Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-02-13 / 13. szám
Ara 16 fillér 41 -ík évfolyam. 13. szánt. Vác, 1927 február 13. VÁCI HÍRLAP Politikai és (ársacüalmi hetilap, megjelenik heten kint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . . Egyes ára ........................... I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Feleiós szerkesztő és laptuíajdonos Csáky-ut 4 sz. {iparudvar). Telefon 17. DEÜCSÉ^YI DEZSŐ l Hirdetések és nyil&tér milliméter soronkint díjszabás sseisin? A váci f)ősök készülő emlékszobránál Cáíogaíás Cser Károly szobrászmüvésznél — /I legszebb íj ősi emlékmű kerül Vácra — A művész munkájával májusra elkészül — A köalapzat munkáját még nem a diák ki — Mikor lesz a leleplezés ? A középen nagy fehér gipsztábla két sassal két szárnyán. A terem közepén egy emelvényen vizes ruhákkal ietakart formátlan tömeg. A jobb sarokban hatalmas, meztelen, csókolódzó emberpár, polcok teletömve gipszfejekkel, rengeteg filigrán alkotásokkal, itt-ott kész bronzmű, az asztalon egy nagy csomó agyag, élettelen, a mibe a művész szivét önti majd bele szorgos tiz ujjával, a sarokban hatalmas kályha önti a kellemes meleget a magas ablakú terembe s a teremben egy szöszi kis fiú, a Pityu vágtat kis kocsijába fogva önmagát. Cser István, a ki ebben a pillanatban még soffőr akar lenni, de hamar kezébe veszi majd ő is a csodálatos agyagot, a mivel az Ősszobrász, az Úristen kezdte ezt a művészetet valamikor, régeu. Ez Cser Károly műterme Budapesten, künn a liget és a jó Isten háta mögött, a Százados-utcai művésztelepen. — A vám hősök emlékszobra? — Kérdi művész. — Ép ma készültem el a főcso- portozattal, persze csak egy negyedannyi nagyságban. Ez a fehér gipsztábla az emléksorokat fogja kapni, a melyre, tudtommal, a polgármester úr pályázatot hirdetett. Ez kerül az emlékmű aljába. Középen magyar koronás címer, két oldalt sas díszíti. Teljesen kész. Ma viszik el a bronzöntőbe. Az oroszlánok már ott vannak, az egyik teljesen bronzba van már öntve, a másik is hamar kész lesz. — Ez a letakart tömeg a főcsoport segédmintája. Az eredeti méret egy negyede. Ép most fogok hozzákezdeni a teljes méretben való elkészítéséhez. Négy méter lesz a csoportozat. Erre a kicsinyített másra szüksége van a szobrásznak, hogy a szerkezeti és egyéb dolgokkal tisztába lehessek. Már kezdi lebóntogatni a vizes rongyokat a szoborról s csakhamar elénk tárul a gyönyörű alkotás, teljes egészében. Még igy, kicsinyített állapotban is hat az emberre. A kiemelkedő alak egy lobogót vivő elszánt arcú magyar leány, jobbján egy szuronyos, rohamra induló magyar katona, népfölkelő, az elsőkből való, a balján pedig egy ifjú honvéd, felnéz a lányra, mintegy buzdítást keresve annak arcából. — A lánnyal Hungáriát akarom ábrázolni, — magyarázza Cser Károly — de nem a tipikus, már nagyon is megszokott alakban, hanem egy pruszlikos, magyar inges, igazi magyar Jányt, a mint harcra buzdít, hogy a szobor ne a letiportságun- kat juttassa eszünkbe, hanem integer gondolatot ébresszeu. Magam is katona voltam, hat évig hadifogoly, még arra is vigyáztam, hogy a ruházatuk, hogy úgy mondjam, vorscbriftmássig legyen. Annyi lehetetlen szobrot láttam már, a hol rengeteg tévedés, felületesség van, én igye keztem a művészet szem előtt tartása mellett minden részletében tökéleteset alkotni. A lehangoló motívumot hátratettem. A lány háta mögött van egy összeeső magyar tiszt, a mint haláltusájában is kardja hüvelyét szorongatja. Az egyik oroszlános mellékcsoport egy harcrakész meztelen ifjút ábrázol a küzdő oroszlánnal, az ifjú kezében bajonett. A másik mellékcsoport a megdicsőülést ábrázolja, a sebesülten összeomló ifjú a megsebzett oroszlán mellett. A főcsoport oszlopán négy oldalt a bősök névsora, kereszt alakban kihozva, berakott bronz betűkkel. Ezután terveit mutogatja meg a művész, a hogy a szobrot a Konstantin-téren elképzelte. — Örülök, hogy a szobor nem kerül a piactérre, ezért is kértem a szobormassé felállítását, a mi a nyáron meg is történt s a mi döntő hatással volt arra nézve, hogy a városháza elé kerüljön. Ha Isten éltet és kész leszek, életem egyik legszebb alkotását állítom fel e szoborral, talán olyat, a milyen hazánkban nincs is több. Mindent feláldoztam ennek a munkának, még anyagiakat is, hisz a szobor tiz méter ötven lesz, tehát jóval nagyobb, mint a mire szerződésem kötelez. De csak művészi célok vezetnek e munkában, az erkölcsi nagy siker, a mivel talán helyre tudom hozni, hogy hat évi fogságom és katonáskodásom alatt elfelejtettek, — Ha ezt a szobrot Budapesten állíthatnám fel, érzem, egyszerre az arrivál- tak között emlegetnének. Különben igen hálás vagyok Vác polgármesterének, a kiben ritkán látott urat ismertem meg s a kinek hatalmas energiája és elsőrangú kulturérzéke sok akadályon vitte át győzedelmesen ezt a nehezen induló szoborügyet. Hisz már egyszer le is mondtam róla, mert ugyebár művészi önértékelésemet nem szállíthatom le anyagi differenciák miatt. Inkább nem csinálom meg, de én kevesebbet nem nyújtok, mint ameny- nyit adnék szeretnék. Ekkor a polgár- mester úr valami kiránduláson vett részt, a hol, úgy látszik, emlékszobrot is látott s azonnal felismerte a különbséget s keresztül vitte, hogy mégis elfogadták ajánlatomat. Ugyanilyennek ismertem meg Váczy Hübschl Kálmán műszaki tanácsos urat is. Az én munkám májusra teljesen kész lesz s utána a bronzba öntés már nem tart oly sokáig. Félek azonban, hogy nem lesz őszre felavatva, mert tudtommal a kőmunkát még nem adták ki, pedig akkor elkésünk. Egy pár esetet tudok, a mikor minden esetben a művész kész volt s a kőnmokák késedelme halasztotta el a leleplezést. Pedig őszre nagyon szeretném. Ezután elmentünk Ficek mester bronzöntőjébe. Az udvaron hatalmas oroszlán fogadott bennünket: a mi oroszlánunk. Már íeketedni kezd a teste az időtől. Közben benn, a kemencében sül a másik oroszlán, bárom hét múlva ez is künn áll majd az udvaron. Ficek mester bemutatja a bronzöntés ezer csínját-binját. Annyi negativ és pozitív, homok, gipsz anyag, viasz, bronz és még nem tudom milyen öntvény készül, mig bekerül a kemencébe, hogy a végén már nem tudtam volna megmondani, hogy melyik a negativ. Elbúcsúztam a művésztől, el az oroszlántól. A viszontlátásra ősszel, Vácon. Megnyitották Dunakeszi Sc^lioarházát Fejlődése útján jelentős állomáshoz érkezett el Dunakeszi: tegnap hivatalosan is átadták rendeltetésének az újonnan épült kulturházát s ezzel a ténynyel a dunakesziek fáradhatatlan, lelkes főjegyzője, Bobunka Lajos beirta nevét a község történetébe, úgyszintén D. Száraz Sándor községi biró és K. László József törvénybiró is, a kik odaadó, megértő munkatársai voltak főjegyzőjüknek,^hátuk mögött az egész képviselőtestülettel. Beszélgettünk Bohunka Lajossal, a ki boldogan vezet végig a kulturház földszinjén, emeletén, sorba mutogatja a termeket: ez lesz az iparosköré, ez a leventéké, ez a kaszinóé, majd éttermek stb. Fenn az emeleten a 220 négyzetméteres, parkettes nagyterem beépitettszinpaddal, öltözőkkel. Az épület 800 millióba került, a mit kölcsönből fedeztek, de a visszafizetés — mondja Bohunka főjegyző — nem fogja a községi háztartást súlyosabban érinteni, mert vendéglő is van a kulturházban s annak kedvezően emelkedő forgalma, valamint az emeleti nagyteremben üzembe helyezendő mozi egymagukban is biztosítják a törlesztést. De kedvezőtlenebb körülmények között is meg kellett volna oldani a kérdést, mert a hatezer lelket számláló községnek már szüksége volt a kulturházra. Bizonyltja azt a budapesti Műszinkör néhány színházi estéje, melyeken a gazdaközönség mindig zsúfolásig megtöltötte a termet. Bobunka Lajos és segítő társai most se pihennek. Újabb tervek, újabb szükségletek foglalkoztatják, a melyeknek megoldása — kitartásuk, erős akaratuk mellett — biztosítva van.
