szülei ház ablakából a honvédsereg diadalmas tábornokát, Görgeit, vitéz vezérkarával Rimaszombat utcáin ker(«$ztül vonulni. Röviddel ezután átélte az orosz megszállás keserves napjait és megőrizte emlékében, hogy egy orosz tábornok segédlisztje az ő házukban volt elszállásolva és hogy ez a liszt katona ruhába öltözött leány volt. Az orosz seregek elől menekülve két ízben is elhagyta szüleivel a várost. Gyermekkorának ezeket az érdekes emlékeit olyan épen őrizte meg öreg napjaira, I hogy amikor hajóutazásai közben megismerkedett Görgőivel, aki Argen- ti és Bakody orvosok társaságában gyakorta utazott Visegrádról Budapestre. elmondotta neki, hogy milyen ruha volt rajta és mz’lyen volt lovának a színe, alakja, nyeregszerszáma. Az elemi iskolákat szülővárosában végezte. Édes atyja, Einclura Pál, jómódú szűcsmester volt, s noha örökletes volt ez a foglalkozás a családban, az öreg szívesen iskoláztatta tanulnivágyó értelmes fiát. Orvost szeretett volna belőle nevelni, azért el is vitte őt egy akasztáshoz, hogy bátorságot tanuljon, de a gyermek úgy megundorodoti tőle, hogy elment a kedve a halállal való kacérkodástól. Hogy az akkorában annyira szükséges német nyelvet elsajátítsa, Lőcsére vitte és ott meg kellett ismételni a negyedik osztályt. A gimnázium első osztályát is ott végezte. Jó osztályzattal került haza, de még sem akart oda többé visszamenni. Megvolt ennek a maga oka. A csehek voltak urai akkor is a Felvidéknek. A tanárok csehek voltak és rosszul bántak a magyar fiúkkal. A 86 tanuló közül hatan voltak magyarok, akiknek hazafiasai! érző lelke elégedetlen volt az ottani viszonyokkal és jobb világ után vágyott. Ezért összebeszéltek, hogy magyar vidékre mennek továbbtanulni. Hogy miért jött épen Vácra, annak is oka volt. Bodcndor- fer Mihály váci kereskedő és szállítmányozó-üzlet tulajdonosa 1858 nyarán a chiznyovízi, csetneki és többi felsőmagyarországi vasgyár tanulmányozása végett Rimaszombatba vetődött. A vak véletlen úgy hozta magával, hogy megismerkedett Farkasfalvi édes atyjával és felkérte, hogy szegődjék társául további útjában. Emez utazás alkalmával történt a megállapodás, hogy a lőcsei gimnáziummal elégedetlen ifjút Vácra adja a piaristákhoz, ha Bodendorfer a családjába fogadja. Farkasfalvi az év őszén a váci kis- gimnázium II. osztályának tanulója lett. Olyan emberek gondozása alá került most, akiket tisztelni kellett és akiknek szeretőiét érezte. Ezért köny- nyen viselte a szülei háztól való elszakadást. Példás buzgalommal folytatta most az ismeretszerzés munkáját. pedig sok nehézséggel kellett megküzdenie, mert itt a tanítás nyelve magyar volt, ő pedig a meghatározásokat németül tudta s így amikor felelni kellett, előbb magyarra fordította a németül tudott szabályokat. Megértő tanárainak elnézése és szelíd bánásmódja csak fokozta lankadatlan szorgalmát, hazafias lelkesedéstől lángoló tanításuk pedig rajongásig fokozta irántuk táplált szeretőiéi úgy. hogy az év végére az osztály legjobb tanulói közé küzdötte föl magát. (Szerdai számunkban folytatjuk.)
